~JiMin pov.~

-3 hónappal ezelőtt épp sétálgattam a parkban,egy szép nyárvégi napon.Még meleg volt,de láttam gyülekezni néhány felhőt.Nem igazán érdekelt,úgy voltam vele,hogy ha esni kezd max haza futok és kész.Épp leültem volna az egyik padra,de akkor megláttalak téged.Elbambulva ott ücsörögtél egyedül én meg...hát... inkább melléd tettem le magam-kezdte mesélni a sztorinkat,bár nagyon erősen koncentrált ami kicsit fura volt.Nem emlékezne pontosan?
Mondjuk mondom ezt én aki mindent elfelejtett erről,még úgy mindenről.

-És aztán?-ösztökéltem folytatásra.YoonGi mély levegőt vett és eleget tett kérésemnek.

-Beszélgetni kezdtünk a nagy világról és nagyon elmerültünk benne.Sokszor nevettünk és még többször jöttél zavarba,ami nagyon aranyos volt-erre elpirultam-Mire feleszméltünk már ment le a nap.Haza kellett volna menned,de mikor felálltál megcsúsztál és belepottyantál a kis tóba-ekkor még vörösebbé váltam,képzelem akkor milyen pipacs lehettem-Egy darabig csak röhögtem rajtad,de aztán kiderült,hogy nem úszol túl jól.Szóval kikaptalak a vízből és mivel nagyon vacogtál rád terítettem a kabátom.Ekkor pechünkre elkezdett esni az eső így végül a fejünk felé emeltük a kabátom.Megállapítottuk,hogy ez így nem állapot és elmentünk hozzám,mert az közelebb volt, legalábbis ezt állítottad-itt megint megállt,pedig már nagyon izgisnek tartottam a kis mesét.Olyan idillinek tűnt,mint az álmokban.El sem hiszem,de olyan jó tudni,hogy ez kettőnk története.

-Folytatod YoonGi-hyung?-kértem, miközben könyörgőn nézetem rá.Egy picit megijedt valamitől,de hamar rendezte vonásait.Nem értem,mi a baja?

-Öhm persze.Az nap este inkább nálam maradtál,mert az eső nem akart elállni és már dörgött is.Kiderült,hogy félsz a viharban,így inkább együtt aludtunk.Miután befeküdtem melléd nagyon hamar elszúnyókáltál és teljesen hozzám bújtál.Először kicsit meglepődtem,aztán végül átkaroltalak és együtt aludtunk egészen reggelig-ilyen tapadós volnék?-Másnap nem akartál hazamenni,pedig azt is felajánlottam,hogy elkísérlek,de te folyamatosan ellenkeztél.Azóta sem mondtad miért,azóta sem mentél haza.Lassan összeszoktunk és egymásba szerettünk.2 hónappal ez előtt pedig hivatalosan is összejöttünk.Én járok dolgozni,te itthon sürögsz-forogsz....-itt egy pillanatra Ő is a semmibe révedte,mintha Őt is meghatotta volna a történet.Mondjuk megírtam, nagyon szép kis "mese".Bár nem hiszem,hogy én is ilyen szépen át tudnám adni.YoonGi elvarázsolóan mesél.
Én pedig egyszerűen érzem,hogy szeretem.Bár most újra meg kell ismerjem,de eddig imádom azt aki.A hallottak és a minimális tapasztalataim alapján,egy törődő,kedves,talán kicsit szeszélyes,de annál szeretetre méltóbb ember.Azt hiszem tényleg szeretem.

-Megcsókolhatlak?-csúszott ki a számon.Még magam is meglepődtem,hisz azt is megtudtam állapítani,hogy kettőnk közül Ő a dominánsabb.Tehát csókokat lopni tőlem az Ő dolga volna.Sebaj.
YoonGi egy percre megfagyott,majd szólásra nyitotta ajkait.A hibátlan és hívogató ajkait....muszáj "megkóstolnom".Biztosan puhák és édesek.Vágyom rá.

-Ühmm...JiMin... Biztos,hogy ezt akarod?-nagyon bizonytalan volt a hangja,mintha félne.Sőt,mintha inkább féltene engem(?!),de ugyan mitől?Az fejeben megvan,hogy milyen egy csók,kb,de ezek szerint veszélyes vagy mi??

-Együtt vagyunk,csak nem ez lesz az első...-bíztattam mosolyogva.Ettől még jobban megijedt.Ha jó láttam egy picit hátrébb is csúszott.Mi a fene?Aish lehet most nagyon ragadósnak tűnhetek a szemében.

