Vihar előtt a csend...

Kamilla bágyadt-boldog mosollyal ébred. Egy pillanatra nem érti, hogy mitől is érez mély elégedettséget, aztán azonban eszébe jut a tegnap este. A testén még most is borzongás fut végig arra a gondolatra, hogy mi is történt. Olvasott már arról, hogy a férfiak megcsókolják az ember lányát odalent, de igazából mindig viszolygott ettől kicsit, végül is ez annyira intim és zavarba ejtő, bár persze nem tagadhatja le, hogy azért kíváncsi volt rá, milyen lehet. Azt azonban soha nem gondolta volna, hogy ennyire elképesztően felszabadító és csodálatos lesz. Nem tudja megállni, elmosolyodik.

– Úgy látom, valaki végre felébredt – szólal meg halkan Adrián.

Kamilla laposakat pislogva néz rá a mellette könyöklő férfira.

– Jó reggelt! – mosolyog a lány, egy kicsit félszegen az iménti gondolatai miatt.

– Lassan dél van – jegyzi meg a férfi csendesen.

– Komolyan? – kerekedik el hitetlenül Kamilla szeme. Hogy aludhatott ilyen sokáig?

– De ettől függetlenül nagyon jó, jobb nem is lehetne – mondja a férfi, majd lassan lehúzza Kamilla melléről a takarót. Kamilla kuncog. Még számára is meglepő, hogy nem érzi magát zavarban. Korábban sose tudta volna elképzelni, hogy ez egyszer megtörténhet: hogy egy férfi ilyen illetlenül nézi majd, és ő nem érez mást, csak elégedettséget és vágyat. Türelmetlen, lángoló vágyat.

A férfi közelebb hajol hozzá, vonzó ajkát az övéhez érinti, épp csak egy picit, de Kamilla teste így is megfeszül, a mellbimbói megmerevednek. Hogy lehet, hogy ennyire kívánja? Ráadásul kora reggel, épp csak magához térve.

A férfi tovább játszik vele, ajka ingerlően simogatja az övét, borostái szelíden csiklandozzák. Kamilla egészen beleszédül.

– Isteni ízed van – suttogja a férfi. – Mindenhol – teszi még hozzá, amitől Kamilla hirtelen zavarában félrefordítja a fejét.

A férfi elégedetten nevet, mire Kamilla villámló tekintettel visszanéz rá.

– Te élvezed, ha zavarba hozol. – Félig-meddig kijelentés, félig-meddig inkább kérdés, a lány maga se tudja eldönteni, minek szánta.

– Igen – mondja kajánul Adrián.

– Miért? – kérdi értetlenül a lány.

Adrián picit félrebillenti a fejét, látszik, hogy átgondolja a választ.

– Igazából nem tudom – ráncolja össze a homlokát. – Talán tetszik, amikor elpirulsz. Hogy... olyan őszintén reagálsz, nem tudom. – Miközben beszél, ujjai Kamilla mellére tévednek. A lány szaporábban veszi a levegőt. A férfi ujjai remegős forróságot ébresztenek a bőrén, és ez a forróság féktelenül árad szét az egész testében.

Nehéz megszólalni egy ilyen pillanatban, de a lány most már magához tért annyira, hogy érezze, nagyon is szükséges beiktatni egy fürdőszobai látogatást. Pisilnie kell, és a szájíze sem valami üdítő, akármit is állít Adrián. Zavart mosollyal megfogja a férfi kezét, magához húzza és egy könnyű, puha csókot lehel a tenyerébe, majd egy gyors mozdulattal felhajtja a takarót és kiugrik az ágyból.

– Istenem... – hallja a férfi sóhaját, mire a válla felett ránéz.

– Tetszik, amit látsz? – kérdi pajzánul, és el se akarja hinni, hogy ezek a szavak tényleg elhagyták a száját. Mi történt vele? Hol van a félénk, visszahúzódó lány, aki eddig volt?

– Őrjítően – válaszolja a férfi rekedtes, mély hangon, mohó tekintettel, mire Kamilla boldogon elmosolyodik, és bár nagy a kísértés, nem bújik vissza a férfi mellé.

– Használhatom a fogkefédet? – kérdi.

– Igen – vágja rá a férfi gondolkodás nélkül, aztán viszont összehúzza a szemöldökét.

– Most miért nézel így? – faggatja kíváncsian a lány.

Adrián arca kisimul, megrázza a fejét.

– Mindegy.

Kamilla morcosan néz rá, de Adrián erre csak felvillant egy gúnyos mosolyt. A lányt nem hagyja nyugodni a kérdés, igenis tudni akarja a választ, úgyhogy rámászik a férfira, és térdelve az ölére ül.

– Ki vele!

– Nem – suttogja Adrián, majd keze Kamilla combjára siklik. A lány megborzong, ahogy a férfi széles tenyere a bőrét simítja, aztán mikor Adrián – tekintetével követve mozdulatait – végigcsúsztatja kezét az oldalán, Kamilla önkéntelenül kuncogni kezd.

A férfi elmosolyodik.

– Csiklandós vagy? – kérdi, és visszafelé is megismétli a mozdulatot, de ezúttal épp csak érinti az ujjaival. Kamilla megugrik.

– Ne csináld, bepisilek, és neked kell aztán ágyneműt mosni... – mondja nevetve, és elkapja a férfi kezét. Ahogy megmozdul, érzi, hogy Adrián keményen az öléhez nyomódik. Megdermed.

– Adrián, te most is...

– Általában ez van, ha a közelemben vagy – vonja meg a vállát a férfi.

– Tényleg?

– Tényleg.

Kamilla arca ragyog a boldogságtól. Jó érzés, hogy ilyen hatással van a férfira. Jó érzés, hogy a férfi kívánja őt. Ettől szépnek érzi magát, szépnek és csábítónak, ami ugyan furcsa, de azért mégis jó. Kicsit mocorog még, ölét a férfihoz dörzsöli. Adrián behunyja a szemét, és elégedett mormogással felel Kamilla incselkedésére.

A lány testét forróság önti el, behunyja a szemét, amikor pedig eszébe jut, hogy miként érintette tegnap a férfit, hogy miként fogta a kezébe... Felmerül benne egy kérdés, de gyorsan megrázza a fejét. Nem, ezt biztosan nem merné megkérdezni...

– Ne fogd vissza magad! – hallja Adrián hangját.

– Én nem... – néz rá riadtan.

– Kamilla, kérdezni akarsz valamit – jelenti ki a férfi.

A lány elbizonytalanodik. Végül is olyan nagy baj, hogy kíváncsi? Hogy igazából mindent tudni szeretne a férfiról?

