"Attól a versenytárstól kell félned, amelyik egyáltalán nem foglalkozik veled. Csinálja a dolgát, méghozzá egyre jobban és jobban."

-Fogalmam sincs mit kellene csinálnunk. -temettem az arcomat a kezembe.

Már csak három adás van hátra a döntőig és ezúttal arra kértek minket, hogy alkossunk párokat és úgy énekeljünk duettet. Két tűz között őrlődtem. Annyira kézenfekvő volt, hogy Dean-nel énekeljek, hiszen az a múltkor is bevált, de Olivia-t, sem szerettem volna cserben hagyni.

-Nyugodtan énekelj Dean-nel, én meg majd leszek Wesley-vel. Nem lesz baj. -nyugtatott Olivia.

-Biztos? -kérdeztem félve.

-Biztos. -mosolygott rám. -Figyelj, ez az utolsó adás az elődöntő előtt. Muszáj elkezdenünk taktikázni. Dean-nel imád titeket együtt a közönség, megint óriásit fogtok tarolni. Viszont, ha nem együtt énekeltek elkezdenek majd találgatni, hogy valami gáz történt köztetek és akkor fennáll a veszélye annak, hogy az egyikőtök mellé állnak és megoszlanak a szavazatok. Sosem bocsátanám meg magamnak, ha azért esne ki valamelyikőtök, mert te velem énekeltél. -magyarázta, én pedig végtelenül hálás voltam.

-De mi lesz veled? -sóhajtottam. -Én sem tudnám megbocsájtani magamnak, ha miattam esnél ki. Biztos vagyok benne, hogy ketten is elég jó produkciót tudnánk összehozni.

-Abban egy percig sem kételkedek, de Wesley-t is elég tehetségesnek tartom. Sokkal jobb, ha mindannyian bent maradunk, mintha Dean véletlen valaki gyengével kerülne egybe és kiesne, nem? -próbálta megértetni velem, hogy ez így a legésszerűbb és nem kell bűntudatot éreznem.

-Legyen. -bólintottam. -Akkor mindent bele! -szorítottam magamhoz a hetek vagy inkább hónapok alatt szinte a testvéremmé vált barátnőmet.

-Mindent bele! -ölelt magához mosolyogva.

Még legalább húsz percébe telt mire teljesen megnyugtatott, hogy így lesz a legjobb és átküldött Dean-hez, hogy meg tudjuk beszélni milyen dalt fogunk énekelni.

Az eheti hét témája az idegen nyelvek. Olyan dalt kellett választanunk, ami részben, vagy teljesen idegen nyelvű és nem angol.

Az egész vasárnap délutánomat és a hétfő délelőttömet is Dean-nel töltöttem. Próbáltuk a lehető legjobb terveket kidolgozni. Végül az én ajánlásomra döntöttünk úgy, hogy az új CNCO, Sean Paul & Meghan Trainor számot, a Hey Dj-t énekeljük.

Tízen maradtunk, már mindenki szeme előtt a győzelem lebegett. Muszáj volt valami olyat választanunk, amivel felhívjuk magunkra a figyelmet, és mivel a Him & I-nál is bevált, úgy gondoltuk itt is jól fog jönni, ha egy kicsit "romantikusabb" dalt választunk.

-Biztos jó ötlet ez? -néztem Dean-re bizonytalanul.

-Jobb ötletünk nem is lehetne. -győzködött, miközben magához ölelve egy puszit nyomott a fejemre.

Túl nagy volt a tét. Négy kieső lesz szombaton, hogy az elődöntőre már csak hatan maradjunk, ahonnan már csak a legjobb három jut be a döntőbe. Ez az izgalom és félelem az egész hetünkre rányomta a bélyeget. Mindenki ideges volt, rettegett a kieséstől. Én is féltem. Nincs is rosszabb annál, mint a célegyenes előtt kiesni.