-Izé...persze...gyere-vett magán erőt és a tarkómra simított, miközben megint közelebb ült.Kirázott a hideg,de jó értelemben.Ő lassan kezdte megszüntetni a köztünk lévő távolságot.Mikor az orrunk összesimult lehunytam a szemem.Óvatosan összeérintettük párnáink,majd YoonGi mozgatni kezdte.Követve példáját én is vittem egy kis lendületet csókunkba.
Egyébiránt nem tévedtem,ajkai tényleg puhák és édesek.Imádtam.
Ekkor azonban YoonGi meglepett.Végig nyalta alsó párnácskámon,én pedig mit sem sejtve kicsit lejjebb engedtem állkapcsom.Erre Ő átnyomta nyelvét számba,ami nagyon furcsa érzés volt.Finoman elkezdte felfedezni szájüregem,ami nem feltétlenül tetszett.Aztán játékba hívta az én nyelvemet is,ami már kicsit jobb érzés volt.Ahogy táncoltak egymással ízlelőszerveink pillangók gyűltek a hasamba.
Időközben YoonGi lassan eldöntött az ágyon és úgy folytatta.Egyre hevesebben csókolt és megszívta alsó ajkam.Én hajába vezettem kezeim és finom meghúztam egy tincsét,erre Ő jólesően felmordult és szabad kezével derekamra simított.Ujjaival cirógatni kezdte hasam pólón keresztül.Azt kívántam,hogy soha ne legyen ennek az érzésnek vége,de hát nincs szerencsém.Mert ugyan miért is lenne?

-Bocsánat-pattant le rólam-JiMin nem mehetünk tovább.Több okból sem-vakarta fejét idegesen.Talán Ő nem érezte azt amit én? YoonGi nem vágyik rám?

-Sajnálom....-vörösödtem el.Teljesen elszégyeltem magam....Ki vagyok én?Miért vagyok ilyen?Hogy élhetem a mindennapjaim ekkora tirpákként?
Hogy szerethet valaki ilyen aki csodás?{Írói megj.: Naiv kis JiMin😂}
Én még rontom is a kedvét....azt hiszem hivatalosan is utálom magam.

-Héjj nem a te hibád.Az enyém-ekkor mérhetetlen bűnbánat ült ki az arcára.Én megpróbáltam megölelni,hogy legalább vigasztaljam,de egyszerűen eltolt-Ne most JiMin-hangjából hirtelen eltűnt minden érzelem.Megrémített.Hogy lehet valaki ilyen szeszélyes?Egyik percben a hős szerelmes,aztán már érzelemmentes.....ez nem így működik!!Vagy nála igen??
Nem hiszem.... biztosan miattam van.Aish helyre kell hoznom magam,hogy az a JiMin lehessek,aki neki jár.

-Yoons....-próbáltam becézni, hátha attól megnyugszik és hátha megbocsájt,amiért elrontottam az Ő JiMinjét.

-Ne hívj így-ekkor mordult egyet a hasam-Inkább hozok neked enni.Maradj itt-utasított,majd magamra hagyott.
Felálltam,de szédülni kezdtem,ezért nem tudtam YoonGi után menni.Inkább visszadőltem az ágyra.

-Mindigis ilyen voltam?Vagy elrontottam YoonGi JiMinjét? Tönkre vágtam az álom szép kapcsolatunk,mikor kiestem azon a nyamvadt ablakon....És most képtelen vagyok magamra találni...Ki vagyok én? Helyesbítek,Ki voltam én??-majd' sírva fakadtam ezen gondolatok között.

~YoonGi pov.~

Kénytelen voltam otthagyni....az a kis csók...ahh teljesen előhozta belőlem a dominánst.Ha még egy kicsit folytattuk volna,biztosan nem úszta volna meg szűzen.
Istenem és szerencsétlen azt hiszi az Ő hibája!
De ha elmondom az igazat megutál.....és azt nem bírnám elviselni.Nem akarom megtapasztalni az elvesztés "csodáját".
Segítség kell,kell valaki akivel beszélhetek,különben tönkre teszem életem első és nagy valószínűséggel utolsó szerelmét.

-Itt az ideje felhívnom Hobit-ezzel a lendülettel elő is vettem a telóm.Megkerestem a számot amin elméletben elérhetem HoSeokot.
Ráírtam és elkezdtem kaját csinálni Mochinak míg válaszolt.
Rántotta mellett döntöttem,mert lusta vagyok bonyolultabba kezdeni.

