Dzsinn szeretőnek?

Nehéz úgy a szavakra koncentrálni, hogy közben a férfi mellkasa érintésért könyörög. Trix egészen eddig a pillanatig nem tartotta magát felszínesnek, de most rá kell döbbennie, hogy valószínűleg csak sosem találkozott igazán lenyűgöző külsejű férfival.

A lány megnyalja kiszáradt száját, és kényszeríti magát, hogy a pasi mellizmai helyett a szemét nézze, bár ez sem könnyíti meg a dolgát. Hogy lehet valakinek ennyire veszélyesen sötét szeme? Hogy lehet ez a mélybarna árnyalat ennyi édesen bűnös ígérettel teli? Trix szerint ez egészen biztosan nem egészséges. Ha ez a pasi sokáig nézne rá így, talán elveszítené minden józanságát és erkölcsét. Az sem kizárt, hogy a bugyija magától lecsusszanna róla.

Menekülni kellene, minél messzebb. De akkor miért akar mégis maradni?

– Jól sejtem, hogy nincs pasid, ugye? – kérdi összevont szemöldökkel a férfi, és a tekintetébe tartózkodás kapaszkodik.

Trix egy pillanatig hezitál, de tetszik neki, hogy a férfi már pusztán attól a gondolattól visszavonulót fúj, hogy ő foglalt lehet, ezért végül megrázza a fejét.

– Nincs – préseli ki magából. Csodálkozva veszi észre, hogy a hangja tele van buja árnyalatokkal.

– Ugyan már, angyal, akkor egy ital igazán belefér, nem? Nincs miért tartanod tőlem. Még jelmezem sincs, nyitott könyv vagyok előtted – mosolyodik el kihívóan a férfi. Trixet bosszantja, hogy ennyire jól ráérzett a tétovázására, ráadásul biztos benne, hogy ez a férfi minden, csak nem nyitott könyv.

– Hogy hívnak? – kérdi végül, bár leginkább azért, hogy húzza az időt.

A férfi bemutatkozik, de pont ekkor a tánctér felől ujjongás és tapsvihar támad, így Trix nem érti a nevét. A férfi láthatja rajta, hogy egy árva hangot sem hallott, mert közelebb lép hozzá, és a füléhez hajol. Már ez a közelség is elég, hogy Trix karjára libabőr kússzon. Amikor a férfi szája finoman a fülkagylóját érinti, forróság zubog végig a testén.

– Zsolti.

Az érdes, mélysötét hangok megcsiklandozzák Trix nyakszirtjét. Ez a hang csábításra teremtetett, érzéki és simogató, és Trix akaratlanul képzeli el, hogy milyen lenne, ha a férfi szeretkezés közben csupa gyönyörű és mocskos semmiséget súgna a fülébe. Egek, talán már pusztán ennyitől eget rengető orgazmusa lenne.

Zsolti visszalép, és pimasz mosollyal az ajkán fürkészi. Trix biztosan érzi, hogy Zsolti pontosan tudja, milyen hatással van rá, és ettől megint elfogja a gyávaság.

Igen, egy jó éjszakát kívánt, de most, hogy itt a lehetőség, elbizonytalanodik. Nem várta, hogy a kívánsága a szó legszorosabb értelmében teljesülni fog. Egy dzsinn lehetne a szeretője – vajon ez véletlen?

Nem – állítja le magát rögtön. Megfogadta, hogy ma este nem kombinál, és azt is, hogy hagyja magát sodródni. Ezt kellene tennie, miért tétovázik?

Zsoltiról ordít, hogy fantasztikus szerető lehet – igen ám, csak éppen az is, hogy számára semmi új nincs egy egyéjszakás kalandban. Trix nem biztos benne, hogy szeretne beállni a sorba, ahogy abban sem, hogy egyáltalán készen állna rá. Zsoltinak ő csak egy lány lenne a sok közül, semmi intimitás, csak rutin, de Trixnek ennél még akkor is többre van szüksége, ha csupán egyetlen éjszakáról van szó. Ez a pasi talán túl nagy falat lenne neki.

