"A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra."

Ahogy a fotelben ültem a laptopommal az ölemben, rengeteg gondolat árasztotta el a fejemet. Az email amit vártam, még nem tudtam milyen hatással lesz az életemre. Idegesen doboltam az ujjaimmal a laptopom szélén, már nem tudtam tovább várni. Miután sokadszorra frissítettem az oldalt, végre felugrott egy új e-mail. Remegő kézzel kattintottam rá.

"Tisztelt Florence Rose!

Örömmel értesítem, hogy beválogatták a 2018 Hangja verseny legjobb 25 énekese közé. Amennyiben szeretne részt venni a versenyen, 72 órán belül látogasson el a Star csatorna székhelyére, és keresse a műsor főszerkesztőjét Henry Peterson-t. Ha nem kíván részt venni a versenyen, mást keresünk a helyére.

A verseny szeptember 10.-én kezdődik, ezen a napon költöznek be az énekesek a számukra biztosított szállásra, ahol addig laknak amíg részt vesznek a versenyen.Előreláthatólag a döntő december 15.-én lesz, tehát a versenyzők 14 élő adásban bizonyíthatnak.
A további információkat a szerződés kötésnél ismertetjük.
Kérem alaposan gondolja át a döntését, mert nem másítható meg.
Tisztelettel: 2018 Hangja szerkesztősége."

Ahogy olvastam a sorokat, először nem is akartam hinni a szememnek. Abszolút nem úgy álltam ehhez a versenyhez, hogy van esély arra, hogy bekerülök a legjobb huszonötbe, csak jó ötletnek tűnt, hogy valami elterelje a gondolataimat a nyár végére. Remegő kézzel vettem a kezembe a telefonomat és azonnal el is indítottam a hívást.

-Mond már! Mi volt az e-mail-ben? -vette fel szinte azonnal Maya.

-Sikerült. Bejutottam a legjobb huszonötbe. -mondtam még mindig teljesen lesokkolva. Fura volt kiejteni ezeket a szavakat.

-Istenem, Flo! Ez fantasztikus! Annyira tudtam, hogy így lesz. -ujjongott. -A legjobb barátnőm popsztár lesz. -tervezgetett.

-Még nem mondtam igent a versenyre. -szóltam közbe. -Három napom van átgondolni. -meséltem.

-Hülye lennél, ha visszalépnél. -állapította meg.

-Nem tudom, hogy nekem való-e ez. -húztam el a számat bizonytalanul. -Be kell mennem az egyetemre, beszélek Mrs. Clark-kal. Elmondom neki az eredményt, utána találkozunk? -kérdeztem.

-Kettőkor az egyetemmel szembeni kávézóban?

-Kettőkor. -raktároztam el az információt, majd bontottam a vonalat.

Nem húztam sokáig az időt. Úgy ahogy voltam, csak egy copfba kötöttem a hajam, belebújtam a cipőmbe, eltettem a telefonomat és indultam is.

Útközben eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne ha elindulnék ezen a versenyen. Valószínűleg az életem teljesen felfordulna. Ha csak minimálisan is, de akkor is ismert lennék valamennyire. Viszont ha nem versenyzek, élhetem tovább az átlagos kis életemet, azzal az 5-6 barátommal az egyetemről, akikre tényleg számíthatok.

Most először félve léptem be az egyetem épületébe. Bár Mrs. Clark ötlete volt a verseny, nem voltam biztos abban, hogy mennyire fogják támogatni az iskolában ezt az egész versenyt. Nem hezitáltam sokat, rögtön az irodák felé vettem az irányt. Megálltam Mrs. Clark irodájának ajtaja előtt és kopogtam rajta.

-Florence? -lepődött meg amikor kinyitotta az ajtót. -Mi szél hozott erre, augusztusban? -érdeklődött.

-Jó napot, Mrs. Clark! -köszöntem illedelmesen. -A 2018 Hangjáról szerettem volna magával beszélni. Ma... -kezdtem bele.

