Meglepetés

Zsolti bosszúsan konstatálja, hogy újra esni kezdett. Ahogy átvág a zebrán, felhajtja a kapucniját, de azzal már nem foglalkozik, hogy kikerülje a pocsolyákat. A szürke, egyre sötétebbre forduló égboltra meredve megszaporázza a lépteit, és közben szórakozottan arra gondol, hogy őrültség, amit csinál. Már az is elég nagy őrültség volt, hogy három héttel ezelőtt minden józan érvet sutba dobva ráírt Trixre. De a francba is, nem bírta tovább! Most se bírja. Folyton hadakozik magával, küzd az elkerülhetetlen ellen, mintha ugyan hinné, hogy lehet esélye a saját ostobasága ellen.

Mert menthetetlenül ostoba. Veszélyes játékot játszik, mégse képes abbahagyni. Lehetetlennek tűnik, hogy ne halljon Trixről – legalább üzeneteken keresztül. Mikor öt héttel ezelőtt hazautazott, azt hitte, elég lesz, ha csak Rebekától tud róla, de rögtön az első Skype-beszélgetésük alatt csak annyit sikerült kiszednie a húgából, hogy Trix jól van. Mégse faggathatta Rebekát, hogy mit jelent pontosan ez, csak nagy általánosságban kérdezhetett Vince családjáról, ha nem akarta magát elárulni. Márpedig nem akarta, mert Rebeka jó eséllyel gátlástalanul összeszidná, amiért játszott Trix érzéseivel.

Végül két hetet bírt ki, de az a két hét pokoli volt. Minden egyes nap hiányzott neki Trix, képtelen volt megállni, hogy ne gondoljon rá, sőt, még álmodott is vele. Más nőre nem is nézett, egyszerűen senki nem érhet fel Trixhez. Egy héttel a hazaérkezése után még remélte, hogy lehet máshogy, el is ugrott a lakótársaival egy klubba, mikor hívták, és feltett szándéka volt, hogy felszed egy nőt, pont úgy, ahogy Trix előtt tette volna.

De hiába elegyedett szóba tényleg csinos, kedves nőkkel, semmi nem mozdult meg benne. Igazság szerint odalent se mozdult semmi – mintha nemesebb testrésze úgy döntött volna, hogy ha Trix nem lehet az övé, más se kell, így aztán inkább sztrájkolt, minthogy árulóvá legyen. Zsolti akkor jött rá, hogy komolyabb a baj, mint hitte.

Még egy hetet kihúzott, aztán feladta. Csak egy üzenet – áltatta magát, pedig már akkor tudta, hogy ha egyszer elkezdi, nem lesz megállás. Igaza lett, Trix észrevétlen lett a mindennapjai része, az élete része, még annak ellenére is, hogy az üzeneteken túl nincs köztük kapcsolat.

Zsolti próbálta beérni ennyivel, de már nem elég, hallani akarja Trix hangját.

Muszáj hallania.

Türelmetlenül előrángatja a mobilját a zsebéből. Az utcai lámpák derengő fénye szikrázva csillog a mobil kijelzőjére esett esőcseppeken, ahogy Zsolti kikeresi Trix számát. Az ujja egy pillanatra még tétovázik, de végül rányom a hívás gombra.

Mély levegőt vesz, a hűvös, szétázott falevelek és a föld őszi színekkel teli illatai cseppet sem csillapítják a szíve szédült dobogását.

Kicseng.

Aztán még egyszer.

Még egyszer.

Zsolti szíve összeszorul. Mi van, ha Trix nem ér rá? Szombat este van, ugyan a lány nem említette, de még az is lehet, hogy programja van. Talán randizik...

Zsolti gyomrát feszültség rántja össze. Nem akar arra gondolni, hogy Trix másik férfival van. Persze miért ne lehetne? Végül is jelenleg leginkább baráti a kapcsolatuk – még az erotikus felhangú üzenetek ellenére is. Mégis ismeretlen, sötét düh gomolyog benne, és szorosabban markolja a mobilt.

