Csábítás

– A francba, te aztán jól értesz ehhez – húzza el a száját megjátszott morcossággal a lány, aztán megint nagyot húz a sörből, pont úgy, mint aki lehűteni igyekszik magát.

Zsoltinak tetszik, hogy betalált a sörrel, tényleg kockáztatott, közel sem volt biztos benne, hogy Trixnek tetszeni fog a választása. Izgult, mikor kikérte a két üveget, és határtalanul megkönnyebbült, mikor Trix szeme elkerekedett a döbbenettől. Nagyon utálta volna magát, ha egy rossz italválasztással szúrja el az esélyét – bár nem szabad elfelednie, hogy csak egy sörre nyerte meg a lányt, és amilyen tempóban Trix iszik, az ideje rohamosan fogy. Még nem győzte meg őt, hogy adja neki az éjszakáját is, szóval bele kell húznia.

Zsolti pimasz mosollyal az ajkán előre dől.

– Szóval tetszik a gondolat, hogy alattam legyél? Vagy inkább felettem? – Zsoltinak mindkettő nagyon tetszik. Érezni akarja a lány karcsú combját a dereka körül, de azt se bánná, ha fölé hajolna, miközben ő a szájába szívja a mellbimbóját és mélyen belehatol. Már a gondolat is elég, hogy merevedése legyen. Fogalma sincs, mi van ebben a lányban, amitől ennyire kívánja. Mikor az előbb megfogta a kezét, áramütésként érte a bőrén felizzó forróság. Soha nem érzett még ilyet, ennyire mély és zsigeri vágyat. Nemcsak Trix szépsége tehet róla, hanem valami több. Talán a mosolya, a huncut szemtelensége, de még az is lehet, hogy a bizonytalansága, vagy épp együtt az egész. Trix kihívás, de Zsolti szereti a kihívásokat, és jelen pillanatban bármit megtenne azért, hogy elcsábítása a lányt.

– Most elképzelted? – pillant rá évődőn Trix.

– Ó, igen – sóhajtja Zsolti, és egy pillanatra még a szemét is behunyja. – De sokkal jobb lenne átültetni a gyakorlatba. És nem válaszoltál: melyik tetszik jobban, angyal?

Trix bájosan kipirul, a tekintete pedig elrévedezik. Vajon ő is elképzeli most, milyen lenne? És tetszik neki, amit lát? Hevesebben dobog a szíve?

Trix hirtelen megrázza a fejét, megilletődve pislog, és rászegezi a tekintetét. Zsoltinak az a zavarba ejtő érzése támad, hogy a felszín mögé akar látni, egyenesen a lelke legmélyére. Azok a lányok, akiket általában ágyba visz, nem akarják megismerni, nem számít nekik, milyen, pont elég, hogy jó a teste, és ez Zsoltinak tökéletes így, mert ő sem akarja mélyebben megismerni azokat, akiket elcsábít.

Bármilyen szörnyen hangozzon – még saját maga számára is –, ezt az édes angyalt sem akarja megismerni. Nem akarja őt kihasználni, és ha csak picit is úgy érzi, hogy Trixben maradnak kételyek, nem fog vele lefeküdni, de ha Trix akarja, akkor csodás éjszakát tölthetnek együtt. Ő csak ennyit akar. Bármi másnak nem lenne értelme, hiszen egy hét múlva elutazik, és hát egyébként sem keresi a szerelmet – és őszintén reméli, hogy a szerelem sem fogja megtalálni őt. Szereti az életét olyannak, amilyen, szereti a függetlenséget, hogy nem tartozik elszámolással senki másnak, csak magának. Ez mindig kényelmes és egyszerű volt így, eszében sincs változtatni.

Trix újra belekortyol a sörbe, de most inkább elmélázva, mintha csak időt akarna nyerni, míg összeszedi magát, hogy beszéljen. Zsolti nem sürgeti. Elég nővel volt már együtt ahhoz, hogy képes legyen felmérni, mikor kell hallgatni, és ez most pont egy olyan pillanat.

– Hát jó – motyogja Trix, majd biccent is egyet hozzá. Zsolti aranyosnak találja, hogyan győzködi magát. Trix acélos tekintettel a szemébe néz. – Alattad, utána pedig feletted, de azt se bánnám, ha a fejed a lábam között lenne, és megmutatnád, hogy a szád nem csak arra kiváló, hogy elcsavard vele a gyanútlan lányok fejét.