-Hogy is felejthettem el? Ma lettek meg az eredmények. -szakított félbe. -Gyere csak beljebb. -tessékelt be az irodájába.

-Szóval... -húztam az időt. -Még fura ezt kimondani, de bekerültem a legjobb huszonötbe. -meséltem.

-Gratulálok! -mosolygott rám őszintén. -Bár az arcodról nem tudom leolvasni, hogy ennek a hírnek most örülsz, vagy nem. -szemlélte az arcomat.

-Valójában még nem döntöttem el. -ismertem be. -Nem tudom mit kezdjek ezzel a lehetőséggel.

-Tudod, amikor nyáron eszembe jutott ez a verseny, rögtön rád gondoltam. Ez fura, mert a pályafutásom alatt, még egyetlen tanítványomnak sem ajánlottam. Mindenkiből hiányzott valami, ami ehhez a versenyhez kellett volna. -mondta. -Neked viszont megvannak a hangi adottságaid, az elszántságod, a tehetséged és a szorgalmad is, ami ehhez a versenyhez kell. Ritka az ilyen, Florence.

-De még csak most fejeztem be az első évemet az egyetemen, ez a verseny több hónap kimaradást jelentene. Nem tudom mennyire díjaznák ezt. -húztam el a számat.

-Biztos vagyok benne, hogy engedélyeznék, hogy halassz egy évet, vagy hogy elkérd a csoporttársaidtól a tananyagot és begyere vizsgázni. -biztatott. -Másrészről pedig, nem ijesztgetni akarlak, de bármelyik héten kieshetsz a versenyből, egyszer sem biztos, hogy olyan sok kimaradást eredményezne az iskolából.

-Persze, ezzel én is tisztában vagyok. -bólintottam. -Azt sem gondoltam volna, hogy a legjobb huszonötbe bejutok.

-Alábecsülöd magad, Florence. Túlságosan is. -mosolyodott el. -Tehetséges lány vagy. Sokkal több van benned, mint azt gondolnád.

-Hogy lehet ebben ennyire biztos? Lehet, hogy az első forduló után kudarcot vallanék. -sütöttem le a szemem.

-Persze, ez is benne van a pakliban, de nagyon meglepődnék, ha így lenne. -nézett rám elszántan. -Ha számít valamit is a véleményem, azt azért szeretném elmondani, hogy nem szoktam senkit hamis tényekkel áltatni. Látok benned lehetőségeket, nem véletlenül ajánlottam ezt a verseny. Úgy gondolom jót tenne neked. Sokat fejlődhetnél. Persze nem énekileg, mert úgy szinte már nincs hova, de kimozdulnál a komfortzónádból, és ez jót tenne neked.

-Köszönöm szépen a bizalmat. -mosolyodtam el hálásan.

Jól estek a szavai. Jó volt ezt hallani valaki olyantól, aki nem családtag és nem elfogult velem szemben.

-Láttam az előadásodat a TV-ben, van esélyed ebben a versenyben. Tudom, hogy most egy kicsit a saját pályám ellen beszélek, de egy gyönyörű, tehetséges lány vagy teli lehetőségekkel. Teljesen popsztáralkat. -mondta, és láttam rajta, hogy valóban nehezére esik kimondani ezeket a szavakat, mert így tényleg a saját pályája, a klasszikus zene ellen beszél.

-Ha úgy döntenék, hogy belevágok mindenképp megemlítem az egyik interjúban, a remek énektanáromat, aki mindenben támogatott. -nevettem fel.

-Így ahogy mondod, mindenben. Ha úgy döntesz belevágsz akkor is, és akkor is, ha továbbra is az óráimon töltöd a napjaidat. -mosolygott.

-Köszönöm szépen. Nem is gondolja, mennyit számít a véleménye! -mondtam hálásan.

-Majd megköszönöd akkor, ha már világsztár leszel. -nevetett fel.