Basszus, Trix, kérlek, vedd fel! – fohászkodik magában idegesen.

Mennyire szánalmas már, hogy végre összeszedi a bátorságát és felhívja a lányt, erre ő meg nem veszi fel. Zsolti dühösen összepréseli a száját. Sose zakkant még meg így egy nő miatt – és hiába tudja ezt, mégse nyomja ki a hívást, egyre csüggedtebben hagyja tovább csörögni.

– Szia!

Zsolti szíve átkozottul nagyot dobban.

– Szia! – szakad ki belőle a visszatartott levegő.

– Megkönnyebbültnek tűnsz – jegyzi meg Trix játékosan.

Zsolti elhúzza a száját. De hát minek is tagadná?

– Azt hittem, nem fogod felvenni.

– Pisiltem, a mobilom meg a szobában volt, szóval... de siettem.

Zsolti elvigyorodik. Szereti, hogy Trix nem szégyenlősködik. Más nyilván habogna valami bocsánatkérés-félét, de a világért se ismerné be, hogy épp vécén volt, Trix azonban minden kertelés nélkül megteszi.

– Hogy-hogy hívsz? – kérdi Trix, és mintha leheletnyi idegesség remegne meg a hangjában. Vajon zavarban van, hogy több mint egy hónap után most újra beszélnek?

Több mint egy hónap... Zsolti számára felfoghatatlan, hogy ennyire elszaladt az idő. Most, ahogy végre hallja Trix édes, lágy hangját, még kevésbé érti, hogy bírta ki ilyen sokáig nélküle.

– Gondoltam, akár beszélgethetünk így is – feleli sután. Mégse vallhatja be, hogy majd' elepedt azért, hogy hallja a lány hangját.

– Igazán? – Zsolti látja maga előtt Trix incselkedő mosolyát, és rájön, hogy teljesen hiábavalóan igyekszik elleplezni az igazságot, Trix tudja.

– Oké, angyal, nyertél – adja meg magát. – Untam már az üzengetést, hallani akartam a hangod. Baj?

Zsolti teste megfeszül, ahogy a választ várja, a léptei darabosak.

– Nem, örülök, hogy hívtál. Bár egészen meglepsz.

– Miért? – vonja össze Zsolti a szemöldökét.

– Még meg se kérdezted, mi van rajtam – kuncog Trix.

Zsolti elmosolyodik.

– És elárulod?

– Melegítő és póló.

– Megspóroltad a bugyit és a melltartót?

– Ha-ha – dünnyögi Trix. – Van rajtam bugyi, ha tudni akarod, francia bugyi, vörös, fekete csipkés szegéllyel. A melltartót viszont tényleg megspóroltam.

Zsolti nagyot nyel. A francba. Ha elképzeli Trixen a lefestett bugyit, máris szűkebb a gatyája.

– Ezt szándékosan csináltad, igaz? – morogja rekedten.

– Mit? – Zsolti biztos benne, hogy Trix ártatlanul pillog. Élvezi, hogy játszik vele.

– Tudod te azt, angyal.

Trix csilingelőn felkacag.

– Tényleg tudom – vallja be. – De ne hibáztass, imádom elképzelni, ahogy feszengve fészkelődsz, mert egyre jobban szorít a nadrágod.

– Honnan tudod, hogy van rajtam nadrág? – kérdi Zsolti pimaszul, de a hatást rontja, hogy épp elhúz mellette egy autó.

– Ha jól hallom, az utcán vagy, szóval kétlem, hogy meztelenül flangálnál, ha mégis, azon sajnos aligha segíthetek, bár ajánlhatok pszichológust.

Zsolti derűsen felnevet.

– Nálatok is esik? – vált témát Trix.