– Hát...

– Ki vele!

– Hogy hívod?

– Nem egészen értelek.

– Hát tudod – Kamilla zavartan, széles mozdulatokkal gesztikulál –, a filmekben szoktak neki nevet adni és...

– Minek szoktak egészen pontosan nevet adni? – kérdi a férfi elnyomott nevetéstől érdes hangon.

– Te most azt akarod, hogy kimondjam? – pillant rá Kamilla elkerekedő szemmel.

– Igen.

Vajon lehetséges, hogy ennél jobban is zavarban legyen?

– Hát... a... férfiasságodnak...

– Azt hittem, ennél merészebb leszel – húzza a férfi.

– Most soroljak szinonimákat? – kérdi a lány már-már nyüszítve, majd mikor meglátja a férfi kihívó tekintetét, kiböki: – Szerszám.

– Eredeti – vonja fel a szemöldökét Adrián. Kamilla dacosan összeszorítja a száját, aztán amolyan „csak azért is" hangon megszólal:

– Farok, pénisz, hímvessző, hímtag, fallosz – hadarja, aztán elvigyorodik –, fütyi, pöcörő – nem bírja tovább, röhögve folytatja – himbilimbi, várj, egyszer olvastam egy nagyon vicceset, hogy is volt? – harapja be az ajkát erősen koncentrálva. – Megvan! Kéjrúd.

– Jézusom, milyen könyveket olvasol te? – Adrián alig tudja feltenni a kérdést, úgy nevet.

– Hát – mímel töprengést a lány –, mindenfélét. Például olyat is, amiben sok mocskos jelenet van...

– Istenem, megőrjítesz! – kapja el a derekát a férfi, majd hirtelen megemeli, és Kamillának fogalma sincs hogyan, de már a férfi alatt fekszik. A lábuk közé beszorult a takaró, de ettől még érzi, hogy a férfi egyre forróbban kívánja őt.

– Adrián, tényleg nagyon kell pisilnem – suttogja, és egy kicsit kényelmetlenül érzi magát, de amikor a férfi felnevet, megkönnyebbül. – És ami azt illeti, fürödnöm sem ártana.

– Egész nap ráérünk, csak bátran – mondja a férfi, miközben apró puszikat hint az arcára, a szájára. – Én addig rendelek valami kaját.

– Ki mondta, hogy itt maradok egész nap? – Kamilla megpróbálja ezt komolyan kérdezni, de érzi, hogy az ajka csintalan mosolyra kunkorodik.

– Én – vágja rá a férfi határozottan, egyértelművé téve, hogy ezen nem fog vitatkozni.

– Oké, de...

– Nincs semmi de – morogja a férfi, ahogy nyelvével ösvényt rajzol a lány nyakára.

– Nem kifogásokat akartam felhozni, maradok – forgatja a szemét a lány. – Csak szeretnék kérni valamit.

– Csupa fül vagyok – mondja a férfi hanyagul.

Kamilla tudja, hogy igazából nem figyel rá, túlzottan leköti, hogy a füle mögé puha csókokat hintsen. A lány az érzéki támadás nyomán majdnem elfelejti, hogy mit is akart mondani, de végül sikerül visszaterelnie a gondolatait arra, ami felötlött benne.

– Pókerezzünk.

Adrián beledermed a mozdulatba, aztán kicsit elhúzódik a lánytól, hogy a szemébe nézhessen.

– Lehet, hogy elkerülte a figyelmed, de nincs rajtad ruha – jelenti ki kicsit kioktató stílusban.

– Ez hogy jön ide? – pillant a férfira Kamilla összeráncolt szemöldökkel.

– Mi értelme van a pókernek, ha nem vetkőzős? – kérdi Adrián úgy, mintha ez teljesen egyértelmű lenne. Kamilla igyekszik nem mosolyogni.

– Kérdezz-felelek póker.

– Hogy mi? – Adrián kicsit még jobban elhúzódik, a szemében értetlenség.

– Aki nyer, kérdezhet, akármit, és a másiknak őszintén kell felelni – magyarázza a lány, miközben ujjai a férfi mellkasán játszanak. Őszintén elbűvöli, hogy mennyire jó érzés megérinteni őt, érezni a szívverését a tenyere alatt...

Adrián felsóhajt.

– Kamilla, sehogy se hívom. A kezemnek vagy a lábamnak se adok nevet.

– Köszi, hogy elárultad, de rengeteg kérdésem van még. – Nem tágít, igenis játszani fognak – legalábbis ha a férfi tényleg akarja, hogy maradjon.

– Akkor tedd fel őket.

– De így megteheted, hogy nem válaszolsz.

– Ha kártyázunk, ugyanúgy megtehetem.

– Nem, a játékban nem. Szabály – jelenti ki a lány makacs eltökéltséggel.

– Értem – mondja a férfi cinikusan. – Jól van, de van egy feltételem.

– Igen? – kérdi Kamilla kicsit félve, hiszen az egész semmit se ér úgy, ha most a férfi olyan kikötést tesz, amivel az ő összes kérdését ellehetetleníti.

– Nem kérdezheted meg, hogy miért csak egyéjszakás kalandjaim voltak, semmilyen formában – komorodik el a férfi, tekintetéből az eddigi derültség nyomtalanul eltűnik, helyette csak súlyos sötétség marad.

– Jó – bólint a lány. Egyikük hangjában sincs se évődés, se derű. Még a levegő is hűvösebbnek érződik.

A lány már elhúzódna, de a férfi ekkor megragadja a karját.

– Ne haragudj!

– Elmondod majd egyszer? – pillant rá a lány szomorkásan.

– Nincs értelme – feleli a férfi, mire Kamilla torka összeszorul. Ez a „nincs értelme" annyi mindent jelent, annyi mindent, amire ő nem akar itt és most gondolni. Majd, valamikor, ha hazament talán, de semmiképpen nem most. Most egyszerűen csak élvezni szeretné, hogy itt lehet, hogy ez az elképesztő férfi akarja őt. És igen, ő is akarja, akarja azt, ami még csak ígéretként bújik meg a csókjaikban, az érintésekben, és már nem fél, mert Adrián tegnap megmutatta neki, hogy nem fáj mindig, hogy lehet ezt úgy csinálni, hogy szebb legyen bárminél, mint amit eddigi élete során átélt. Nem akar arra gondolni, hogy mi minden lehetne, ami nem lesz, ahogy arra sem, hogy a szívét tekintve milyen következményekkel jár majd mindez, nem, ezekkel nem akar most foglalkozni.