~Néhány perc sütögetősdi után~

Elkészült a kaja,ezért ránéztem a telómra.
Nem érkezett válasz.
Megnyitottam a chatet és rájöttem,hogy nem küldtem el az üzit csak megírtam.

-Aishh...akkor még jó,hogy nem válaszolt-morogtam.Gyorsan elküldtem az üzenetem.

~A telefonhívás~

YoonGi:Szevasz
HoSeok:Na mesélj mi bántja azt a kőszívedet!
YoonGi:Hát....szóval....nem rég elraboltam egy srácot és azt hiszem megkedveltem.
HoSeok:Konkrétan mikor történt ez?
YoonGi:Egy napja
HoSeok:Na ne röhögtess!Jó prank volt,de most inkább leteszem,ezer jobb dolgom van.
YoonGi:Ne várj Hobi ez komoly!!!!
HoSeok:Mi?!
YoonGi:...
HoSeok:Dehát évekig semmilyen érzelmet nem mutattál senki felé!!!
YoonGi:Hidd el,hogy nem akármilyen srácról van szó...viszont van még egy "kis" bökkenő.
HoSeok:Mi?
YoonGi:Szóval elraboltam és kikötöttem,bilétát raktam rá,kiszívtam a nyakát,megaláztam jó pár módon,aztán JungKookkal hagytam aki...
HoSeok:Kookkal?!Normális vagy?!Az ellenségeimnek nem kívánok közösen eltöltött időt vele,nemhogy a szeretteimnek....
YoonGi:Tudom,hogy nem kellett volna.Mindegy szóval otthagytam és leszopatta magát JungKook.Aztán kibasztam egy ablakon,majd JiMint is megvertem.
HoSeok:Miért?
YoonGi:A fasz tudja....az a lényeg,hogy félájultra vertem és most amnéziás.Tehát bekamuztam neki,hogy együtt vagyunk, eddig minden szép és jó lenne,de az előbb csókolóztunk és alig tudtam megfékezni magam.Nem tudom mit tegyek,hogy ne bántsam még többet.
HoSeok:Hát jó nagy szarban vagy az biztos,de holnap talán oda tudok menni segíteni és/vagy helyrehozni.
YoonGi:Jó lenne...
HoSeok:Ott laksz,mint régen?
YoonGi:Igen.
HoSeok:Holnap reggel 10-re ott vagyok,addig ne nyírd ki és próbáld meg nem megdugni.Oké?
YoonGi:Igen.
HoSeok:Akkor holnap.Szevasz te szerencsétlen futó bolond!
YoonGi:Szevasz humorzsák!

~Hívás vége~

Aish Mochi,hatszor éhen döglött míg telefonáltam....faszom...
Oké inkább megyek is hozzá.
Meg is indultam a kajával a kezemben a szobába,ami azt hiszem innentől kezdve lehetne JiMin szobája.Mikor beértem egy ártatlan "kis fiú" fogadott.Mintha félne tőlem....vagy csak a reakciómtól tartana? Végülis elég szépen itthagytam szegénykém..... Ráadásul mikor tudtam, hogy szarul van!Miért csinálom ezt?Mindent tönkre teszek ami nekem jó.Azt, hogy másnak mi jó alapjáraton leszarom.

-Ömm...jobban vagy?-kérdezte enyhén remegő hanggal.Furcsa,ezt nekem kéne kérdezni,hisz rajta van egy stóc sérülés amit ÉN okoztam.Lelki és testi sebek is.

-Ja.Hoztam neked enni-mutattam a kaját felé.Hálás tekintete melengette a szívem.A gonosz,emberrabló kőszívem.

-Köszi-veszi fel a világ leghálásabb arckifejezését, közben finoman el is pirul.Mikor meséltem a fantasztikus és kitalált történetem,akkor is mindig elvörösödött.
Kis aranyos,akit egy kicsit megrontanék....vagyis mire gondolok már megint basszus.Siess Hobi, nagyon!!!!

Sziasztok!
Sajnálom,hogy ritkán vannak részek és,hogy most rövidebb,mint kéne, de sikerült elb*sznom a jobb kezem(igen jobb kezes vagyok),szóval így elég nehéz írni.
Köszönöm,ha elolvastad és,ha megértesz!!!
Szép napot (vagy inkább estét😅)!
🖤🖤🖤