~YoonGi pov.~

~Jungkook érkezése előtt pár perccel~

Belenyaltam Mochi fülébe.Erőlködött,hogy ne élvezze,de hát a kezemben van tagja és az mindent elárul.Nem tudja titkolni izgalmát előttem!
Na meg az is lebuktatja,ahogyan szexin összeszorítja a száját és csak az orrán át szuszog,hogy ne adjon ki egy hangot se.
Ahhw Mochika ne aggódj hamarosan betömöm a szád és akkor biztosan nem jön ki egy hang se rajta!!
Épp folytattam volna a kutyusom kényeztetését,erre bazdmeg megszólal a csengő.Leszarom ki az,de azt hiszem most csengettek neki.
Idegbeteg módjára szálltam le a játékomról és visszavettem a ruháim.Gyorsan kitrappoltam az ajtóig és feltéptem azt.

-Mi van csezdmeg?!-üvöltöttem az előttem álló képébe,egyáltalán nem lepett meg,hogy ki az illető.

-Kicsit előbb kéne az áru-nézett rám Jungkook.

-Fél órája sincs,hogy elmentél mégis mi a faszt vársz tőlem??!-álltam el továbbra is az útját.Remélem nem várja,hogy beengedem.Ezek után?!Kizárt dolog.Engem senki se zavarjon meg mikor épp játszom Mochikával.

-Akkor most szépen elmész és virítod az árut,bilétához most nem  ragaszkodom.Muszáj,mert különben egy fillért sem kapsz.Itt megvárlak.-jelentette ki.Bazdmeg.Na jó,ellátás és lakásfenntartás kell,arra meg pénz kell,szóval muszáj leszek elmenni. Berángattam magam után,majd belöktem a szobába ahol Mochi is volt.

-Nesze bazdmeg,vigyázz rá addig,de ha megtudom,hogy egy ujjal is hozzá értél,véged-morogtam rá.Az kéne még,hogy hozzá nyúljon a dolgaimhoz!!!

-Te,ennek áll a farka-vizslatta Mochit hatalmas szemekkel.

-Ne nézd!!!-dobotam rá egy takarót-Hamarosan visszajövök és az a takaró maradjon ugyanott.Ne érj hozzá!!-fogalmam sincs miért akaszt ki ennyire.Lehet,hogy azért,mert az első akit megtartottam.De ha rá nézek erre az ártatlan kis fiúra...szétvet az ideg.Ő az enyém és senki másé.Nem tudom elviselni a gondolatot,hogy hozzányúl az a barom Jungkook,vagy akárki más.Mochit csak ÉN tapizhatom.Vagy mi is volt a rendes neve?Ji....??MinJi?Nem...JiMin.Asszem.De pont leszartam.Vagyis....izé...most sem izgat a dolog.

-Felfogtam.Siess,nehogy megerőszakoljam-nevetett Jungkook,bár nekem annyira nem melengette a szívem ez a poén.
Esküszöm megölöm,ha ráteszi a koszos mancsát az én Mochimra.
Na mindegy....minél előbb hozom amit kér a annál előbb felszívodik.Hova a faszba raktam az altatót?Na várj azt hiszem a konyhában hagytam.Ja.Itt van az asztalon amire tegnap lebasztam.
Felkaptam és a kabát zsebembe dugtam.Irány fogni valami barmot.
Szerencse,hogy ezek után,a suhancok után,még a rendőrség sem kutat mikor eltűnnek.Az ilyenek napi szinten szöknek el,lesznek öngyilkosok...stb...
Konkrétan senkit nem érdekelnek.A család,de gyakoribb esetben egy barát kutat néhány hónapig és ennyi.
Ezeket senki sem hiányolja túl sokáig.Igazándiból csak,ha gyerek tűnik el az számít.Ezek az épp nem felnőtt-fiatal felnőttek már nem hiányoznak túl sok embernek.
Ilyen gondolatokkal fejemben kimentem a szabad levegőre,hál' istennek bevolt borulva.Minnél közelebb a vihar annál kevesebb a szemtanú az utcán.Meg amúgy is az eső előtti illat mindig megnyugtat és most pont erre volt szükségem.Élveztem a kis sétát,de sietnem kellett,mert ismerem Jungkookot és nem fogja békén hagyni Mochit.

~5 percnyi sétálgatás után~

Ohh nézd valami plakát ragasztgató.Tökéletes.Elővettem a kendőm és átitattam altatóval.A srác mögé lopakodtam, viszont az ütő is megállt bennem mikor megláttam milyen plakátot ragasztgat.

                    Eltűnt,keressük!!

Ha látta vagy bármilyen információja van a hollétéről értesítse Kim TaeHyungot.
##########<-telefonszám
##########<-kakaotalk ID

Jézusom ez Mochit keresi.Mi a rákot akar ez az én Mochimtól?Vagyis csak volt neki is családja előttem....Talán egy rokona?Nem hiszem...
Gyors össze mértem a plakátos sráccal Mochit,de nem.Megeszem a hajam,ha ezek rokonok.

-Elnézést uram látta ezt a fiút?-kérdezte könnyekkel küszködve a ragasztó fiú.

