Hirtelen keltem fel,még hozzá arra,hogy valaki irgalmatlanul erősen rázza a vállam.

-YoonGi,valaki van odalent-suttogta és hangjában hallani lehetett a színtiszta rémületet.Álmosan kinyitottam a pilláim és az én gyönyörű JiMiniemre néztem.Kócos tincsei a szemébe lógtak,dús ajkai pedig mozogtak.Na várjunk ez azt jelenti,hogy beszél.A fenébe,reggel létezésre sem tudtok figyelni,nemhogy egy másik személy mondandójára.Még akkor sem,ha ez az illető a szexi kis JiMin.

-Mi?-nyammogtam álmosan.Mochie vett egy mély levegőt,majd újra kezdte.Legalább Ő jól kezeli a személyiségem,ami elég hasznos tulajdonsága,hisz velem fog élni.... Vagyis nem hagyom,hogy elmeneküljön előlem egykönnyen.

-Valaki mászkál lent és félek-mondta az előbbihez képest higadtabb hangon,de a szemében láttam a rémületet.Nyugtatásképp végig simítottam az arcán,a pihe-puha arcocskáján.Olyan,mint a babapopsi,bár nem vagyon pedo és nem fogdosok baba seggeket,de ezt így szokták mondani szóval biztos van alapja.

-Gyere nézzük meg-rántottam fel hirtelen.Meglepettségében majdnem elesett,de megtartottam.Erősen mart vállaimba én pedig kezeimközt tartottam általam megroncsolt, törékeny testét.
Miután ismét két lábbal állt a földön elindultunk "betörőt" keresni.
Természetesen ekkorra én már tudtam,hogy csak Hope lesz az, de tetszett a gondolat,hogy én vagyok Mochie hőse,aki majd megvédi a gonosztevőtől.
Kézen fogva húztam az ajtó irányába,kicsit magam mögött tartva egy amolyan védőpozícióban.
Elbotorkáltunk a folyosóra ahol elég színpadiasan körül néztem,mintha tényleg azt várnám,hogy egy támadót találok.Mochi félelmében csak halkan szuszogott.
Miután láttam a tisztaterepet elindultunk a lépcsőhöz.
Szépen lassan lelépkedtünk rajta,a fokok nyikorogtak,ami biztos,hogy fokozta JiMin parás hangulatát.
Csörömpölés zajai szűrödtek fel a konyhából.Az az állat Hope biztos kizabálja a hűtőm!Seggfej....

-Maradj itt JiMinie, mindjárt elintézem-néztem rá átható pillantással,vagyis azzal próbáltam,hátha megnyugszik és nem mozdul egy tapottat sem.
Mikor láttam,hogy ott marad ahogy kértem, elindultam.Lebattyogtam a konyhába tudva, hogy csak a legrégebbi és talán egyetlen barátom vár.

-Hope?-kérdeztem figyelve arra, hogy Mochi tutira ne hallja meg.Had féljen még kicsit a lelkem.
Mihelyt beléptem a konyhába valaki kibiztosított egy fegyvert és rám fogta.

-Maradj úgy köcsög-ez kurvára nem Hope lesz,a retkes picsába.Én istenem,jó istenem,el ne mozdulj a helyedről JiMin!
Bár jó kérdés,hogy egy magam fajta mégis milyen istenhez imádkozhatna.

-Nam....-kezdtem volna,de a halántékomhoz nyomta a fegyvert.
Kim NamJoon JungKook egy idióta testőre/kivégzője.Ha el kell intézni valakit,akkor Ő teszi ezt meg.Feltűnése a legkevésbé sem jelent jót.

-Kuss,hol van a srác?-kérdezte halál nyugodtan.Rá jellemzően nem baszakodott,hanem mondta mit akar.

-Melyik,miért?-tudtommal semmit sem követten el,kit és miért illetve miért tőlem akarja?!

-Tudod,ha JungKook akar valakit,meg is szerzi-kuncogott.Ez JiMin lesz basszameg...na azt már nem!!!!
Egy jól irányzott,de hirtelen mozdulattal kivertem kezéből a fegyvert.Az adrenalin hatására hamar a pisztoly után vetődtem,de szinte feleslegesen,mert ellenfelem a menekülést választotta és a már előre betört ablakon távozott.
Csak ezt követően volt időm körül nézni a konyhában és nem enyhe kifejezés azt mondani,hogy megdöbbentett, pedig mindenki elhiheti,hogy sok mindent láttam már.
Hope feküdt a csempén véresen,de
még szuszogott.Viszont ami ezt az egészet megfűszerezte,hogy valószínűsítem a reményem vöröslő "tintájával" felírták a falra: "Add nekem a srácot".
Fájdalmas látni az egyetlen olyan valakit ebben az állapotban,aki a leghuzamosabb ideig állt melletted.Az egyetlen barátom és reményem.Talán miatta nem váltam őrült sorozat gyilkossá az emberrablásig vezető úton.Persze ez sem szép,de jobb,mint egy ágyhoz láncolva meghalni isten se tudja hol.
Egy szóval hálás voltam az előttem fekvő haldokló srácnak.
A pillanatnyi sokk után Hopehoz rohantam és keresni kezdtem a vérzés forrását.A karján tátongó mély vágást elég hamar észrevettem és elszorítottam a kezemmel,hogy ne veszítsen több vért.

-JiMiiiiin!!!-üvöltöttem-Gyere ide,segítened kell,MOST!-muszáj valakinek elmenni a telómért.Kénytelen leszek orvost hívni,bár Mochinál először még elmulasztottam ezt,de Hope meghal,ha nem varrják ezt össze, illetve nem kap vér átömlesztést.
Szóval ezúttal kénytelen vagyok segítséget kérni.
Na meg hamár ittvan a doki,akkor az én amnéziás angyalkám is megnézetem vele.