Őrült tempóban telt a hét, alig láttuk egymást a többiekkel, mindenki szinte csak a duett partnerével tartotta a kapcsolatot. A próbák késő estig elhúzódtak, óriási nyomás volt rajtunk. Liv-vel is csak esténként alvásnál találkoztunk és váltottunk pár szót, mert napközben mindig elkerültük egymást.

-Félek. -ismerte be az élő show előtti este, mikor már mindketten végre letudtuk a mai próbákat.

-Nincs miért. -vágtam rá miközben a hátamon feküdve, a plafont bámultam. -Túl leszünk ezen is, hidd el! Aztán az elődöntőn is, és a döntőben is ott fogunk állni egymás mellett. -biztattam.

-Remélem. -nevetett fel. -Azt tudnod kell, hogy ha nem én nyerek, hanem te vagy Dean, én akkor is maximálisan elégedett leszek, és iszonyat büszke leszek rátok. -mondta, én pedig elmosolyodtam. Hihetetlenül jól estek a szavai.

-Ha nem én nyerek, hanem te vagy Dean én is örülni fogok és baromi büszke leszek rátok! -ismételtem meg a szavait, és komolyan is gondoltam. Nem gondoltam, hogy ez előfordulhat egy versenyben, de úgy alakult, hogy egy ponton már az sem zavart volna, ha én kiesek és kettejük közül nyer valaki.

-Viszont, ha kiesek és nem ti nyertek, hanem mondjuk Ellie, akkor kicseszettül mérges leszek. -tette hozzá, mire felnevettem.

-Na hát akkor én is. -értettem egyet.

-Aludjunk, holnap hosszú napunk lesz. -sóhajtotta.

-Az biztos. -értettem egyet. -Jó éjt, Liv! -hunytam le a szemeimet.

-Jó éjt, Flo! -motyogta félálomban.

A szombat egy szempillantás alatt eltelt. Délelőtt mindenki próbákon volt, amik belenyúltak a délutánba, így ment a kapkodás a sminkeseknél és a fodrászoknál, hogy mind a tízen kész legyünk a műsorra.

Szinte tapintható volt a feszültség a backstage-ben, ahol az előző adásokkal ellentétben most mindenki maga elé bámulva csendben várt a sorára.

Dean-nel szerencsésnek mondhattuk magunkat, mert másodikként léptünk színpadra, így nem kellett sokat várnunk.

Ahogy kiléptem a színpadra, a pár héttel ezelőtti duetthez hasonló hangulat fogadott. Az emberek sikítoztak, vakuk villantak, pedig Dean még csak a közelben sem volt.

-Even if I know it's wrong. Hope the DJ plays our song. So you can find me and dance behind me. You love how I dip and wine. With you it happens every time. My body's lonely, for you only. -énekeltem az első sorokat miközben a színpad közepe felé lépkedtem.

Olyan magabiztossággal tekergettem a csípőm a zene ritmusára, mint még soha, de tudtam, hogy muszáj mindent beleadnunk, ha nem akarunk kiesni.

Az aggodalmam feleslegesnek bizonyult, hiszen abban a pillanatban ahogy Dean belépett a színpadra a közönség még az eddigieknél jobban is megőrült.

-Hey DJ Póngale la música que le gusta. Una para que se mueva y se luzca. Y baile conmigo, sólo conmigo, ¡hey! -énekelte a refrén első felét.

Nem elég, hogy Dean a tökéletes megjelenésével nyálcsorgató látványt nyújtott, de amikor spanyolul kezdett énekelni még nekem is hevesebben kezdett dobogni a szívem, pedig már jó párszor hallottam tőle a hét folyamán ezt a számot.

-Hey DJ. Come and play the music, I know she likes it. Gotta see her moving, got to keep dancing Only with me, yeah only with me, yeah. -a refrén második felét már együtt énekeltük miközben a színpad közepén állva Dean mögöttem állva átölelte a derekamat.

Imádtam ezt a számot, mindig felpörgetett. Most sem volt másképp, egy percre sem tűnt el az arcomról a mosoly amíg a színpadon álltunk.