Zsoltit meglepi, hogy mennyire természetesen beszélnek egymással, egészen úgy, mintha ez nem is lenne újdonság, mintha egyébként megtették volna már ezerszer, pedig tartott attól, hogy hiba felhívnia a lányt, hogy majd küszködő, feszélyezett csendbe fulladnak a szavak.

– Igen. Ködös, szürke idő van.

– Nálunk is – sóhajtja a lány. – Az ilyen időtől mindig álmos leszek, és másra se vágyom, minthogy bekuckózzak az ágyamba forró kávéval és egy jó könyvvel.

Trix ágyának említése nem segít azon, hogy Zsolti erekciója lelohadjon.

– Ezt tervezed ma estére? – kérdi kíváncsian.

– Igen.

– Mit fogsz olvasni?

Zsolti int egy idős hölgynek, hogy tartsa meg neki az ajtót, majd ahogy belép a lépcsőházba, biccentéssel és barátságos mosollyal megköszöni.

– Megvettem a krimit, amit ajánlottál.

– Tényleg? – kerekedik el Zsolti szeme.

Nem hitte volna, hogy Trix az ő ajánlására vesz majd könyvet. Trix nem rajong a krimikért, Zsolti viszont falja őket – bár megígérte Trixnek, hogy ad majd esélyt egy-egy olyan fantasy és sci-fi történetnek, amilyeneket Trix szeret, viszont kijelentette, hogy romantikus könyveket nem fog olvasni. Trix – valószínűleg – fintorogva rávágta, hogy pedig lenne mit tanulnia a női lélekről és gondolkodásról. Zsolti erre nem tudott mit mondani. Tényleg lenne, szóval végül kibökte, hogy majd alaposan tanulmányozza a Káma-szútrát, hátha úgy közelebb kerül ahhoz, hogy megfejtse, mit szeretnek a nők.

– Igen – feleli Trix. – Várj, valaki becsengetett, bármibe lefogadnám, hogy megint valamelyik szomszéd, mostanában mindig megtalálnak, mert a sok esőtől ázik a pince, hiába magyaráztam már nekik ezerszer, hogy albérlő vagyok, és a tulajt hívják, nem akarják megérteni.

Zsolti hallja a kulcscsörgést, a levegő megreked a tüdejében.

– Szia, angyal! – suttogja elmélyülő hangon, ahogy Trix kinyitja az ajtót.

Trix pislogás nélkül mered rá, a fülénél tartva a mobilt teljesen lefagy.

Lila melegítőt visel és egy egyszerű fekete pólót, tényleg nincs rajta melltartó. A haját lazán összefogta a feje tetején, valószínűleg előtte nem fésülködött meg, mert kuszán állnak a hajszálai. Az arca picit kipirult, a szeme alatt halvány árnyék, mintha mostanság nem aludna túl sokat. Zsolti tudja, hogy tényleg így van – rendszerint miatta marad ébren Trix. A kék a szemében a tengert idézi Zsoltiban, és ahogy megmerül a tekintetében, mintha szilaj hullámok robajlanának végig a testén.

Lélegzetelállítóan gyönyörű nő.

Zsolti félszegen elvigyorodik.

– Meglepetés – mondja, de érthetetlen mód ő se veszi el a fülétől a mobilt. Nevetségesen festhetnek itt az ajtóban, a fülüknél mobilt tartva, holott egymással beszélnek.

Trix még mindig nem mond semmit, bár gyors egymásutánban hármat pislog, aztán viszont megint csak mered rá. Zsolti szíve hevesen dobog, és legszívesebben magához rántaná a lányt, mert muszáj végre éreznie, de amíg Trix nem reagál valamit, bármit, nem mer megmozdulni. Mintha a lány hitetlen tekintete a csempékhez szegezné a talpát.

– Angyal? – kérdi Zsolti lassan feltámadó idegességgel.

Talán mégse volt jó ötlet ez az egész – mi van, ha Trix nem is akarja látni? Ha csak barátként tekint rá? Ó, a pokolba, lehet, hogy ezt elbaszta! A gyomra öklömnyire zsugorodik, a levegő nem elég a tüdejében.

