~YoonGi pov.~

-Raboltál már embert?-kérdeztem legújabb szerzeményem,aki épp megpróbált kivergődni a bilincsből.Kérdésemre egy percre megállt,majd kétségbeesetten sikítozni kezdett.A szeme üveges volt,de nem sírt és olyan magas hangon visított,mint egy lány.Pedig tutira nem az.

-Elmebeteg vagy-nyögte ki két sikítás között.

-Nem ez volt a kérdés-húztam mosolyra a szám.Látszólag ez nagyon megijesztette,mert elnémúlt.Milyen szép ez a srác!Azok gyönyörű telt ajkak....ahmmm öröm lenne szétharapdálni őket.

-Nem-suttogta maga elé a kérdésemre válaszul.

-Sejtettem.Először is nem szabad hagyni,hogy az illető észre vegye,lesben állsz.Emlékszel én milyen ügyes voltam?Csak akkor vetted észre,hogy ott vagyok mikor a szádra szorítottam az altatót....-kirázta a hideg az emlék hatására.Szegény kis ártatlan...ott sétált egyedül a parkban amikor elkaptam,de nem lehetett nem elrabolni.Olyan formás a segge és olyan gyönyörű.Egyszerűen kellett nekem.Most is kéne.Azt hiszem a többivel ellentétben meg fogom tartani.

-Eressz el kérlek.Nekem haza kell mennem-könyörgött halkan.

-Ebben igazad van-a nyakára kötöttem egy pórázt és leszedtem a bilincseit-Gyere!-kezdtem rángatni.Mivel nem akart a fej nélkül élni, kénytelen volt követni.Kikötöttem egy kutya ágynál-Tessék otthon vagy.

-Ez egy kutya ágy!!!!!-üvöltött felháborodva.

-Igen.Az én kutyám ágya.Jut is eszembe mi legyen a neved...-kezdtem morfondírozni.

-Park JiMin.Park JiMin a nevem-mondta határozottan.

-Milyen kis bátrak lettünk.Egyébként meg te sem hitted,hogy megtarthatod a neved ugye?-túrtam a hajába.Festett narancs tincsei selymesek voltak,akár egy valódi kutyus.Az ég is erre teremtette.

-A te neved mi?-emelte rám tekintetét.

-Neked Gazdám vagy Uram,esetleg apuci.Egyébiránt kitaláltam mi legyen a neved.Mochi leszel-mosolyogtam büszkén.Teljesen úgy nézett ki, mint egy kis mochi.Egy mochi amit hamarosan megrontok....

-Kizárt-jelentette ki, közben fújtatni kezdett.Aztán majdnem elszakította a láncot.Hál' istennek csak majdnem.

-Felesleges próbálkoznod-néztem rá bájosan,tetetett nyugodtsággal.Az előbb kicsit beszartam,hogy eltépi a láncot.De bevette,hogy esélytelen.Lemondóan dőlt a falnak,izzadt tincsei homlokára tapadtak és végig nyalta ajkát.Ahhh milyen szexi....talán most meg kéne szoptatnom.....Aigoo utálom,hogy nem lehet.Végre el kéne adnom valakit vagy éhen döglök és több pénzt adnak a teljesen ártatlanokért.De Őt inkább megtartom.Keresek valaki más balfaszt.
Gondolkodásomból lánc csörgés zökkentett ki.

-Ki akarok jutni-tépte nyakörvét teljes erőbedobással ismét.

-Hagyd abba.Most mennem kell,de ne aggódj apuci siet haza-kacsintottam.Még a sötétben is láttam ahogy elfehéredik.Nyugi Mochika hamarosan ki leszel pirosodva mindenütt...