A közönség reakciójából ítélve úgy gondoltam jól teljesítettünk, Robert is megdicsért minket a produkciónk végén, így a backstage-ben ülve már csak Liv-ék miatt kellett idegeskednünk.

Ők léptek utolsó előttiként színpadra. Demi Lovato és Luis Fonsi Echame La Culpa című dalát választották. Kezdtem megnyugodni, amikor láttam, hogy mennyire jól fogadta a közönség a dalválasztásukat. Az ismert zene rögtön felpörgette az embereket és sokan velük együtt kántálták a dalszöveget.

A dal közepéig semmi gond nem volt, akkor viszont bekövetkezett a baj. Wesley teljesen kiesett a szerepéből, elrontotta a koreográfiát és ezzel elindította a hibák lavináját. Összezavarta saját magát és Liv-et is, így későn kezdte el énekelni a részét. Ebből még jól kimentette magukat, összeszedte magát, de annyira látszott rajta az idegesség, nem tudott úgy felszabadulni, mint a dal első felében, ennek hatására pedig ismét rontott és elfelejtette a dalszöveget. Totál lefagyva halandzsázni kezdett, majd feladta és hiába ment tovább az alap Wesley a fejét csóválva, idegesen állt a színpad közepén. Liv próbálta menteni a menthetőt és a fiú részét is elkezdte énekelni, de mindenki tudta, hogy ez már veszett ügy.

Patakzó könnyekkel hajtottam a fejemet a kezembe, Dean pedig átölelte a vállamat. Tisztában voltam vele, hogy ki fognak esni, ahogy rajtam kívül mindenki más is tudta ezt a backstage-ben. Egyedül Dean, Christina, Aiden és Sophie mutattak egy kis együttérzést, a többiek inkább csak megkönnyebbülten nézték a történéseket, hiszen így már csak egy kieső maradt.

Nem lettem volna ennyire biztos abban, hogy Olivia-ék fognak ma kiesni, ha mindkét kiesőről a nézők döntenek. Szerették Liv-et és Wesley-t is és simán el tudtam volna képzelni, hogy elnézik nekik ezt és szavaznak rájuk, de csak az egyik kiesőről döntenek ők, a másikról a zsűri és szinte száz százalékig biztosak voltunk abban, hogy egy ilyen hibát nem fognak szó nélkül hagyni az elődöntő előtti adásban. Arra meg piszok kevés esély volt, hogy az utolsó páros még ennél is nagyobbat hibázik és őket küldik haza Liv-ék helyett.

Az események felpörögtek. Az egyik percben még a kanapén ültem, a következőben Liv-vel egymás vállán sírtunk, a harmadikban meg már a statiszták siettettek minket, hogy menjünk a színpadhoz, mert mindjárt kezdődik az eredményhirdetés.

-Nem megy. -suttogtam remegő hangon.

-Muszáj lesz, Szívem. -szorította meg a kezem Dean. -Ha nem mész fel a színpadra, a szerkesztőség őrült nagy cirkuszt fog csinálni. -emlékeztetett. -Tudom, hogy nehéz, de szedd össze magad, csak pár perc az egész. -nyomott egy puszit a homlokomra és követve a többieket vezetett maga előtt a színpad felé.

Abban igaza volt, hogy csak pár perc, de nem csak az eredményhirdetés volt pár perc. Pár perc múlva az egész műsor véget ér Liv számára, és önző vagy sem, fogalmam se volt, hogy fogom ezt a két hetet átvészelni nélküle.

Esetlenül álltam a színpadon Dean mellett, aki egy pillanatra sem engedte el a kezem. Abban a pillanatban nem érdekelt, hogy hány kamera veszi telibe azt ahogy szétesve bámulok magam el. Meg sem próbáltam felnézni, mert tudtam, hogy abban a pillanatban ahogy összetalálkozna a tekintetünk Liv-vel, a könnyeim ismét utat törnének maguknak.

Először a közönség szavazatai alapján mutatták meg az eredményt, ahol Dean-nel mi vezettünk, közvetlenül utánunk pedig Liv és Wesley voltak. Bár számított volna az a sok szavazat, amivel próbálták megmenteni őket. A nézők szavazatai alapján Natalie és James estek ki elsőként.