Trix nagyot nyel. Megrázza a fejét, és behunyja a szemét.

– Mondd, Zsolti – kérdi, nem engedve le a telefont –, tényleg itt vagy a küszöböm előtt, vagy totálisan megkattantam és hallucinálok?

– Itt vagyok, angyal – dörmögi Zsolti feszülten.

Trix kinyitja a szemét, és amikor egymásra talál a tekintetük, leengedi a füle mellől a mobilt.

– De... mit keresel te itt?

Zsolti tétován vállat von.

– Hiányoztál. Haragszol?

– Istenem, dehogy! – mosolyodik el Trix melegen, lágyan csillogó szemmel.

Zsoltinak nem kell több. Ez a két szó maga a megváltás, és most már nem bírja, hogy ilyen közel legyen Trixhez, de ne érintse meg. A mobillal a kezében átöleli Trix derekát és magához rántja, majd olyan hirtelen csókolja meg, hogy még ő is beleszédül.

Trix rögtön a nyaka köré fonja a karját, a hajába túr, és még közelebb húzza magához, miközben a nyelvük kiéhezve, mámorosan egymásba gabalyodik. Zsolti érzi Trix selymes illatát, a nyelvén puha, kéjtől sötétlő ízek omlanak szét. A másik kezét is Trix hátára simítja, végigcirógatja a lány gerince ívét, majd mohón belemarkol a fenekébe. Egyszerre nyögnek fel, mikor válaszul Trix Zsolti merevedéséhez nyomja az ölét.

Egymásba kapaszkodva bebotladoznak a lakásba, Zsolti belöki maguk után az ajtót, és oda se nézve ráfordítja a kulcsot, aztán minden figyelmét Trixnek szenteli. A farmere alatt lüktetve duzzad a férfiassága, és semmi másra nem tud gondolni, csak hogy több mint egy hónap után végre nemsokára újra Trixben lehet.

Zsolti önkéntelenül felmorran, mikor Trix leheletnyit elhúzódik.

– Rebeka tudja, hogy itt vagy?

– Nem akarok most a húgomról beszélni, gondolni se akarok rá – morogja Zsolti, és az ajka közé szívja Trix alsó ajkát, majd végigsimít rajta a nyelvével. Trix sóhajtva megborzong a karjában, ennek ellenére Zsolti mellkasának támasztja a tenyerét, és kicsit eltolja magától.

– Tudja?

– Nem.

– Te... csak miattam jöttél haza?

– Igen, és esküszöm, később annyit beszélünk, amennyit csak akarsz, de most... – Zsolti be se fejezi, csak visszahúzza magához a lányt, és szenvedélyesen lecsap a szájára.

Trix nem tiltakozik tovább, belesimul az ölelésbe.

Zsolti megrészegülve csókolja a lányt. Egek, hogy mennyire hiányzott neki! Az íze, az illata, a karcsú, formás test érintése, az édes kis zihálások, nyögések, amelyek kiszakadnak a száján – minden, minden hiányzott neki Trixből.

Egy pillanatra sem szakadva el Trix szájától, Zsolti a zsebébe süllyeszti a mobilt, és lerángatja magáról a bőrkabátot. Nem vesződik azzal, hogy a fogasra akassza, hagyja a földre esni. Kapkodva kibújik a kapucnis pulcsiból, és még alig ejti le, amikor Trix finoman rádobja a mobilját, és máris a mellkasát érinti. Vékony, törékeny ujjai végigfutnak az izmain, le egészen a hasáig, és már rángatja is le róla a pólót. Zsolti közben lelöki magáról a cipőt, aztán megragadja Trix derekát, és könnyedén megemeli. Trix rögtön a nyaka köré fonja a karját, és a dereka köré a lábát. Zsolti szorosan átöleli, és elképzelhetetlenül élvezi, hogy amiről annyit fantáziált, most végre valósággá válik.

