"Ha feltűnik valaki a múltadból, valahogy visszafejlődsz azzá, aki akkor voltál, amikor ismerted."

18 óra. Ennyi ideig sikerült ignorálnom Josh első üzenetét, meg az utána érkező öt továbbit és a hívásait, amik tegnap este óta szüntelenül csörgették a telefonomat. Amikor délután háromkor  ismét csörögni kezdett a telefonom nem bírtam tovább, felvettem.

-Mit akarsz Josh? -szóltam bele rögtön.

-Szia. -köszönt ezzel is húzva az időt. -Csak eszembe jutottál. -mondta, mire azonnal ökölbe szorult a kezem.

Dühös voltam. Hogy van pofája ezért felhívni?!

-Nekem is gyakran eszembe jut mit éreztem akkor, amikor megtudtam, hogy hányszor megcsaltál és, hogy az egész kapcsolatunk nem jelentett neked semmit. Valószínűleg ezért próbállak kizárni az életemből. -hadartam.

-Tényleg nagyon utálhatsz. -állapította meg. Milyen gyorsan vág az esze...

-Mire számítottál? -kérdeztem hitetlenkedve.

-Igazad van. -sóhajtott. Szinte láttam magam előtt ahogy most a szemét forgatva, beletúr a hajába. Fájdította a szívemet, hogy ilyen jól ismerem. -Sajnálom ami történt. Komolyan. Úgy gondoltam muszáj ezt elmondanom. -magyarázta.

-Miért most? -a hangom már egy kicsit nyugodtabban csengett.

-Láttam a válogatós videódat. Akkor értettem meg igazán, hogy mit is tettem veled és mit érezhetsz. Hülye voltam, hogy hagytalak kicsúszni a kezeim közül. -mondta, nekem pedig könnyek szöktek a szemembe.

-Nem tudok erre mit mondani. -ismertem be.

-Nem is kell. -vágta rá. -Csak szerettem volna ezt elmondani neked. Augusztus óta gyűjtöm a bátorságot hozzá. -nevetett fel kínosan, mire elmosolyodtam.

-Talán ennek így kellett történnie. -mondtam bölcsen, bár én sem így gondoltam. Soha senkinek nem kellene azt éreznie, amit én akkor éreztem.

-Nem. Ennek egyáltalán nem kellett volna így történnie. -szólt közbe. -Hülye voltam, teljesen be voltam pörögve a gimi utolsó évében. Rengeteg szarságot megcsináltam, de az egész nem érdekelne, ha te ne lettél volna köztük. -magyarázta.

-Nem mondhatsz nekem ilyeneket majdnem két évvel a szakítás után. -a düh forrt bennem, annyi mindent a fejéhez szerettem volna vágni, de egyszerűen csak szerettem volna pontot tenni a dolgok végére veszekedés nélkül. -Szerettelek, jobban mint bárki mást. Teljesen padlóra kerültem azon a nyáron, Maya volt az egyetlen aki mellettem volt, téged baromira nem érdekelt mi van velem. Tönkretettél, de sikerült talpra állnom. Soha többet nem akarom senki miatt olyan gyengének érezni magamat, mint akkor miattad. -hadartam és éreztem ahogy az arcomat egyre csak áztatják a könnyeim.

-Annyira sajnálom. -szinte suttogta a szavakat, nekem pedig összeszorult a szívem.

-Te döntöttél így, Josh. -sütöttem le a szemeimet.

-Tudom, hogy nem csinálhatom vissza, de egy percig se hidd azt, hogy nem szerettelek. -tisztában voltam vele, hogy szeretett. Olyan jól megvoltunk az első együtt töltött évünkben, sose éreztem magam annyira szerelmesnek mint akkor.

-Teljesen mindegy. Ez már a múlt. -zártam le a témát. -Nem szeretném ezt tovább taglalni.

-Nem akarlak feltartani. Köszönöm, hogy hagytad, hogy ezt elmondjam. Sok sikert kívánok a versenyhez, megérdemled, hogy megnyerd. Iszonyat tehetséges vagy. -búcsúzkodott.

-Köszönöm. -mondtam nehézkesen.

-Majd szavazok rád. -nevetett fel, mire én is elmosolyodtam.

-Rendben. -bólintottam.

-Majd beszélünk vagy lehet, hogy nem... Fogalmam sincs mit kéne most mondanom. -kezdett bele kínosan.

-Majd lesz valahogy. -vontam meg a vállam.

-Vigyázz magadra, Flo! -búcsúzkodott.

-Te is. -mondtam, majd pár csendben töltött másodperc után bontottam a vonalat.

Hitetlenkedve néztem a telefonomat, amikor az kiírta, hogy majdnem negyed órán keresztül beszéltünk.

Tehetetlenül rogytam le az ágyamra és az ablakon át bámultam a várost. Nem tudtam megakadályozni, az emlékek utat törtek maguknak, ahogy némán bámultam a tájat.

