"Mikor már azt hinnénk, mindent elterveztünk, az univerzum csavar egyet a dolgokon. Improvizálnunk kell. Boldogságra találunk ott, ahol nem is számítunk rá. Néha csak segít, hogy biztosan ott legyünk, ahova igazán tartozunk."

-Sajnálom lányok rossz híreket kell közölnöm. -kezdett bele Henry.

Amikor Henry megkeresett, hogy tíz perc múlva találkozzunk a konferencia teremben, mert valami fontosat kell megbeszélnünk, nekem, neki és Ellie-nek, már tudtam, hogy valami baj van. Ellie neve hallatán nem tudtam másra asszociálni csak a dalokra, amiket választottunk. Tudtam, hogy szúrja a szemét, hogy hasonló számot fogunk énekelni, de úgy tartottam volna fairnek, ha ezt nekem mondja nem pedig Henry-nek. Márpedig egyre biztosabb voltam benne, hogy csak erről lehet szó. Így már értelmet nyert, hogy miért maradt ott Ellie a megbeszélés után, hogy tudjon beszélni négyszemközt Henry-vel.

-A dalokról lenne szó, amit választottatok erre a hétre. -mondta, nekem pedig erősen türtőztetnem kellett magam, hogy ne kiabáljak fel, hogy úgy tudtam, hogy erről lesz szó. -Mindketten Pussycat Dolls számot választottatok, ezzel nincs is semmi baj, megfelel mindkettő a kritériumoknak, utánanéztünk a kiadási évnek is és tökéletes, de túlságosan egyforma. -magyarázta, Ellie pedig egyetértően bólintott. -A műsorba kell a változatosság, ezért arra szeretnélek kérni titeket, hogy vagy mindketten, vagy legalább az egyikőtök válasszon egy másik előadótól. -nézett ránk félve a reakciónktól.

-Sajnos én már túl vagyok az első próbán és elkezdtük a koreográfiát is tervezni a Buttons-re. -kezdett bele azonnal Ellie. -Nem szeretném, hogy át kelljen variálni az egészet. Megnehezítenénk az énektanáraink munkáját is. -fokozta tovább ártatlan arccal, de én átláttam rajta. Közel sem volt olyan ártatlan, mint amilyennek mutatta magát. -Ha két órával előbb szólsz. -tette hozzá.

-Micsoda pech. -forgattam a szemem, Henry pedig egy pillanatra rám nézett, láttam rajta, hogy nehezen tudja visszatartani a mosolyát, és tisztában van vele, hogy mi a véleményem erről az egészről, ezért inkább újra Ellie-re szegezte a tekintetét.

-Persze, megértem. -bólintott Henry. -Florence, mennyire ragaszkodsz ehhez a dalhoz? -nézett rám félve, Ellie pedig győztes vigyorral várt a válaszomra.

-Szívesen elénekeltem volna, mert én nem ijedek vissza az ilyen helyzetektől, hogy valaki hasonló számot énekel, mint én. Legalább kiderült volna, hogy ki a jobb. -kezdtem bele, de Ellie azonnal közbe szólt.

-Én sem ijedtem meg, de unalmas lenne a műsor, ha mindenki ugyanolyan számokat énekelne. -mentegetőzött.

-Nem is mertem feltételezni, hogy neked esetleg közöd lehet ehhez. -néztem rá gúnyosan, mire csak a szemét forgatta. -Szóval. -fordultam vissza Henry-hez. -Sarah Connor - From Sarah With Love. -mondtam az új dalválasztásom. Láttam Henry-n, hogy ledöbbent amiért ilyen gyorsan döntöttem, de az igazság az volt, hogy valahogy számítottam erre, így mielőtt lejöttem a konferenciaterembe a szobánkban ültünk Liv, Dean, Connor meg én, és alaposan átbeszéltük, hogy mi legyen. Az eredeti b terv a Survivor lett volna, de úgy döntöttem akkor legyen a kettőtől teljesen különböző stílus dal mindenki meglepetésére. Úgy voltam vele, hogy megéri kockáztatni, mert hatalmasakat lehet énekelni benne, és ezzel a többiek is egyetértettek.

