*Apró szösszenet következik*
Szóval wattpad ismét valami durvát szívott és nem engedte kirakni a részt.Megpróbálom frissíteni,hátha megjavul,addig is jó szórakozást!💞

~YoonGi pov.~

Néhány perc döbbent csend következett.Nem arról volt szó,hogy senki semmit nem tudott volna reagálni, legalábbis én dühönghettem volna fennhangon.Azonban inkább tervezni kezdtem,ha ez az állat szórakozni akar velem,a legjobb barátommal vagy JiMinnel,megölöm.
És hát ez a helyzet áll fennt,szóval kinyírom azt az idiótát.

-YoonGi miért nézel úgy,mint egy pszichopata?-kérdezte Mochi félve.Azt hiszem mellettem mindig félnie kell majd,de az érzés amit bennem kelt....azt képtelen vagyok elengedni.Akármilyen önzetlen lenne részemről,ha visszaadnám neki a régi életét, nem tudom megtenni, inkább csak megvédem mindentől a mostaniban.
Ekkor Jin elkezdte a kezét lengetni előttem.

-Kinyírom-jelentettem ki halál nyugodtan.

-Mi?-csúszott ki a döbbent Hobi száján.Elképedve meredt rám,mintha meg lennék kattanva.Pedig ez az egyetlen ésszerű megoldás,ha végig gondoljuk.Ha megölöm a nyúl fogú patkányt,akkor bosszút is állok és a kis drágám is biztonságban tudhatom.

-Nem tudod megölni YoonGi ne legyél hülye!-eszmélt fel Jin-Egy egész strici-maffia hálózat dolgozik a keze alatt, hozzá sem tudsz érni-próbált Jin észre téríteni,nem sok sikerrel.Most, hogy végre azt érzem tartozom valakihez kizárt,hogy hagyjam bántani.Illetve úgy nézki a már rég elmart barátaim is visszaszerzem...talán Jin végre megbocsájt nekem.
De ehhez meg kell ölnöm JungKookot.Muszáj.
Szóval nem tudom mi a francot várnak.
Hogy üljek a seggemen és nézzem végig,hogy ismét egyedül maradok?!!

-Akkor szerinted mit csináljak-rontottam Jinnek-Hagyjam,hogy ezt tegye velünk?-a falnak taszítottam és dühtől könnyes arccal üvöltöttem-Nem tehetek mást bazdmeg!MEG KELL ÖLNÖM-ekkor éreztem,hogy egy gyönge kéz remegve hátrább húz.
Lassan megfordultam és egy ijedt tekintetű JiMint láttam amint próbál megállítani.
Enyhült egy kicsit a szorításom Jin nyakán.
Mochi közelebb lépett.
Aztán még közelebb.
Akár egy elanyátlanodott kiskutya,úgy tipegett felém.
Mikor elém ért se szó,se beszéd,de még egy árva hang sem szökött ki belőle, egyszerűen fogta magát és ajkamra tapasztotta párnáit.
Finoman,puhán cirógatott, selymesen,érződött,hogy meg próbál nyugtatni a csókján keresztül.
Nem tudom milyen mágiának köszönhetően,de működött.Elengedtem Jint és JiMinhez fordultam teljes testtel.Ő válaszul a kezeit a nyakamba rakta,amitől kellemes borzongás futott végig egész testemen.Fokozatosan váltam egyre higgatabbá.
JiMin is megérezhette,mert belemosolygott a csókunkba.Beletúrtam a narancs tincseibe,amik már itt-ott nőttek le.
Elviszem,majd befestetni és talán én is elengedem ezt az ezüstöt.Csinálunk olyat ami passzol egymáshoz és összeillő ruhákat is veszünk,hogy a világon mindenről tudható legyen,mi összetartozunk.

