Blair

- Nem akarok holnap suliba menni - nyüszítettem fel, ahogy Shawn fogadta a videóhívásomat. Egy plédbe burkolózva, arcomat a párnámba nyomva fetrengtem és szenvedtem, mire Shawn jól kinevetett.

- Muszáj, Kicsim. Majd megint segítek tanulni - kacsintott rám vigyorogva, mire egy kisebb mosoly után elhúztam a számat.

- Turnén leszel, semmi időd nem lesz neked arra.

- Rád mindig lesz időm - rántotta meg a vállát és beleivott bögréjébe.

- Mit iszol? - könyököltem fel hasra fekve.

- A kedvenc gyümölcsös teád. Ha már te nem lehetsz itt - vonta meg vállát újra, és vigyorogva kortyolt még egyet. - Te amúgy egész nap pizsiben voltál?

- Csak kajáért keltem ki az ágyból. Meg néha mosdóba mentem, de ennyi.

- Hihetetlen vagy. A tankönyvekkel és a füzetekkel mizu?

- Anyuék megvették helyettem őket, meg bementek a könyveimért is. Megint szar az egész. Ráadásul képzeld, tegnap este kaptuk a hírt az osztálycsoportban, hogy az ofőnk megint terhes, szóval leváltják a matektanárunkra - forgattam meg a szemem.

- De azt mondtad, hogy Mr. Roberts vicces - vonta össze szemöldökét.

- Igen, és imádjuk, az évnyitón csak a mi osztályunk tapsolta meg az ofőjét, mikor felsorolták őket. Állítólag, nekem legalábbis ezt mondták.

- Bizony, te nem voltál otthon - bólogatott huncutul vigyorogva.

- Jobb dolgom volt - mosolyogtam ártatlanul Shawnra, aki hatalmasat sóhajtott.

- Most úgy megcsókolnálak - rázta meg a fejét.

- Nem jössz le aludni? Nincs ez olyan messze - vontam fel egyik szemöldököm, aztán alsó ajkam lebiggyesztve pillogtam Shawnra.

- Megkérdezem Andrewt - bólintott, és a telefont otthagyva kiment a szobából. Percekkel később vigyorogva jött vissza és egy táskába ruhákat kezdett tömködni.

- Jöhetsz? - csillant fel a szemem, ahogy táskával a hátán visszaült a telefon elé.

- Igen, csak jó korán vissza kell indulnom, hogy ideérjek.

- Nem baj - legyintettem. Hiszen a lényeg, hogy velem lesz még egy kicsit. - Mivel jössz?

- Szerintem taxival. Bár Jake tuti nem engedne el egyedül - húzta el a száját.

- Elmegyünk érted - pattantam ki az ágyból izgatottan, és ruhákért kezdtem kutakodni. - Apa! Apa! - kiabáltam, mire a kívánt személy be is jött a szobámba. - Eljössz velem Shawnért? Itt aludna, ha ti is engeditek. Andrew nem bánja.

- Blair. Este fél tíz van - masszírozta meg halántékát az ajtófélfának dőlve.

- Én meg holnaptól csak FaceTime-on láthatom a vőlegényem tíz hónapig - tettem csípőre a kezem és büszkén mosolyogtam a nagyot sóhajtó apámra. Nyertem!

- Tíz percet kapsz. Aztán indulunk.

- Á, köszönöm, imádlak apa! - sikítottam fel és előkaptam egy farmert meg egy fehér pólót. - Na, menj innen, öltöznék! - hessegettem kezemmel, mire kezét feltartva kihátrált a szobámból és bezárta az ajtót.

- Az öltözéshez nem állnál vissza a kamera elé? - hallottam meg Shawn hangját a telefonból. Nevetve hajoltam be a képbe egy melltartóval a kezemben.

- Fehér csipkés jó lesz?

- Van hozzá bugyi is? - nevetve megráztam a fejem, mire nagyon "csalódott" fejet vágott, aztán szélesen elvigyorodott. - Mindegy, jó lesz csak a melltartó.

- Nehogy azt hidd, hogy csipkében fogok odaállítani - "hőbörögtem" és kitúrtam egy pár hónapja vásárolt, egyszerű darabot.

- Én nem bánnám.

- Azt gondoltam - nevettem fel, és felrángattam magamra a farmeromat is, a pólót pedig  bele is tűrtem.

- Blair, indulás! - kiabált apa, mire még egy farmerdzsekit felkapva, telefonnal a kezemben, kócosan, hajgumival a kezemen kiszaladtam az előszobába.

- Majd hívlak, ha a hotelnél vagyunk. Szia - intettem Shawnnak, aztán választ sem várva leraktam. Felkaptam magamra egy egyszerű sportcipőt, és a kocsi felé haladva felcopfoztam a hajam.

- Majd jövünk drágám - kiabált be anyunak, majd utánam sétálva kinyitotta a kocsit. - Hogy te mindenre rá tudsz venni - csóválta meg a fejét, ahogy elfordította a kulcsot.

Blair: Megjöttünk - küldtem el az üzenetet, mire pár másodperccel később egy vigyorgó Shawn sétált a kocsi felé.