Zsolti egész testében ledermedve pislog Trixre. Képtelen szóhoz jutni, a képzelete piszkosul fülledt képekkel bombázza, és ő tehetetlenül, elgyengülve állja az ostromot. Látja maga előtt Trixet, ahogy meztelenül fekszik az ágyon, ahogy széttárja a lábát és incselkedő pillantással hívogatja őt. Látja, ahogy a lány a szájához emeli a kezét, leheletnyit kidugva a nyelvét megnyalja az ujját, majd halványan nedves csíkot rajzol magára, a kulcscsontjától indulva egészen a hasáig, majd még lejjebb, pontosan odáig, ahol Zsolti olyannyira meg akarja ízlelni őt. Érezni akarja a nyelvén a lány ízét, és mikor Trix hátraveti a fejét a gyönyörtől, tudni akarja, hogy ő csalta elő belőle a mindent elsöprő mámort.

Zsolti zavartan megrázza a fejét. Azt hitte, elég mocskos a fantáziája ahhoz, hogy bármilyen lányt elszédítsen pusztán szavakkal, most azonban kénytelen azzal szembesülni, hogy valaki még nála is merészebb és pimaszabb. Élénk izgatottság surran a szívébe, és nem csupán azért, mert a vágy tombolva zsong a testében. Ez valami más, de Zsolti akkor se találna rá szavakat, ha az élete múlna rajta, csak azt tudja, hogy akarja még ezt az érzést, ezt a különös, részegítő izgalmat. Kell neki Trix, olyan nagyon kell, hogy még a gyomra is összeszűkül a lehetőségtől, hogy ha elfogy a sör, a lány faképnél hagyja.

Trix ajka hamiskás mosolyra görbül, a szemében elégedettség csillog, ahogy figyeli.

– Élvezed, hogy bennem akasztottad a szavakat, igaz? – dörmögi Zsolti. A hangja olyan rekedt, mintha smirgli lenne a torkában.

A pokolba is, ez a gyönyörű angyal zavarba hozta! Hihetetlen. Hiszen annyi mindent tett már, bár sose ellenőrizte, de nem kizárt, hogy a Káma-szútrában nincs olyan póz, amit ne próbált volna, erre most egy lány, akit jó, ha fél órája ismer, néhány szóval eléri, hogy olyan átkozottul kemény, lüktető merevedése legyen, amitől szinte már csillagokat lát. Még sose fordította ellene senki a saját fegyverét, ő szokta elvenni a nők józanságát szavakkal és nem fordítva. Trix tényleg igazi kihívás, és ettől Zsolti szíve hevesebben dobog.

– Határozottan – vigyorodik el Trix, de a csábító szemtelenség rögtön le is olvad az ajkáról, a tekintetébe pedig komolyság szökik. – Viszont mielőtt beleélnéd magad, nem árt, ha tudod, hogy még sose csináltam ilyet. Senkivel se mentem el csak úgy, és igazából nem tudom, most menni fog-e. De ne ijedj meg, szűz azért nem vagyok – fűzi hozzá, mikor Zsolti szeme elkerekedik.

Szóval ezért volt minden korábbi tétovázás – döbben rá Zsolti. Hát erre azért nem számított, bár így legalább már érti, miért olyan bizonytalan Trix. Ki ne lenne az, ha életében először egy totál idegennel készülne ágyba bújni?

Elképesztő, hogy Trix újra és újra eléri, hogy varázsütésre eltűnjenek belőle a szavak. Most se tudja, mit mondjon, de még csak azt se, mit tegyen. Trix őszintesége lenyűgözi, tetszik neki, hogy a lány nem játszmázik, egyértelműen a tudtára adja, hogy kívánja, de azt is, hogy azért vannak fenntartásai. De vajon miért árulja el ezt is?

Zsolti nagyot húz a sörből, majd puhatolózó pillantást vet a lányra.

– Most el akarsz ijeszteni, angyal?

Trix ajka felfelé kunkorodik.

– Ezzel elijesztelek, dzsinn?

