~JiMin pov.~

Bazdmeg... bazdmeg.... bazdmeg.....
Mikor az "ágyam" széléhez ért megállt.Na most mi lesz?
Hideg ujjait éreztem az államon.Lassan felemelte a fejem.

-Ha ébren vagy,kinyithatod a szemed.Azt szabad-"oktatott".Nem.Vagyok.Kutya.Minden perccel jobban utálom ezt az embert-Nézz rám!-parancsolta egy fokkal idegesebben.Kelletlenül,de felpillantottam rá-Jóreggelt Mochi.

-Bár fel se keltem volna....-motyogtam ingerülten.

-Mondd hangosabban!-fogta meg erőteljesen az állkapcsom,ezzel arra kényszerítve,hogy a szemébe nézzek.

-Jóreggelt-szűrtem a fogamközt és álltam dühös tekintetét.

-Jóreggelt mi?!-csapott arcon.Megszégyenítve éreztem magam.Itt ülök, elrabolva, meztelenül kikötözve egy kutya ágyhoz.És még egy kicseszett nyakörvem is van!!!!

-Jóreggelt....Gazdám....-nyögtem ki végül.Utálom ezt az embert.Nem is ember,egy ember ilyet nem tesz a másikkal.Ez egy ember bőrbe bújt démon.Ki képes erre?Mondjuk nem hiszem,hogy egyedül Ő.Legalábbis a tegnapi fickó sem tűnt másnak.A sorstársam pórázon vitte ki.

-Így jó lesz.Nyugodj meg,hamar meg fogod tanulni a rendet-simogatta a fejem-Jöhet a reggeli Mochikám?

-JiMin-próbáltam meg utoljára,de bár ne tettem volna.

-Hát akkor nem.Majd ebéd.Talán.MOCHI-emelte meg a hangját a végére.Picsába,ha így folytatja tuti éhen döglök.Már tegnap sem ettem sokat,pedig akkor még én döntöttem róla.Nem is tudja mije van az embernek,míg el nem veszti.Volt jogom dönteni,volt szabadságom,volt családom,oké Ők egyébként is elmehetnek a faszba,de legalább léteztek.Most nincs semmim, mármint egyetlen-egy valamim még van,de úgy sejtem hamar elveszi azt is....
Észre se vettem,de közben "Uram" elment telefonálni.Csak annyit hallottam,hogy "Itt várlak".Most jön értem is a nyúlarc?!

-Elnézést Gazdám-nem tudtam nem köpni ezt a szót-De mi volt ez az előbb?

-Nem válaszolnék,de haladsz "az illemtannal" szóval fogd fel jutalomként.Kaját rendeltem.Itthagyni nyilván nem foglak,de sétálni még szintén nem vihetlek,így kénytelen voltam egy barátomra bízni a bevásárlást-hadarta egy szusszra.Mi az hogy sétálni?!Csak nem gondolja komolyan,hogy majd végig parádézik velem az utcákon Ádám&Éva outfitben,nyakörvvel a nyakamban, láncos pórázon tartva mindenki szeme láttára????

-Köszönöm-makogtam ki valahogy.

-Köszönöm mi?-kérdezte már rám se nézve,de legalább nem vágott megint arcon.

-Köszönöm Gazdám-fújtam ki igerülten a levegőt.

-Ügyes vagy Mochi.Megvakargassam a füledtövét?-jött vészesen közel hozzám.

-Hozzám ne nyúlj!!!-pánikoltam be és próbáltam a sarokba szorulni.Reméltem,hogy valamilyen csoda folytán eggyé válok a fallal,de nem.

-Nem tehetsz ellene semmit-kuncogott,majd megint felemelte az állam,így szabaddá téve egy kis részt a nyakamból,mit a nyakörv sem fedett el.Odahajolt és rátapasztotta ajkát.Erősen szívni kezdte, néhányszor óvatosan meg is harapta a leheletnyi bőrfelületet.
Minden erőmmel küzdöttem,hogy ne élvezzem,de a vérem erről mást gondolt és meg is indult délebbi tájakra.

-Ahh...-szaladt ki egy egész apró nyögés a számból,de ez a pszichopata természetesen meghallotta.

-Nicsak a kis Mochi élvezi, hogy a gazdija játszik vele...Ne aggódj nem fejeztem be,csak bármikor megjöhet a barátom és nem akarom,hogy lássa élvezkedni a kutyám!-mondta "megnyugtatóan".Mikor észhez tértem rámordultam,mint egy kutya.Na basszus,ha ez így folytatódik a jövő hétre már lábmellett fogok sétálni...-Ohh ne morogj.Többet is kapsz,majd ennél-simított a hajamba.Legszívesebben tőből kitéptem volna a karját,de utána tutira megölne és még reménykedem,hogy még megélem a szabadulást.

-Nem kérek többet.... Gazdám...-azt hiszem sosem fogom ezt a szót normálisan mondani.Nem is lehet,hisz ez az egész olyan abnormális!

-Nem-e?Akkor ez itt mi?-markolt az éledező tagomra.