– Mire gondolsz most? – kérdi a férfi szelíden, megérintve a lány arcát. Ujjai az ajka szegletét cirógatják, ahogy elgondolkodva kutatja a lány tekintetét.

– Csak csókolj meg! – mondja Kamilla, hangja merő kétségbeesés, de nem törődik vele, csak megragadja a férfi tarkóját, magához húzza, és vad szenvedéllyel csókolja.

Adrián nem tiltakozik, ugyanolyan perzselő vággyal viszonozza a csókot, mint amilyen a lány testét égeti.

Kamillának fogalma sincs, meddig csókolóznak, de a férfi végül elhúzódik.

– Kamilla, ha így csókolsz, egész nap nem engedlek ki az ágyból, és az se fog érdekelni, ha aztán ágyneműt kell mosnom.

A lány felnevet. A férfi hagyja, hogy kibújjon alóla, Kamilla pedig ezúttal tétovázás nélkül a fürdőbe szalad. Mikor végez, megkönnyebbülten felsóhajt. Lehúzza a vécét, majd a csaphoz lép, és kezet mos. Aztán megkeresi a férfi fogkeféjét a tükrös szekrénykében. Ahogy magát nézi a tükörben, meglepődik rajta, hogy mennyire kipihent és üde az arca, valahogy más, mint egyébként. Talán csak a boldogság teszi...

Fogmosás után kinyitja az ajtót, és az ajtófélfának támaszkodik. Adrián meztelenül ül a számítógép előtt. Elindított valami kellemes zenét, és Kamilla ezúttal már nem állja meg, megkérdezi:

– Mit hallgatunk?

A férfi a lány felé fordul, elismerően végigfut rajta a tekintete, csak aztán válaszol:

– Filmzenét.

– A boltban is az szokott szólni?

– Igen, miért?

– Mindig olyan ismerősek voltak a dallamok, de sose tudtam, honnan – feleli a lány félrebillentett fejjel. – Csinálhatok én is egy válogatást?

– Kizárt – rázza meg a fejét a férfi.

– Miért?

– Mert akkor egész nap romantikus filmek zenéjét kellene hallgatnom.

– Undok vagy – biggyeszti le a száját Kamilla.

– Reális. Pizza jó lesz? – tereli el a témát a férfi.

– Igen.

– Ugye nem amolyan zöldséges lány vagy?

– Nem, én húsimádó lány vagyok – vigyorog a férfira Kamilla, majd ahogy rájön, mit mondott, és hogy az mennyire félreérthető, elvörösödik.

– Ezt örömmel hallom – feleli Adrián pimasz mosollyal, aztán visszafordul a monitor felé. Kamillának úgy tűnik, mintha kicsit sietősen tenné ezt. Nem tudja visszatartani, vigyorogva lép vissza a fürdőbe. Az ajtót ezúttal nyitva hagyja.

Bedugaszolja a kádat, aztán megnyitja a forró csapot. A férfi tusfürdőjéből nyom egy kicsit a vízbe – friss, enyhén mentolos illata van –, aztán bemászik a kádba. A vízsugár robaja elnyomja a szobából csendesen áradó zene hangjait. Kamilla tekintete a világosbarna, márványmintás csempéken játszik, aztán hátradőlve behunyja a szemét.

Nehéz elhinni, hogy itt van, hogy jelenleg a férfi kádjában ül, hogy vele aludt, hogy mi történt filmnézés közben... Mámorító az egész. És felfoghatatlan. Talán azért, mert egyszerűen természetesnek érez mindent, még olyankor is, ha éppen zavarba jön. Természetes a férfi mellett lenni, és könnyű.

Elzárja a csapot, majd hátradől, nagy levegőt vesz és lemerül a víz alá. Amíg bírja, úgy marad – hallgatja a víz szelíd, tompa hangjait, élvezi a halvány, simogató zúgást. Amikor felmerül, megérzi, hogy már nincs egyedül. Letörli az arcáról a vizet, aztán a férfira néz. Keresztbe tett lábbal ül a kád szélén, és még mindig meztelen. Kamilla elpirul, de nem tudja megállni, hogy ne nézze az erőteljes, izmos test minden apró hajlatát, szögletét...

– Ha ide fordulsz, megmosom a hátad – mondja Adrián mosolyogva.

Kamilla szaporán dobogó szívvel fordul meg. Hallja, hogy a férfi tusfürdőt nyom a kezébe, aztán már érzi is magán a két hatalmas, forró tenyeret. Akaratlanul szökik ki az ajkán egy sóhaj, ahogy behunyja a szemét. Adrián lágyan simogatja, masszírozza. Ez nem is hátmosás, ez perzselő támadás az érzékek ellen.

Ahogy a férfi egyik keze az oldalára, majd a mellére siklik, felnyög. Adrián erősen megmarkolja, megemeli a mellét, majd lágyan megdörzsöli a mellbimbóját. Kamilla érzi, hogy a lába között a forróság egyre erősebb.

Adrián elhúzza a kezét, leöblíti a lány vállát és a hátát, aztán félresimítja a haját a tarkójáról, és csókokat lehel a nyakára. Kamilla úgy érzi, elolvad. A szíve őrülten ver – nem tudja, meddig képes még ezt ép ésszel elviselni. Akarja a férfit. Olyan nagyon vágyik rá, hogy az szinte félelmetes.

– Adrián... – sóhajtja Kamilla elhalón. – Nem bírom.

– Mit nem bírsz?

– Akarlak – nyöszörgi.

– Hol?

– Kérlek... – sóhajtja a lány, és nem foglalkozva azzal, hogy mennyire szemérmetlen, megfordul, hátradől, és széttárja a lábát, utat engedve a férfinak teste legrejtettebb zugaihoz.

– Nézz rám, Kamilla – suttogja a férfi.

A lány bágyadtan eleget tesz a kérésnek. A férfi már nem a kád peremén ül, hanem a földön, tekintetük így egy vonalban van.

– Azt akarom, hogy végig a szemembe nézz – mondja halkan, vágytól rekedten a férfi, majd meg se várva a választ, ujjai ott érintik a lányt, ahol Kamilla a legjobban vágyik rá.

Kamilla legszívesebben behunyná a szemét, de nem teszi. Engedi, hogy a férfi minden érzését lássa – a kéjt, a vágyat, a zavart és még a szégyent is, amit – akárhogy igyekszik – nem tud teljesen elűzni, hiszen szemérmetlenül arra kérte a férfit, hogy elégítse ki...