~Fél órával később~

Az utcákat róttam és vártam,hogy valami normális kinézetű baromra tehessem a mancsaim.Ekkor láttam valakit feltűnni a nyirkos utcán.A csávó nagyon késznek nézett ki,aztán levert egy posta ládát.Áhh íme egy tökéletesen ittas köcsög.Egész türhető az alakja és pofija is,jó lesz.Mikor eldőlöngélt mellettem elővettem az altatóval alaposan átitatott kendőm.Megfordultam és a srác hátára ugrottam.Az arcára szorítottam az anyagot.Egy darabig még kapálózott,de az altató és a pia hatására az átlagosnál hamarabb megadta magát.Mikor elernyedt a kezemben felkaptam a vállamra és már vittem is.

~10 percnyi cipekedéssel később~

Végre otthon.A srácot kikötöttem az ágyra,ahol először volt Mochi.
Nyitogatni kezdte a szemét.

-Mi a szar....-motyogta,majd rántott egyet a kezén és konstatálta,hogy nem tudja mozgatni.

-Elraboltalak,holnap eladlak a kedvenc stricimnek-tértem a lényegre.Ő nem nézett ki elég jól egy normálisabb beszélgetéshez.

-Te be vagy lőve?-kérdezte kómásan.

-Nem.Na jó gyors kapsz valami nevet,aztán megyek bilétát gyártani.Korán jönnek érted reggel-valamit még utánam üvöltött,de nem igazán érdekelt.Otthagytam és mentem bilétát gyártani.Na mi legyen ennek a balfasznak a neve? Mondjuk Ramen.Igen 1 hete alig ettem szóval nem igazán tudok másra gondolni,csak kajára.Mindegy jó ez.

Rágravíroztam a nevét egy bilétára,aztán az én Mochimnak is csináltam egy bilétát.Tökély.Na akkor megyek felkötöm először az árura,aztán Mochikára.

-Ramen lettél-csatoltam fel nyakörvét.

-Mi a fasz?-üvöltött a képembe,majd leköpött.A kis szemét!Olyan pofont kapott tőlem majd' kiesett az összes foga.Nem baj van aki a harcias akár szereti.Én is szeretem,ha ellenkeznek az elején,de Ő nem az enyém,szóval fogja a franc megnevelni.

-Kuss.Mindjárt jön a strici érted-mosolyogtam a képébe.
Ezután mentem felrakni a bilétát Mochira.Aranyosan alukált,sebaj aludd ki magad utoljára,ezután mást fogsz csinálni esténként.
Felraktam a nyakörvre,így bárki jön tudja,hogy valakié.Bár nálam sok a bilétás fiú,de kevés marad huzamosabb időre.
Ekkor hallottam,hogy valaki leparkolt elénk.Végre.
Kimentem ajtót nyitni.

-JungKook!!-örvedtem a stricimnek.

-YoonGi....na hol az áru mosolygott huncutul.

-Bent.Ébren vagy alva vinnéd?-érdeklődtem.

-Jó lesz ébren.Kíváncsi vagyok mit összeszenved míg rájön,hogy nincs esélye szökni-nevetett.Ez a gyerek legalább olyan javíthatatlan,mint én.

Bementünk a lakásba.Mochi épp aludt a helyén.

-Ő az?-kérdezte álmélkodva.Látszott rajta,hogy tetszik neki.Igen meleg strici, ráadásul melegeknek is szolgáltatja az árúkat.
De az én Mochim nem nézheti így!Utálom,ha a területemre lépnek.

-Nem.Ő az ÉN játékom-mondtam dühösen.

-Pedig érte sokat adnának.Én is fizetnék neked rendesen-a srácokért kapott pénz kb 25%-a az enyém-De ha az enyém lenne,lehet én is inkább megtartanám...-morfondírozott.

-Ő a sajátom.Az enyém-köptem a szavakat.

-Jól van na.Hol van az amelyiket én viszem?

-Erre-tessékeltem be Ramen ideiglenes tárolójába-Ez az.

-Ramen-olvasta a bilétát.

-Maga a strici?!-kiáltott és zörgette láncait.