Amikor felvillant a zsűri pontszámaiból összeállított táblázat nem bírtam tovább. Átölelve Dean derekát, az arcomat a vállába temettem. Mindig is próbáltuk a lehető legkevesebbet mutatni a kapcsolatunkból, de ezúttal ez sem érdekelt, hagytam, hogy körülöleljen a kezeivel és egy puszit nyomjon a hajamra.

-Tehát a zsűri pontszámai alapján ma Olivia és Wesley búcsúznak a versenytől. -mondta ki Robert, én pedig könnyes szemekkel fordultam a barátnőm felé, aki próbálta tartani magát és mosolyogva nézett vissza rám.

-Jövőhéten az elődöntőben láthatják a továbbjutó hat énekest, Sophie-t, Ellie-t, Dean-t, Florence-t, Aiden-t és Dylan-t. -sorolta fel a neveinket Robert, majd a stábtagok jelezték, hogy vége az élőadásnak.

A négy kieső mindenkit megviselt. A levegőben már nem az idegesség és a feszültség volt érezhető, hanem a szomorúság. Bármennyire is próbáltunk ellenfélként tekinteni egymásra, a végére már annyira összenőttünk, hogy úgy néztem végig a színpadon álló kilenc emberen, mintha már évek óta ismerném őket.

-Na, ne csináljátok már, Srácok! -próbálta oldani a feszültséget James. -Tegyétek oda ezt a két hetet és a döntőben találkozunk. -vigyorgott majd, mindenkit megölelt.

Egyiküknél sem bírtam ki könnyek nélkül a búcsúzást, és ezzel a többiek is így voltak. Még Dean-en is láttam, hogy megviselte amikor Wesley-vel elköszöntek egymástól. Erős barátságok kötődtek az elmúlt hónapok alatt.

Mindenki csak minimális időt töltött a közönségben lévő ismerőseivel, családtagjaival és aztán együtt mentünk vissza a hotelbe. Az aulában búcsúzkodtunk egymástól jó másfél óráig, miután az összes kieső kiköltözött a szobákból.

-Szedd össze magad, Flo! -ölelt magához Liv. -Meg kell nyerned ezt a versenyt. Bízok benned, tudom, hogy képes vagy rá. -szorított magához.

-Ahogy te is képes lettél volna! -mondtam halkabban. -Nem fair, hogy kiestél, nem a te hibád volt. -mondtam szomorúan.

Nem okolhattuk mindenért Wesley-t, de tény, hogy ha ő nem szúrta volna el ennyire, akkor lett volna esélyük bent maradni és tovább versenyezni.

-Nem számít már. -mosolyodott el. -Holnap felhívlak, menj pihend ki magad, hosszú két hét vár rátok. -kezdett búcsúzkodni.

-Ennyit az éjszakai kajálásokról. -húztam el a számat.

-Majd szórakoztat Dean éjszakánként. -nevetett fel, mire játékosan meglöktem a kezét, de nem bírtam ki, én is felnevettem.

-Fejezd be! -csóváltam a fejem, miközben próbáltam elrejteni a mosolyomat.

-Örülök, hogy megismertelek, Flo! -komolyodott el.

-Jaj, ebbe bele se kezdj! -szóltam rá. -Ha nem akarod, hogy még két óráig itt sírjak a válladon, akkor nem búcsúzkodunk, egyszerűen csak kisétálsz azon az ajtón és úgy csinálunk, mintha nem most estél volna ki. -mutattam a kijárat felé.

-Oké, legyen. -nevetett fel és sokadszorra is magához ölelt.

-Hívj amikor csak tudsz. -szorítottam magamhoz.

-Sok sikert, Flo! -mondta utoljára, majd kisétált az ajtón, amin majdnem három hónappal ezelőtt együtt léptünk be.

Ha elolvastad és tetszett nyomj egy vote-ot!❤️