Egy hónap telt el a buli óta
Cassie vissza csókolta aznap este Stevet aztán szó nélkül berohant a házba.
Azóta nem beszéltek,kerülik egymást.
A suliban pedig felhalmozódott a dogák és a vizsgák száma,azóta mindenki csak arról beszél,leginkább azért mert Steve és Cassie csókja mindenkinek kellemetlen volt.
Nekik azért mert most nem értik mi van,a barátaiknak pedig azért mert ha zaklatnák Stevet és Cassiet vele valószínüleg megbántanák valamelyiküket és azt nem akarják.
Nancy viszont párszor mégis beszélgetett Cassel róla és tanácsokat is adott neki.
Jonathan meg a buli óta szinte csak tanul szóval úgy viselkedik mintha egyáltalán nem érdekelné a dolog ami nagyon bántja Cassiet,mert az érzései Jonathan felé nem múltak el a csóktól,inkább mégjobban fokozódtak.
Bár annyira nem érthetetlen hogy belé zúgott hisz évek óta legjobb barátok,eddig mindent megosztottak egymással és számíthattak egymásra,csak az a furcsa hogy egy dícséret általi elpirulástól jött rá mit érez..ha nem attól hogy Jonathan az egyetlen srác aki mindig mellette állt..és még sose veszekedtek..talán itt lenne az ideje..?

Cassie szemszöge:

Ott álltam a Byers háznál.Idegesen.Persze hogy idegesen,hiszen napok óta nem beszélgettem rendesen Jonathannal,pláne nem úgy hogy Nancy nem leste minden mozdulatunkat.Bekopogtam, és miután Joyce beengedett Jonathan szobája felé vettem az irányt.Aki pont akkor nyitotta ki az ajtót amikor oda értem,enyhe agyrázkódást okozva nekem.

-jesszus...jól vagy?-hajolt le hozzám.-sajnálom..-folytatta.

-persze..persze..semmi baj..-mondtam felállva a padlóról megfogva a homlokom.

-hogyhogy itt..?-kérdezte még mindig aggódva pásztázva engem.

-csak beszélni szerettem volna...-jelentettem ki.

-akkor beszéljünk-tessékelt be a szobájába ahol leültünk az ágyára,tele tankönyvekkel,miután becsukta utánam az ajtót.

-szóval mit akartál mondani...?-nézett rám azzal az aranyos félénk fejével amit mindigis imádtam benne.

-csak..érdekelt mit csinálsz úgyis hogy a testvérem nem pásztáz közben minket....-ezen kicsit mindketten felnevettünk.

-tanulok-jött a válasz a legjobb barátom szinte már világos rózsaszín szájából.

-és kell tanulótárs..?-kérdeztem cuki szemekkel az arcát bámulva.

Amin elmosolyodott és egy ideig csak nézett engem,majd lassan válaszolt is.

-igen,jól jönne..-hallottam a választ.

Ezért persze elfeküdve az ágyán,a kezembe véve Jonathan töri könyvét,el is kezdtem hangosan olvasni a részeket amiket aláhúzott,ami miatt olyan nevetésben tört ki amit szerintem rajtam kívül elég kevesen hallhattak csak Jonathantól valaha.
A tervezett tanulásból így hirtelen csiki csata lett hiszen rám ugrott és elkezdett csikizni a nyakamtól a derekamig ami persze egyfajfa bizsergést váltott ki bennem.Most éreztem a pillangókat.Annyira mint eddig még soha...

-szereted Stevet..?-csúszott ki a száján hirtelen,nem tudom, csak látszott az arcán a meglepettség.

-mi..? mi..nem,mármint bírom de nem..-válaszoltam már a csikizés miatti vörös fejjel,amit egyébként a kérdés közepette hagyott abba.

-biztos..?-kérdezte vissza ismételve önmagát,gondolom mégis érdekli...de akkor eddig miért tett úgy mintha semmi sem történt volna...?

Jonathan szemszöge:

-biztos.-hallottam az elég szolid választ Cassie szájából ami megnyugtató volt de szívesen feltettem volna a kérdést még nyolcvanszor akár hogy teljesen biztos legyek benne.

Itt volt az a pont az életemben azt hiszem ahol arra gondoltam dejó lenne megcsókolni a legjobb barátomat...de persze nem kell emlékeztetni,Nancyvel vagyok,szerelmes vagyok,és akibe szerelmes vagyok az nem Cassie...

Vajon Cassie igazat mondott Jonathannak?
Tényleg nem érdeklődik már Steve iránt és csak egy csók volt?
Jonathan és Nancy örökre vagy Jonathan is szeretheti Cassiet?

A következő részekben kiderül...