-Látom nem törtedbe-kacagott miközben leszedte Ramen láncait és a nyakörvénél fogva rángatta.

-Nem kérted és feleslegesen nem dolgozom.Meg amúgy sem egy egyszerű eset-vontam vállat.

-Megértem.Kb holnapra hozom a pénzt.Szerzel addig még?

-Mennyit?-csak mert fogyóban a nyakörvem, tettem hozzá magamban.Most elvisz egyet Ramenen,amit holnapig nem kapok vissza,egy pedig Mochin van.Még 3 maradt.

-Kettő elég.Aztán kapsz 2 hét pihit-veregette meg a vállam.

-Köszi-zártam ki Jungkookot.Hallottam,hogy kis ellenkezés után,de bezárta a kocsiajtót és már vitte is el Rament.
Mochi felé indultam.

~JiMin pov.~

~Tegnap este felé~

Diákmelóból mentem hazafelé a parkon át.Már most féltem attól ami otthon vár,de remélem nem lesz nagy baj.Próbáltam nem rágondolni.A hűvös teret alig érte fény és így a félhomályban nagyon kísértetiesnek hatott.Nyugi JiMin ez csak egy rohadt park.Szellemek pedig nincsenek, egyébként is rosszabb ami otthon vár...

Miközben nem figyeltem valaki rámugrott és egy kendőt szorított az arcomra.Próbáltam letépni,de a srác erősen fogott és már alig kaptam normális levegőt.Az anyagon átlélegezve valami folytó szag áramlott a tüdőmbe.Kezdett minden homályosabb lenni,elgyengültek az izmaim.Valami folyamatosan rántott az álmok világába.

~Fél órával később~

A francba.Hol vagyok?Miért nem tudom kinyitni a szemem?
Hallottam,hogy valaki dumál hozzám.Küszködve emeltem fel pilláim és akkor megpillantottam Őt.Vagány zöld haj, gyönyörű arc és porcelán bőr.Még egész be is jött volna a srác,ha nem épp a láncaim ellenőrizte volna.Elkezdtem rángatni a béklyóim,de semmi.

-Raboltál már embert?-kérdezte csak úgy a levegőbe.De amit mondott....akkor most én elvagyok rabolva???Picsába!!!
Tehetetlenségemben sikítani kezdtem hátha valaki meghall.

-Elmebeteg vagy-fújtam ki ezzel a levegőt egy újabb visítás előtt.Miért mindig rajtam tapos az élet????

-Nem ez volt a kérdés-húzta gúnyos mosolyra a száját.Megijedtem,egy hang nem jött ki a torkomon.Ki ez?Most meg fog ölni???

-Nem-suttogtam végül a választ amire várt.Hátha megesik rajtam a szíve és elenged.

-Sejtettem.Először is nem szabad hagyni,hogy az illető észre vegye,lesben állsz.Emlékszel én milyen ügyes voltam?Csak akkor vetted észre,hogy ott vagyok mikor a szádra szorítottam az altatót....-olyan elégedetten mesélte,de én csak gyötrelmet éreztem.Miért nem futottam?Miért nem voltam elég erős,hogy leteperjem?!

-Eressz el kérlek.Nekem haza kell mennem-könyörögtem alig hallhatóan.

-Ebben igazad van-mondta,majd egy nyakörvet helyezett rám, kinyitotta a bilincseim-Gyere-kezdett rángatni, kénytelen voltam követni, iszonyatosan fájt a nyakam-Tessék otthon vagy-mosolygott miközben kikötött egy kutya ágynál.

-Ez egy kutya ágy!-üvöltöttem felháborodva.Mégis minek néz ez?!

-Igen.Az én kutyám ágya.Jut is eszembe mi legyen a neved...-látszott rajta,hogy töpreng.Meg a faszt.Nekem már van nevem,bár gyűlölöm,hisz apámtól van,de van!!

-Park JiMin.Park JiMin a nevem-mondtam kellően idegesen.

