~Jimin pov.~

~Yoongi elmenése után Jungkookkal~

-Itthagyott a Gazdád-nevetett Jungkook.Elég idegesítően röhög,de így is odabaszott amit mondod.Gazdám....meg a rák.Ember vagyok,egy önálló ember.

-Meg a faszt.....NEM A GAZDÁM!!-üvöltöttem remélve, hogy "Uram" nem fordul vissza.Az kéne még,hogy visszajöjjön hisztizni.Mocskos szemét láda.

-Persze.....És tulajdonképpen miért is áll a farkad?-terelte a témát-Tudod takarón át is látszik...-BAZDMEG.Why?!Utálom,hogy ez van.Miért nem álltam ellen?Miért nem szöktem meg?!Miért hagytam,hogy elvigyen????!!
Most itt ragadtam álló fallosszal egy pszichopata strici gondjaira bízva.

-Nem a te dologod-vágtam vissza.Ez a pöcs engem ne baszogasson.

-Ez igaz,de a helyedben vigyáznék a számra,mert hát itt vagy kikötözve-simított végig a láncokon-A gazdid semerre,szóval ki vagy szolgáltatva nekem-mosolygott perverzen.
Faszom,faszom,faszom........Ha ez itt megerőszakol....."Gazdám" tutira idegbeteg lesz és Ő is megerőszakol....és én egyiket sem akarom.FÉLEK.Az előbbi nagy szájú JiMin sehol sincs.Rettegek,éppcsak betöltöttem a felnőttkort.Azt régen tudom,hogy meleg vagyok,apa vert is érte eleget,de fiúm még nem volt és nem egy strici vagy egy rabó őrült kegyeire akartam bízni az ártatlanságom.De hát nem úgy áll a dolog,hogy dönhetek erről és ez megrémít.

-Mit fogsz tenni?-kérdeztem elhaló hangon.
Aztán megtörtént a szüzességemet megmentő körülmény,aminek részben hálás lehetek.Felmordult a hasam.

-Ohh a kis Mochi éhes??Nem etet a gazád?Ne aggódj akkor,majd én megetetlek!!!-és ezzel elkezdte levenni gatyáját.Csak ne az legyen amire gondolok,kérlek istenem!!!!

-Nehh..nehhm kell......-remegett a hangom.Ami sajnálatos módon még az én fülemnek is erotikusan csengett.Közben levette alsóját is és egy szál faszban nézett rám.

-Ne mondd így,mert nagyon beíndít-arca közelített hozzám.Letérdelt és ajkaival felém közelített.Érzetem,hogy párnái végig simítják arcélem,majd a számhoz hajolt.
Na ezt biztos,hogy nem!!!!Nincs az az isten,hogy vele csókolózzak életemben először!!!!! Amennyire tudtam összehúztam a két ajkam-Hmm,ellenkezünk Mochika???Sebaj akkor rögtön szoptatással kezdjük-ezzel felállt és a farkát felém tartotta.

-Remélem nem hitted,hogy a számba veszem!-jelentettem ki határozottan,majd ezt megpecsételve elfordítottam a fejem.

-Remélem nem hitted,hogy itt feladom-ironizált,aztán ráfogott az álkapcsomra és maga felé kényszerítette az arcom-Tátsd a szád vagy betöröm azt a csinos kis orrod,neveletlen dög!!-válaszadásra nyitottam ajkaim,de kihasználva a helyzetet,a számba lökte merevedő tagját.Most mit tegyek?!-Szopjad már!!!!-lökött egy a csípőjével,így mélyebbre dugva merevedését.Mivel nem mertem már ellenkezni megpróbáltam valamicskét összehozni,de nem volt könnyű-Istenem,hogy neked még ez sem megy!-ekkor megfogta a hajam és kedve szerinte mozgatta fejem méretén.
Hirtelen telefon csörgésre lettem figyelmes,de nemhogy abbahagyta volna, ugyanazzal a lendülettel folytatta tevékenységét.
-JungKook...-valami,nem értettem pontosan-...haza...-még valami.A hangja "Gazdámé" volt,biztosan Ő telefonált.
--Mih...mhoondd még...egyszerhhh-kezdett dumálni a nyúlarc,közben folyamatosan dugta a szám.Viszont ahogy beszélt nyögött is.Áhh szóval eddig visszafogta...most legyek büszke magamra?Mondjuk mire?Az még hagyjál,hogy ronda és kövér vagyok,de jelenleg egy játékszer.Egy pszichopata saját játéka,kutyája.
-.......-megint nem hallottam-Mochinak!!-üvöltötte a végét.Mit akar ez velem?!!Nincs itt,de így is tönkre baszná az életemet!!Mondjuk már azzal elbaszta,hogy a részese lett.Azzal csak rontott a helyzeten,hogy itt hagyott kikötzve ezzel a seggfej nyúl fejű stricivel,mit akarhat még???
-Kihh...vhan...khhötözve-Jungkook egyre mélyebbre nyomta a farkát és hányingerem lett tőle,alig kaptam levegőt.Akárhogy küszködtem nem jutottam elég oxigénhez,pedig határozottan szükségem lett volna rá.
-Akkor tartsd oda a neki a telefont bazdmeg!!!-na végre tisztán hallottam.Ideges,mint a franc....mi van "Gazdám"?!Hmmm?!Nem sikerült valaki más életét is tönkre vágni???!! Ekkor nyúlarc végre kihúzta tagját a számból én pedig eszeveszett módjára kezdtem köhögni.Ez nem normális!!
Épp sikítottam volna,hátha "Uram" levágja,hogy mi a helyzet itt.De az a mocsok nem hagyta.
-Mhoost...mhoost nem igazánhh thuddh beszhhhélni...-mondta majd ismét birtokba vette párnáim,így megakadályozva a sikításom.
-Te mocskos köcsög.Azonnal húzd ide a beled és talán nem öllek meg!!!-krágota mérhetetlen dühvel "Gazdám".
-Nheeeem....AHH....-itt konkrétan letolta torkomon a családi ékszert-...mhajd...thhalálkozunkhh-rakta le a telót,majd még egy nagyot lökött és elélvezett.Anyagának egy része a torkomra,a többi az arcomra ment.Ekkor befogta az orrom és szám-Na most addig nem hagyom,hogy levegőt vegyél míg szépen le nem nyeled a gecim!-választásom nem igazán volt szóval undorodva nyeltem le a meleg enyhén sós folyadékot-Jó kutya, látod én megetetlek....szólj bármikor,ha repeta kéne-paskolta meg szabad kezével arcom,majd elengedett.