– Ugyan, angyal, csak egy ital, esküszöm, ha utána lépni akarsz, elengedlek, de legalább ennyi esélyt adj nekem! – Zsolti tekintete őszinte, úgy néz rá, mint aki tényleg nagyon akarja már önmagában az esélyt is, és ettől Trix belül megborzong.

Latolgatva méregeti a férfi kisfiús, furcsamód mégis karakteres vonásait. Hány éves lehet vajon? Nem mintha ez sokat számítana, de Trix kíváncsi rá. Arra is kíváncsi, hogy milyen lenne utat engedni annak a vonzalomnak, amit azóta érez, hogy megpillantotta a férfit. A külső nem minden, de Trix nem is hiszi, hogy csak azért dübörögne ennyire szédülten a szíve pusztán már a férfi közelségétől, mert Zsolti történetesen jóképű és igazán lenyűgöző a teste. Van benne valami, a sötét szempár hívogató mélységeiben talán, de az is lehet, a belőle áradó könnyű önfeledtségben, ami úgy csalogatja a lányt, mint a molylepkét a gyertya imbolygó lángja.

Finoman lobbanó suttogás a férfi tekintete. Veszélyes, szédítő vonzás.

Oké – határozza el magát Trix –, ha már az univerzum úgy döntött, legyen neki kiskarácsony, akkor tartozik magának annyival, hogy erre tényleg megadja az esélyt, de a saját feltételei szerint.

Trix ajka huncutul felfelé görbül.

– Oké, iszom veled, ha olyasmit hozol nekem, amit szeretek.

– Hol itt a csapda? – billenti félre a fejét Zsolti, rátapintva a lényegre.

Trix meglepődik, hogy a férfi már megint ilyen jól ráérzett. Hogy láthat át rajta ennyire könnyedén? Ez csak megerősíti abban, hogy a férfi nagy játékos és bölcsebb óvatosan bánni vele.

– Nem mondom meg, mit szeretek – vigyorodik el Trix. A pasik java mindig mellélövi, mit inna szívesen, koktélos, esetleg boros vagy pezsgős lánynak nézik, pedig Trix a sört szereti a legjobban – leszámítva persze a kávét, mert az minden előtt való –, valószínűleg ez a bátyjai hatása, mert amint kamaszodni kezdett, mindenben őket akarta utánozni, így természetesen a sörivásban is.

Zsolti töprengve nézi, aztán beleegyezőn biccent. A tekintete szemtelen nyíltsággal pásztázza végig a lányt, és Trix úgy érzi magát, mintha meztelenül állna előtte. Sürgető késztetés lepi meg, hogy fonja össze a mellkasa előtt a karját, legalább ennyivel védve magát, de csak azért se mozdul.

– Mindjárt jövök, el ne tűnj! – A szavak között meglapuló figyelmeztetéstől Trix vére mintha izzó lávává olvadna. Úristen, ha ez a pasi az ágyban is ennyire izgatóan határozott, Trix kérdések és kétségek nélkül hagyná, hadd tegyen vele, amit akar, pedig nem az a típus, aki szereti, ha irányítják.

Zsolti megfordul, és a bárpult felé indul. A járása áldozatát cserkésző ragadozóra emlékezteti Trixet. Hogy lehet valakinek még a háta is ennyire vonzó? És ő mégis miért érzi azt, hogy szeretné minden szegletét felfedezni, előbb az ujjaival, aztán a szájával is? Sőt, hogy a gyönyör pillanatában szívesen belemélyesztené a bőrébe a körmeit, hogy nyomot hagyjon rajta?

Trix félrekapja a tekintetét. Nem normális, hogy egy idegen ilyen mélyen felkorbácsolja az érzékeit, ez a hirtelen jött vonzalom nem lehet természetes. Nem szokása átverni másokat, nyíltságra és becsületre nevelték a szülei (bár ennek ellenére pokolian rosszcsont gyerek volt, mindig lapult a tarsolyában valami eszement csíny), most azonban megfordul a fejében, hogy szó nélkül lelép. Szégyen lopakodik a szívébe, dacosan kihúzza magát, és elhessegeti a gondolatot. Nem lesz tisztességtelen, és tartja magát annyira józannak, hogy képes legyen nemet mondani, még akkor is, ha az egyértelműen nem lenne könnyű feladat.