-Akkor így rendben vagyunk? -kérdezte Henry.

-Igen. -vágta rá rögtön Ellie.

-Persze. -bólintottam.

-Akkor azt hiszem nincs más, menjetek nyugodtan. -mondta, majd mikor már elindultunk eszébe jutott még valami. -Florence, még egy szóra. -szólt utánam.

-Igen? -sétáltam vissza hozzá miután Ellie kiment a teremből.

-Sajnálom, hogy így alakult. -húzta el a száját.

-Nincs gond, megbékélek a helyzettel. -vontam meg a vállam.

-De ez nincs rendjén akkor sem. Soha többet nem fordulhat elő ilyen szituáció. -mérgelődött.

-Mi történt pontosan? -érdeklődtem, mert nem értettem miért ilyen feldúlt.

-Ellie csőbe húzott. -ismerte be. -Tegnap a megbeszélés után már hisztizett a dalválasztásod miatt. Mondtam, hogy visszahívlak és beszéljük meg még akkor, de mondta, hogy inkább ma. Ma átjöttem reggel, de mondta, hogy rohannia kell próbára és majd utána átbeszéljük. -mesélte. -Utólag már rájöttem, hogy csak azért húzta az időt, hogy legyen indoka. -dünnyögte.

-Nem a te hibád, nyugi ezért nem fogok rád haragudni. -nevettem fel.

-De akkor sem volt korrekt. -rázta a fejét idegesen. -Nem szeretem amikor az emberek ilyen alattomosul játszanak.

-Én sem, de ez van. -vontam meg a vállam. -Nem tudsz mit tenni ellene. Tudod, okos enged... -legyintettem.

-Nem szabadna ilyet mondanom, de remélem szombaton feltörlöd vele a színpadot. -mondta, mire felnevettem.

-Úgy lesz. -bólintottam még mindig nevetve.

-Ne menj, nem akarlak feltartani, csak elszerettem volna mondani, hogy sajnálom, hogy így alakult. -húzta el a száját.

-Nyugi, nincs semmi gond. -biztosítottam.

Szerettem Henry-ben, hogy ő nem az a fajta ember, aki csak a műsor érdekeit nézi, hanem tényleg érdekli az, hogy mi van velünk és igyekszik úgy csinálni a dolgokat, hogy mindenkinek jó legyen.

Ahogy indultam fel a szobánkba a lépcsőn összetalálkoztunk Ellie-vel.

-Mit mondott még Henry? -kérdezte rögtön.

-Semmi különöset. -vontam meg a vállam. -Csak arról beszélgettünk, hogy milyen egy korrekt versenyző, de neked gondolom nem kell ezt bemutatni. -mosolyogtam rá hamisan.

-Most azzal vádolsz, hogy nem játszok korrektül? -vonta fel a szemöldökét.

-Egy szóval sem mondtam ezt. -tagadtam. -Nem tudom miért veszel ma ennyire magadra mindent. -nevettem fel, hiszen már a megbeszélésen is magára vette, amikor arról beszéltem, hogy meg kellett változtatni a műsort miatta. Persze mindent iróniával mondtam, de mindketten tudtuk, hogy róla beszélek.

Meg sem várva a válaszát kikerültem és felmentem a szobánkba. Liv, Dean és Connor még ott voltak, ugyanúgy ahogy hagytam őket. Miután elmeséltem nekik mindent, gyorsan összekaptam magam és indulhattam is a próbára, mert alig tíz percem volt odaérni. Útközben összetalálkoztam Amy-vel, ő is éppen a stúdióba sietett, így nem kellett egyedül mennem.

-Hallottam a dal változtatásról. -nézett rám együtt érzően Jenna, amikor leültem az egyik fotelbe.