-Gyönyörű vagy, Szívem. -nézett végig rajtam Josh, a fehér keringős ruhámban.

-Te sem nézel ki rosszul. -léptem oda hozzá mosolyogva. -Annyira hihetetlen, hogy ez az utolsó évünk itt. -sóhajtottam.

-Mintha még csak most ültünk volna be kilencedikesként a nézőtérre megnézni a végzősök szalagavatóját. -nézett körbe a teremben hitetlenkedve.

Én is ezt éreztem. Emlékszem mennyire vártuk már mind, hogy végre lássuk a táncukat. Most meg négy év elteltével a mi táncunkat láthatja fél óra múlva a közönség.

-Emlékezetes négy év volt, az biztos. -mosolyodtam el.

-És az első naptól kezdve megőrjítettél. -nevetett fel.

-Ne kamuzz! Két éve jöttünk össze, előtte rám sem néztél. -forgattam a szemem.

-Azt csak hiszed. -csóválta a fejét. -Már kilencedikben kiszúrtalak, de olyan megközelíthetetlennek tűntél. Mindenkivel jól kijöttél, közvetlen voltál mindenkivel, de közben velem mégis olyan távolságtartó voltál. Szépen lassan már csak rád tudtam gondolni, fogalmad sincs hányszor kiborítottam már Alex-et azzal, hogy állandóan rólad beszéltem. -mesélte nevetve.

-Ezt eddig sosem mondtad. -néztem rá meghatottan.

-Senki nem büszkélkedik azzal, hogy két év kellett neki ahhoz, hogy legyen elég bátorsága elhívni egy lányt randizni.

-De megérte, nem? -vigyorogtam.

-Határozottan. -húzott magához a csípőmnél fogva és megcsókolt.

-Úgy szeretlek. -suttogtam az ajkaira.

-Én is szeretlek, Szívem! -ölelt magához és még egyszer megcsókolt.

Ez az egyik legintenzívebb emlékem Josh-sal. Itt még minden rendben volt köztünk, pár hónappal később meg kiderült, hogy sosem volt rendben semmi...

A visszaemlékezésemből a telefonom csörgése rántott vissza a valóságba. Megkönnyebbültem amikor Maya nevét pillantottam meg a kijelzőn. Az utóbbi napokban elég keveset beszéltünk. Engem lefoglalt a verseny, őt meg a suli. Ma viszont össze tudtunk egyeztetni, mivel nekem délután nem voltak már próbáim megbeszéltük, hogy a kávézóban találkozunk.

-Nem örülök, hogy beszéltetek, Flo. -kortyolt bele rosszallóan a kávéjába, miután elmeséltem neki a Josh-sal történteket.

-Én sem. De nem bírtam ki, hogy ne vegyem fel. -sóhajtottam. -De az azért jót tesz az önbizalmamnak, hogy tudom, hogy mennyire megbánta, hogy elveszített. -nevettem fel.

-Bánhatja is. -csóválta a fejét dühösen. -Ekkora idiótát! -csattant fel.

-Ejtsük ezt a témát. Lezártuk kész vége. -vontam meg a vállam.

-Úgy csinálsz, mintha nem ismernéd. -nézett rám hitetlenkedve. -Te is tudod, hogy nem véletlen hívott. Van valami terve. Nem fogja ennyiben hagyni. -forgatta a szemét. -Én lennék a legboldogabb, ha igazad lenne és tényleg csak el akarta ezt mondani, de szerintem nem kell sokat várnunk és újra hallani fogunk felőle. -csóválta a fejét.

-Bízzunk benne, hogy nem így lesz. -próbáltam pozitívan állni a dolgokhoz. -Mi van Carter-rel és Ryan-nel? Olyan, mintha már ezer éve nem láttam volna őket. -váltottam témát.

-Carter melózik, meg bejár az egyetemre. Ryan úgy szintén. Sok mindent kell bepótolnia így, hogy szakot váltott. De nyugi, holnap mindhárman itt leszünk, hogy megnézzünk élőben. -vigyorgott. -Annyira izgulok már. Olyan büszke vagyok rád, Flo! -mosolygott rám biztatóan.

-Hidd el én is eléggé izgulok. -nevettem fel. -Ryan mesélt valamit még augusztus végén. Elmesélte, hogy miért szakítottak Nora-val. -kezdtem bele, de Maya félbeszakított.

-Elmondta miért szakítottak? -nézett rám kidülledt szemekkel. -És erre te? -kérdezte még mindig ledöbbenve.

-Mit kellett volna mondanom? -néztem rá értetlenül.

-Elmondta, hogy szeret téged és te nem csináltál semmit? -lepődött meg.

-Tessék? -kérdeztem vissza, mintha csak nem hallottam volna jól.

-Várj. Mit mondott neked pontosan Ryan? -kérdezte félve.