Feltűnik neki, hogy mikor Zsolti megáll a pult előtt, több nő is leplezetlenül megbámulja. Még a pultos csaj is éhes tekintettel méri végig, és nem törődve azzal, ki volt ott előbb, kacér mosollyal Zsoltinak szenteli minden figyelmét. Trix gyomra összeszűkül, és átkozza magát a turbános ötletért. Ha Zsolti visszajön, szólnia kell neki, hogy vegye vissza a pólót, mert a megjelenése így kész merénylet a női nem ellen.

De a fenébe is, ez őt miért zavarja? Nem mindegy neki, ki bámulja meg a férfit? Ha Zsoltit nem érdekli, ő mégis minek izgatná magát miatta? Jelenleg még semmi közük egymáshoz, és lehet, ez így is marad, miért lobban fel benne mégis a düh, ahogy a pultos csaj csupa fog mosolyt villant Zsoltira?

Zsolti elfordul a pulttól, de a háta mögé rejti, mit kért. Úgy sétál vissza hozzá, hogy szemernyi figyelmet sem szentel más nőknek, egyenesen Trixre mered, mintha rajta kívül senki más nem létezne. Trix számára megszűnik a külvilág, nem hallja a zenét, csak a vére szédült dobolását a fülében, és nem lát mást, csak Zsoltit.

Azért azt meg kell hagyni, hogy ez a pasi veszettül jól ért ahhoz, hogyan éreztesse egy lánnyal, hogy akarja. Trix már attól forrón reszket belül, ahogy Zsolti felé közeledik, a tekintetében felsejlő vágytól pedig őrült gyorsan dobog a szíve. Mire a férfi megáll előtte, már csak azon csodálkozik, hogy nem olvadt még gőzölgő tócsává.

Zsolti szája hamisítatlanul rosszfiús félmosolyra húzódik. Trix felvonja a szemöldökét, és célzatosan a férfi karjára mered. Zsolti mosolya szélesebbre szalad, majd megmutatja, mit rejteget.

Trix szíve nagyot dobban, mikor megpillantja, hogy Zsolti két üveg sört hozott.

– Honnan tudtad? – kérdi elkerekedett szemmel. Nem elég, hogy Zsolti a sört választotta, poharat se hozott hozzá, mintha még azt is tudta volna, hogy Trix üvegből szereti a legjobban inni. Hogy a fenébe jött rá?

Zsolti arcán megkönnyebbülés fut át, ami elárulja, hogy nem volt száz százalékig biztos a választásában, de azt is, hogy aggódott amiatt, hogy téved, és ez különös melegséggel tölti meg Trix mellkasát. Tényleg fontos a férfinak, hogy adjon neki egy esélyt, és ettől Trix úgy érzi magát, mintha számítana, mintha Zsolti nem csupán azért akarná, mert jól néz ki, ami persze nagy ostobaság. Mi másért akarná, mikor most találkoztak?

– Egy lány, aki bakancsos angyalnak öltözik, ártatlannak tűnik, és biztos benne, hogy úgyse találom ki, mi a kedvenc itala, tuti, hogy olyasmit szeret, amire elsőre nem gondolnék – magyarázza Zsolti jókedvűen. – Szóval kockáztattam.

– Oké, kezdek tőled félni – motyogja Trix megilletődve, de azért elveszi a felé nyújtott sört, azonban arra gondosan ügyel, hogy az ujjaik ne érjenek össze. Amilyen erősen tombol benne a vonzalom, ha még egymáshoz is érnének, talán lebénulna a testét elöntő érzésektől.

– Nincs rá okod, sose bántanálak – mosolyodik el Zsolti ezúttal minden pimaszság nélkül. A tekintete őszinte, és fura, de Trix nem kételkedik a szavaiban. Nem mintha egyébként olyan gyanakvó természet lenne, de azért nem is ostoba, tudja jól, hogy az óvatosság sosem árt, főleg egy ilyen szórakozóhelyen. Zsolti mellett viszont megmagyarázhatatlan módon biztonságban érzi magát.