Zsolti felnevet a becenév hallatán, és még lenyűgözöttebben bámulja a lányt, mint eddig. Trix nem hagyja, hogy fölé kerekedjen, és Zsolti akaratlanul is arra gondol, hogy vajon az ágyban hagyná-e. Vagy inkább olyan lenne, mint egy akaratos vadmacska? És ő el tudná-e érni, hogy a végére megszelídüljön?

– Nem – ingatja meg a fejét Zsolti, és Trix szemébe fúrja a tekintetét. – Akarlak. De ha te nem vagy benne biztos, akkor nincs keresnivalónk egymás mellett.

Trix félrebillentett fejjel tanulmányozza.

– Mondtam, túl jó vagy – közli halvány hitetlenséggel összemaszatolt hangon.

Zsolti megborzong Trix átható tekintetétől, a benne égő vágytól, a finoman felsejlő bizalomtól. Sose volt még ennyire részegítő apránként közelebb kerülni valakihez, sose volt benne ennyi megbabonázó izgalom.

– Tényleg elengednél, mikor tudod, hogy ha nagyon akarsz, simán elcsábíthatnál? – feszegeti Trix, de inkább kíváncsian, mint kétkedve.

– Egy sörnyi időm van, ha utána menni akarsz, igen – biccent Zsolti. Eszébe se jutna bárkit olyasmire rávenni, csupán azért, mert tudja, megtehetné, amit az illető nem akar. A szexnek csak úgy van értelme, ha akivel együtt van, biztonságban érzi magát mellette, ellenkező esetben az egész semmit nem ér, és utolsó szemét gazembernek érezné magát, ha visszaélne valaki vágyaival.

– Akkor azt javaslom, használd ki az időd, mert vészesen fogy – hunyorog rá Trix, majd megint belekortyol a sörbe.

– Szóval azt akarod, hogy meggyőzzelek? – vonja fel a szemöldökét Zsolti.

– Kívánlak – feleli egyszerűen Trix, amivel újra meglepi Zsoltit, pedig kezdhetne már hozzászokni, hogy akárcsak ő, Trix sem kertel. – De nem tudom, ennyi elég-e.

– Mitől félsz ennyire, angyal? – pillant gyengéden a lányra. Amíg nincs válasza, nem tudja, mit csináljon máshogy, márpedig bármire kész, mert vágyik Trixre, jelen pillanatban úgy érzi, jobban, mint valaha bárkire is. Fel akarja fedezni a testét, tudni akarja, milyen az íze, az illata, hogy a kék a szemében hogyan mélyül el, amikor elélvez, és látni akarja a kielégülés bágyadt mosolyát az ajkán.

– Nem akarok könnyen felejthető lány lenni, egy a sok közül. – Trix félszegen megvonja a vállát, nincs benne semmi mesterkéltség, a mozdulat ártatlanul tiszta. Zsoltit elbűvöli, hogy mennyire természetesen önmaga ez a lány, akkor is, ha kacér és csábító, akkor is, ha kendőzetlenül nyers és szemtelen, és még akkor is, amikor épp kiadja magát.

Zsolti az asztalra támasztja az alkarját, és még előrébb dől.

– Nem merem azt állítani, hogy mindenkire emlékszem, akivel lefeküdtem, de téged nem felejtenélek el.

– Miért nem? – Trix hangján tisztán érződik a bizonytalanság, de az is, hogy nagyon szeretne hinni neki. Zsolti azonban már tudja, hogy ezt a harcot a lány csak maga vívhatja meg, nem sürgetheti, nem kényszerítheti döntésre, nem tehet mást, minthogy magát adja, és megvárja, hogy Trixben a félelem vagy a bizalom kerekedik ki győztesen.

– Már mondtam, különleges vagy – mosolyodik el Zsolti. – Nem hazudok, angyal. De ha ennyi nem elég, ha nem érzed magad biztonságban velem, akkor ezen aligha változtathatok. A tiéd a döntés, én csak annyit ígérhetek, hogy mindent megteszek majd azért, hogy ne bánd meg, ha az igen mellett döntesz.

Trix tekintetét töprengés mélyíti el.

– Szóval szerinted csak annyi kell, hogy biztonságban érezzem magam melletted?