~JiMin pov.~

Rettegtem,a félelem méregként keringett az ereimben ezzel mozdulatlanságra kényszerítve engem.Nem is pislogtam túl sokszor,hisz ki tudja mi lesz amint lehunyom a szemem.....
Percek teltek el így,de számomra óráknak tűnt, végtelen és üres óráknak.Nem tudtam gondolkodni,csak vártam,hogy Yoons visszatértét, lehetőleg sérülés mentesen.

-JiMiiiiin!!!-hallottam a hangját-Gyere ide,segítened kell,MOST!-olyan volt mint egy villámcsapás,az adrenalin olyan erővel áldott meg,ami az előző fagyos merevséget felperzselte.A félelem jege megtört és a szerelmem megmentéséért felelős ösztön azonnal felütötte bennem a fejét.
Rohantam a konyha felé,a csempén többször is majdnem elcsúsztam,de sikerült egyensúlyban maradnom.
Amikor beléptem olyat láttam,amit talán sosem fogok tudni elfelejteni.
Yoons egy srác kezét szorítja,aki vérben és szakadtan feküdt,felé pedig azt írták: "Add nekem a srácot".
Megijedtem,ismét elkezdtem lefagyni.

-JiMin kérlek fogd a telómat és a névjegyzékből keresd ki Kim SeoJint,hívd és mondd,hogy Hobi meghal,ha nem jön gyorsan a lakásomra-a hangján hallatszott a kétségbeesés,féltette a haldokló srácot.Talán nekem is barátom az a fiú jobban mondva férfi?
Vagy az én jó lelkű angyalom, időközönként ördögöm,csak meg akarja menteni a betörőnket?
Nem értek most sem semmit....

-Hol van a teló?-kérdeztem a félelmetől nyugodt hangon.Elég érdekes elegyet alkottak a bennem tomboló érzelmek.Rémület,tenni akarás,zavartság és döbbentség....nem voltak tiszta gondolataim,de Yoons minden utasítását próbáltam a legjobban teljesíteni.

-Pult,siess-sürgetett.
Szinte elugrottam a pultig és felkaptam a vérben úszó srác megmentésének zálogát.
Szerencsére a mobil nem volt lekódolva,így hamar el tudtam kezdeni tárcsázni a számot.

-Mi van YoonGi?-szólt a telefonba egy hallomásra egyáltalán nem szimpatikus srác.

-A nevem JiMin és YoonGi azt üzeni, hogy Hobi meg fog halni,ha nem jössz ide a lakására-daráltam le gyorsan,hogy minnél hamarabb jöhessen.

-Mi történt?-kis szünet-Mindegy indulok-egy másodperc erejéig sóhajtott-De ha ez csak egy trükk,hogy odamenjek úgy megverlek YoonGi bazdmeg,hogy olyat még nem láttál!-ebből ítélve fényes egy múltjuk lehetett.Kíváncsi vagyok mi történt.
Miután letudtam a feladatot odamentem Yoonshoz aki a pólójával szorította Hobi karját.

~10 idegörlő perccel később~

Hallottam,hogy valaki beáll,ez az végre itt a segítség!
Nem tudom Hobi meddig bírta volna még.

-YoonGi te ördög fajzat,hol a pokolban vagy?!-rontott be valaki az ajtón.

-Konyha!-szólt a párom.
A doktor bejött és meglepő módon halál nyugodtan kezelte amit látott.
Persze azért jó tempósan kapta fel Hobit és figyelmeztette YoonGit,hogy tartsa még a kötést a kezén.
Elég gyorsan tévedtek be a legközelebbi szobába, hogy az ágyra rakhassák Hobit.
Na hát ma sem a szobámban alszom,hisz ez volt a konyhához legközelebb eső így új lakó került a helyemre.

-Tartsd még a kezét,hozok be felszerelést-adta ki az utasításokat a doki.Sietősen hagyta volna el a helyiséget,de belém botlott az ajtóban.

-Elnézést-hajtottam fejet helyszűkében.

-Te ki a franc vagy?-nézett vissza egy pillanatra mielőtt tovább rohant volna.

-JiMin-válaszoltam,itt egy pillanatra elég érdekesen nézett,de aztán rájött,hogy más dolga van.
Néhány másodperc alatt már hozta is azt a bizonyos felszerelést.

-JiMin lehetőleg maradj kint,ne légy lábalatt!-figyelmeztett,de ezúttal volt benne egy kis atyai szeretet.Jó érzéssel töltött el, de még pont volt benne annyi szigor, hogy ne merjek bemenni amíg nem szólnak.

~20 perccel később~

YoonGi természetesen bent maradt segíteni,így ismét egyedül vártam a fejleményeket.

-Jöhetsz babóm-szólt ki Yoons.Örömmel vegyes aggodalommal mentem a rögtönzött kórházba.

-Hogy van?-kérdeztem belépve.
Az ex-szobámban volt egy infúzió szerű valami plusz egy csomó kötszer,papír és cérna szétszórva a padlón.Olyan volt mint egy szocreál kórház padlója 10 évvel az intézet bezárása után.

-JungKook üzenetet küldött-szólalt meg váratlanul Hobi-A játék elindult.

Sziasztok!
Köszönöm,ha elolvastad és ha tetszett fejezd ki egy csillaggal, illetve bármilyen gondolatod vagy megjegyzésed van,legyen az pozitív vagy negatív,bátran oszd meg velem!💞💞
Szép estét mindenkinek 💘🌹