-Srácok, bocsánat,hogy megszakítom ezt a nagyon aranyos pillanatot,de a problémáink nem szűntek meg.Megoldást kell találni,jobbat annál,hogy YoonGi beszambázik Kookhoz és megöli-vágott közbe Hobi.Egy örömteli másodperc erejéig Mochi elvette a gyötrelmes valóságot és most nehéz visszazuhanni.Érzem a pánikot a fejemben.Tudom, hogy nekem kéne a hősnek lennem most,de hogy lehetnék,ha egyszerre én vagyok a gonosz is?
Talán nem a legnagyobb gonosz,de miattam van ott Mochi ahol.Miattam nem emlékszik semmire.Miattam kell ebben a bűnnel teli világban tovább élnie.És amiért JiMint idehoztam, megsérült Hobi és Hobi miatt jött Jin.Az egész MIATTAM történik.
Ismét pánikoltam, folytogatott a valóság,elnyelte a sötetség és szinte külső szemlélőként néztem, mert nem tehettem semmit.Egy végeláthatatlan örvénybe kerültem,amiből nincs kiút.
Beszippant és felemészti a maradék épp eszem.Árnyékba borulnak a legtisztább képek és érzelmek is,egy fal áll a fizikai valóm és közém.Hiába próbálnám áttérni,bezár,míg valaki nem siet a segítségemre.

-Szerintem jobb,ha most YoonGi is lepihen,ideg összeroppanása lehet-jelentette ki Jin-JiMin te most menj és próbáld alvásra bírni YoonGit,én itt maradok HoSeokkal.Később is ráérünk tervezni,Kook semmit sem siet el.

~JiMin pov.~

Jin higgadtsága nagyon jól jött ebben a stresszes helyzetben.Valószínűleg ez a tulajdonsága sokat segít a munkájában is.
Óvatosan húzni kezdtem Yoonst,aki mint egy bábu nézett maga elé.
Nem mondom, hogy könnyű volt felemelni,de ez inkább annak tudható be,hogy gyenge vagyok.Mindenesetre minden tőlem telhetőt megtettem,hogy feljussunk a szobájába.
Minden lépés nehéz volt,hisz Ő csak hagyta,hogy vonszoljam.A lépcsőn volt a legmegerőltetőbb,majd összecsuklottam közben,de ekkor érezhette,hogy nem bírom tovább,mert elkezdett magától haladni.Míg ilyen állapotban is törődik velem...
Elbukdácsolt a szobájáig, majd bedőlt az ágyába.
Nagyon fájt így látni.El sem tudom képzelni mit érezhet...
De segíteni sem tudok,hisz azt sem tudom mi történik.
Ki Kook?Miért tette ezt Hobival?Ugyan hogy ölhetné meg YoonGi,hisz Ő csak egy sima fotós,nem?
Úgy érzem túl sok minden kérdéses ahhoz,hogy véletlen legyen.
Talán a balesetem miatt nem emlékszem ennyi mindenre?
De akkor YoonGi miért nem mondta el ezeket?
Annyi kérdés,de akinek feltehetném,az jelenleg nagyobb sokkban van nálam.Mit tehetnék?

-Min gondolkozol ennyire?- zavart meg elmélkedésem főtárgya.Meggyötörten nézett rám az ágyból.Nem hiszem,hogy most kéne ezzel letámadni,de tehetetlen sem maradhatok.

-Hazudtál már valaha nekem?-tettem fel egy egyszerű kérdést.
Egy pillanatra Yoons ledermedt.
Szóval igen....

-Miért kérdezed?-mondta szinte üres tekintettel.A reakciója elég gyanús ahhoz,hogy tudjam,most megpróbál ismét hazudni.Akárhogy is,kiderítem mi folyik itt.Segítenem kell neki és ehhez nem csupán a valóság kivonatára lesz szükségem.