Végre ismét kaptam levegőt,de azonnal köhögni kezdtem a torkomban lévő kaparós érzés miatt.Az arcom csupa geci volt,de legalább nem vette el a szüzességem....Ennek is örülni kell.Sőt még a farkam is lelankadt,még levegőt is kapok!Oké ami levegő a tüdőmbe áramlik az köhögés formájában távozik,de legalább van.
Ezek az apró örömök.....na jó tovább képtelen vagyok becsapni magam.Ez az egész szar, úgy ahogy van.Elfáradtam és megaláztak.Ismét.

~Néhány percnyi köhécselés után~

A szúrás már elmúlt,így fáradtan szuszogtam mikor bevágodott az ajtó.Az ajtó csapódását hangos léptek követték.Gondolom "Uram" lesz az.
Egy nagy koppánást követően gyors léptekkel rontott be a szobába.
Mikor beért szörnyülködve nézett ránk,majd az épp ücsörögő Kooknak rontott,mondjuk nem mintha bánnám,de furcsa volt.Végülis mit tett amit Ő nem tett volna meg?

-Szemét köcsög!!!!-üvöltötte észnélkül "Gazdám",miközben kibaszta nyúlarcot a ZÁRT ablakon.Mi a fasz?!!
Szerencsére vagy nem,de az nyugodtan felállt és rá mosolygott.

-Nyugi már,csak egy kicsit megszopattam-mondta halál lazán.Tesó nem tűnt fel,hogy átestél egy ablakon?!?!Miből van ez?Vagy a pszichopatáknak holmi ablakok nem ártanak?!

-Takarodj innen Kook-szólt.A hangja parancsoló volt,az egész testem remegni kezdett.Ha ilyen dühös velem mit fog tenni????Miért én szopom mindig a nagyobb faszt??!Oké nyúlarcénál nem tudom van-e nagyobb....de ez mellékes.

-Viszem az árut és már megyek is.A pénzt meg a konyha asztalon megtalálod.2 hét múlva jövök még egy srácért-ezzel a srác elment az ablak alól.Hallottam ahogy bejön,összeszed valamit,vagy inkább valakit,majd távozik."Uram" továbbra is csak állt háttal nekem.Hangos volt ahogy idegesen beszívja,majd ki fújja a levegőt.

-Mochi...-motyogta pszichopata hangon maga elé.Na bazdmeg.....Oké próbáljuk lenyugtatni.Hátha túlélhetem ezt az egészet szűzen.Ezt komolyan remélni merem???JiMin ne legyél ilyen naiv,mert önmagadnak ártasz.

-Sajnálom-kamuztam.Mintha lenne mit sajnálnom!Én sem akartam.Ijesztően lassan fordult meg,a szeme most még inkább birtoklási vágyat tükrözött,mint egyébként.Tudtam,hogy vége itt Ő most meg fog erőszakolni a francba.

-Miért hagytad?!!-ordított magán kívül,aztán közelebb jött és pofon vágott.Na most rendesen beszartam.......azt hittem elveszi a szüzességem,de inkább úgy nézett ki,hogy ágyon fog verni.
Egyébként meg,mintha lett volna választásom!!Ki voltam kötözve!!!!