– Lehet, de túl jó vagy ahhoz, hogy igaz legyél.

Zsolti tekintetét meghökkenés fakítja el, aztán vidáman felnevet. Csupa szín, ragadós nevetés, Trix ajka is félszeg mosolyra görbül.

– Jézusom, hát ilyet aztán még senki nem mondott nekem! – Zsolti szeme derűsen csillog, a vonásai viszont komoran megfeszülnek, ahogy Trix szemébe néz. – Nem vagyok jó, angyal, csak ha akarok valamit, azért nem félek tenni.

Zsolti nem mondja ki, de Trix így is hallani véli, hogy hozzáteszi, most őt akarja. Ez egyszerre hízelgő és ijesztő. Trix nem tudja, mihez kezdjen ezzel a kettősséggel, ahogy azt se, hogy vonzódhat így a férfihoz, ha közben tart is tőle, holott azt nem tudná meghatározni, miért tart. Csak egy csodás éjszakáról van szó, miért félne ettől?

Trixszel ritkán fordul elő, hogy ne értse saját magát, ez a férfi azonban a feje tetejére állít benne mindent.

– Nos, amíg megiszod a sört, az enyém vagy. Gyere!

A lányt még fogva tartja a borzongató kijelentés és a benne felizzó birtoklási vágy, így eszmélni sincs ideje, Zsolti máris megragadja a kezét. Trix nem tévedett, az, hogy egymáshoz érnek, szikrák millióit szabadítja fel a testében. Letaglózza a váratlan hevesség, a testét ostromló kéj, a bőrén szétcikázó delejes sóvárgás. Mindenhol érezni akarja Zsolti kezét.

Zsolti se mozdul, csak mered rá, és most először hitetlenség van a szemében. Rá is ugyanolyan hatással lenne az érintés? És ha pusztán egy érintés ezt váltja ki belőlük, mit tenne egy csók? Porrá hamvadnának?

Zsolti szemében igéző sötétség dereng fel, az ajkára lusta mosoly rebben. Trix nagyot nyel, de nem húzza el a kezét, hagyja, hogy Zsolti maga után húzza a galériára. Zsolti olyan asztalt keres, ami a lehető legmesszebb van a hangfalaktól, túlzás lenne azt állítani, hogy itt már nem hangos a zene, de talán úgy is érteni fogják egymást, hogy közben nem rekednek be.

Trix megkönnyebbül, mikor Zsolti elengedi a kezét, mert végre újra képes gondolkodni. Kihúzza a széket, és úgy rogy le rá, mintha minden erő kifutott volna a lábából. Felnéz Zsoltira, de a tekintete nem jut tovább a széles mellkasnál. Érzi, hogy kimelegszik az arca. Nem lesz ez így jó, ez a pasi minden pillanatban megszédíti.

– Visszavennéd a pólód? – kérdi Trix, miközben az arcához emeli a sörös üveget, hátha valamelyest lehűtheti magát.

– Eltereli a figyelmed? – vigyorog Zsolti.

– Lenne értelme, ha tagadnám? – fintorodik el Trix.

Zsolti még mindig vigyorogva leveszi a fejéről a pólót, majd belebújik. Trix szája kiszárad, ahogy az izmok finom játékát figyeli a férfi karján.

– Most már elárulod a neved, angyal? – pillant rá Zsolti átható tekintettel, amint ő is leül.

Trix általában véve nem szereti a rózsaszín beceneveket, de Zsolti szájából az angyal inkább hat édes simogatásnak, mint nyálas becézésnek, és ugyan nagyon tetszik neki, de mégse lenne fair, ha nem mondaná meg a nevét.

– Trix. A Beatrix fura rövidítése – fűzi hozzá, mikor Zsolti összevonja a szemöldökét.