– Igen. A többi jön magától. De ha nem érzed magad biztonságban velem, akkor akármennyire is erőlködöm, jól se fogod érezni. Márpedig ha együtt távozunk innen, azt akarom, hogy a lehető legjobban érezd magad. – Zsolti nem mosolyog. Azt szeretné, hogy a lány érezze, komolyan beszél, hogy fel se merüljön benne, esetleg csak szédíti vagy így akarja döntésre csábítani.

Zsolti úgy érzi, a feszültség felszikrázik közöttük. Trix szemében nincs egy leheletnyi játékosság sem, sőt, ezúttal a vágy is eltűnik. Csak nézik egymást, mintha bele akarnának hullani a másik tekintetébe, és Zsoltit az a különös érzés fogja el, hogy szavak nélkül is értik egymást. Mintha érezné Trix őrlődését, épp ezért abban bízik, Trix is érzi, hogy ő mennyire elszánt.

A lány megemeli az üveget, és egy hajtásra megissza a maradék sört. Zsoltit megbabonázza, ahogyan a szája az üveghez ér, ahogyan hátradönti a fejét és nagyokat nyel. Alig várja, hogy a lány torkára szoríthassa a száját, hogy megízlelhesse a bőrét, hogy a nyelvén érezze, miként lüktet a pulzusa.

Trix lendületesen leteszi az üveget az asztalra, és huncut pillantással végigméri.

– Oké, szerintem tűnjünk el innen! – jelenti ki határozottan, de a tekintetébe csalafintaság szökik. – Ne örülj, csak sétálni akarok, imádom az őszt, itt viszont lassan úgy érzem, megfulladok, és idegesít a zene. – Trix feláll, de Zsolti nem követi a példáját, akkor sem, amikor Trix sürgetőn ránéz. A lány, mintha csak értené, mire vár, finoman elmosolyodik. – Ki kell szellőztetnem a fejem, mielőtt hagyom magam elszédíteni. Én... még kell egy kis idő.

Zsolti úgy érzi, Trix nem tudatosan, de teszteli most. Akarja-e annyira, hogy kövesse? Ad-e neki még időt? Zsolti egy cseppet sem bizonytalan a válaszban, és ezt Trix tudtára akarja adni.

Ő is feláll, de ahelyett, hogy kézen fogná a lányt, elé lép.

– Miért árultad el, hogy még sose csináltál ilyet?

Trix homlokára finom ráncok futnak, ahogy átgondolja a választ.

– Kívánsz engem és én is téged, azt hiszem, ez az első pillanattól fogva egyértelmű. De ez megijeszt, mert sose vonzódtam még ennyire hirtelen egy idegenhez, ráadásul az is egyértelmű az első pillanattól fogva, hogy számodra nem újdonság egy ismeretlen lányt ágyba vinni. Csak azt akartam, hogy tudd, mert... ha esetleg mégsem akarnád megkockáztatni, hogy később beijedek, kereshetsz valakit, akivel biztosra mehetsz.

Zsolti még közelebb lép Trixhez, és az arcára simítja a tenyerét. Hüvelykujjával finoman végigsimít a lány telt ajkán. Trix mellkasa ingerlően kidomborodik, ahogy kapkodósan levegőt vesz. Zsolti elmélyülten érinti a lány puha ajkát. Meg fogja őt csókolni, nem most és nem itt, de meg fogja. Túlzás nélkül hiszi, hogy élete legjobb csókja lesz.

– Inkább tennék róla, hogy ne legyünk tökéletesen idegenek, és így később eszedbe se jusson beijedni – morogja vággyal összefércelt hangon. – Nem kell más, angyal.

– Oké – súgja Trix kipirulva. A lehelete megcsiklandozza Zsolti ujját. A férfinak nehezére esik, de anélkül veszi el a kezét a lány arcáról, hogy újra végigsimítana az ajkán. Trix szemében csalódottság és vágyakozás villan, amikor Zsolti hátrébb lép. Néhány kósza pillanatig csak nézik egymást, és Zsolti tudja, hogy most már nem az a kérdés, Trix megadja-e magát a csábításnak, hanem az, mikor adja meg. Bár arról már fogalma sincs, hogy igazából ki csábított el kit, de az biztos, hogy jelen pillanatban végzetesen elcsábítva érzi magát.