A füstös taxiban ülve csodáltam a délutáni napsütésben fürdő házakat, miközben leendő új otthonom felé tartottam.
Két évet robotoltam fárasztóbbnál fárasztóbb munkahelyeken, mégsem tudtam kigyűjteni a pénzt egy teljesen új lakásra, így albérletről albérletre tengődtem. Viszont nővérem legnagyobb meglepetésemre szülinapom alkalmából vett nekem egy lakást ugyanabban a tömbházban, ahol ő is lakik.
A taxiból kiszállva elővettem a pénztárcám, kivettem a megfelelő összeget, és odanyújtottam sofőrnek, aki ezt egy bólintással nyugtázta, és felhúzta az ablakát. Még egyet intettem, és odasétáltam a kaputelefonhoz. Megnyomtam a 17-es számot, és egy kis ideig várakoztam. Néhány másodperc múlva a nővérem álmos hangja hallatszódott a gépezetből.
- Ki az?
- Jessica, ki más? - nevettem el magam, mire a nővérem is kuncogott egy kicsit.
- Nyitom! - szólt bele utoljára, aztán felcsendült a zár nyitását jelző sípszó, én pedig a súlyos fémajtónak kissé nekifeszülve beléptem az épületbe.
A mozgásérzékelő lámpák azonnal be is kapcsolódtak, én pedig nekiveselkedtem, hogy felmásszak a negyedik emeletre.
Ahogy a világosszürke lépcsőfokokat szedtem, végigpásztáztam a jövőbeli szomszédaim lábtörlőit. A sok egyforma, színtelen anyag láttán alig láthatóan elhúztam a szám.
- Elég unalmas emberek lehetnek. - gondoltam éppen, amikor megláttam egy vérvörös darabot, aminek a szegélyét kis aranyszínű virágok díszítették.
- Van még fény az alagútban. - kuncogtam magamban, amíg a 17-es számhoz nem értem.
Bekopogtam.
A nővérem szélsebesen ajtót nyitott, lesegítette a kabátom és betessékelt a konyhába.
- Kér valamit, kisasszony? - kérdezte pajkosan mosolyogva, miközben beletúrt a kócos hajába.
- Hát ha már így említette, cseléd, hol van a kaviárom? - válaszoltam én is, kicsit túljátszva a szerepem.
- Azonnal intézkedem! - pukedlizett képzeletbeli szoknyáját fogva és pipiskedve odasietett a kamra ajtajához.
- Egy vajas kenyér rendel! - szólt be a kulcslyukon.
Én, fulladozva a visszatartott nevetéstől böktem ki:
- Luxus vajas kenyér legyen, szakács úr, vagy kirúgom!
A nővérem eddig bírta, kitört belőle a röhögés.
- Úgy látszik szegény szakácsnak nem lesz túl hosszú karriere! - nyögte nevetés közben, miközben már az én hasam is fájt a sok kacagástól.
Evés után a nappaliban ücsörögtünk és beszélgettünk. A kanapén ellazulva osztottuk meg életünk fontosabb eseményeit, és hallgattuk meg a másikét.
Kár, hogy a beszélgetés elég hamar (nem túl meglepő módon) a nővérem kedvenc témájánál kötött ki.
- Na, és akkor van férfi a láthatáron? - kérdezte mindentudó mosollyal.
Én csak sóhajtottam és megadtam a szokványos, érdekfeszítő és részletdús válaszomat.
- Nincs.
- Ne már, hugica, biztos van valaki!
- Mondom, hogy nincs.
- Tehát még mindig otthon üldögélsz, ahelyett, hogy ismerkednél. Istenem, Jessica, elszáll feletted az élet! És még csak észre sem veszed! - hordott le a nővérem.
- Először is, Mindy. - kezdtem bele életemben körülbelül százharmincadjára.
- Nem otthon üldögélek. Tanulok, mert le kell tennem a francia nyelvvizsgám. Másodjára, mégis hol ismerkednék? Szórakozóhelyekre nem járok, arról ne is beszéljünk, hogy mondjuk egy bárban milyen férfiak szoktak tengődni. Én olyan párt szeretnék, aki nem lecsúszott alkoholista és nem egyéjszakásokra vadászó szoknyapecér.
- Jess', attól, hogy az ember bárba jár még nem lesz egyik sem a kettő közül! - fonta keresztbe karjait a nővérem. - Valld be, hogy igazából csak nem akarsz kockáztatni, mert félsz attól, hogy visszautasítanak!
- Nem vallok be olyat, ami nem igaz! - húztam el sértődötten a számat.
- Egyszerűen nem látom az értelmét, hogy azt az időt, amit hasznos dolgokkal tölthetnék el, rááldozzam egy igencsak kétes sikerű pasihalászásra.
A nővérem sóhajtott egy nagyot, majd rögtön utána ásított egyet. Felfigyeltem rá, hogy sokat ásít és elég lassan mozog.
- Fáradtnak tűnsz. Rosszul aludtál az éjszaka? - kérdeztem tőle.
Először kicsit elsápadt, majd egy enyhén kínos mosollyal ezt hadoválta:
- Nincs semmi gond, csak a szomszédok minden éjjel buliznak, ez pedig elég jól felhallatszik.
Furcsának tűnt, de csak vállat rántottam és annyit mondtam:
- Oké.

Sziasztok!
Úgy döntöttem elkezdek egy új könyvet,
és hát itt az első rész.
Tudom, eléggé lapos,
de ígérem,
hogy a következőben akció is lesz
(bár azért nem túl sok),
nem csak rejtélyes utalások.
Pussz❤
🌹 Akai-chan