-Ahh-nyögtem anélkül,hogy akartam volna-Semmi,kérem ne nyúljon hozzám Gazdám-próbáltam behízelegni magam, hátha hagy nyugodtan elsüllyedni a szégyenemben.

-Na jó,most hagylak,de miután elment a barátom....kezelésbe vesszük a dolgokat-még egyszer végig simított az arcomon,aztán felállt és leült a konyhában.(Megjegyzés.:JiMin ágya a konyha és a hálókhoz vezető folyosó között van).-Lábhoz-kezdte csapkodni a térdét.Na nem.Biztos,hogy nem.Kizárt, hogy odamenjek ehhez seggfejhez!

-Rövid a lánc Uram-rögtönöztem egy kifogást remélve,hogy letesz erről.

-Igaz.Na gyere elkötöm a láncot-egy másodpercig ott lebegett előttem a remény csillaga,hogy ez azt jelenti elenged,de nem.A lánc végét kezében tartva vonszolt maga után.Viszont a helyiségbe érve még szarabbul éreztem magam,hisz konyhában csempe volt,ami meztelenül kurva hideg tud lenni-Feküdj!-parancsolta mikor a székéhez értünk.Nem tettem meg,így a hátamra lépett és összegörnyedtem a lába alatt.Nem csak az fájt,hogy rám lépett,hanem az is,hogy megalázott ismét.Ha ez nem volna elég a hideg kő egyre inkább zavart és vacogni kezdtem.

-Hhii..hhidegh a khő....-nyöszörögtem.

-Neked mennyi bajod van?-horkant fel,majd ezzel felállt és elindult valamerre,miután láncom az asztalhoz kötötte-Fekszik,marad,hozok egy plédet-ígérte,majd kilépett a láthatáromból.Na most itt megpróbálhattam volna szökni,de a pléd valahogy csábítóbban hangzott,mint fullpucéran,a nyakamban egy asztallal futni kitudja merre.
"Gazdám" visszatért és lám tényleg hozott plédet.Leterítette-Feküdj oda!-parancsolt.Na ezt kivételesen készséggel megtettem.

-Köszönöm Uram-mondtam nagyjából normálisan ejtve azt a kibaszott "Uram" szót.

-Van mit-flegmult be.

~Fél óra "csendes pihenő" után~

"Gazdám" időközben evett valami pirítós félét,gondolom más már nem igazán volt nála,hisz kajáért küldte el azt a bizonyos barátját.
Miközben evett próbáltam boci szemekkel nézni hátha nekem is odadob egy falatot.Kezdtem annyira éhes lenni,hogy nem is zavart volna az sem,ha kutyatálból etet.Viszont Ő csak nemlegesen rázta fejét,majd elfordult.

~Még 10 perccel később~

Valaki leparkolt a ház előtt.Csak ne nyúlarc,csak ne nyúlarc.Bármit mondott "Gazdám" félek,hogy Ő lesz és odavisz,ahová a sorstársam.

-Nyitom-szólt ki "Uram"-Marad és meg ne mukkanj,akármit mond!-suttogva üvöltött,de így is beparáztam és csak egy aprót bólintottam."Gazdám" elment ajtót nyitni.A küszöbön nyúlarc állt.Picsába.

-Heló.Hoztad amit kértem?-kezdte a ház ura.

-Igen.Itt a kaja.Ja és a fizut akkor adom,mikor látom a két új portékát-jött beljebb sok szatyornyi élelem társaságában.A cuccokat ledobta,majd odajött hozzám-Őt biztosan nem adod?

-Megmondtam,hogy nem és,ha még egy lépést közelítész felé,nincs áru-fenyegette "Gazdám".

-Oké.Vágom,Ő a tiéd...csak annyira értékes!-a keze közelített az arcomhoz én pedig "Uram"-ra néztem,akinek a szemében düh csillogott.

-JungKook!-mordult rá nyúlarcra.

-Jézusom.Hozzá sem érhetek?-fordult el tőlem.

-Nem szeretném-próbált lehiggadni "Gazdám",ami finoman szólva sem ment neki.

-Rendben.Akkor viszlát-a bilétámra nézett-Mochi.

-Köszi a kaját Kook,de lassan menned kéne-rángatta el tőlem "Uram" idegesen.Mi a faszért féltékeny?!Na másik meg,hogy mire.....nem vagy túl szép vagy helyes,de még izmos sem.Konkrétan nulla.

-Este jövök a fizuddal-lépett ki az ajtón nyúlarc."Gazdám" becsukta a bejáratot,majd kipakolta a szatyrokat.

-Na akkor jöhet a beígért játék-csapta össze két tenyerét mikor végzett a pakolással.

-Kérem Uram én nem akarom!!-tiltakoztam azonnal.Persze Őt ez hidegen hagyta.
Közeledni kezdett felém.Minden lépésénél jobban megfagyott a vér az ereimben.Mikor mellém ért kétségbeesetten néztem fel rá.Ő csak megfogta a pórázom és rángatott a folyosóra.Próbáltam megjegyezni merre megyünk,később még jól jöhet,ha ismerem a járást.Jobb oldalon a harmadik ajtónál behúzott egy hálószobába.Lebilincselte végtagjaim az ágyhoz,de legalább a nyakörvet levette.
Féltem.Nem akarom.Semmit sem akarok tőle....hozzám se érjen!!!Kezdett kiülni a pánik az arcomra,ezért "Uram" az ajkamra hajolt.Istenem most az egyszer segíts meg!!Nem akarom,hogy megcsókoljon!!!!

