"A versenyzés akkor jó, ha soha nem tudod igazán, mi fog történni."

Az izgalom a tetőfokára hágott. Mára már mindenki elvesztette a fejét. Egyeseken eluralkodott a rémület, féltek, hogy mi fog ma este történni. Másokat a lámpaláz borított ki, volt aki simán csak izgult és volt aki próbált erősnek látszani, de lássuk be, bármennyire is próbáltuk azt mutatni a külvilág felé, hogy nem visel meg minket ez az egész, nem így volt. A saját bőrömön tapasztaltam. Sosem voltam az a fajta ember, aki hagyja, hogy eluralkodjon rajta a félelem és főleg nem mutattam ezt soha a külvilág felé. De bármennyire is magabiztosnak tűntem, belül rettegtem. Ennyi tehetséges ember között úgy éreztem, nincs helyem itt. A vesztesek nyugalmával indítottam a mai napot. Úgy voltam vele, hogy történjen ma este bármi is, legalább megpróbáltam és sok kedves emberrel megismerkedtem.

Már reggel megkezdődött az őrület. Mindannyiunkat nyolcra behívattak a konferencia terembe. Sokadszorra is átrágtuk a műsor menetét, amit már mindenki kívülről fújt. Leforgattunk még pár interjút és videót az esti műsorhoz, aztán mindenki mehetett a dolgára.

Ahogy kiléptünk a szállodából tudatosult bennem, hogy ma már csak este, a műsor után jövünk vissza ide. Ki továbbjutóként, ki kiesőként...

Egész nap együtt voltunk Christina-val és Logan-nel. Délutánig csak énekpróbáink és színpadi próbáink voltak. Délután háromkor mentünk a stylistokhoz, belebújtunk az esti ruhánkba és mentünk is át a sminkeshez. Már fél hat volt, mire kijöttünk onnan a kész sminkünkkel, frizuránkkal együtt.

Óriási volt a pörgés, a folyosókon szinte felborítottak a nagy rohanásban, ha nem figyeltünk oda.

-Flo, Christina, kész vagytok mindennel? -kérdezte Henry.

-Szerintem igen. -bólintottam.

-Remek. -csapta össze a kezét. -Szükségem van néhányotokra, van pár újságíró, aki szeretne interjút készíteni a versenyzőkkel még a műsor előtt. Menjetek a büfébe, páran már ott vannak, de még szükség van rátok is. -hadarta.

-Milyen interjú? -vonta össze a szemöldökét Christina.

-Rengeteget kérdezel, ugye tudod? -terelt minket Henry a büfé felé.

-Csak szeretném tudni mégis mihez adom a nevem. -nevetett fel Christina.

-Szívem, ha csak a felét ismerném az újságíróknak, akik a műsorral dolgoznak, más nevek nem is férnének az agyamba. -mondta Henry. -De biztosíthatlak róla, hogy jó kezekben vagytok. Ilyenkor csak a műsorral szerződésben álló bloggerek és írók vannak itt. Majd este lesz itt igazi állatkert, amikor a sok szennylap is bekerül a képbe. -forgatta a szemét. -Sok sikert, csajok! -szinte belökött minket az ajtón, majd el is tűnt.

Rengeteg időt elvett az esténkből, mire végeztünk, de úgy gondolom az összes újságíró elégedetten ült be a nézőtérre, mert mindent megválaszoltunk nekik amit lehetett és rengeteg kép is készült rólunk.

Nem maradt sok időnk kezdésig, így az első csapat kivételével mindannyiunknak be kellett mennünk a backstage-be. Ők már rögtön a színpad oldalához mentek. Mielőtt még beléptem volna a terembe ahol várakoznunk kellett, egy kéz visszahúzott a folyosóra.

-Dean? -kérdeztem meglepődve miután visszanyertem az egyensúlyomat.

-Ne ess ki, Florence Rose, oké? -nézett a szemembe, mire elmosolyodtam.

-Megpróbálok minden tőlem telhetőt. -bólintottam. -És én sem örülnék, ha te kis esnél, Dean Morris! -tettem hozzá.

-Akkor ezt megbeszéltük. -nevetett fel.

-Sok sikert! -mosolyodtam el.

-Neked is! -húzott magához és az ölelésébe vont.