-Igen, úgy alakult, hogy a From Sarah With Love-ot éneklem. -mondtam.

-Remek választás. -kacsintott. -De azért megnéztelek volna egy kicsit felszabadultabban is a színpadon, miközben a Hush Hush-t énekled, de nem baj majd legközelebb. -biztatott.

-Hátha akkor már nem lesznek dal ütközések. -vigyorogtam.

-Igen, mert hát az fontos, hogy ne énekeljetek egy előadótól többen. -ironizált.

-Hát persze. -nevettem fel.

Örültem, hogy nem csak nekem van meg a véleményem Ellie-ről. Az ének óra gyorsan eltelt, az a másfél óra semmiségnek tűnt. A stylist-nál, már nem ment ilyen egyszerűen a dolog, mivel teljesen másik ruhát szánt nekem, de így a fekete-bordó kombinációt elfelejthettem.

-Egek, pedig milyen gyönyörű ez a szoknya. -fogtam a kezembe a fekete bőr szoknyát, amihez egy bordó csipkés body-t kaptam volna.

-Ugye? Már kitaláltam a cipőt is hozzá. -mondta csalódottan Jordan. -De nyugi, nem adom oda senkinek, félreteszem neked jövőhétre. -tette hozzá, mire felnevettem.

-Köszi. -mosolyogtam rá. -Majd igyekszek valami ilyen stílusú dalt választani.

-Várj egy kicsit, mert még fogalmam sincs, mit adjak rád. -mászkált fel-alá a ruhák között. -Elénekled nekem? -kérdezte hirtelen.

-Mármint most? Itt? -néztem rá meglepődve.

-Persze. -bólintott, mintha ez tök természetes lenne.

-Hát jó. -nevettem fel.

Nem mondom, hogy nem volt abszurd a helyzet. Egy öltöző közepén álltam, ami teli volt emberekkel, akik a munkájukat végezték, engem meg arra kértek, hogy kezdjek el énekelni. Hitetlenkedve a hajamba túrtam zavaromban, majd erőt vettem magamon és belekezdtem.

-For so many years we were friends. And yes, I always knew what we could do. But so many tears in the rain, felt the night you said, that love had come to you. I thought you were not my kind. I thought that I could never feel for you. The passion and love you were feeling and so you left for someone new. -énekeltem az első sorokat.

-Menjünk a refrénre. Mond, hogy az egy kicsit pörgősebb. -nézett rám reménykedve.

-Nem igazán. -húztam el a számat. -De lehet benne nagyokat énekelni, egész drámai. -vigyorogtam.

-Akkor gyerünk, Kislány! -intett felém, amolyan "na mire vársz még?" nézéssel.

-From Sarah with love. She'd got the lover she is dreaming of. She never found the words to say, but I know that today she's gonna send her letter to you. From Sarah with love. She took your picture to the stars above and they told her it is true. She could dare to fall in love with you. So don't make her blue when she writes to you. From Sarah with love. -énekeltem teljes beleéléssel. Igaz csak az utolsó refrén ilyen dinamikus, mint ahogy énekeltem, a többi kicsit visszafogottabb, de ez volt a kedvenc részem.

-Hmm. -nézett végig rajtam Jordan. -Kicsi lány, nagy hang. -bólintott elismerően.

-Köszönöm. -nevettem fel.

-Azt hiszem meg is van a megfelelő ruha. -emelt le egy vállfát a többi száz közül.

Egy halvány rózsaszín, szinte fehér ruha lógott rajta. A teteje csipke volt, deréknál pedig szélesedni kezdett, és egy hosszú, szaggatottabb szoknyában végződött. Nem az én színem volt a rózsaszín, de ez még nekem is tetszett.

-Bár a cipő nem fog látszódni, de kapsz hozzá egy magassarkú szandált, meg el tudok képzelni hozzá valamilyen hajfonatot, esetleg még hullámokat is, majd beszélek Regina-val. -töprengett. -Mit szólsz? -kérdezte végül.

