"Azt beszélik, könnyű megfeledkezni a gondokról, ha jó idő van. De elég egy hűvös fuvallat, hogy visszafújja az arcunkba a valóságot."

-Ez a csoportos feladat arra jó, hogy megtanuljátok nem leénekelni egymást, hanem megpróbálni úgy énekelni, hogy enélkül kitűnjetek a csoportotokból. Ne akarjátok egymást elnyomni, egyszerűen csak próbáljatok úgy énekelni, hogy ragyogjatok és mindenki rátok figyeljen. -magyarázta Jenna.

Iszonyatos tempóban haladtunk. Kedden már megkezdődtek a próbák. Az első énekórán még nézhettük a szöveget, viszont szerdára már kívülről kellett tudnunk az egészet. Felváltva voltak próbáink egyszer Jenna-val, egyszer Mike-kal. Végtelenül segítőkészek voltak és próbáltak lelkesíteni minket, de mára már mindenkire kezdett kiülni a félelem. A tudat, hogy holnapután élőshow, mindenkit megőrjített.

-Nagyon rosszul állunk? -szomorodott el Christina fáradtan.

-Nem egyáltalán nem erről van szó. -vágta rá Jenna. -Baromi ügyesek vagytok, nagyon jól álltok. Ezt csak jó tanácsnak szántam, nem leszidásnak. -nevetett fel, ami azért egy kicsit megnyugtatott. -Na gyertek, menjünk át a színpadra és akkor mehet a koreográfiával együtt. -nézett az órára, majd felkelt a földről, ugyanis eddig csak az egyik énekterem padlóján ücsörögve énekelgettünk.

Már fél hat volt, de nem volt megállás. Mindenki még teljesen el volt merülve a gyakorlásban. A folyosón sétálva váltottuk egymást az előttünk lévő csapattal. Dean, Lisa és Kevin voltak előttünk.

-Szia. -mosolygott Dean amikor mellém ért.

-Szia. -sóhajtottam fáradtan.

-Meddig vagy ma? -érdeklődött.

-Még a színpadi próba, aztán Jordan-nel is kell beszélnem a szombati ruhámról. -soroltam.

-Utána melegszendvics parti? -kérdezte.

-Benne vagyok. -bólintottam mosolyogva.

-Akkor szólok Olivia-nak, meg Logan-nek is. -mondta. Már két napja összejártunk négyen Dean-ék szobájába, hogy pótvacsizzunk, ugyanis mi voltunk azok, akik alig fél órával vacsora után már éhesek voltak, úgyhogy Dean és Logan szereztek egy melegszendvics sütőt.

-Te már végeztél? -kérdeztem.

-Aha. Előttetek egy órával jöttünk, most lett vége a színpadi próbának, mára már nincs semmi. -mesélte.

-Mázlista. -húztam el a számat.

-Nyugi holnap fél hétkor kezdődik az ének óránk és majd csak valamikor fél tíz után végzünk a színpadi próbával. -szörnyülködött.

-Nekem holnap minden próba lemegy délelőtt. Végre lesz egy szabad délutánom. -büszkélkedtem.

-Ki is a mázlista? -vonta fel a szemöldökét nevetve, mire én is elmosolyodtam.

-Mennem kell, a többiek rám várnak. -mutattam a színpadra vezető ajtó irányába.

-Kitartás! -mosolygott rám.

-Köszi. -néztem rá elkínzottan, majd elindultam a színpad felé.

A sötétben botorkáltam míg végre beértem a színpadra, ahol a többiek már vártak.

-Itt vagyok. -mosolyogtam.

-Van egy ajánlatom. -kezdett bele Jenna. -Ha most eléneklitek egymás után háromszor tökéletesen, megy a koreográfia meg minden, akkor ennyi lesz mára. -mondta.

-Benne vagyunk! -vágtuk rá szinte egyszerre.

Már mindhárman szabadulni szerettünk volna. Kimerítő volt az egész napos interjú, a videó forgatás és az estébe nyúló próbák.