Kamilla zihálva kapkodja a levegőt, ahogy a férfi egyre gyorsabban és erősebben dörzsöli, aztán mikor egyik ujját óvatosan a lüktető forróságba csúsztatja, felkiált. Remeg az egész teste a kínzó feszültség fogságában. A férfi, mintha csak érezné, még gyorsabban mozgatja az ujjait, és Kamilla bár nézi, már nem látja a férfit. Már nem lát semmit. Nem létezik más, csak a gyönyör, ami felszabadulva árad szét a testében, olyan erővel, hogy Kamilla úgy érzi, darabokra hull. Hogy lehetséges ez? Hogy lehet, hogy a férfi ezt teszi vele?

A szeme lassan újra képes befogadni a világot. Adrián a lábát simogatja, tekintete azonban az övét keresi.

– Jól vagy? – kérdi halkan a férfi.

Kamilla érzi, hogy még képtelen megszólalni, ezért csak bólint.

A férfi feláll, és a lány őszintén csodálja, hogy nincs zavarban ágaskodó férfiassága miatt.

– Nemsokára hozzák az ebédet, jobb lesz, ha addig megpróbálok lehiggadni – jelenti ki fanyar mosollyal az ajkán Adrián, majd könnyű csókot lehel Kamilla homlokára, és kimegy a fürdőből.

Kamilla zavartan, bódultan néz utána. Aztán megrázza a fejét – hogy micsoda egy romlott, züllött nő lett belőle... Hihetetlen, és mégis... Egy pillanatig sem bánja.

A víz már hűlőben, de nem enged le belőle, inkább gyorsan megmosakszik, majd elvesz a mosógépről egy törölközőt. Kilép a kádból, félig-meddig megtörli magát, aztán maga köré csavarja a nagy lepedőt. Levesz a mosógépről egy kisebb törülközőt is, lehajtja a fejét és alaposan megdörzsöli a haját.

Ahogy kilép a fürdőből, és meglátja a férfit, nagyot dobban a szíve. Eddig nagyon igyekezett elkerülni a kérdést, de tudja, hogy már nem sokáig teheti meg, hogy ne nézzen szembe az érzéseivel. De még nem, még egy picit nem...

A férfi már felöltözött, ezért Kamilla a kanapé környékén szétszórt ruháit kezdi összeszedegetni.

– Te most mit csinálsz? – akasztja meg mozdulatait a férfi hangja.

– Felöltözöm – mondja Kamilla, majd tovább keresi a bugyiját.

– Nem.

A férfi olyan nyersen mondja ezt, hogy Kamilla kénytelen kiegyenesedni és ránézni.

– Adrián, te is felöltöztél – közli a férfi felé intve.

– De nekem át kell vennem a kaját.

– Jó, én meg nem fogok meztelenül flangálni egész nap – fortyan fel a lány.

– Dehogynem.

Kamilla már nyitja a száját, hogy tovább vitatkozzon, de kitörni készülő szavait kegyetlenül megfojtja a csengő éles hangja.

– Megjött a kaja – jelenti be Adrián, majd összehúzott szemmel a lányra néz. – Ne mozdulj, mindjárt jövök! – azzal megragadja a pénztárcáját és eltűnik az ajtó mögött.

Kamilla megvonja a vállát – igenis fel fog öltözni. Ha ez nem tetszik Adriánnak, akkor kénytelen lesz levetkőztetni, ha visszaér – gondolja kuncogva. Gyorsan magára kapkodja a ruháit, és izgatottan leül az ágy szélére. Keresztbe tett lábbal hátradől, könyökölve támasztja meg magát.

Hallja Adrián lépteit dübögni a lépcsőn, majd nyílik az ajtó, a férfi belép, belöki maga mögött az ajtót, tekintete máris őt keresi, és amikor megtalálja, elkomorodik, de nem mond semmit, legalábbis addig nem, míg az asztalhoz nem ér.

– Felöltöztél – jelenti ki Adrián hűvösen, ahogy leteszi a dobozt és a söröket a konyhapultra. – Hiba volt – fordul csípőre tett kézzel a lány felé.

– Miért? – kérdi Kamilla derűsen.

– Mert most le kell, hogy vetkőztesselek – közli a férfi, és miközben lassú, kiszámított léptekkel az ágyhoz megy, szigorú, szúrós pillantással néz a lányra.

Kamilla kuncogva feljebb húzódik az ágyon.

– Ki mondta, hogy nem ez volt a cél? – kérdi hamiskásan, mire Adrián megtorpan és felnevet.

– Te tényleg megőrjítesz – mondja, aztán letérdel az ágy elé, megragadja a lábánál Kamillát, és közelebb húzza magához. Felhajtja a pólóját, és csókot lehel a hasára. A lány megremeg.

– Készen állsz a folytatásra? – kérdi Adrián rekedtes, mély és csábító hangon.

– Igen – leheli Kamilla, kicsit talán félve, mégis izgatottságtól reszkető hangon. Odaadja magát a férfinak. Teljesen és igazán. Jelenleg csak erre vágyik.

Nem hagyja, hogy a férfi megelőzze őt, lenyúl, megragadja Adrián pólójának az alját és lehúzza róla. Aztán megcsókolja a vállát, a nyakát – pont úgy, ahogy a férfi őt szokta csókolni. Adrián nagyot nyög, aztán szelíden megemeli Kamilla állát, és finoman, lágyan megcsókolja. A nyelvük rögtön egymásra talál. Szédítő érezni a férfit, a köztük izzó vágyat, a viharos szenvedélyt.

Kamilla alig fogja fel, hogy a férfi szépen lassan levetkőzteti. A mozdulatai odaadóak és édesek. Minden egyes ruhától megszabadult porcikáját gyengéden simítja végig. A tenyere mindenhol ott van, forró és erős, Kamilla érzékeny bőre mintha lángolna minden érintés nyomán.

Már az ágyon fekszenek, hogy pontosan miként is kerültek oda, Kamilla nem tudja. Elveszve, kábultan kóvályog a saját érzései között, a világ elvész körülötte, csak az érintések, a csókok maradnak.

– Kamilla – szólítja gyengéden Adrián.

A lány nehezen nyitja ki a szemét.

– Igen? – Ez tényleg az ő hangja? Ez a fátyolos, buja suttogás?

– Biztosan akarod?

– Igen – néz mélyen a férfi szemébe a lány, majd anélkül, hogy félrefordulna, a férfi nadrágjának sliccéhez nyúl. A férfi kemény, forró és hatalmas a tenyere alatt.

Adrián felül, lehúzza a nadrágját, majd az éjjeliszekrény fiókjából egy kis, lapos csomagot vesz elő. Aztán kibontja, és Kamilla nem tudja levenni a tekintetét a kezéről. Az, ahogy magához ér, ahogy felhúzza az óvszert, izgatottan remegő, feszült lökéseket idéz elő a gyomrában.