-Hogy szakított Nora-val, mert nem tudta őt úgy szeretni, ahogy azt ő megérdemelné, mert valaki más iránt is érez valamit. -hadartam. -Maya, mi folyik itt? -vontam kérdőre.

-A francba! -sütötte le a szemeit.

-Mit tudsz? -faggattam.

-Ryan miattad hagyta ott Nora-t. -mondta ki végül.

Kellett egy kis idő mire felfogtam amit mondott. Az nem lehet. Ryan és én mindig is nagyon jó barátok voltunk, de csak barátok. Semmi több.

-Azt hittem ezt mondta el neked, de ezek szerint csak a történet felét tudod. -húzta el a száját. -Nem nekem kellene ezt elmondanom. -terelte a témát.

-Ezt már nem úszod meg! -szóltam rá. -Ki vele! -noszogattam.

-Olyan vak vagy, Flo. -sóhajtott gondterhelten. -Rajtad kívül komolyan mindenki észrevette már. -forgatta a szemét. -Ryan oda meg vissza van érted már ki tudja mióta. Amikor összejöttek Nora-val bízott benne, hogy bele tud majd szeretni és elfelejt téged, de nem ez történt. -mesélte.

-Miről beszélsz? -nem akartam elhinni amit mond. -Az nem lehet. -suttogtam. -Nem lehet belém szerelmes. -csóváltam a fejem.

-Flo... -nézett rám kétségbeesetten. Láttam rajta, hogy bűntudata van amiért ezt így tudtam meg.

-Nem szeretném elveszíteni őt. -sóhajtottam. -De nem érzek iránta többet barátságnál. -sütöttem le a szemeimet.

-Tudom. -bólintott. -Ő is tudja. Ezért nem lépett eddig. Nem akarta tönkretenni a dolgokat. -magyarázta.

-Mióta tudod? -kérdeztem. -És Carter? -jutott eszembe hirtelen.

-Meglehetősen hamar észrevettük. -húzta el a száját.

-Istenem! -temettem az arcomat a kezembe. -Fogalmam sincs mihez kezdjek.

-Nem is kéne tudnod róla. Akkora hülye vagyok! -bosszankodott. -Ne aggódj Ryan miatt. Tudja, hogy csak barátként tekintesz rá. Próbál ő is túllépni ezen.

-Tudom milyen érzés mikor összetörik a szíved, és utálom, hogy fogalmam sincs mennyi fájdalmat okozhattam már neki. -belegondolva az elmúlt évekbe, hányszor kiöntöttem már szegénynek a szívemet Josh miatt...

-Megoldjuk, oké? -szorította meg a kezemet. -Valamit kitalálunk. -nyugtatott. -Ha már a szerelemnél tartunk... -váltott témát. -Láttam az interjúkat amik veled készültek, meg jó pár videót is. Egész sokszor szerepel bennük Dean. -nézett rám kíváncsian.

-Ő és Logan vannak a mellettünk lévő szobában. Sokat lógunk együtt négyen Liv, Dean, Logan meg én. -vontam meg a vállam.

-Oké, akkor most erre is kérek valami magyarázatot. -kereste elő a telefonját és a galériában lévő több tucat kép közül megnyitott egy screenshot-ot.

A telefon kijelzőjén egy búlvár oldal volt megnyitva amiben lehoztak a műsorról egy cikket. Ma reggel publikálták. Rengeteg kép volt bevágva rólunk énekesekről, viszont nem egy olyan volt, amin csak Dean és én voltunk. Ahogy épp sétálunk ketten a stúdióba próbára, ahogy átölel a hotel előtt állva, vagy ahol épp a hátán cipel és mindketten nevetünk.

Rögtön jó kis történetet is kreáltak hozzá, miszerint "szerelem szövődik a tehetségkutató két énekese között." Hogyne, persze... Holnap meg élő adásban fogja megkérni a kezemet.

A képek valóban megalapozhatták a pletykát, de az igazság az volt, hogy a képen, ahol Dean a hotel előtt átölel, ott tőlünk pár lépésre ott volt Derek és Nick is. Épp őket vártuk, mert mi előbb értünk oda a srácok meg kiabáltak nekünk, hogy várjuk meg őket, Dean meg "átölelt", bár inkább úgy mondanám, hogy rajtam támaszkodott mert mindketten baromi fáradtak voltunk. Persze a fiúkat levágták a képről. Ahogy a másik képről Logan-t és Liv-et is. Mert ott eredetileg éppen versenyeztünk, hogy ki ér be előbb. Én Dean hátán, Olivia pedig Logan hátán ült, de persze csak mi ketten szerepeltünk a képeken.

-Ez egy hosszú történet lesz. -forgattam a szemem, majd belekortyoltam a kávémba és belekezdtem a mesélésbe.

Ha elolvastad és tetszett nyomj egy vote-ot!❤️

Kommentbe írjátok meg, hogy ki a kedvencetek a három fiú közül: Dean, Josh vagy Ryan?☺️