Itt van, és Trix a karjában van. Zsolti felől most akár megremeghetne az egész világ, jó eséllyel azt se venné észre. Nem, amikor Trix ennyire készségesen és odaadóan simul hozzá, amikor ennyi őrült vággyal csókolja.

Vihar a testükben a szenvedély, mindent elsöpörni kész, veszélyesen tomboló, gyönyörű vihar. Morajlik bennük a vágy, akár az ég, mélyről érkezőn, fenyegetőn, azt ígérve, hogy mindent elmos – józanságot, önuralmat, nem marad más, csak önmaga.

Zsolti beviszi a szobába Trixet, és gyengéden az ágyra fekteti, majd fölé mászik. Telhetetlenül lángol benne a sürgetés, de nem hajlandó elkapkodni. Túl régóta vár már erre, most alaposan ki akarja élvezni.

Elszakad Trix szájától, és a nyakát csókolja. Érzi a lány vérének heves pulzálását, ahogyan a nyelvével a bársonyosan puha bőrt simítja. Nedves ösvényt rajzol a füléig, és a szájába szívja Trix fülcimpáját. Trix kéjesen felnyög és megemelve a csípőjét hozzá préseli magát.

Zsolti félmosollyal az ajkán feltérdel, és megragadja Trix pólójának az alját. Trix picit felemelkedik, hogy lehúzhassa róla, aztán visszadőlve izzó tekintettel figyeli. Zsoltiban benne reked a levegő, ahogy Trix félmeztelenül fekszik előtte. Mennyit álmodott erről! Így látni a lányt: vágytól kipirulva, szaporán emelkedő-süllyedő mellkassal, összegyűrődött, ingerlőn hegyes mellbimbóval.

– Csak nézni akarsz, vagy meg is érintesz? – kérdi kacéran Trix.

Zsolti mosolya még szélesebbre fut. Imádja a lány incselkedő szemtelenségét.

Ráhajol Trix mellére, és rögtön könyörtelenül a szájába szívja a megkeményedett mellbimbót, miközben a másikat két ujja közé csippenti és erősen megszorítja. Trix ajkáról apró sikoly pattan le, megolvadva végigfolyik Zsolti gerincén, és vad tüzet szít a testében. Ahogy elengedi Trix mellbimbóját és finoman megdörzsöli, a másikat óvatosan a foga közé zárja. Tudja, hogy az ellentétes érzések felkorbácsolják Trix vágyát, nem is kell csalódnia, a lány máris megemeli a csípőjét és türelmetlenül a merevedéséhez dörgöli az ölét.

– Türelem, angyal – mormogja Zsolti Trix melle felett, és lágyan, komótosan körbenyalja a mellbimbóját.

– Mondd ezt a puncimnak, ami már fáj, mert nem vagy benne – jegyzi meg huncut mosollyal Trix.

Zsolti merevedése erősen megrándul a pajzán szavakra. Ez a lány kikészíti. Zsolti behunyja a szemét, és erőt gyűjt, hogy ne tépje le Trixről a ruhát, hogy most azonnal belehatoljon. Kényeztetni akarja őt, hiszen ki tudja, mikor teheti újra? Mert újra meg akarja tenni, bár mindezt még nem gondolta át, és jelenleg nincs is abban az állapotban, hogy képes legyen rá. Majd később, most Trix az első.

– Mindjárt megmondom neki – ígéri Zsolti sötéten ívelő mosollyal az ajkán, és Trix melléről a hasára csúsztatja a száját. Ingerlőn belenyal a köldökébe, és élvezi, hogy ezzel sóvárgó nyögést csal elő a lányból. Még lejjebb siklik a szája, és apró, puha csókokat hint a nadrág szegélye fölött a bőrére.