A férfi visszagördül fölé. Kamilla a lába között érzi erős férfiasságát, és ettől mintha hullámok tombolnának a testében. Akarja őt, annyira akarja. Akarja, hogy ez a fájó, lüktető üresség végre megszűnjön benne...

Magához húzza Adriánt, újra elmerülnek egymásban. Aztán a férfi kicsit felemelkedik, és Kamilla érzi, ahogy merev férfiassága hüvelye bejáratához nyomul. Izgatottan dobog a szíve, a gyomrában erősödik a lüktetés, alig bír nyelni.

Mindjárt megtörténik...

A férfi picit előrébb nyomul. Kamilla szeme elkerekedik. Nem egészen tudja, hogy mit érez, nem fájdalom, csak... furcsa, kicsit kényelmetlen feszítés.

Adrián zihálva még beljebb nyomul, és Kamilla hirtelen megfeszül.

– Fáj?

Kamilla összeszorítja a szemét. Nem tud most a kérdésre koncentrálni, mert amit érez, az... túlzottan éles, túlzottan nagy, kemény...

– Kamilla? – A férfi hangjában mintha félelem és elkeseredés lenne, ezért lassan kinyitja a szemét. Nehezen ugyan, de azért sikerül a tekintetét Adriánra fókuszálnia.

– Fáj? – ismétli meg a kérdést a férfi.

A lány lassan megingatja a fejét.

Nem, nem fáj. Csak furcsa és olyan... idegen.

Nézik egymást. A férfi nem rezdül, és Kamilla hálás a türelméért.

– Nem... csak kicsit... szokatlan. – Kamilla finoman megmozdítja a csípőjét, Adrián mélyebbre csúszik benne, amitől a gyomrában újra vad bizsergés támad. Igen, ez az az érzés. Őrjítő, szédítő és... nem is tudja, csak érzi, érzi minden idegszálával a férfit, és már nem feszíti annyira, mintha most már képes lenne teljesen befogadni őt. Kamilla újra feljebb tolja a csípőjét, és amit ebben a pillanatban érez, az több mindennél, mint amit valaha elképzelt.

– Istenem, milyen szűk vagy... – nyögi a férfi.

Kamilla elmosolyodik.

– Most már... nagyon jó... – suttogja.

A férfi lehajol és megcsókolja. Csak csókolja, aztán odalent lassan, nagyon lassan kicsit visszahúzódik, majd újra előre löki magát. Kamilla egész teste megremeg. Még egyszer akarja, és a férfi mintha érezné, megismétli a mozdulatot, aztán újra és újra, majd gyorsabban és erősebben, és Kamilla öleli őt, a vállát, a hátát karmolja, és a zihálásuk egymásba olvad, és a gyönyör felemelő és féktelen és őrjítő... Kamilla szédülten zuhan a megsemmisülésbe, a végtelenbe, a semmibe, eltűnik és már semmi sem valóságos...

Lassan tér magához. Lüktet az egész teste, odalent kicsit sajog is, nem fáj, csak sajog.

– Jól vagy? – hajol fölé a férfi aggódva.

– Igen – bólint a lány mosolyogva.

– Nem fájsz?

– Nem. Kicsit talán érzékeny, de nem vészes.

A férfi szemében tisztán látszik a megkönnyebbülés. Kamilla a tarkójára csúsztatja a kezét és magához húzza egy csókra. Mikor szétválnak, a férfi tekintetében már nincs nyoma aggodalomnak.

– Ugye... – kezdi a lány félve, majd nyel egyet, és csak aztán folytatja: – Neked is jó volt?

A férfi ajkára meleg, kedves mosoly rebben.

– Tökéletes – mondja. – Mit szólnál egy fürdéshez?

– Igazság szerint nem tudom, van-e hozzá erőm. Sose éreztem magam ennyire... nem is tudom.

– Kielégültnek? – vigyorog rá a férfi.

– Hát annak is, de nem egészen erre gondoltam.

– A forró víz majd ellazít, végül is a tested most olyasmit élt át, amit eddig még soha, nem csoda, ha kimerültél.

Kamilla érzi, hogy elpirul. A férfi finoman végigsimít az arcán.

– Együtt? – pillant rá Kamilla, majd amikor a férfi kicsit értetlenül néz rá, a fürdő felé int.

– Igen.

– Jó.

Adrián feláll, és a fürdőbe megy. Kamilla mosolyogva nézi a háta ívét, a fenekét... Hallja, hogy megnyitja a csapot, hallja a víz zubogását, de olyan erőtlennek érzi magát, hogy képtelen megmozdulni. A boldogság már csak szelíden bizsergeti, melegíti a szívét, már elcsitultak a vad, mindent elsöprő hullámok.

A férfi visszajön, Kamilla bágyadtan hagyja, hogy az ölébe emelje, és a fürdőbe vigye.

A víz forró, és nagyon jólesik a lánynak. Mikor a kád már majdnem megtelt, Adrián elzárja a csapot, és mögé ül a kádba. Magához húzza Kamillát és köré fonja a karját. Kamilla elégedett sóhajjal dől a mellkasának.

– Sose gondoltam, hogy ennyire... – szólal meg halkan, miközben ujjai a férfi térdét simogatják.

– Milyen? – kérdi a férfi a nyakát cirógatva.

– Csodálatos.

– Örülök, hogy velem élted ezt át, hogy... megengedted nekem, hogy...

– Értem – mondja gyorsan Kamilla, mert nem akarja, hogy Adrián ilyen kényelmetlenül és zavartan keresse a szavakat. Jobban szereti, ha határozott és gúnyos, a tétovaság nem illik hozzá.

– Köszönöm – suttogja a férfi.

Nem beszélnek többet. Kamilla a hátán érzi, hogy a férfi szíve milyen nyugodtan és erősen ver. Valahogy békés ez az érzés.

Kamillának fogalma sincs, meddig fekszenek a kádban. Gyengéden simogatják egymást, ezúttal minden erotikus töltet nélkül, egyszerűen csak jó egymáshoz érni. A maga részéről ő nem nagyon tud betelni a férfi testével, de ahogy elnézi, a férfi sem az övével, és ez igazi, szívet melengető boldogsággal tölti el.

Mikor a víz langyosodni kezd, úgy döntenek, ideje, hogy kimásszanak a kádból. Adrián nem engedi, hogy egyedül törölközzön meg, ragaszkodik hozzá, hogy ő dörzsölje szárazra a lányt – Kamillának tetszik, hogy mennyire gyengéd és gondoskodó. Sose törődött még vele senki ennyire kedvesen és ennyire figyelmesen.

