- Megcsináltad! Kai, el sem hiszem! - sikította Becca a fülembe.

- Ez már valami - csatlakozott Judal is. - Érted megyek.

- Várj! Megint én intézzem a hivatalos részét, mi? - panaszkodott a lány.

- Pontosan - helyeselt.

- Ah, még egyszer elismerésem - sóhajtott.

- Úton vagyok.

És én csak hasaltam ott, percekig mozdulni sem tudtam igazán. Valami olyat tettem, amire igazából tudtam, hogy képes vagyok, mégis, az érzés, ami végig járt leírhatatlan volt. Nem tudom mikor mozdultam meg, és szedtem szét a mesterlövészt, majd raktam a tokjába, összemosódtak a dolgok, de mire Judal oda ért a kis tetőhöz, ahonnan lőttem, már készen vártam. A motor igazából csak lebegett a levegőbe, ő pedig lelépett róla, és átölelt. Nem hiszem, hogy ennek olyan természetesnek kellett volna esnie, mint amilyen volt, mégis rettentő jól esett.

- Folyton csak meglepsz, szöszi - duruzsolta. A hangja akkor végig kúszott a gerincemen. Nem tudom, mért pont akkor tűnt fel, talán a kiélesedett érzékek miatt, de a hangja rettentő bársonyos tudott lenni, ha úgy akarta.

Aztán elengedett, és hátrált egy lépést. Több helye nem is igazán volt.

- Remélem nem fáradtál még el, mert ezt megünnepeljük és nem otthon édesötösben - vigyorodott el. - Van erre egy, bár sokkal kevésbé meghitt, de cserébe szórakoztatóbb hely.

- Amit csak akarsz - nyögtem ki, kissé még a sikertől megrészegülten.

- De könnyen adja magát valaki - csóválta a fejét, majd magával húzott a motorra. - Gyere, ciki lenne, ha Becca hamarabb végezne, és érne oda, mint mi.

Nem nagyon fogtam fel merre megyünk, egyszerűen túlságosan túltengett bennem az öröm, és siker érzete. Rettentő büszke voltam, mert ha úgy vesszük, életembe először igazán bizonyítottam, ráadásul valami olyannal, amire más eddig nem volt képes. Biztosan éreztem, hogy jó úton haladok.

- Ha jól tudom, már voltál itt, de akkor biztos elég unalmas lehetett - fékezett le, és meglepetésemre ismertem a helyet. Egy kopottas, most mégis olyan hívogatónak tűnő hely, melyen vörös felirat hirdette:

- A Bár - nyögtem meglepetten.

- Pontosan - szállt le Judal, én meg követtem. - Gondolom reggel nem olyan forgalmas, de így este felé nem lehet panaszkodni. Gyere, menjünk be.

Igaza volt, már akkor tudtam, hogy most minden sokkal másabb, mikor kinyílt az ajtó. Zene áradt ki, hangos, olyan, ami szinte magába szippant, és felcsábít, hogy táncolj, vagy tény valami vadat az ütemeire. Egész biztos vagyok benne, hogy mikor utoljára itt jártam, nem ilyesmi szólt. Kizárt, hogy ne figyeltem volna fel rá.

Maga a bár is másképp festett, a fények még intenzívebbek lettek, és szinte sehol egy üres hely, mindenhol emberek. A koruk elsőre meglepően különböző, láttam fiatal, huszonévesnek látszóakat, igen kihívó vagy extra ruhákban, mint például egy kék tollakból álló, egy karcsú, hosszú barna hajú nőn, vagy egy vörös, a vállrészén lángolót egy férfin. De voltak idősebb, akár ősz hajúak is. A színpadon pár előadó, egy vékony fiú énekel, de a többséget jobban érdekelte a mögötte vokálban álló, mély hangú kigyúrt férfiak, vagy a nők, akik szinten már inkább vonaglottak, mint táncoltak.