Trix ficánkolva kéri, hogy húzza le róla végre a nadrágot, és Zsolti mosolyogva enged neki. Egyszerre szabadítja meg a nadrágtól és a bugyitól, de nem hajol rögtön az öléhez. Végigsimogatja a lábát, élvezi a selymes bőr érintését, élvezi, hogy Trix egész testét libabőr borítja be az érintés nyomán.

Mikor elhelyezkedik a lába között, felnéz a lányra. Trix tekintetét árnyasra mossa a vágy, féktelen örvény benne a szenvedély. Zsolti szelíden ráfúj Trix csiklójára. A lány kinyomja a mellét és felsóhajt.

– Kérlek – nyöszörgi.

Zsolti rátapasztja a száját Trix csiklójára, körbenyalogatja az apró kis gömböt, a nyelvével dörzsöli, ingerli. A szájába szívja, és finoman megszorítja az ajkával. Trix őrülten nedves, és Zsolti élvezettel issza magába a sötéten lágy ízeket, magáévá teszi Trix vágyát, elveszi az eszét, és forró sikkantásokra készteti.

Trix a fejére teszi a kezét, belemarkol a hajába, és ütemesen mozgatni kezdi a csípőjét. Zsolti gyorsabb iramra vált, a nyelve szédülten köröz a lány puha bőrén, aztán picit lejjebb mozdul, körbenyalja a lány bejáratát, majd hirtelen belehatol a nyelvével. Trix megremeg, és még erősebben markolja Zsolti haját. Zsolti nem bánja, imádja érezni Trix szenvedélyét, imádja tudni, hogy megőrjítette, hogy a lányban már egy cseppnyi visszafogottság sincs.

Mikor Trix artikulálatlanul nyögdécselni kezd, Zsolti újra a csiklóját kezdi csókolni. Trix már remeg, amikor óvatosan belecsúsztatja egy ujját, és mikor egyszerre kettővel hatol bele, Trix csípője megemelkedik, a teste pedig megfeszül. Zsolti keményen a csiklójára tapasztja a száját, a nyelvével és az ajkával is hajszolja a gyönyör felé, miközben az ujjai egyre gyorsabban mozognak benne.

Trix kontrollálatlanul remegve élvez el. A fejét hátrafeszíti, a teste tehetetlenül hánykolódik. Zsolti tovább nyalja, simogatja, és közben lassan mozgatja benne az ujjait. Érzi a lány hüvelyének lüktetését, érzi, ahogy újra és újra, ütemesen összerándul.

Csak akkor húzódik el, mikor Trix teste elernyed. Gyengéden végigcsókolja a lány hasát, mellét, nyakát, aztán felemelkedik, és Trix szemébe néz. Trix bágyadtan pislog, a szeme kicsit üveges, visszhangosan bolyong még benne a gyönyör. Zsolti mérhetetlen elégedettséget érez, amiért ő adta ezt Trixnek. Bár a férfiassága sóvárogva feszül, most akár arra is kész lenne, hogy csak feküdjön Trix mellett, nem zavarná, ha ő el se élvezne, mert látni Trix gyönyörét mindent megér.

– Gyönyörű vagy, Trix – suttogja Zsolti.

Trix csábítón elmosolyodik, és hamiskás fény csillan a szemében.

– Ugye hoztál óvszert?

Zsolti felnevet, és már-már áhítatosan pillant a lányra.

– Többet is – közli pimaszul, mire Trix neveti el magát.

– Akkor szerintem ne hagyjuk árválkodni őket.

Zsolti mélyen megcsókolja Trixet, aztán lemászik az ágyról, és kisiet az előszobába. Felkapja a földről a bőrdzsekit, előhúzza a tárcáját, és kivesz egy óvszert. Ahogy visszaér a szobába, megtorpan, és hevesen kalapáló szívvel legelteti a tekintetét Trix tökéletes testén. Sose látott nála szebb nőt. Sose kívánt még úgy senkit, mint őt. Sose bírt ki ennyi időt szex nélkül pusztán azért, mert egyetlen nőt akart.