Adrián tiszta bokszert húz magára, Kamilla pedig végre megtalálja a bugyiját (a kanapé alatt).

– Ebéd? – kérdi a férfi.

– Jöhet – válaszol a lány, ahogy kezébe veszi a pólóját.

– Kanapé?

– Oké.

– Nem, póló nincs.

– Melltartó?

– Az se.

– Akkor minek öltözünk egyáltalán fel? – hördül fel a lány.

– Látod, ez egy jó kérdés – somolyog rá a férfi, majd amikor elfordul, Kamilla azért csak magára húzza a pólóját, aztán összekuporodik a kanapén. A férfi nem teszi szóvá, amikor a pizzás dobozzal a kezében a kanapéhoz lép.

– Csengetett, Mylord? – néz rá kérdőn Adrián, és Kamilla magában mosolyog. Érzi, hogy ha most nem tudna megfelelő választ adni, a férfi megint előhozakodna a korával. Még szerencse, hogy az édesapja rajongója a sorozatnak.

– Ivy örök – jelenti ki direkt semleges hangon.

A férfi összehúzza a szemét, és elégedetlenül, mormogva válaszol:

– Stokes.

– Miért nem lepődöm meg? – teszi fel a költői kérdést égnek emelve a tekintetét Kamilla. – De ezen nem veszünk össze, végül is apja lánya – közli vidáman, mire Adrián elneveti magát.

– Hihetetlen vagy – állapítja meg a férfi, és egy könnyű puszit nyom a lány fejére, majd bekapcsolja a tévét, és elindítja a DVD-lejátszót.

– Látom, igazi rajongó vagy – jegyzi meg Kamilla.

– Kikapcsol – mondja a férfi, majd leül, közelebb húzza magához a lányt, és maguk elé veszi a pizzás dobozt. – Jó étvágyat!

A pizza isteni – rengeteg hús van rajta, és ami még jobb, rengeteg sajt. Mikor befejezik az evést, egy darabig csak fekszenek elégedetten a kanapén és nézik a tévét. Kamilla számára szokatlan ez a nyugalom, még úgy is, hogy a férfi képtelen távol tartani tőle a kezét, és ezzel újra és újra bizsergő érzéseket csal elő a testéből.

Kamilla végül megelégeli a hallgatást, eszébe jut a korábbi ötlete, és huncutul Adriánra néz.

– Van kártyád, ugye?

– Te tényleg játszani akarsz? – hökken meg a férfi.

– Igen – bólint a lány határozottan. – Mondtam: kérdéseim vannak.

Adrián nagyot sóhajt, de azért elővesz egy pakli kártyát az egyik konyhai fiókból. Kiveszi a dobozból a paklit, és leül az asztalhoz. Kamilla vele szemben helyezkedik el.

– Nem tudom, hogy ki hogy játssza, de nálunk mindig az volt a szabály, hogy osztunk öt lapot és egyszer cserélünk – magyarázza Kamilla. – Cserélni akárhány lapot lehet. Annak idején a Gazdálkodj okosan! pénzeivel játszottunk... – Kamilla elhallgat, ahogy eszébe jutnak a régi nagy partik, az őszi esős délutánok, amikor körbeülték a konyhaasztalt vagy tábort vertek a nappaliban, majd hirtelen és akaratlan egészen másfelé kanyarodnak a gondolatai. Vajon mit szólnának a szülei Adriánhoz? Látja maga előtt, ahogy az apukája nem túl finoman a szándékai felől faggatja, az igazából legkevésbé sem tisztességes szándékai felől... Elmosolyodik, aztán megrázza a fejét. Ez soha nem fog megtörténni...

– Mire gondolsz? – kérdi Adrián gyanakodva.

– Nem fontos – hárítja el gyorsan, talán túl gyorsan is Kamilla, amitől persze rögtön kíváncsiság gyúl a férfi tekintetében.

– Dehogynem, áruld el.

– Nem – tiltakozik Kamilla. – Inkább játsszunk!

Adrián nem mond semmit, csak komoran keverni kezdi a kártyát. Kamilla szótlanul figyeli a kezét. A kezét, ami csodákat művel az ő testével... Lehajtja a fejét, hogy elrejtse az alattomosan arcára szökő pírt.

Adrián oszt. Kamilla félve veszi kézbe a lapokat – nem túl szerencsés. Egy párja van, de az is csak hármasból. Három lapot cserél, hátha összehoz egy drillt, esetleg két párt. Adrián két lapot cserél. Kamilla kézbe veszi az új lapokat, de nincs szerencséje, marad az egy pár. Sóhajtva kiteríti az asztalra, szinte biztos benne, hogy ezt a kört a férfi nyerte. Nem is téved, ahogy felpillant rá, már a mosolyából látja, hogy neki jobb lapjai vannak. Kamilla alig akar hinni a szemének, mikor Adrián kiterít egy fullt. Ahogy találkozik a tekintetük, már tudja is, mit fog kérdezni a férfi.

– Kérlek, ne... – kezdi, de Adrián makacsul közbevág:

– Mire gondoltál az előbb?

Kamilla kényelmetlenül feszeng a széken. A szavaival az egész napot tönkreteheti, de nincs választása, el kell mondania, hiszen ez az egész játék az ő ötlete volt, tehát nem kezdheti azzal, hogy rögtön megszegi a szabályokat...

– Arra, hogy... mennyire... – Hogy mondja ezt úgy, hogy ne ijessze halálra a férfit?

– Nem érünk rá egész nap... – dobol Adrián türelmetlenül az ujjaival az asztalon, úgyhogy Kamilla mélyet sóhajt.

– Jó, jó, oké – emeli fel megadóan a kezét. – Az jutott eszembe, hogy mennyire vicces lenne, ha bemutatnálak a szüleimnek. De ha lehet, most ne akadj ki, csak eszembe jutott, oké? Tudom, hogy ez nem fog megtörténni. – A végét épp csak motyogja, haja az arcába hull, ahogy lehajtja a fejét. A férfi nem szólal meg, ezért Kamilla félve felé pislog.

– Oké – bólint Adrián.

– Ennyi? – kérdi Kamilla gyanakodva.

– Ennyi. Te osztasz – tolja felé a kártyákat. Kamilla fellélegzik. Ezúttal lelkesebben veti magát a játékba. Szerencséje van: két párral nyer.

– Akkor lássuk – vigyorodik el. A férfi hátradől a széken, és összefonja a karját a mellkasa előtt. – Hány nő feküdt már előttem ebben az ágyban? – böki ki egy kicsit zavartan. Nem tehet róla, szeretné tudni.