-Miből feltételezed,hogy láttam?-próbáltam nem lebukni, hogy nálam van a gyerek.

-Nagyon nézi a plakátot.Kérem mondja,hogy látta!!-nyüszögött a srác.Akármennyire is féltem a lebukástól,nagyon sajnáltam a suhancot.Tényleg szerethette Mochit.Nem tudom milyen érzés elveszíteni valakit,mivel nincs senkim és sosem volt,de állítólag szar érzés.És láthatólag ez a fiú szenvedett tőle.

-Nem láttam.Mi a neved?-tereltem a figyelmét.

-Én vagyok Kim TaeHyung.JiMin legjobb barátja,Ő az aki eltűnt-tehát tényleg JiMin a neve-Az apja szarik bele,hogy eltűnt-erről beszéltem-De én megkeresem bármi áron.Biztos,hogy nem látta semerre?Kérem bármilyen sejtés is jól jönne!

-Tényleg nem,de ha látom szólok-kamuztam.A srác bólintott és lassan arrébb állt.Nem volt szívem Őt elvinni.És akármennyire is nehéz elhinni,de nem akartam,hogy Mochi lássa,hogy eladom a legjobb barátját.Valahol mélyen nekem is van szívem és ez határozottan meghatotta.
Inkább keresek valaki mást.Gyorsan.Szinte rohantam végig az utcákon.Két cigiző suhanc.Hát oké jobb úgy sem terem.Bealtatóztam egy másik kendőt is.A srácok mögé lopakodtam és gyors összefejeltettem őket,így kevésbé mozogtak mikor az arcukra szorítottam a kendőt.
Hamar biztossá vált számomra,hogy kiütődtek.Felhívtam Jungkookot,hogy jöjjön összeszedni minket,hisz neki van egy furgonja és úgy sokkal könnyebb.

-JungKook told ide a képed és segíts haza jönni!-morogtam a telóba.

-Mih...?Mhoondd még...egyszerhhh!-ez épp nyög?!Bazdmeg...bazdmeg!!!!!Biztosan Mochit bántja.Mit tett az ÉN Mochimmal?!

-Add Mochinak a telefont.Most-üvöltöttem a készülékbe.

-Kihh...vhan...khhötözve-emlékeztett,bár ide éreztem,hogy ez csak egy kifogás.

-Akkor tartsd oda a neki a telefont bazdmeg!!!-közben hallottam egy köhögést a háttérben.Ez tutira Mochi volt!!!!

-Mhoost...mhoost nem igazánhh thuddh beszhhhélni...-mondta Jungkook miközben egy cuppanást hallottam.

-Te mocskos köcsög.Azonnal húzd ide a beled és talán nem öllek meg!!!-krágotam mérhetetlen dühvel.

-Nheem...AHH...mhajd...találkozunkh-ezzel lecsapta a telót.BAZDMEEEEG.Ez a tetves buzi hozzányúlt az ÉN Mochimhoz!!!!Dühömben lazán a vállamra kaptam a két srácot és futottam hazáig.Az adrenalin sok mindenben segít.

~Kb 8 perc futás után~

A kertek alatt jöttem,szóval biztosan nem szúrtak ki.Emiatt egy percig sem aggódtam,viszont Mochiért annál inkább.Ez a paraszt bármire képes.
Úgy rúgtam be az ajtót,mintha az életem múlna rajta,bent gyors levágtam a két srácot a kanapéra és már rohantam is Mochiék szobájába.
Jungkook álnok mosollyal,kipirosodva ült egy széken.
Mochi...Mochi....Mochi pedig csupa gecis arccal fennakadt szemmel lihegett kitakarva....Az agyamat rekord gyorsasággal lepte el a lila köd és már neki is ugrottam Kooknak.

-Szemét köcsög-rántottam fel hajánál fogva,aztán kibasztam az ablakon.Igen a zárt ablakon dobtam ki.Egy stóc üveg szilánk társaságában vágódott ki az udvarra.Jungkook felállt,lesöpörte magáról a szilánkokat és a párkányra támaszkodott.Nem igazán hatotta meg,tutira kapott már csúnyábbat is.Egy strici élete nem egyszerű,bár Őt egy percig sem sajnálom érte.

-Nyugi már csak egy kicsit megszopattam!-röhögött.Egyéb esetben szartam volna bele,hogy kit erőszakol meg,de Mochit......Na Őt nem.Kibaszottul megmondtam,hogy Ő az enyém!!!!Mi a faszt nem fogott fel ebből?!!!

-Takarodj innen Kook-szóltam ki az ablakon.Megölni most nem fogom,mert kell a pénz.Végzettségem konkrétan semmilyen sincs,szóval muszáj vagyok ezt csinálni.Egyszerűen nem látok más lehetőséget.

-Viszem az árut és már megyek is.A pénzt meg a konyha asztalon megtalálod.2 hét múlva jövök még egy srácért-ezzel elment az ablak alól.Pofátlan köcsög!!
Hallottam,hogy kinyitja a bejáratot,kiviszi a két suhancot,majd elhajt.Én továbbra is bénán álltam az ablakkal szemben.Akár egy báb vártam,hogy valaki mozgasson.Kellett volna egy erő ami éltet.Vagy legalább egy érzés,egy gondolat.De hirtelen minden érzelem kiűrült belőlem.Nem éreztem se fájdalmat,se dühöt semmit.Egyetlen egy gondolatom maradt,annyit láttam magam előtt,hogy Mochit elvették és Ő hagyta magát.