Miközben az ágyhoz lép, kigombolja a farmert és lehúzza a cipzárt, aztán a bokszerével együtt kibújik belőle. Kapkodva lerángatja magáról a zoknit is, és már tépné fel az óvszert, amikor Trix az ágy szélére húzódik, és a kezét nyújtja felé. Zsolti tétovázás nélkül átadja a tasakot, és megbabonázva figyeli, ahogy Trix kibontja. A férfiassága vastagon mered előre, pont Trix szája előtt. Trix elmosolyodik, hozzáhajol és csókot lehel a hegyére. Zsolti testén végigvág a kéj, a vér lüktetve árad az ereiben.

– Trix – morogja figyelmeztetőn, mikor a lány finoman a szájába veszi a makkját, és ráérősen nyalogatni kezdi. – Nem bírom.

Trix hirtelen mélyen magába fogadja, Zsolti pedig ziláltan felnyög.

A francba, küzdenie kell azért, hogy ne élvezzen el rögtön.

– Angyal – szólal meg újra, de ezúttal szinte már elveszetten.

Trix elhúzódik, felhúzza rá az óvszert, majd végigfekszik az ágyon, és hívogatón széttárja a lábát. Zsolti fölé mászik és elhelyezkedik. Trix benyúl kettejük közé, megmarkolja, és magába vezeti.

Ahogy könnyedén tövig csúszik a lány testébe, Zsolti megdermed. Ez több mint mennyei, ez egyszerűen... Zsoltinak nincsenek rá szavai, de ez minden, amire már hetek óta sóvárogva vágyik. Trix szorosan körbeöleli, a testük egy, és ahogy Zsolti Trix szemébe néz, úgy érzi, hogy ebben a pillanatban ők is egyek.

Trix finoman elmosolyodik, és megérinti az arcát. Végighúzza az ujját a száján, és Zsolti ajka is mosolyra ível. Lehajol, megcsókolja Trixet, mélyen és lassan, aztán újra feltolja magát. Trix végigsimít feszülő alkarján, domborodó bicepszén, majd a vállába markol. Felhúzza a lábát, és a dereka köré kulcsolja, amitől Zsolti mintha még mélyebbre érne benne. Ettől a férfi elveszti az eszét, kijjebb húzódik, és vadul előre lök. Trix hátravetett fejjel felnyög, ujjai Zsolti bőrébe mélyednek.

Zsolti újra és újra mélyen a lányba hatol, folyamatosan gyorsít a tempón. Mintha tébolyult lángok tépnének egymásba a testében, a levegő mintha megperzselődne körülöttük, Zsolti füstös árnyalatok ízét érzi a szájában. A forróság összesűrűsödik a férfiasságában, és a világ mintha lassan szétesne, nincs már semmi, csak Trix tekintete. Zsolti úgy érzi, belehull és örökre elvész benne. Nem bánja, sőt, akarja.

Igen, örökre el akar veszni Trixben.

A mozdulatai szaggatottá válnak, és mikor megérzi, hogy Trix összerándul körülötte, egy újabb heves lökéssel szétrobban benne a gyönyör. Mindketten remegnek, ahogy elélveznek. Zsolti finoman mozdul Trixben, nem húzódik ki, csak elnyújtja a gyönyörüket. Mikor már képtelen tovább tartani magát, Trixre hanyatlik, de vigyáz rá, hogy ne nyomja nagyon a lányt. Trix szorosan átöleli, a mellkasuk egymáshoz szorul, ugyanabban a kapkodós ütemben vesznek levegőt. Zsolti Trix vállába temeti a fejét.

Sose érezte még ennyire egésznek magát, és ebben a pillanatban végre beismeri, amit már régóta igyekszik tagadni: menthetetlenül, végzetesen beleszeretett Trixbe – és még csak azt se tudja, mikor történt pontosan, hogy vajon volt-e esélye elkerülni. Nem mintha számítana, hiszen megtörtént, és neki fogalma sincs, mihez kellene most kezdenie.