– Egy se.

– Tényleg? – derül fel Kamilla.

– Ez már egy második kérdés volt – mondja gúnyos mosollyal a férfi, majd a kártyákért nyúl.

Mikor Kamilla megint nyer, lelkesen kihúzza magát és összecsapja a tenyerét.

– Ha itt még senki sem volt előttem, akkor hova szoktad vinni a nőket, akiket... szóval érted?

– Szállodába. Vagy a lakásukra – feleli a férfi, a hangja kicsit hűvös. Talán zavarja, hogy Kamilla az elődeiről kérdezi?

A következő kört a férfi nyeri, elégedetten mosolyogva felkönyököl az asztalra.

– Miért kérdezel a többi nőről?

Kamilla zavartan félrekapja a tekintetét. Lehet, hogy ez a játék mégse volt olyan jó ötlet?

– Őszintén – figyelmezteti a férfi.

– Szeretném tudni, hogy mennyire más... velem – mondja halkan Kamilla, és a férfi szemébe néz. Adrián állja a tekintetét, de zárkózott a pillantása, így a lánynak elképzelése sincs róla, hogy mire gondolhat.

***

Adrián elnyom egy bosszús sóhajt. Miért kell, hogy ez az egész ennyire bonyolult legyen?

– Kamilla...

– Nem kell mondanod semmit – szakítja gyorsan félbe a lány.

– De igen, én úgy gondolom, kell – pillant rá a férfi töprengve. – Nem tudom, mi ez, ami köztünk van, tényleg fogalmam sincs róla, de azt tudom, hogy soha, egyetlen másik nővel sem ültem volna le kérdezz-felelek pókerezni. – A férfi örül, hogy ezzel a kijelentéssel halvány mosolyt csal a lány arcára. – Ők csak... szex volt, semmi más. Te nem csak ennyi vagy. Maradhatunk most ennyiben?

Kamilla bólint, a szemében mintha hála ragyogna, de Adrián nem biztos benne, ahogy abban sem, hogy ha jól is látja, vajon azért hálás-e a lány, amit mondott, vagy inkább azért, amit nem. Szeretné visszaterelni a témát könnyedebb területekre, úgyhogy gyorsan és nem túl alaposan megkeveri a paklit, majd oszt.

Ő nyer, és először fogalma sincs, hogy mit kérdezhetne. Kamilla feszülten nézi, láthatóan aggódik. Erre Adrián kajánul elvigyorodik – már tudja, mit kérdezzen.

– Ákosnál, amikor...

– Nem – szól közbe a lány fehérre sápadva, és Adrián tudja, hogy Kamilla pontosan tisztában van vele, hogy mit akar kérdezni, ahogy tudja azt is, hogy a lány ettől halálra rémül. De akarja, hogy a lány válaszoljon, akarja, mert ezzel megértetheti vele, hogy nincsenek tabuk, hogy nem kell félnie sem a vágyaitól, sem attól, hogy beszéljen róluk.

– Te találtad ki ezt a játékot – jegyzi meg gúnyosan a férfi.

– De nem akarom, hogy ezt megkérdezd – mondja a lány határozottan.

– Késő.

– Adrián...

– Mit csináltál, mikor felébredtél?

Kamilla csak a fejét rázza.

– Kamilla, válaszolnod kell.

– De hát úgyis tudod, miért akarod, hogy kimondjam? – kérdi a lány, és tartózkodón a férfi szemébe néz.

– Mert szeretném, ha nem szégyellnél előttem semmit.

– Miért?

– Azt szeretném, ha szabad lennél. Ha nem félnél.

A lány morog valamit válaszul, de a férfi nem érti. Aztán megrázza a fejét.

– Jó. Magamhoz nyúltam – mondja.

Adrián nem tudja visszatartani, felnevet.

– Ezt most elegánsan megoldottad.

– Miért, jobb lenne, ha máshogy nevezném? – fortyan fel a lány.

– Úgy nevezed, ahogy akarod, viszont egyszer... – egy pillanatra elhallgat, aztán úgy dönt, ha a lányt így meggyötörte ezzel a kérdéssel, tartozik neki annyival, hogy ezt a gondolatát most igenis kimondja –... látni akarom majd, ahogy magadhoz érsz.

Kamilla rögtön elpirul, de nem kapja félre a tekintetét.

– Miért? – kérdi csodálkozva.

– Mert mérhetetlenül felizgatna.

A lány nevetve ingatja meg a fejét.

– Őrült vagy.

– Igen, határozottan megőrjítesz.

– Adrián, erre én képtelen...

– Kamilla, gyakorlatilag mindenhol érintettelek és láttalak már, miért jönnél zavarba ettől?

Kamilla erre nem tud mit mondani, helyette inkább összesepri és összerendezi a kártyákat, majd megkeveri a paklit, és oszt. Sajnos ezúttal Adrián veszít.

Kamilla szemtelen mosollyal néz rá.

– Mi volt a legextrémebb hely, ahol... csináltad egy nővel?

– Nem volt extrém hely. Régimódi vagyok, hagyományosan szeretem. Ágyban. Esetleg asztalon vagy fotelben. Zuhanyzó, kád. Kanapé – vigyorodik el a férfi, ahogy tekintete az említett bútordarabra siklik.

– Semmi extrém? – kérdi Kamilla, és Adrián nem tudja eldönteni, hogy tényleg csalódottságot hall-e ki a hangjából.

– Kocsi hátsó ülése? – tárja szét a karját Adrián.

– Nem túl eredeti – fintorog Kamilla.

– Sajnálom, hogy csalódást okoztam – nevet fel a férfi, és a kártyáért nyúl. Miközben keveri a lapokat, lopva Kamillára les.

– Ugye tudod, hogy jelenleg kicsit egyfelé járnak a gondolataid?

– Nem tehetek róla, ilyen hatással van rám mindaz, amit... egymással... műveltünk – vonja meg a vállát a lány, de dadogós szavai azért elárulják a zavarát.

– Ugye tudod, hogy amit „műveltünk", azt ma még meg fogjuk ismételni?

A lány állja a tekintetét, de az arca elvörösödik. Adriánt újra és újra megdöbbenti, hogy mennyire bájos így. Hogy mennyire fiatal. Nagyon sóhajt.

– Valami eszedbe jutott, ami biztos vagyok benne, hogy nekem nem tetszene – jegyzi meg a lány őt fürkészve.

– A korod.