Judal a derekamnál fogva a bár felé terelt, mondván, hogy illik beköszönni. A bárpultban Scarlett állt, és elképesztő gyorsasággal és ügyességgel töltögette, dobálta a világító koktélokat. Ő maga is fénylett, foszforeszkál a sötétben, vagyis halványkékes rúzsa, szemkihúzása, és feszes ruhája. Amikor megpillantotta Judalt, egy lángoló italt azonnal felé dobott, ő pedig elkapta, és a felét azonnal lehúzta.

- Nem, nem, Judal - kuncogott a nő, miközben sorba kiosztotta a poharakat. Azok szinte repültek a tulajdonosaik felé. - A koktélokat ki kell élvezni, nem egy kortyra lehúzni.

- Mért cseszegettek mindig ezzel? - fintorgott Judal, és helyet csinált nekünk a pultnál.

- Csak nem bulizni jöttetek kicsit? - érdeklődött a nő széles mosollyal.

- Ünneplünk - világosította fel. - Kai első sikeres küldetését.

- Wow, máris? - biccentett elismerően. - Nem semmi, kölyök. Azt hiszem neked is valami különlegeset kell összedobnom.

- Valami jó töményet - bólogatott Judal. - Ma leitatom.

- Szeretnéd - intettem le. - Nem rúgok be. Csak talán egy kicsit.

Végülis, még nem rúgtam be, vagy nem emlékszem rá. És most megérdemlem, hogy kicsit eleresszem magam. Amikor Scarlett elém rakott egy türkizen füstölgő italt, az végképp meggyőzött.

- Naph merre?

- Este sosem hagyom dolgozni - csóválta fejét a nő. - Még csak az kéne.

- Csak nem félted, hogy meglátja milyen szexis is anyuci? - érdeklődött vigyorogva Judal.

- Ch, látja azt ő nappal - legyintett Scarlett. - A többi kis cafka, aki betéved ide már problémásabb.

- Szegény - csóváltam a fejem. Egy ilyen anyja van, egy ilyen bárba, és nem jöhet ide ilyenkor.

- Pff, szerinted jobb, ha pornón nő fel? - fintorgott Judal. - Engedd igazi nők közelébe. Nem maradhat örökké szűz.

- Még gyerek - ellenkezett. - Van ideje.

- Hm, tényleg - csillantak fel a szemei. - Te is szűz vagy, szöszi.

- Mi? - vörösödtem el. - Tuti nem vagyok, vagyis...

- Ami előtte volt az nem számít, és még így is ki tudja... - röhögött.

- Rohadj meg - bosszankodtam.

- Ne durcizz - karolt át, és közel húzott magához, mire én gyerekes zavaromba próbáltam minél távolabb kerülni tőle, nem sok sikerrel. - Majd segítünk azon is.

A szemei sokat mondóan csillogtak, és akárhogy is néztem, ez egy nyílt ajánlat volt. Nekem pedig, hogy süllyednék el a föld alá, de nagyon tetszett.

- Csak óvatosan srácok - kuncogott Scarlett. - Még lángra kap a levegő.

Felhajtottam az italom maradékát, és belevetettem magam a tömegbe. Judal pedig éhesen követett.

Soha nem táncoltam még, és nem is tudtam, hogy kéne. Nem hiszem, hogy az, amit csináltam tánc címszó alatt nem volt röhejes, mégis remekül éreztem magam és eszembe se jutott, hogy vissza kéne fognom magam. Elszórakoztam a különféle egyszerű hologramos játékokon, amiknél le kellett volna utánoznom a táncmozdulatokat, élveztem az újabb és újabb számokat, Judal pedig mindvégig jött, röhögött rajtam, és velem, én pedig még sosem éreztem olyan jól magam. Valamikor befutott Becca és vele Victor, gratuláltak, a nyakamba borultak és dicsérték a már így is vészesen növő egómat. Ittam velük is, Scarlett pedig egyre csak rakta elénk az elképesztően látványos italokat, amiknek ugyan ki tudna ellenállni.