Ahogy átölelt éreztem ahogy kezd elszállni belőlem a félelem, de a nyugodt pillanat csak addig tartott, míg egy vaku ki nem világította a szemem. Elhúzódtam Dean-től és értetlenül néztem a fotós felé, aki addigra már rég a folyosó végén járt.

-Na ez az, amit sose fogok tudni megszokni. Az állandó fényképezést. -bosszankodott Dean.

-Ebből aztán megint szép pletykák lesznek a neten. -csóváltam a fejem dühösen, majd bementem a terembe.

A szívem a torkomban dobogott míg vártuk, hogy végre mi jöjjünk. Az adást egy képernyőn keresztül tudtuk követni, így láttunk minden előttünk lévő produkciót.

Mire mi jöttünk már nagyjából tudtam mire számíthatunk a színpadon, a többiek elmondták a tapasztalataikat. Töménytelen reflektor, rengeteg ember, garantált gyomor görcs...

-Minden oké lesz, eddig is flottul ment minden. Ügyesek leszünk! -hadarta Logan miközben a műsorvezető felkonferált minket. Igazából nem tudtam, hogy minket vagy saját magát próbálja nyugtatni.

-Sikerülni fog! -bólintottam határozottan.

-Én is így érzem, de azért ebben a pillanatban simán képes lennék kihányni az egész heti kajámat. -mondta Christina, mire mind felnevettünk, de szinte azonnal el is csendesedtünk, mert a felkonferáló szöveg véget ért, elindult a pár másodperces kisfilmünk, nekünk pedig ezalatt indulnunk kellett a helyünkre.

A torkomban dobogott a szívem amikor elkezdődött a zene és meghallottam Christina hangját. Nem volt menekvés, nem sokkal utána, előttem is kinyílt a ledfal én pedig magabiztosan kiléptem rajta.

-Babe, you got it wrong. Just turn your fears into trust, to trust. -énekeltem kristálytisztán.

Mindig ez volt. A lámpalázam abban a pillanatban elmúlt, hogy kiléptem a színpadra. A sok izgalom a lehető legjobbat hozta ki belőlem mindig. Minden úgy ment, mint a próbákon. A koreográfia, az ének, minden klappolt.

A színpad elejéhez érve megpillantottam a barátaimat és a családomat, akik a VIP jegyek miatta egész elől foglaltak helyet. Maya, Carter és Ryan mind vigyorogtak, rettentően izgatottak voltak miattam. Maya a magasba tartotta a telefonját, merem kockáztatni, hogy az egészet videóra vette. Mellettük a sort a szüleim zárták, akik büszkén néztek fel a színpadra. Rengeteg energiát nyújtott a látványuk, hiszen már elég régen láttam őket. A bennem felszabaduló adrenalin elöntötte a testemet, így minden erőmet és tudásomat beleadva énekeltem végig a dal további részét.

Amikor befejeztük elég nagy tapsot kaptunk. A közönség soraiban rengeteg táblát tartottak fel az emberek. Meglepetésemre az én nevem is szerepelt jó néhányon. Nem gondoltam, hogy ennyi ember követi az eseményeket a neten, hiszen a tv-ben csak a válogatót játszották le.

A műsor menete szerint a zsűri nem mond véleményt, csak némán pontozza a produkciót. Az adás végén, a szavazás lezárása után tudjuk meg a zsűritől kapott pontszámokat. Kihirdetésre kerül az általuk kiválasztott két kieső és a nézői szavazatokból legkevesebbet kapó versenyző.

A nézőtér és a zsűri asztal abban a pillanatban elsötétült, ahogy a produkciónk véget ért. A műsorvezető, Robert Turner lépett fel hozzánk a színpadra.

-Ez azért nem semmi produkció volt, srácok! Gratulálok! -mosolygott ránk.

-Köszönjük szépen. -mondtuk szinte egyszerre.

-Könnyen ment a közös munka?

-Szerintem mindhármunk nevében mondhatom, hogy igen. Gyorsan megtaláltuk a közös hangot, jól szórakoztunk a próbák alatt. -válaszolta Logan.