-Rendben. -bólogattam nevetve. -Jó pihenést a nyári szünet utolsó pár napjára -búcsúzkodtam.

-Neked is, Florence. -mosolygott rám.

-Viszlát. -léptem ki az irodájának az ajtaján.

Meglepetésemre ez a beszélgetés jobban feltöltött energiával, mint gondoltam. Komótosan sétáltam végig az egyetem folyosóin. A szokásosnál sokkal többet időztem, szemügyre vettem mindent. Az összes emléket, ami az egy év alatt történt itt velem. Valójában már tudtam, hogy fogok dönteni, ezért is szemléltem ennyire ezeket a folyosókat. Mintha búcsúztam volna. Persze tudtam, hogy nem örökre, talán csak egy-két hétre, de mégis nosztalgikus hatással volt rám ez az egész.

A nagy nézelődésben azt sem vettem észre, hogy miközben bekanyarodtam a kijárat felé, nekimegyek valakinek, és elvesztve az egyensúlyomat egyenesen a padló felé zuhantam.

-Florence? -kapott el két erős kéz.

-Ryan. -ismertem fel. -Szia. -nyertem vissza az egyensúlyomat. -Mit csinálsz te itt? -érdeklődtem.

-Be kellett jönnöm leadni az átjelentkezésem. Nem nekem való a tanári pálya . -mesélte nevetve.

-Akkor szeptembertől pszichológia? -érdeklődtem.

Már korábban is mesélte, hogy szeretne szakot váltani.

-Igen. Szerencsére engedték, hogy váltsak. -mondta. -Te mi járatban?

-Mrs. Clark-kal beszéltem. -próbáltam a lehető legkevesebb információt elmondani.

Nem Ryan előtt akartam titkolózni, hiszen már a gólyatábor óta szinte a legjobb barátom, de tudtam, hogy Maya ki fog akadni, ha valaki másnak szólok először a döntésemről.

-Figyelj csak, Maya már vár rám a kávézóban, ha van kedved gyere te is. -tereltem a témát.

-Oké, úgysincs más dolgom. -mosolyodott el.

Maya az egyik kinti asztalnál várt minket. Mikor meglátta Ryan-t, gyorsan írt Carter-nek is, hogy jöjjön ő is ha van kedve. Nem akartuk, hogy sértődés legyen, amiért őt kihagytuk. Pedig eredetileg csak ketten találkoztunk volna, ezért nem hívta őt Maya. Carter és ő még tavaly szeptemberben jöttek össze, és azóta is együtt vannak. Ez a kis társaságunk még a gólyatáborban alakult ki, szinte mindenhova együtt járunk. Néha még Abby, Harper vagy Dylan csatlakoznak hozzánk, de mi négyen vagyunk a kemény mag.

Szerencsénk volt, mert Carter épp a központban volt, így nem kellett sokat várnunk rá.

-Flo, a francba is nem bírom tovább. -csattant fel Maya. -Eddig hagytam, hogy halogasd a témát, de már Carter is itt van. Muszáj elmondanod mire jutottatok Mrs. Clark-kal. -faggatott.

-Úgy döntöttem megpróbálom. -mosolyodtam el. -Srácok, bekerültem a legjobb huszonötbe. -meséltem a fiúknak, ugyanis ők még nem tudták, csak azt, hogy jelentkeztem a versenyre.

-El sem hiszem! -ugrott fel Maya, és a nyakamba borult. -Annyira örülök! -ujjongott.

-Remélem nem fojtasz meg, és még én is sokáig örülhetek. -nevettem fel miközben magamhoz öleltem.

-Egy pillanatra azért megijedtem, hogy vissza fogsz lépni. -ismerte be. -Kár lett volna. -vigyorgott.

-Gratulálok Flo, büszke vagyok rád. -ölelt át a mellettem ülő Ryan is.

-Szép volt, Flo! -nyújtotta felém a kezét Carter, hogy csapjak bele.