Azt hiszem, megtudtam milyen részegnek lenni.

A dolgok egy idő után összemosódtak, és arra tértem magamhoz, hogy már otthon vagyunk, és Judal a szobám felé terelget. A nyakát karoltam, és minden kellemesen tompa volt.

- A cyborgok szégyene vagy - kuncogott, miközben beléptünk a szobámba. - Tudod nekünk jóval nehezebbnek kéne lenünk lerészegedni.

- Túl sok mindent kóstoltam - motyogtam.

- Kóstoltál? Inkább eltüntettél, nem?

- Scarlett hibája - huppantam le az ágyra. - Túl jól néztek ki, és túl finomak voltak.

- Látod, Victor hibája lesz, ő tervez minket alkoholistára - nevetett. - Holnap a szemére vetheted, már ha nem alszod át.

- Nem vagyok álmos - makacskodtam.

- És? - vonta fel a szemöldökét. - Attól még tudsz aludni. Én is fogok.

- Aludj velem - mondtam, azzal hátra dőltem és magammal rántottam.

A szemeit alig pár centiméternyiről láttam, vörösen világítottak, és halvány fénycsík kúszott fel belőle a plafon felé. Hallottam, ahogy enyhén liheg.

- Milyen erős valaki - suttogta.

Az egyik kezemet végighúztam a karján, nem az igazin, hanem azon a fémesen. Ott álltam meg, ahol eltűnt a trikóban, de azt is félre tűrtem, hogy végig követhessem a bőre és a póttestrész csatlakozását. Benyúltam a ruha alá, és húztam tovább, végig a hasán egészen a nadrágjáig. Ő csak tűrte, és valahol mélyen, tompa agyam mélyén tudtam, hogy viaskodik. Vajon mért? Nem tudtam felfogni. Nekem minden tökéletesen világosnak tűnt. A részegség ajándéka volt.

- Hát - fújta ki hosszan a levegőt. - Már legalább biztosra tudjuk, nem voltál szűz.

Lehajolt, rettentő gyorsan, hogy meglepődni sem volt időm, és az ajkaimra mart. Mélyen csókolt, és hosszan, ráadásul úgy, aminél bódítóbbat el sem tudtam volna képzelni. Karjaival átfonta a testem, és magához préselt, én pedig lelkesen karoltam át a nyakát, és túrtam éjfekete tincseibe. És csak csókolt, és csókolt, egyre csak hevesebben. Szinte levegőt sem vettem, nem is éreztem, hogy szükségem lett volna rá. Nem volt szükségem semmire, csakis rá.

Így amikor eltolt, több, mint panaszos nyögés szakadt fel a torkomból.

- Nem, szöszi - lihegte fanyar mosollyal. - Nem lesz itt semmi több, amíg csak részegen akarsz.

- Ah - nyöszörögtem pontosan úgy, mint akit hoppon hagytak.

- Hogy lehetsz ilyen? - sóhajtott, és végig húzta két ujját az arcomon. - Az idegeimmel játszol, és tudod nem az erényeimről vagyok híres.

Utána akartam kapni, hogy újabb csókba húzzam, de fürgén, és meglepő könnyedséggel elhátrált előlem.

- Kössünk egy alkut - mosolyodott el. - Veled maradok, de semmi hancúr. Aludjunk, de holnap állok elébe mindennek.

Durcás arccal nyújtóztam el az ágyon, egyfajta beleegyezés gyanánt, ő pedig csatlakozott hozzám, és átkarolt. Hozzábújtam, és valahogy őszintén, túl őszintén biztonságban éreztem magam. Ez már nem az a részeg vonzódás volt, és éreztem, hogy a fejem tisztult. Hát, gondolom cyborg mellékhatás, hogy nem vagyok túl sokáig részeg. De még nem voltam teljesen magamnál, és nem is akartam, hogy ez megtörténjen. Azelőtt elaludtam, hogy megtörtént volna.