-Mochi-morogtam magam elé pszichopata módjára.Emberi érzelmeim nem maradtak csak őrült, elmebeteg gondolatok.

-Sajnálom...-motyogta mögülem.Hátrafordultam.Mochi tiszta fehér arccal lihegett.A pöcs Jungkook teljes tára rajta volt.

-Miért hagytad?!-ordítottam rá,majd pofán vágtam.

-Gazdám...-nézett rám kétségbeesetten,de az eddig elfolytott dühöm most kiszakadt belőlem.Egyszerűen minden amit elnyomtam most düh formájában távozott.A tudatomig el sem jutott,hogy Ő az.

~20 percnyi céltalan veréssel később~

Észnélkül kezdtem verni a kölyköt míg már nem lélegzett.Mindenhol véres volt,a testén lilafoltok és már egy szusszanás sem távozott belőle.

-Úristen...Mochi....-tudatosult bennem,hogy mit tettem.Mochi vérben és geciben úszó arca...elborzasztott.Szeme lecsukva,arca torz grimszban ragadt.Mit tegyek?!-Kérlek vegyél egy mély levegőt-könyörögtem,de semmi.Meghalt volna?Az nem lehet....egy könnycsepp hagyta el a szemem,ami a véres testére csöppent,majd lefolyt a mellkasán-Mochi....!!!-sipítottam-Hívok egy mentőt,kérlek,könyörögve kérlek legyél jobban-hagytam ott.De rájöttem, hogy nem hívhatok mentőt.Kérdezősködnének.Ki kell találják valamit....
Kirohantam a konyhába és hoztam egy hideg vizes borogatást.Óvatosan végig törölgettem az arcát.Finoman szuszogni kezdett,de nem kelt fel.Mi a francot csináljak?!Életemben először aggódom valakiért.
Park JiMin mit tettél?
Mondjuk ez nem is jó kérdés.Én mit tettem?!

~Néhány óra múlva~

Lassan mocorogni kezdett.

-Ezaz Mochi ébredj kérlek-túrtam a hajába.

-Apa eressz-tolta el a kezem magáról csukott szemmel.Akkora kő esett le a szívemről...Életben van!!Nem öltem  meg!!De mi van?Mit mondott?Apa?Mit tett vele az apja,hogy így reagálna,ha Ő lenne?

-Mochi?-méregettem kérdően.Ekkor lassan felemelte pilláit.

-Ki vagy?-nézett fel rám ijedten.

-YoonGi-mondtam bátortalanul az igazi nevem.

-Nem ismerlek-válaszolta fáradtan.

-De....lehet jobb lenne,ha nem ismernél-simogattam buksiát.

-Miért vagyok kikötve?-rángatta meg a kezét.Nem emlékezne semmire?

-Hagyjuk.Leszedem jó?-hirtelen minden bűntudatot éreztem.Nem akartam ismét bántani a fiút,depersze el sem engedhettem.

-Jó-nézett rám hálától csillogó szemmel.Leszedtem róla az összes bilincset.

-Mire emlékszel?-féltem a választól.Ha megint rájön,hogy ki vagyok és mit tettem vele....örökre meggyűlöl.Talán önként rohanna Kook karjaiba...A gondolat is kínzott.Nem lehet az övé!!!

-Semmire...vagyis....apa bántott...ki az apám...én ki vagyok??-kérdezte.
Én döbbenten bámultam rá.Mit tettem?! Konkrétan semmire sem emlékszik.Hogyan??Biztos bevertem a fejét az ágytámlába....erre viszont én nem emlékszem.
De ha Ő most full amnéziás,akkor én kapok egy új esélyt.Lehetek hozzá jó,lehetek én az őrangyala,vigyázhatok rá mindennap.
Eddig még nem érdekelt semmilyen lény,de most Ő....meg kell védenem.Első sorban magamtól.
Nem tudom mitől jött ez az érzés,talán a TaeHyunggal történt beszélgetés,talán amit én tettem... talán Jungkook miatt.Nem tudom csak azt,hogy mostantól minden más lesz.A gyomromban van egy érzés ami nem hagy nyugodni.Szeretem,azt hiszem.Sajnos fogalmam sincs milyen érzés szeretni valakit.Én sosem tartoztam senkihez.Kis korom óta a stricik között vagyok,de egyik sem szeretett.Csupán kellett nekik valaki aki beszállító lesz.Kaptam némi taníttatást és kiképzést tőlük és ennyi.Bár ott volt egy barátom,talán Őt kéne felhívnom.Segíthetne kideríteni mi is kavarog bennem pontosan.Bár vele sem beszéltem istentelen régóta.De akkoris fel kéne hívni.Vajon még ugyan az a számod Hobi?

~Jimin pov.~

~Yoongi elmenése után Jungkookkal~