-Gazdám...-kezdtem volna újabb hamis mentegetőzésbe,de "Uram" egyszerűen nekem ugrott.Egy darabig még éreztem az ütéseket,a meleg vérem ahogy lassan beterített mindenütt,de egy idő után a világ sötétté vált.Talán most meghalok?Talán végre szabaddá válok,ha nem is élőként??Ha nem akkoris legalább megéri....a sebek által szétterjedő fájdalom kezdett alábbhagyni.Minden tompult,már nem hallottam saját zihálásom és "Gazdám" ideges szuszogását sem.A csendes sötétség elvett minden érzést,elvette a szégyenem és fájdalmam.Aztán egy nyomást még éreztem,majd a sötét elvette emlékeimet is....

~JiMin álma~

A parkban ültünk,ott volt az egész családom és az a két barátom is,akik mindig mellettem álltak,bár Jin már elköltözött és megnősült,de most valahogy itt volt.
A nagyszüleim is itt vannak!De hisz ők már nem élnek....legalábbis apám szülei.Anya szüleit nem ismertem soha,mert azt mondta sokszor bántották és nem akarja,hogy velem is ez legyen.
Ekkor azonban mama közelebb lépett hozzám,papa szorosan követte.

-Vigyázz magadra JiMin!-simította meg a fejem a nagyi.A mosolya nagyon kedves volt,mint mindig.

-És YoonGira is-tette hozzá papa,majd kacsintott.

-Kire?-néztem rá értetlenül.Nem válaszolt csak füst formájában eltűntek a nagyival.
Már semmilyen emlékem nem maradt róluk.

-TaeHyung!-rohantam hozzá ezután.

-Viszlát JiMin-ölelt meg.Egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-JiMin te mocskos féreg,fordulj ide!!!-hallottam "anyám" rikácsolását.Hátra pillantottam és megláttam apán csüngeni.Visszanéztem volna a barátaimra,de ők is eltűntek.
Kénytelen voltam a "családomra" nézni ami apámból és az idegesítő némberből állt akit apa elvett miután anya elhunyt.

-Rohadj a pokolban kis tetű-füstölt el "anyám".

-Csak ha te a máshol leszel-morogtam utána.

-JiMin,drága kisfiam!-szólított meg Ő.A valódi anyám.Kiskorom óta nem láttam....annyira hiányzott!!!!

-Anya!!-rohantam karjai közé azonnal.

-JiMin jól figyelj most rám.Egy időre teljesen el fogunk szakadni egymástól,de később emlékeidben újra veled leszek.Viszont mikor ez megtörténik,ne bántsd YoonGit!-már megint ez a YoonGi-Tudom mit tett,de én látom Őt.Látom az igazat és az messze nem olyan,mint amit várnál!És azt is jegyezd meg,hogy mikor kénytelenek lesztek bűnbe esni....Én akkor is szeretni foglak.YoonGit is!!Vigyázzatok egymásra!De most mennem kell....-bűnbe esni???Mi a franc?!Hogy érted anyu,hogy??

-Anya várj!-bújtam az ölelésébe.Annyira hiányzott!

-....Szeretlek JiMin,az életemnél is jobban-ezzel köddé vált a kezemben.

-..Anya..-suttogtam magam elé.

-Mit vártál?!-röhögött apám a hátam mögül.Éreztem,hogy közelít,aztán a hajamba tépett.

-Apa eressz!!-löktem arrébb,erre füstbe szállt.Örültem,hogy eltűnt és ezzel együtt az egész életem összes emléke is.

~Álom vége~

-Mochi?-kérdezett egy ismeretlen.

-Ki vagy??-néztem ijedten rá.

-YoonGi-mondta félve.Mintha rémlene ez a név...csak tudnám honnan...

-Nem ismerlek-állapítottam meg fáradtan,és fájó érzés támadt a legtöbb porcikámban.Mi a franc?

-De.....lehet jobb lenne,ha nem ismernél-mosolygott halványan.Ezt,hogy érti?Zavaromban épp felületen volna,de egy lánc visszatartott.Mi a szent kacsaszósz?????

-Miért vagyok kikötve???-kezdtem rángatni a bilincset.

-Hagyjuk.Leszedem jó?-komolyodott el arckifejezése és azonnal neki is látott béklyóim eltávolításának.

-Jó-néztem rá hálásan.Kedvesnek tűnik ez a fiú,de miért kötözött ki?És miért fáj mindenem??

-Mire emlékszel?-kérdezett mikor leszedte rólam az összes láncot.

-Semmire...vagyis apa bántott...ki az apám...én ki vagyok???-ahogy így végig gondoltam, semmilyen emlékem nincs magamról.Ki vagyok?Mi a nevem?Honnan jöttem?Hány éves vagyok?Kik a családom?Apa miért bántott volna?
Nem értem....nem értek semmit.Ki ez a fiú itt velem?Miért néz rám ennyire bűnbánóan?
Bűnbánat mellett láttam a szemében mást is.
Aggodalmat,félelmet és....szerelmet(?).
Nem tudom hova tenni ezt az embert.Ki vagy nekem YoonGi?Ki?