Sok szemszögből lehet egy embert elemezni, de saját magunkat már nem biztos, hogy olyan egyszerű. Talán a névvel a legkönnyebb kezdeni, mi papírba van vésve, Gyöngyvér, egy szó, ami először eszembe jut magamról. Belső tulajdonságaimat nehéz kiismernem, és néha úgy érzem, másnak sem engedem látni az embert, ki lelkemben lakozik. Egy csendes lány, kinek lovakkal való kapcsolata erősebb, mint bármi, amit el tud képzelni. Sok elképzelésem van a jövőről, mikor lovakat, vagy éppen embereket gyógyítok, és egy mosolynál többet tudok tenni értük. Addig is álomvilágomba merülve gyártom a történeteket, miket leírnék, és névtelenül megosztanám idegenekkel, remélve, hogy szeretni fogják, mert valami láthatatlan akadály meggátol abban, hogy ismerőseimnek megmutassam, kik talán másképp néznének rám emiatt. Rossz tulajdonságaim talán az efféle gátlásokból erednek, na meg a lustaságból, mik előtörnek, akárhányszor próbálom őket elfojtani. Emellett jó tulajdonságokban is bővelkedek, még ha nem is kürtölöm el másoknak, hogy észrevegyék ezeket. Amint fellobban bennem az irigység, vagy az utálat szikrája, próbálom eltörölni ezeket - mik csak megnehezítenék saját boldogságom, és másokét is-, és a jóra gondolok, mit mindenki hordoz, de gyakran nem törődünk vele, bevallom én sem. Ezzel a pontosan tíz, de eszméletlenül hosszú mondatokból álló fogalmazással próbálom megértetni személyiségem egy részét, mit szavakkal leírhattam, és nem csak szívem hordozza magában.