-Jó lesz Mochika-suttogta a pánácskáimra,majd elhajolt és elkezdett vetkőzni.Itt már olyan szinten úrrá lett rajtam a pánik,hogy mozdulni sem bírtam.Ha ezt most megtörténik,konkrétan semmim sem lesz.....Egy nulla leszek elrabolva.

Mikor már Ő is Tarzan kosztümben volt előttem,csak egy másodpercre,viszont elálmélkodtam kidolgozott testén-Tetszik mi Mochi?-tornyosult felém.Nem,bazdmeg nem!Vagy is de....de akkor sem!!!!Egyéb helyzetben talán,de ez egy rossz ember.Nagyon rossz.JiMin urald magad....helyes meg minden,de elrabolt és kutyának kezel.Ez az!Már is kevésbé vonzó a köcsög!

-Hagyjon békén!-ordítottam minden féle gondolkodás nélkül.Viszont ez azt hiszem megérthető volt.Valami olyat védek,amit valaki olyannak adtam volna aki tényleg szeret.De hát Ő tutira nem szeret,még embernek sem tekint.A szemében én csak egy dugható kutya vagyok.Nem akarom,hogy egy ilyen vegye el a szüzességem!!

-Na ide figyeljj!-szorított a nyakamra-Te itt nem vagy senki.A kutyám,az ágyasom,egy szerencsétlen balfasz akit arra használok amire csak akarok.Szóval most kussolsz és hagyod,hogy olyat tegyek amit még TE is élvezni fogsz!-még erősebben szorított rá a nyakamra-Világos?!

-Ihhgenh-köhögtem alig kapva levegőt.Mivel feltűnt neki,hogy így hamarosan kinyír elengedte a nyakam.

-Igen mi?-kérdezte kevésbé dühöt szikrázó tekintettel.

-Igen....Gazdám....-sóhajtottam lemondóan.UTÁLOM.

-Remek.Akkor kezdjünk játszani Mochi!-mondta,majd a nyakamba hajolt.Végig nyalta a helyet ahol reggel megjelölt.Borzongás futott át a gerincemen.Ezután kicsit lejjebb csókokkal lepte be a bőröm,ott ahol a nyakörvem volt.Nem hittem,hogy valaha ezt kívánom,de bár inkább rajtam lenne az a szar!!Annál kevésbé érne el.Persze nem teleportálódott oda a semmiből,így "Gazdám" halál nyugodtan folytathatta.A kulcscsontom felett is megszívta a bőrt.Ha ez nem lenne épp elég megalázó és idegesítő,akkor fennáll az a probléma is,hogy a testem reagál kezdett a dologokra.Egyre több vért pumpált délre,a vesszőm pedig el is kezdte útját felfelé.

-Nheeeehhh-nyögtem,mikor kezét tagomra helyezte.

-Mit mondasz?-mormogta a nyakamba-Mit ne??-kezdte húzogatni fel le a kezét a családi ékszeren.

-Nhhehhh csináld...-próbáltam ellenkezni hasztalanul.

-Ne ellenkezz.Tudom,hogy élvezed!-ezután a fülemhez hajolt és belesuttogta-Érzem ám,hogy merevedsz!!-megpecsételve mondandóját,belenyalt a fülembe.Nagyon erősen kellett tartanom magam,hogy fel ne nyögjek.

Ekkor azonban,mintha isten meghallgatta volna imáim,valaki csengetett."Gazdám" abban a szent pillanatban már be is lilut és úgy vette fel a ruháit.Szinte rohant kifelé és hallottam ahogy idegesen feltépi a bejáratot.Sajnos az már nem hallatszott idáig,hogy ki az és mit akar.

~Kb 5 perccel később~

-Nesze bazdmeg,vigyázz rá addig,de ha megtudom,hogy egy ujjal is hozzá értél,véged-lökte be nyúlarcot a hálóba ahol voltam.Na most én épp félig álló fallosszal fekszem kikötözve,tehát olyan szinten kínos volt a dolog,hogy azt hittem otthelyben meghalok.
RIP Park JiMin,meghalt elrabolva,kutya ként.

-Te,ennek áll a farka-nézett rám döbbenten Jungkook(aka nyúlarc).

-Ne nézd-dobott rám ezzel egy takarót "Uram".Legalább egyszer az életben nem alázott meg maximálisan,bár inkább a féltékenysége miatt,mintsem miattam-Hamarosan visszajövök és az a takaró maradjon ugyanott.Ne érj hozzá!!

-Felfogtam.Siess,nehogy megerőszakoljam-nevetett nyúlarc."Gazdám" láthatóan nem értékelte túlságosan a poént,de elment.

~YoonGi pov.~