-Igen, az a kisfilmben látható képeken is megmutatkozott. -nevetett fel, Robert. A kisfilmünkbe rengeteg olyan videó és kép lett bevágva, amin hülyülünk, egymást ütjük a kezünkben lévő jegyzetekkel, vagy épp az próbaterem padlóján fekszünk a végkimerülés szélén. -Christina, milyen érzés a testvéred ellen versenyezni? Nincs köztetek ebből adódó feszültség? -szólt ezúttal a kérdés Christina-nak.

-Jessica-val még a verseny előtt megbeszéltük, hogy alakuljon bárhogy is a verseny, örülni fogunk és elfogadjuk a másik sikerét. Nem hiszem, hogy történhetne valami olyasmi amiből konfliktusba keverednénk. Büszke vagyok rá nagyon és szerintem egy csodás énekes. Akkor is rettentően boldog leszek, ha én kiesek ő meg tovább jut. Úgy gondolom ez a minimum, hogy támogatjuk egymást. -mondta Christina.

-Ez igazán szép gondolat. -mosolyodott el Robert. -Florence, veled mi a helyzet? Hogy bírod a versenyt?

-Szerintem egész jól bírom. Szerencsére sok kedves embert ismertem meg itt. Ez azért megkönnyíti a helyzetet. -meséltem.

-Nos, igen. A sok kedves emberről szólva, ne haragudj, de muszáj megkérdeznem. Sok pletyka kering az interneten rólad és Dean-ről, szeretnél valamit ehhez hozzáfűzni, vagy őt kell majd kifaggatnom? -kérdezte nevetve, nekem pedig az arcomra fagyott a mosoly.

-Dean és én egyszerre voltunk aláírni a szerződést, így vele ismerkedtem meg először. A szobatársam, Olivia, Dean és az ő szobatársa Connor, szinte minden szabadidőnket együtt töltjük. Jól kijövünk egymással. -próbáltam a lehető legkevesebbet beszélni erről az egészről.

-Szép próbálkozás volt a közös barátokra terelni a témát. -vigyorgott. -Na nem baj, majd nem sokára megkérdezzük erről Dean-t is. -tette hozzá. -Remek produkció volt srácok, még egyszer gratulálok! -mosolygott ránk. Miután megköszöntük gyorsan el is hagytuk a színpadot, Robert pedig felkonferálta a következő csapatot.

-Megcsináltuk! -szorított magához minket Christina ahogy kiléptünk a folyosóra.

Hirtelen nem is tudtam mit mondani, csak szorosan magamhoz öleltem őket és élveztem a pillanatot. Úgy éreztem minden tőlem telhetőt megtettem, így nyugodtan mentünk vissza a backstage-be a többiekhez.

A kanapén ülve néztük végig a többiek műsorát, nekünk már csak azon kellett izgulnunk, hogy tovább jutunk vagy nem.

Amikor az utolsó produkció is véget ért mind elindultunk a színpad felé, ahová egyesével felkonferáltak minket.

Remegő térdekkel vártam az eredményre Connor és Jessica között. Mindenki arcán látszódott a rémület. Senki nem szeretett volna kiesni.

-Akkor lássuk a zsűri pontszámait. -törte meg a feszült csendet, Robert, majd a ledfalon megjelent egy táblázat, ahol eszméletlenül lassan, egyesével jelentek meg a neveink.

Az első helyen Amy neve szerepelt a legmagasabb pontszámmal, amit meg is értettem. Őt tartottam az egyik legtehetségesebb versenyzőnek. Őt követte Lauren, majd harmadiknak az én nevem jelent meg. Hatalmas kő esett le a szívemről, de nem nyugodhattam meg teljesen, volt egy-két ember akinek legalább annyira szurkoltam, hogy tovább jusson, mint amennyire azt szerettem volna, hogy én tovább juthassak. Nem sokkal utánam elsőként Dean neve jelent meg, majd párral utána Olivia, Christina és utánuk nem sokkal lemaradva Connor neve is megjelent az elsők között.

Kezdett feszültté válni a hangulat amikor az utolsó öt névhez érkeztünk. Tudtuk, hogy aki a táblázat utolsó két helyen végzi automatikusan kiesik.

A mellettem álló Jessica megkönnyebbülten sütötte le a szemét, amikor az utolsó előtti versenyző előtt az ő neve villant fel.