– Hát ezen már sosem fogsz túllépni? – kérdi fáradtan a lány. – Nézd úgy, hogy nem én vagyok túl fiatal, hanem te vagy túl öreg.

– Ezzel határozottan megnyugtattál – húzza el a száját a férfi.

– Adrián, azok után, amit tettünk, szerinted tényleg számít, hány év van köztünk?

A férfi meglepődik a gyakorlatias és igazából egészen logikus kérdésen. Végül is igaza van a lánynak. Nem számít, hány éves. Azok után, amit tegnap a kanapén és ma az ágyban tettek, igazából még csak nem is érdekli. Jó vele együtt lenni, olyan jó, mint soha senki mással. Érzi, hogy a gondolatra odalent éledezni kezd.

Adrián összeráncolja a homlokát, aztán kihúzza magát, és oszt. Eltökélt szándéka, hogy nyerjen. A szeme sarkából látja, hogy Kamilla fürkészőn nézi, de szándékosan nem lazít sem a tartásán, sem az arcvonásain.

Feszülten cserél, aztán mikor a lány kiteríti a lapjait, elárasztja a megkönnyebbülés. Nyert. Ránéz Kamillára, és végre megenged magának egy pici, gúnyos mosolyt.

– Tulajdonképpen miért kártyázunk, amikor egészen mást is csinálhatnánk? – teszi fel a kérdést lassan, elnyújtva.

– Mondjuk, mert én nem merek kezdeményezni? – hajtja le a fejét a lány.

– Most ezt komolyan mondod? – Adrián döbbenten nézi a lányt. Kamilla bólint.

– Istenem! – nyögi a férfi, és felpattan a székről, az ölébe kapja Kamillát, átvág vele a szobán és finoman az ágyra fekteti. – Ezt hamarabb is mondhattad volna...

Nem hagy időt válaszolni, máris csókolja a lányt. Ezúttal nincs semmi tétovaság, semmi bizonytalanság. Vadul és már-már kétségbeesetten simogatják egymást, ahol csak érik. Az a kevés ruha, ami rajtuk van, pillanatok alatt lekerül róluk. Mikor Adrián ujjával finoman és óvatosan a lányba hatol, megkönnyebbülten állapítja meg, hogy már készen áll rá. Óvszert vesz elő, bár igazából mindennél jobban vágyik rá, hogy semmi se válassza el a lánytól, azonban ezt nem meri megkockáztatni.

Kamilla megint elbűvölten nézi végig, ahogy magára húzza az óvszert. Annyi őszinte odaadás és lelkesedés van a lányban – Adrián csodálja őt, és közben hitetlenkedve arra gondol, hogy fogalma sincs, mivel érdemelte ki, hogy ez a lány őt akarja.

Ahogy felhúzza az óvszert, fölé gördül, és szinte rögtön gyengéden a lányba hatol. Ezúttal Kamilla nem rándul, nem feszül meg. Adrián egyik kezével kicsit eltartja magát, másikkal a lány mellét markolja. Lassan mozogni kezd a lányban.

Közben egy pillanatra sem engedi el Kamilla tekintetét, látni akarja őt. Kamilla nem hunyja be a szemét, pedig a szemhéja súlyosan ereszkedik le újra és újra. Olyan tiszta a tekintete. Tiszta és őszinte. Adrián látja benne a vágyat, az emésztő forróságot, és mindezeken túl a mérhetetlen bizalmat. A lány bízik benne. Bízik abban, hogy soha nem bántaná.

Adrián egyre gyorsabban mozog. A lökései határozottak és erősek. Kamilla felkiált, a gerince ívbe hajlik, fejét a párnába fúrja, és Adrián úgy érzi, nincs gyönyörűbb látvány annál, mint mikor a lány elélvez. Örökké tudná nézni.

Ahogy a lány izmai összehúzódnak és megfeszülnek körülötte, ő is elélvez. Robbanásszerű, féktelen, felszabadító gyönyör. Ebbe bele kell halni...

Amikor kicsit elcsitul a légzésük, óvatosan kihúzza magát a lányból. Bár nincs sok kedve egy pillanatra sem magára hagyni Kamillát, de muszáj kimennie a fürdőbe. Miután kicsit rendbe teszi magát, visszabújik a lány mellé, magukra húzza a takarót, és átöleli Kamillát.

– Adrián, ugye tudod, hogy ez már nem csak egy éjszaka? – kérdi álmos, fáradt hangon a lány. Nincs a kérdés mögött semmi, legalábbis a férfi nem érzi, hogy lenne. Tulajdonképpen inkább ténymegállapítás, mint kérdés, de azért válaszol:

– Tudom – súgja a lány fülébe. – Aludj! – húzza még szorosabban magához.

Kamilla pillanatokon belül édesen szuszogni kezd. Csodálatos ez a lány a szenvedélyével, az őszinteségével... és Adrián attól tart, hogy bár még a lány nem tudja, vagy legalábbis nem ismeri be magának, de többet érez, mint éreznie szabadna. És Adrián nem tudja letagadni, hogy az, ahogy akkor ránézett, amikor mélyen belehatolt, benne is megmozdított valamit. És amikor végre teljesen benne volt, azt érezte, hogy soha nem akar mást, és ettől még most is megsajdul a szíve... A szíve, igen – gondolja, és a gúny mintha keserű illatokkal mérgezné meg a levegőt.

Eszébe jut, amit az apja mondott.

„– Talán olykor érdemes vállalni a kockázatot, fiam. Az ember téved."

Akkor erre nem volt hajlandó semmit sem válaszolni, most azonban, ahogyan Kamillát figyeli, mégis elgondolkodik. Mi van, ha igaza van az apjának és Ákosnak, és tévednek? Mi van, ha van esély? Mi van, ha igazából Krisznek van igaza, és az egész nem is számít semmit? De mi van akkor, ha mégis neki van igaza? Félti a lányt, leginkább önmagától, attól, hogy ő mit tehet vele, hogy hogyan törheti össze a szívét, hogy mennyire mélyen megsebezheti...

Dühösen elfordítja a fejét. Adrián soha nem érezte azt, hogy nem lenne így jó neki, soha nem gondolta, hogy egyszer majd haragudni fog az egészért. Most belül mégis pattanásig feszülnek az idegei. Hogyan tovább? Megkapta a lányt, és mégis őrülten akarja újra, és tudja, hogy aztán megint akarja majd... És nem csak az ágyában. Érezni akarja a közelségét a nap minden percében, látni akarja a mosolyát, hallani a hangját, a nevetését, a sokszor bolondos és kíváncsi kérdéseit, évődni akar vele és...

De meddig? Meddig tarthat kettejük között ez az őrület?