Sétáltunk a park felé mikor kissé közelebb lépett, kezét kezemre csúsztatta és összekulcsolta azokat.
Kérdőn tekintettem rá olyan 'ezt most miért?' fejjel. Erre válaszul csak megszorította kezem.

-Öhm mi lenne ha nem a parkba mennénk?-kérdeztem félénken és a földet pásztáztam.

-Nekem mind1-vont vállat-de miért?

Na bazd szerinted miért? Mert rohadtul itt talalkoztunk először te fasz! És mi a ráké fogod még mindig a kezem? Ahh..

-Öhm..rossz emlékek-sütöttem le szemem.

-Aha, értem... Csatorna?-kérdezte.

-Az jó lesz-vettem ki a kezem szorításából még mindig a földet nézve.

Kb 10 perc néma sétálás után megérkeztünk a csatornához. Ahol amúgy a sinek is vannak...

-Te figyi, tudom, hogy minden okod megvan rá, hogy utálj...

-Tényleg minden!-szakítottam félbe.

-Hadd fejezzem be!-nézet rám csúnyán.

-Na szóval megvan rá az okod, hogy utálj. De megtudom magyarázni!

-Ohh igen? És ezt fél év alatt nem sikerült? És ha nem vagyok rá kíváncsi? Hmm?

-Akkor is elmondom!-nevetett fel kínosan.

-Hallgatom-tettem keresztbe a kezem.

-Mielött elmondom igérd meg, hogy nyugton maradsz és nem kezdesz el püfölni!

-Nem igérek olyan dolgokat amiket nem tudok be tartani, khm nem úgy mint egyesek.

-Halgass már meg a kurva életbe már na.

-Emlékszel mikor voltunk abba a buliba?

-Igen, de teljes képszakadás-néztem rá furán.

-Hát igen-húzta el a száját-azon a bulin izé tudod részeg voltam. És te is...

-Haladj már..

-Azt mondtad akarod...de aztán mégsem... De én már nem tudtam visszafogni magam...te ellenkeztél...de én lefogtalak...és...

-Várj! Te most...engem...-dadogtam összevissza-meg-megerőszakoltál?-nyögtem ki.

-Úgy is lehetne mondani...de én esküszöm részeg voltam! És nemtudtam kontrolállni magam...és..sajnálom

-Hogy voltál képes?- néztem rá csalódottan és dühösen.

-Részeg voltam...

-Ez nem indok rá, hogy megerőszakolj!-rivalltam rá.

-Ezért szakítottam veled! Így nem tudtam a szemedbe nézni...

-Te egy kanos fasz vagy!-és már lendült is a kezem. Csak úgy csattant.

-Oké...ezt megérdemeltem.-maszírozta az arcát.

-Remélem tudod, hogy soha többé nem akarlak látni? Nem akarom tudni mit csinálsz, hol vagy meg ilyenek! Soha ne gyere a közelembe!-kezdtem vele kiabálni.

-Niki, én sajnálom...nem, nem akartam-nyúlt a kezemért.

-Ne érj hozzám! Hagyj békén...örökre-mondtam szipogva és elkezdtem haza futni.

Az út felénél sírva rogytam össze a járdán. Nem érdekelt, hogy megnéztek az emberek. Nem érdekelt, hogy elfolyt a sminkem. Semmi sem érdekelt már. Fejben eldöntöttem soha de tényleg soha nem bízok meg egy fiúban sem...soha...

Hirtelen valaki megállt mellettem. Könnyes szemmel felnéztem, egy világosbarna buksi nézett rám szomrúan.

-Gyere...-állított fel Lau.

-Meg-megerősza-szakolt-szipogtam és a karjaiba fúrtam magam.

-Shh semmi baj...minden rendben lesz...shh-nyugtatgatott.

-Ugyan kérlek semmi nem lesz rendben-áztattam a polóját tovább.

-Csak nyugodj meg...és gyere menjünk, haza viszlek.

-Mivel?-szipogtam.

-Kocsi?!-Mutatott egy szürke Opelre.

-Aha...

Be vonszolt a kocsiba és haza hajtott velem. 5 perc után le állt a motor és Lau kivonszolt a kocsiból az ajtóig.

Lau kivette a kezemből a kulcsokat és kinyitotta hellyettem.

Ledobtam magam a kanapéra és csak bőgtem. Lau oda mászott mellém és simizte a fejem.

-A-annyira fá-áj...zokogtam.

-Tudom...simizett tovább.

-Menj e-el kérle-lek-ültem fel.

-Bolond vagy? Nem.hagylak így itt-mutogatott rám.

-Jól vagyok-töröltem le durván könnyeimet.

-Dehogy vagy-hitetlenkedett.

-Szeretlek, de most menj el..-kértem.

-Én nem tudom mi bajod van most, hogy azt kéred menjek és hagyjalak itt, de megteszem-nevetett fel kínjában. Felkapta a kulcsait és hangos ajtó csapódással jelezte, hogy elment.
Elment...
Egyedül...
Újra...
Itt a fürdőszoba hideg padlóján...
A kezembe a pengével...
Vérző karokkal...
Vérző combokkal...
Az se baj ha elvérzek...vegülis kinek hiányoznék? Senkinek...szép halál...felvágom az ereim és meghalok...