-Milyen kis bátrak lettünk.Egyébként meg te sem hitted,hogy megtarthatod a neved ugye?-a tincseim közétúrt.Undorodtam az érintésétől,reméltem,hogy leszárad a keze.

-A te neved mi?-kérdeztem flegmán,hátha abbahagyja a hajam cseszegetését.

-Neked Gazdám vagy Uram.Egyébiránt kitaláltam mi legyen a neved.Mochi-bazdmeg.Ezt nem hiszem el.Az a kedvenc sütim.Mondjuk,ha innen valaha kijutok soha többé nem érek egy darab mochihoz sem.Vajon mit fog még elvenni?A kedvenc sütim,a méltóságom,a maradék önbecsülésem,a szabadságom...és baszki.Volt még valamim."Az ártatlanságom".Úgy megijedtem ettől,hogy rángatni kezdtem a láncot,leszarom,hogy majd' letépi közben a fejem a nyakörv.

-Kizárt-motyogtam magam elé,bár inkább már a jövőre vonatkozóan,mint neki válaszul.

-Felesleges próbálkoznod-mosolygott bájosan a szökési kísérletemre utalva.Utálom.
Fáradtan dőltem hátra a falnak.Teljesen kimelegedtem,csukott szemmel lenyaltam az izadtságot az ajkamról.
Kis pihenés után ismét rángatni kezdtem béklyóim.

-Ki akarok jutni-morogtam félhangosan.

-Hagyd abba.Most mennem kell,de ne aggódj apuci siet haza-kacsintott,majd otthagyott teljesen elsápadva.Ez egy kibaszott pszichopata!!!!Mi az hogy apuci?!Francért nem szakad ez a szar lánc!

~Kb háromnegyed órával később~

Legalább 20 percig rángattam még a láncot,azóta itt pihenek.
Egyszercsak hallom,hogy nyílik az ajtó.Ez hazajött bazdmeg!
Amint belépett láttam nincs egyedül.Egy félholt srácot cipelt a vállán.A sorstársam volna?Rögtön abba szobába vitte ahol én is voltam.Bizonyára Ő is akkora szerencsétlen,mint én.
Próbáltam kitalálni valamit,de még magamon sem tudtam segíteni,nemhogy rajta.
Időközben bealudtam.

Arra keltem,hogy "Gazdám" valami bilétát csatolt a nyakamba.Úgy csináltam,mintha aludnék még mindig.Ekkor féknyikordulást hallottam."Uram" elment és én óvatosan felpillantottam.Egy nyuszi szerű idegennel beszélgetett.Mikor láttam,hogy beljebb jönnek ismét lehunytam pilláim.

-Ő az?-hallottam egész közelről az idegent.

-Nem.Ő az ÉN játékom-akadt ki "Gazdám". Féltékeny volna?Mi a fasz?Mondjuk én ettől még utálom.Legyen csak féltékeny....ennyi kárpótlás jár nekem.Bár valószínűleg rajtam vezeti,majd le a most kialakult feszültségét.Faszom.Na mindegy...

-Pedig érte sokat adnának.Én is fizetnék neked rendesen-én istenem,jó istenem csak szívódjak fel-De ha az enyém lenne,lehet én is inkább megtartanám...

-Ő a sajátom.Az enyém-"Uram" teljesen ki volt akadva.

-Jól van na.Hol van az amelyiket én viszem?-nevetett az idegen.Baszki szerencsétlen srác.Tuti azt viszi akit este láttam.

-Erre-mondta "Gazdám" és innentől nem hallottam.Ismét kinyitottam a szemem.

Amikor jöttek kifelé félig lehunytam a pilláim,de így is láttam a kétségbeesett bajtársam.A szemembe nézett mikor kilökték az ajtón.Istenem szerencsétlen!!!!!
"Gazdám" hamar rájuk zárta az ajtót és felém közelített lépteivel.
Na most biztosan megszívom.....