A férfi tekintete elvész valahol közöttük, olyan, mintha valamit erősen próbálna felidézni, de mikor elmosolyodik, újra teljes figyelmét Trixre irányítja.

– Nekem tetszik.

– Tényleg? – Trix szereti ebben a formában a nevét, de nem sok olyan emberrel találkozott eddig, aki ne nézett volna rá kétkedve, mikor azt kérte, így szólítsa a Beatrix helyett.

– Igen, különleges, mint te. – Zsolti nem mosolyog és a hangjában sincs játékosság. – Van benne valami pajkos.

– Köszönöm – motyogja Trix, de közben már azon kattog az agya, hogy Zsolti komolyan gondolja-e a szavait. Csak most találkoztak, ennyi idő vajon elég ahhoz, hogy Zsolti úgy döntsön, különleges? Trixnek persze hízeleg a bók, de nem annyira naiv, hogy azt feltételezze, Zsolti tényleg meg akarja ismerni. Vagy egyáltalán, hogy tényleg számítana neki, különleges-e vagy sem. A férfi egyértelműen csak kalandot keres, ráadásul több mint valószínű, hogy gyakran teszi ezt, Trix ezért nem érti, hogy érezheti magát mellette mégis úgy, mintha kivételes lenne. Vajon minden lány, akit valaha megkörnyékezett, ugyanezt érezte?

– Ki vele! – biztatja Zsolti.

– Tessék? – kérdi értetlenül Trix.

– Valami bánt, jobb megszabadulni tőle, nem?

– Honnan tudod?

Mi ez a pasi, basszus, telepata?

– Látszik az arcodon, angyal.

Trix úgy dönt, ha már Zsolti nyíltságra biztatja, nem fogja magát vissza – ez egyébként sem szokása, és hiába készül olyasmire, amit még sosem tett, azért még nem kell feladnia önmagát.

– Tényleg úgy gondolod, hogy különleges vagyok, vagy ez csak csajozós duma? – szegezi a férfinak a kérdést nyersebben, mint szeretné. Bántja a feltételezés, hogy talán Zsolti is olyan, mint több tucat pasi, akik csak azért mondanak szépeket a lányoknak, hogy elcsábítsák őket – és a legbosszantóbb, hogy ezek a férfiak mindig tudják, mit kell mondani.

Zsolti hátradől, és fürkészőn néz rá.

– Nem fogom tagadni, hogy szívesen tudnálak magam alatt vagy akár felett, sőt, tulajdonképpen mindkettőt kipróbálnám – ugrik szórakozott mosoly az ajkára –, azt se tagadom, hogy szeretném hallani, ahogy sikoltozol a gyönyörtől, és még azt se, hogy ennél többre viszont nem vágyom, de nem, nem csak csajozós duma. Komolyan gondolom, és nem azért, mert így akarlak ágyba csábítani, bár valóban ágyba akarlak csábítani.

Már a szavak is elégnek bizonyulnak ahhoz, hogy Trix öle sóvárgón lüktessen, ami nem könnyíti meg, hogy tiszta maradjon a feje. Belekortyol a sörbe, abban a reményben, hogy a hideg, kellemesen keserű ízek visszarángatják a valóságba, de nem jár sikerrel. A feje kóvályog, a testében forróság lobog, és bár ritkán történik vele ilyen, de zavarban van. Nem a nyílt, egyenes beszédtől, hallott ő már különbet is, hanem attól, hogy Zsolti ennyire őszinte. Trix találkozott már olyan férfiakkal, akik csak egy éjszakára akarták felszedni, de azt próbálták elhitetni vele, hogy akár többről is lehet szó.

Zsolti viszont nem kertel – csak egy éjszaka, semmi más. Trixben akaratlanul merül fel a kérdés, hogy vajon miért. Nem kellene, hogy így legyen, de ez az idegen férfi egyre érdekesebb a számára, szeretné őt jobban megismerni, pedig már most tudja, hogy ez a vágy veszélyesebb, mint az, ami jelenleg a testét birtokolja.

Igen, menekülni kellene – merül fel benne újra. Mégsem mozdul.

______

A következő fejezet hétfőre várható.