-Köszönöm. -mondtam zavartan. -Be kell valljam, hogy baromira félek. -húztam el a számat.

-Nincs mitől. -simította a kezét hátamra Ryan és magához ölelt. -Mindenkit le fogsz énekelni a színpadról. -mosolygott rám.

-Jó is lenne. -mosolyodtam el én is. -Nem is magával a versennyel van a baj, hanem hogy összezárnak 24 ismeretlen emberrel. Nem tudom bírni fogom-e.

-Nyugi, ha valami gáz lesz, megyünk és szétrúgjuk mindenkinek a seggét. -nyugtatott Carter a sajátos stílusában.

-Asszem lenne hírneved. -nevetett Maya.

-Csak nem pont olyan hírnév aminek örülnék. -nevettem fel én is.

Tudtam, hogy számíthatok rájuk mindenben, de nem várhattam el, hogy az egyetem mellett az én lelkemet istápolják minden percben.

A találkozónk kissé elhúzódott, végül Maya lakásán kötöttünk ki és megnéztünk egymás után egy csomó random filmet és közben egyik témáról a másikra ugrálva beszélgettünk megállás nélkül. Úgy voltunk vele, hogy ezek a nyár utolsó napjai, élvezzük ki együtt ameddig még lehet.

Már éjfél is elmúlt mire mind kezdtünk elálmosodni. Ryan hívott egy taxit és lediktálta neki az én címemet. Elég közel laktunk egymáshoz, alig tíz percre, ezért ő is ott szállt ki. Tudtam, hogy ez nem véletlen. Láttam rajta, hogy még beszélni szeretne velem valamiről.

-Na mond, mi nyomja a lelked? -fojtottam el a mosolyomat.

-Túl jól ismersz. -csóválta a fejét nevetve.

-Ki vele. -biztattam.

-Szakítottunk Nora-val. -bökte ki végül.

-Hogy mi? -kérdeztem vissza, mintha csak nem hallottam volna jól.

Ryan és Nora pár hónapja kezdtek randizgatni, olyan jól megvoltak együtt. Minden tökéletesnek tűnt, ezért is lepődtem meg ennyire.

-Szakítottam vele. -pontosított.

-Miért? -kérdeztem még mindig lesújtva.

-Nem éreztem helyesnek, hogy együtt vagyunk. Tudom, hogy szeretett, én is őt, de nem voltam szerelmes. -húzta el a száját. -Megérdemelte, hogy tudja az igazat, nem akartam hülyíteni. -mesélte.

-Pedig olyan jól megvoltatok. Azt hittem minden oké köztetek.

-Sokáig én is azt hittem. -bólintott. -Azt hittem, fogom tudni úgy szeretni, mint.... -kezdett bele, de aztán egy pillanatra megakadt. -Szóval, nem tudtam őt úgy szeretni, miközben más valaki járt a fejemben. Nem lett volna helyes tovább próbálkoznom, hátha valamikor beleszeretek.

-Ez azért tiszteletre méltó dolog volt tőled. Helyesen cselekedtél, Nagyfiú. -dicsértem meg vigyorogva. Tudtam, hogy ezzel a becenévvel úgyis meg tudom nevettetni. Ryan négyünk közül a legidősebb, régebben mindig ő szívatott minket azzal, hogy Kiscsibéknek nevezett minket, viszont egyszer pont Ryan lakásán voltunk, amikor az anyukája is feljött és "Nagyfiúnak" nevezte. Azóta mindig ezzel piszkáljuk.

-Köszi Flo. -mosolyodott el.

-Mit? -néztem rá értetlenül. Normál esetben már rég jól kiosztott volna, hogy ne hívjam így.

-Hogy mindig számíthatok rád. -ölelt magához.

-Bármikor, Nagyfiú. -bújtam hozzá nevetve.

Ha elolvastad és tetszett nyomj egy vote-ot!❤️
Nagyon boldog új évet kívánok mindenkinek!🎉✨