Az ablakom párkányán ültem, kifelé bámulva néztem a fény játékát, ahogy simogatja a növények leveleit, mintha valami édes táncot járnának. A szerelemre gondoltam, amit ők átélnek, mi az éltető erőt adja nekik. Ekkor, megjelent a kis ördög a bal vállam felett.

- Szerelem. Korlátozottság, miközben a másik úgy irányít, ahogy csak akar. Te meg bedőlsz neki.

- Nem igaz! A szerelem csodás dolog. Minden gondolatod a másik körül forog, míg végül olyan összhangban lesztek, hogy röpke pillantásokból is megértitek egymást- csatlakozott be a vitába angyali énem is.

- Akkor is jobb az úgynevezett szingli lét. Járkálhatsz kényelmes ruhákban, és senkinek sem kell megfelelned. Ehetsz Nutellát és csokikat, senki sem akadályoz meg benne.

- Aztán elhízol, cukros leszel, és sajnálni fogod, hogy nem volt, aki megóvjon téged. A szerelmed törődik veled. Vigyáz rád és észreveszi, ha szomorú vagy. Szeret téged.

- Butaság. A szerelem vak, nem hallottad még? Hogy venné észre, ha valami bajod van?

- Megérzi. Pont ez a lényeg. Szem nélkül is lát téged, mert ismeri lelkedet. Tudja mi tesz boldoggá, vagy mi tör le téged, ahogy azt is, hogy tud felvidítani a legsötétebb pillanataidban. Néha elég egy ölelés, vagy pár kedves szó, ami sokat jelent, mert olyasvalaki szeretetéből ered, aki fontos számodra.

- Ezért van annyi szakítás, válás, és megbánt szerelmek?

- Nem mindig az a szerelem, amit annak hiszünk. Néha át kell esnünk pár csalódáson, hogy megtalálhassuk az igazit, kivel szívünk ritmusa megegyezik.

- Persze. Aztán házasság, és amint elmúlik a rózsaszín köd, jöhetnek a veszekedések, a családi gondok és a „Miért nem mást választottam?" jellegű kérdések.

- Nem érted? A szerelem nem azt jelenti, hogy sosem veszekedtek, vagy nem távolodtok el egymástól. Éppen azt, hogy ha nehézségek után is, de mindig visszataláltok egymáshoz, mert nem tudtok a másik nélkül élni. Mintha az oxigént vennék el tőletek, és azt akarnák, hogy lélegezzetek. Eleinte küzdenétek ellene, megpróbálnátok visszatartani a levegőt, de aztán megértenétek, hogy nélküle nem tudtok élni. Ahogy a másik nélkül sem. Mert összetartoztok.

- Egy dominót is el lehet törni, még ha addig tökéletes párt alkottak is. Semmi sem szétválaszthatatlan.

- Mégis újra egymáshoz tudod illeszteni. Nincs egyforma törés, és a kettő pontosan egybeillik. Kiegészíti egymást.

- De már sosem lesz ugyanolyan. Örökre ottmarad az elválasztó vonal.

- Igen. Ezt a két fél is tudja. Éppen ezért sokkal jobban fognak kötődni egymáshoz, hogy ne legyen olyan széllökés, mi ismét széttépi őket. Bármi is legyen, tudni fogják, hogy összeillenek, jobban, mint addig bármikor.

- Mi lesz, ha két különböző irányba sodródnak?

- Egymásra találnak. Újra és újra. Akárhányszor csak szükséges.