Kipattanva az anyósülésről, nevetve futottam elé és öleltem át a nyakát.

- A csipkét vetted? - lesett be vicceskedve a pólóm alá.

- Neked csak ezen jár az eszed? - kérdeztem vissza, és vigyorogva húztam kezénél fogva a hátsóülés ajtajához.

- Üdv, Arthur.

- Szia - biccentett apa, és már fordult is vissza. - Többet ilyenre se veszel rá - morogta az orra alatt.

- Dehogynem - legyintettem teljesen komoly arcot vágva, és Shawn vállára hajtottam a fejem.

▪▪▪

Reggel (vagy inkább hajnalban) már fél hatkor csörgött a Shawn által beállított ébresztő, mire mindketten nyöszörögve egy sort még jobban egymáshoz préselődtünk.

- Készülnöm kéne - suttogta Shawn, és állát a fejemre rakta.

- Ne már - vállánál fogva hátára fordítottam, és egész testemmel ráfeküdtem. - Maradsz - hajtottam  fejemet mellkasára. Shawn nevetve nyomott puszit frissen mosott hajamba, és nagy nehezen, percekkel később lelökdösött magáról. - De akkor legalább egy értelmes csókot adj. Tegnap nem is kaptam - kaptam keze után, és gyorsan felültem az ágyban. Shawn fél kezével már a táskájáért nyúlt, és nevetve hajolt ajkamra.

- Kis telhetetlen - suttogta csók előtt az ajkamra.

- Ez van - nyomtam egy puszit szájára, és egyre lehangoltabban néztem, ahogy egyre több ruha fedte testét. Na, de nem azért... azért. Hanem azért, mert ezzel egyre közelebb kerültünk távozásának pillanatához.

- Shawn, kész vagy? - nyitott be apa, mikor Shawn a pólójáért nyúlt. - Búcsúzzatok el, vissza viszlek a hotelhez. Te meg készülj suliba - mutatott rám, és behúzta az ajtót.

- Mennyi esélye van annak, hogy ha rád csimpaszkodok, akkor senki nem tud majd levakarni rólad? - kérdeztem szomorúan, mikor Shawn sóhajtva lehuppant mellém.

- Egyenlő a nullával. Jake simán lefeszít - rázta meg a fejét.

- Nem akarom, hogy elmenj - a sírás szakadékának szélén táncolva öleltem át szorosan a nyakát, és egyre többet szipogva ültem az ölében.

- Jaj, ne! Csak ne sírj, kérlek - szorított magához hihetetlen erővel, és vállamat kezdte puszilgatni. - A nyár csak a miénk lesz, Kicsim. Velem leszel végig.

- De addig még van tíz hónap - zokogtam bele a nyakába.

- Hamar elmegy. Csak koncentrálj a sulira, és magadra. Ígérem minden este beszélünk majd.

- Nem fog összejönni. Ki tudja mikor hol leszel.

- Megoldjuk, jó? Ha napi tíz percet tudok csak veled beszélni, akkor is felhívlak minden koncertem előtt.

- Szeretlek - halványan elmosolyodva csókoltam meg jó hosszasan, hogy megpróbáljam elraktározni ajkai ízét tíz hosszú hónapra. Persze ez elég lehetetlen, de legalább megpróbáltam.

- Menj készülni. És hívj vagy írj, ha hazaértél a suliból - óvatosan kisegített az öléből, és még egy rövid csók után felkapta a táskáját. - Szeretlek - nyomott egy utolsó puszit a homlokomra.

- Hiányozni fogsz - töröltem le könnyeim.

- Te is nekem. De hamar elrepül az idő, Kicsim - simított végig az arcomon, és kilépett az ajtón.

Pár másodperc múlva kapkodva szaladtam utána, a házból kirontva pedig sikeresen elkaptam még egy hosszú ölelésre a kapuban.

- Jaj, ne csináld ezt - nevetett fel édesen. - Kicsim, nyugodj meg, olyan hamar elrepül ez az idő. Észre sem veszed, és máris letelt a tíz hónap, hidd el - nyomott puszit a hajamba, és eltolva magától az orromra is. - Szeretlek.

- Én is téged - sóhajtva néztem, ahogy beszáll apa mellé az anyósülésre, és szomorúan mosolyogva integet nekem, amint elindult a kocsi.

- Hiányozni fogsz - suttogtam magam elé és szomorúan visszaballagtam a házba.

Irány a pokol keménynek ígérkező tizenegyedik bugyra.

▪▪▪▪
V é g e
▪▪▪▪

...az első évadnak! Mert hát megszavaztátok, hogy itt, ebben a könyvben folytassam tovább szerelmeseink történetét egy második évaddal, én pedig nem szeretnék csalódást okozni (sem meghalni...). Annak prológusát a napokban tervezem megírni és publikálni, de talán már ma is kész lesz. Ez egyelőre kérdéses.

A prológus végén lévő leírást mindenképp olvassátok majd el, hiszen ha sok minden nem is, az első rész időpontja fel lesz ott tüntetve.

Shawnnal teli szép napot nektek!💕