-Akkor mehet. -csapta össze a tenyerét Jenna. -Mindenki a helyére! -mondta miközben elhagyta a színpadot.

Mindhárman elindultunk a helyünkre a megbeszéltek alapján. A koreográfiát már kedden meg kellett tanulnunk. Az egész színpad elsötétedett. Amikor a zene elkezdődött először Christina kezdett el énekelni a színpad jobb szélén. A reflektor ekkor rávilágított, de mi még mindig sötétségben voltunk.

-All I need is one. One old man is enough. -kezdett bele Sia slágerébe.

-Babe, you got it wrong. Just turn your fears into trust, to trust. -énekeltem amikor a reflektor elsötétedett, majd egy másik engem világított meg.

Nem tudtam elképzelni, hogy fog ez külső szemmel kinézni, de úgy gondoltam elég ütős lesz.

-Where'd the love go? When all is said and done. -utolsóként Logan része jött, aki megkapta az egész refrén előtti átvezető részt, miközben az én reflektorom is kialudt és őt világította meg egy harmadik.

Christina-val egyre csak Logan felé igyekeztünk, de úgy, hogy mi még ne kerüljünk a fénybe. A refrén előtt teljes sötétségben értünk Logan mellé, amikor egyszerre minden fény felkapcsolódott és együtt kezdtünk bele a refrénbe.

-You're sayin' those words like you hate me now. Our house is burning when you're raisin' hell. Here in the ashes your soul cries out. But don't be afraid of these thunderclouds. -énekeltük a refrént és a koreográfia alapján indultunk meg a színpadon előrefelé.

Szerettem velük énekelni. Mindkettejüket nagyon tehetségesnek tartottam, és amikor hármunk hangja egyszerre szólt, az valami elképesztő volt. Még saját füllel is.

Ez a zene tipikusan az volt, amiben lehet nagyokat énekelni. Mindenki kiélhette magát, mert a közös részeken kívül mindenki kapott jó pár sort egyedül is.

Jól működtünk együtt, megvolt az összhang és nem próbáltuk egyáltalán elnyomni egymást.

Sikerült háromszor úgy elpróbálnunk a dalt, hogy Jenna-nak nem volt kifogása az ellen, hogy befejezzük mára a próbákat.

Nyúzottan mentem az épület másik felébe, ahol a stylistok termei voltak. Ahogy beléptem az egyikbe, hatalmas káosz közepén találtam magam. Vagy tizen rohangáltak fel-alá, próbálták összeállítani a szetteket szombatra.

-Megjöttem. -kerestem meg Jordan-t a felfordulásban.

-Épp időben, Flo. -jegyezte meg fáradtan, majd felém nyújtott egy nevemmel ellátott vállfát. -Próbáld fel gyorsan, remélem most már jó lesz.

Bólintottam, majd sietve bementem az egyik függönnyel elválasztott "öltöző" mögé. Már hétfőn meg volt a ruhám, csak be kellett vennie a derekából, mert nagy volt rám.

-Tökéletes. -mondtam mosolyogva mikor kimentem a ruhámban.

-Valóban az. -nevetett fel, amikor forogni kezdtem előtte.

-Profi munkát végeztél. -mondtam elismerően.

-Köszönöm, Hölgyem! -hajolt meg előttem büszkén, mire felnevettem.

-Na megyek visszaöltözök, nem tartalak fel tovább. -mondtam, majd már vissza is mentem a függöny mögé.

A ruhám valóban tökéletesen illett rám. Elképesztő csapat dolgozik azon, hogy a műsor így működjön. A stylistokon, sminkeseken, fodrászokon, koreográfusokon és énektanárokon keresztül mindenki a maximumot próbálja kihozni belőlünk, még ha ez őket és minket versenyzőket is minden egyes nap teljesen lefáraszt.