-Sok mindent nem tudok összerakni abból ami jelenleg történik.Túl sok a kérdőjel-óvatosan mellé ültem és a haját cirógattam nyugtatás gyanánt-Amit jelenleg tudok az semmit sem magyaráz Yoons-jeléntettem ki.Próbáltam óvatos lenni,hogy ne zaklassam fel,de a forró kását sem voltam hajlandó kerülgetni.Jogom van tudni.
Persze hálával tartozom neki és szeretettel,de Ő pedig az igazságot kell hogy tudassa velem.Társam ként ez kötelessége.
Vagy ez is csupán hazugság lenne?

~SeokJin pov.~

Miután JiMin felcibálta a sokkos állapotban lévő YoonGit én ismét HoSeoknak szenteltem minden figyelmem és elkezdtem a kötéseit igazgatni, nehogy elszorítsák a vérkeringését.

-Miért jöttél ide Jin?Tudom mit tett,azt is tudom,hogy mindig utálni fogod érte,de akkor miért?-kérdezte Hobi bágyadtan.Egy pillanatra abbahagytam a kötések birizgálását és felnéztem legjobb barátom meggyötört arcára.

-Ne legyél hülye.Te jóval többet érsz,mint a YoonGi felé mutatott gyűlöletem-sóhajtottam-Ezen felül nem állítanám,hogy a történtekért 100%ban Ő felel,tehát igazándiból inkább csak megbeszélni marasztaltunk el mindent-közöltem az igazságot.Hiányoztak a legjobb barátaim és akármilyen szörnyű is tud lenni,de YoonGi is idetartozik.

-Örülnék.Jó lenne,ha ismét egymás oldalán állhatnánk.Hisz egyikünk sincs mása....vagyis YoonGinak ott van JiMin,de erősebb a gyerek, mint elsőre tűnhet,nem bánom,ha itt marad velünk-kezdett csacsogni HoSeok,közben én visszatértem a teendőimhez-De hamár szerelmekről van szó,tudnod kell még valamit-sandított rám félve.Azt hiszem tudom mit akar mondani,de én azt nem akarom hallani.

-Hobi ne merd ki mondani-kérleltem.Amióta idehívtak sejtettem, hisz hiába kérdeztem ki tette ezt HoSeokkal,semmi válasz nem érkezett.YoonGi pontosan tudta mit okozna ha kimondaná,de a hallgatása is nyilvánvalóvá tett mindent.

-Muszáj kimondanom-a fülem dobolni kezdett ezzel próbálva kizárni az érkező infót-Jin,NamJoon volt....-nem is tudom mióta nem hallottam a nevét.De sajnos egyáltalán nem pozitív,hogy most igen.Ugyan is a barátságunk 4es fogat volt.YoonGi,HoSeok,Én és Nam,aki nem csupán a legjobb barátom,de a párom is volt.YoonGi hatására azonban Nam már a sötét oldalhoz tartozik és azóta vissza se nézett rám.
Mély levegőt vettem,ezzel higgadtságom visszanyertem.

-Mióta megjöttem tudom, éreztem,illetve YoonGinak a hallgatása is elég beszédes volt-osztottam meg Hobival gondolt menetem.

~Fél óra enyhén kínos csenddel és néhány orvosi ellenőrzéssel később~

Egy széken ülve a már alvó Hobi mellett én is majd' elszenderültem mikor is egy sikolyt és egy hatalmas puffanást hallottam.Én jobbnak láttam felrohanni,de HoSeokot hagytam tovább aludni,ha már nem kelt fel a zajra.
Remélem nem egy újabb támadás áldozatai lettünk.

Sziasztok!
Magamhoz képest hamar,íme egy újabb rész,ami remélem elnyerte tetszéseteket.Ha így volt,kérlek csillagozzatok és hagyjatok valami szépet nekem kommentben (kritika és dicséret is a "szépbe" tartozik).
Illetve mint látható kicsit átment akcióba a történet,de a későbbiekben a másik akció is meg fog jelenni,ha értitek mire célzok😏😏
Minden esetre tartsatok velem,ha érdekel kinek a sikolyai tartják ébren Jint,de ha inkább Kook tervei izgatnak,akkor is mindenképp olvasd a következő részeket is!💞💞