Szinte egyszerre jelent meg Amber és Kevin neve pirossal, ami azt jeletette, hogy a zsűri szerint ma ők teljesítettek a legrosszabbul. Mindenki szomorúan pillantott feléjük.

-Sajnálom srácok! A verseny számotokra most véget ért. -sóhajtotta Robert. -Búcsúzzatok el a többiektől, és kérlek hagyjátok el a színpadot. -tette hozzá. -Addig is egy hatalmas tapsot szeretnék kérni Amber-nek és Kevin-nek.

A közönségnek nem kellett kétszer mondani, óriási tapsot kaptak. Meg is érdemelték, mindketten iszonyat tehetségesek voltak. Mindkettőjüket átöleltem, majd vissza álltam a helyemre.

-Sajnos még a többi versenyző sem nyugodhat meg. -mondta drámaian Robert. -Nézzük a nézői szavazatokat. -mondta, majd ezúttal egy másik táblázat jelent meg.

Ezúttal Dean vezette a sort, ami várható volt. A tini lányok oda meg vissza vannak érte. Elképzelhető, hogy az egész zsebpénzüket arra költötték, hogy rá szavazzanak.

Meglepetésemre én is egész sok szavazatot kaptam, hetedik helyen álltam a listán. Szerencsére ezt is mindenki megúszta, aki számomra fontos volt. Ezúttal Mike-tól búcsúztunk. Bár egy szót sem váltottunk még egymással, így is rosszul érintett a távozása.

-A 22 továbbjutó! -kiáltotta a mikrofonba Robert ránk mutatva, miután Mike lement a színpadról.

A közönség ujjongott, tapsoltak. Elképesztő hangzavart keltettek, mi pedig megkönnyebbülten gratuláltunk egymásnak.

-Úgy látszik mindketten bent maradtunk. -lépett oda hozzám mosolyogva Dean.

-Nagyon úgy tűnik. -vigyorogtam izgatottan, mire magához húzott és körém fonta a karjait. Én is hasonlóan tettem, de egy percre sem tudtam elrejteni a mosolyomat.

-Ragyogtál ma este, Florence Rose! -suttogta a fülembe, amitől tiszta libabőr lettem, majd mosolyogva a vállába temettem az arcom.

Még jó pár percig gratuláltunk egymásnak, majd amikor az élő közvetítés véget ért, megkértek minket, hogy hagyjuk el a színpadot és menjünk a színfalak mögé, ahol találkozhatunk a vendégeinkkel és megbeszéljük a továbbiakat.

-Annyira jó voltál! Imádtam az egészet! -ugrott Maya a nyakamba amikor a folyosón találkoztunk.

-Annyira örülök, hogy mind itt vagytok! -mondtam meghatottan és mindenkit egyesével átöleltem.

-Ki nem hagynánk! -mosolygott rám Ryan.

-Nagyon büszkék vagyunk rád, Kicsim. -szorított magához anya.

-A lányomból szupersztár lesz. Hihetetlen. -nevetett fel apa és ő is átölelt.

Egész sokáig beszélgettünk, majd elsőként a szüleim távoztak. Az albérletemben laknak a műsor ideje alatt, hogy ne kelljen szobát bérelniük egy hotelben.

-Lesz egy stáb buli nem sokára. Még vissza kell mennem a hotelba átöltözni meg kezdeni valamit magammal, mert gondolom, hogy nézhetek ki. -forgattam a szemem. -Van kedvetek velem jönni a buliba? -néztem a barátaimra.

Henry mondta, hogy minden szombat este ki lesz bérelve egy klub, hogy egy kicsit szórakozhassunk. Csak mi versenyzők, a stáb tagok és az általunk meghívott vendégek vesznek részt.

-Persze. -vágták rá gondolkozás nélkül.

-Akkor átküldöm a címet. Találkozunk a klub előtt egy óra múlva? -kérdeztem.

-Ott leszünk. -mosolygott Ryan.

-Na menj, mert már várnak rád. -biccentett a hátam mögé Maya vigyorogva.

Olivia, Dean és Connor már a folyosó végén várakoztak. Mosolyogva indultam meg feléjük, és közben magamban hálát mondtam azért, hogy ilyen csodálatos embereket ismertem meg, mint ők.

Ha elolvastad és tetszett nyomj egy vote-ot!!❤️