Fáradtan mentem vissza a szállásra. A szobába belépve csak Olivia szuszogását hallottam. Az ágyán elterülve, úgy ahogy volt ruhástól aludta az igazak álmát. Pont úgy nézett ki, mint aki hetek óta nem aludt és a ledőlt a legelső ágyra amit meglátott. Mosolyogva csináltam róla egy képet, hogy holnap megmutathassam neki, hogy nézett ki.

A lehető legcsendesebben összeszedtem a cuccaimat és gyorsan letusoltam. Egy fekete melegítő nadrágot és egy egyszerű rövid ujjút vettem fel, a hajamat copfba kötöttem és átmentem Dean-ékhez.

-Gyere. -mondta amikor kopogtattam az ajtón.

-Megjöttem. -elmosolyodtam a látványon, ahogy a szoba végében a melegszendvicssütő mellett várta, hogy kész legyenek az életmentő szendvicsek.

-Logan bement a városba a többiekkel. -mesélte.

-Liv meg kidőlt. Ezt figyeld. -vettem elő a telefonomat és felé mutattam a képet amit a szobatársamról csináltam az előbb.

-A végkimerültség első jelei. -nevetett fel. -Ha tudtam volna, hogy csak ketten leszünk, nem csináltam volna ennyi szendvicset. -vette ki a sütőből az utolsót.

-Ne becsülj alá! -mosolyodtam el, mire rám emelte a tekintetét és végig vezette rajtam tetőtől talpig. Ajkai mosolyra húzódtak, majd felvonta az egyik szemöldökét.

-Kettőnél több nem fér beléd. -állapította meg.

-Hidd el simán kiennélek a vagyonodból. -mondtam, mire felnevetett.

-Legyen igazad. -hagyta rám.

Egy-egy tányérral a kezünkben mentünk le a szálloda udvarára és az egyik hintaágyban ülve vitattuk meg a mai nap történéseit. Már egészen sötét volt, csak az udvari lámpák halvány fénye világított.

-Izgulsz a szombat miatt? -kérdezte váratlanul.

-Egy picit. -ismertem be. -Te?

-Én is. -bólintott, majd elkapta a tekintetét.

-Jenna azt mondta az a fontos, hogy ragyogjunk szombaton. Mármint érted. Ne elnyomjuk egymást, csak tűnjünk ki a csoportunkból. -meséltem.

-Jó tanács. -bólintott.

-Fogalmam sincs, hogy tűnhetnék ki Logan és Christina közül. Mindketten nagyon erős személyiségek és elképesztő hangjuk van. -húztam el a számat. -Talán egy-két égősort magamra aggathatnék, akkor talán sikerülne túlragyognom őket. -forgattam a szemeimet.

-Hidd el azért te sem vagy egy kicsit sem átlagos. -mosolyodott el. -Könnyen rád kalandozik az ember figyelme. Ragyogsz még akkor is, mikor nem direkt akarsz kitűnni a tömegből. -jól esett hallani ezeket a szavakat.

-Hát... -mosolyodtam el zavartan. -Köszönöm. -néztem rá hálásan.

-Mondhatok valamit? -kérdezte, mire bólintottam. -Csalódott lennék, ha kiesnél Florence Rose. -mondta, mire a szám óriási mosolyra húzódott.

-Én sem örülnék, ha kiesnél Dean Morris. -néztem a szemébe, mire ő is elmosolyodott.

A hirtelen beállt csendet a telefonom csörgése zavarta meg. Kíváncsian vettem ki a zsebemből, majd megnéztem az sms-t amit kaptam.

Egy pillanatra még levegőt is elfelejtettem venni. Nem volt elmentve a szám, de ezer közül is megismertem volna. Valaha még a gyors hívómon is rajta volt. "Szeretnék veled beszélni." Csak ennyit írt, semmi többet, de ez is épp elég volt ahhoz, hogy felkavarja az állóvizet. Josh mindig is értett ehhez...

Ha elolvastad és tetszett nyomj egy vote-ot! ❤️❤️