4.rész
Mikor mind a ketten letusoltunk, lemásztunk a konyhába, megenni a vacsit amit csináltam.
-Te Niki ez kurva finom-mondta teli szájjal.
-Nem nagy dolog melegszendvicset csinálni-vontam vállat.
-De ez akkor is rohadt finom-erősködott tovább.
-Ha te mondod-kuncogtam.
Hirtelen Lau lesápadva megszólalt:
-Hallod én nem is szóltam anyuéknak, hogy itt alszok. Biztos halálra aggódják magukat.-idegeskedett nekem össze-vissza.
-Nyugi máár Lauu 17 vagy kétlem, hogy anyud már a rendőrséggel kerestet-mondtam neki nyugtatásként.
-Jézusom...-olyan fehér lett mint a fal-és ha mégis?- hát ez nem lett akkor valami nyugtató.
-Talán hívd fel őket?-mondtam neki.
-Na ez jó ötlet-mondta kissé nevetve és felállt az asztaltól, hogy megkeresse a telefonját.
-Megvan már?-kérdeztem, röhögve mert már 3 perce keresi.
-Úgy látod?-idegeskedett-Ha már annyira jót röhögsz, igazán ide tolhatnád a csinos kis feneked és segíthetnél keresni.
-Megyek már na- nevettem tovább.
-Igazán megtisztelő vagy.-mondta mosolyogva.
-Te Laura...kerested már a kanapé karfáján?-kérdeztem röhögve.
-Nem miért?- értetlenkedett barátnőm.
-Ahhj de hülye vagy-mondtam miközben a kanapé felé vettem az irányt. Megfogtam a telefonját és hozzá vágtam.
-Jéé ott volt-csodálkozott el.
-Néha elgondolkozom, hogy te, hogy lehetsz 17 évesen ilyen hülye gyerek?-kérdeztem elgondolkodva.
-Nem is vagyok hülye...csak néha-mondta nevetve.
-Na hívd már fel a szüleidet. Addig én meg csinálom az ágyad.-sürgettem.
-Okés.-mondta és már beszélt is.
Felmentem a lépcsőn, benyitottam a szobámba és körül néztem. Nem a legcsicsásabb szoba de nem is egy semmit mondó. Bordó falak ahol Lauval vannak közös képeink felaggasztva, sötétbarna szekrények, íróasztal, egy francia ágy, mellete az éjjeliszekrény, Tv a falra erősitve, két babzsák és a kis erkélyem ahol van egy kis asztal és két szék. Az egyik szekrényemhez mentem és kirángattam belőlle egy felfújható matracot.
Mikor felfújtam és megcsináltam, benyitott Lau.
-Aaahj tiszta bolondok a szüleim-panaszkodott.
-Miért mit mondtak?-kérdeztem grimaszolva.
-Azt, hogy biztos valami fiúval vagyok és, hogy nem mondok el soha semmit nekik-mondta és közben ledőlt a matracra.
-Dik a szüleid bolondok-nevettem fel.
-Nekem mondod?-kezdett el hiszterikusan nevtgélni.
-Tudom, hogy fáradt vagy- mondtam neki.
-Hát eltudnék aludni-ásított egy akkorát.
-Tudod, tiszta rossz lenne ha te nem lennél-suttogtam neki.
-Ezt most, hogy érted?-kérdezte.
Hát, hogy ha te nem lennél...én már nem.is tudom...lehet, hogy én már nem lennék itt...érted?-mondtam sírós hangon.
-Hjajj Nikiii...tudod, hogy én mindig itt leszek neked bármi is van-könnyezett be ő is.
Oda másztam hozzá és megöleltem.Ma ilyen ölelgetős nap van...Rá néztem az órára ami 11:47-et mutatott.
-Lau 11:47 van.-döntöttem a fejem a párnámra.
-Álmos vagy?-érdeklődött.
-Ühüm-dünnyögtem még mindig a párnába.
-Na akkor aludjuuunk-kiáltott fel Lau.
-Mit kiabálsz bolond lány?- röhögtem.
-Mert jót érzek-röhögött ő is és bemászott az "ágyába".
-Jó éjt!-mondtam félálomban.
-Neked is!-suttogta alig hallhatóan.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top