-Remek. -bólintottam.

-Akkor menj bújj bele, hogy meg tudjuk nézni, mennyit kell rajta alakítani. -nyomta a kezembe a ruhát és az öltözők felé terelt, miközben már valaki máshoz beszélt.

Miután végeztem Jordan-nél, nem volt más tervem délutánra, így visszamentem a szállodába, hogy megkeressem Olivia-t, ám ahogy beléptem a szobánkba váratlanul ért, hogy Ellie társaságában találtam rá. Azt hiszem az arcomra kiülhetett a zavarodottság, mert Ellie gúnyosan rám mosolygott, Liv pedig azonnal felpattant.

-De jó, hogy megjöttél! Milyen volt a próba? -sietett oda hozzám és átölelt. -Nézd meg a telefonod. -suttogta, hogy csak én halljam, majd visszaült az ágyra.

-Remek. -mondtam, még mindig értetlenül állva a kialakult helyzet miatt, majd a telefonomért nyúltam.

Liv már egy csomó sms-t küldött, hogy ne lepődjek meg, ha belépek a szobába. Az sms-ek szerint Ellie már jó fél órája boldogítja és igen csak próbálja maga mellé állítani.

-Hogy ment az új dal? -kérdezte Ellie. -Remélem nem adódtak nehézségek. -tette hozzá. Micsoda álszent.

-Persze, minden oké volt. Örülök, hogy másik dalt választottam, ez még jobb mint az előző. Ebben szerintem sokkal jobban ki tudom ereszteni a hangom. -mondtam magabiztosan, Ellie arcáról pedig leolvadt a mosolya.

-Örülök. -mondta erőltetetten. -Akkor én most azt hiszem megyek is. -pattant fel Liv mellől. -Majd még beszélünk. -mosolygott a barátnőmre.

-Biztosan. -mondta Liv, miközben a szemét forgatta, de ezt csak én láthattam, mert Ellie addigra már háttal állt neki és elindult az ajtó felé.

-Sziasztok. -nézett vissza egy pillanatra.

-Heló. -motyogtam. -Mi a franc volt ez? -néztem Olivia-ra, miután becsukódott az ajtó.

-Fogalmam sincs. -nézett rám hasonlóan értetlenül, mint én. -Egy fél órája csak úgy bekopogott és elkezdett beszélni mindenféléről. De komolyan, össze-vissza. -mesélte. -Csomót beszélt rólad is, meg, hogy új dalt kellett választanod. Mintha nem tudnám. -forgatta a szemét.

-De mit akart? -vontam össze a szemöldököm.

-Ha őszinte akarok lenni, akkor szerintem csak áskálódik. Semmi konkrétat nem mondott. Csapongott, nem volt se eleje, se vége annak amit mondott.

-Nagyon utálom. -motyogtam, miközben leültem az ágyamra. -Nem elég, hogy addig hisztizett míg másik dalt kellett választanom, még a barátaimra rászáll. -mérgelődtem.

-Nekem is ez jutott eszembe. -mondta Liv. -Erős ellenfélnek tart téged, szerintem próbál veled ott kiszúrni ahol tud. Eddig még csak nem is köszönt, egy szava nem volt hozzám, most meg hirtelen barátkozni próbál. Nem vagyok hülye, tudom, hogy ez nem véletlen.

-Köszönöm, hogy szóltál. -néztem rá hálásan.

-Jó, hogy szóltam. Nem állhat közénk Ellie! -mosolygott rám ellentmondást nem tűrve.

-Én is így gondolom. -bólintottam. -Azt hiszem most már tényleg kezdetét vette a verseny. Ha ezt akarja, akkor felőlem legyen. Játszhatunk így is... -mondtam elszántan.

Ha elolvastad és tetszett, nyomj egy vote-ot!❤️