Blair

 - Mostmár kurvára elegem van ebből a napból - morogtam az orrom alatt, kezembe tartva a telefonomat. - Írj már vissza, te szerencsétlen! - küldtem neki egy újabb üzenetet.

Blair: SHAWN!

 - Hé, nyugi - simított végig vállamon Sasha, - végülis annyira nem rossz ez. Egy irtó dögös pasival randiztál.

 - Oké, egy; nem randi volt, csak egy kis kiengesztelés - Sasha amolyan "Na, persze, meséld csak be magadnak" mozdulattal és ábrázattal legyintett, - kettő; ne használd a pasi szót, mert kiráz tőle a hideg, és három; tudom, hogy dögös, és még rohadt aranyos is - vontam vállat vigyorogva. Sasha tátott szájjal nézett rám, mint aki mindjárt fangörcsöt kap és a végén abba hal bele. - Ó, és megadta a számát - lengettem meg előtte énekelve a telefont. Várakozóan néztem Sasha-ra, vártam a reakcióját, ami pár másodperc csúszással meg is érkezett. Sikítva ugrott a nyakamba - már amennyire az ágyon ülve ez lehetséges - és folyamatosan azt visította, hogy "Blair bepasizott!" Pedig erről egyelőre szó sem volt.

 - Úristen ezt nem hiszem el - vinnyogott. - Alig várom, hogy azzal hívj fel, történt valami az éjjel - lökdöste meg vállamat perverzen vigyorogva. Aztán hirtelen elkomorodott, mikor vörös arccal szégyenkezve hajtottam le a fejem. - Blair?

 - Éppen erről akartam veled beszélni - rágcsáltam a szám szélét, majd kicsit elgondolkodva néztem a plafon felé. - Erről is - óvatosan billentettem fejemet jobbra, majd balra egy parányit.

 - Mi történt? Említeni akartam, hogy nem találtalak a buliban, sem utána. Vele voltál? - előttem térdelve megfogta a kezem. Könnyes szemmel bólogattam, mire magához ölelt.

 - Én nem akartam. Vagyis de, de részeg voltam. Józanul sose tettem volna ilyet - pár percig csak a szipogásom hallatszódott, aztán Sasha egy "Ööö" hang kiadásával elvált tőlem.

 - Jó, ezt most annyira nem értem. Tehát, részegen nem ellenkeztél, de józanul nem akartad - gondolkozóba esve mutogatott ujjaival. - Vagy mi van? - feladta az értelmezést, és összezavarodva bámult rám.

 - Nem úgy mentem oda, hogy "Na, én most valakivel ágybabújok" - rántottam vállat. - De részegen - sóhajtottam, - Nem tudom. Csak pár apró momentumra emlékszek.

 - Például?

 - Hát - nagyot nyeltem, éreztem, ahogy az arcom vörösödni kezd, - felrakott a pultra is, meg táncoltunk is talán, és végig csókolgatott. Aztán meg valahogy a szobába kerültünk. Arra mindketten emlékszünk, hogy még részegen is megijedtem, és arra kértem Will-t, hogy vigyázzon rám. És basszus kiszívta az egész nyakam az idiótája, de... Úristen ez nagyon gáz - temettem tenyerem közé az arcom egy percre.

 - De? - kérdezte Sasha.

 - De amire emlékszem, az kurva jól esett. Rohadt gáz, tudom, de élveztem - Sasha magához húzott és szorosan megölelt, mikor hangos zokogásba kezdtem mellette.

■■■

Sasha mellettem szuszogott, mikor ébredezni kezdtem. Korán volt (vagy éppen késő), odakint már/még sötét volt. Az órára pillantva helyre tettem a napszakot, ami így gondolataimban is a hajnal lett. Három óra tizennyolc perc. Filmezés közben aludhattunk be, mindketten a tegnapi ruhánkban, és kócosan.

Miután fél óra múlva sem jártam sikerrel a visszaalvást illetően, a telefonomért nyúltam, azzal a céllal, hogy Instagrammon elütöm egy kicsit az időt.

Shawn: Miért vagy fent ilyenkor?

Összeráncolt homlokkal figyeltem az üzenetet. Egész nap nem volt hajlandó visszaírni, most meg játsza a kíváncsi, gondoskodó barátot. Fura vagy, Mendes.

Blair: Felkeltem.

Shawn: Minek? Menj aludni. Holnap összefogsz esni a fáradtságtól.

Blair: Akarod mondani, ma. Már holnap, azaz ma van.

Shawn: Jólvanmááár! Tudod hogy értem...

Blair: Tudooom. Persze, hogy tudom.

Shawn: Na, irány aludni, Hercegnő.

Blair: Már próbáltam, de nem megy...

Shawn: Ne csináld, Kislány.

Blair: Mik ezek a becézések?

Shawn: Semmi...

Csodálkozva néztem a beszélgetést, valahogy még visszaírni is elfelejtettem pedig szerettem volna még beszélni vele. Imádtam, mikor velem foglalkozott és beszélt velem. Utáltam, ha úgy éreztem haragszik, és utáltam, ha sokáig nem írt vissza.

Shawn: FaceTime?

Széles vigyor költözött arcomra. Valószínűleg tök idiótán festhettem, és ha Sasha felkelt volna, visítva rohant volna el a látványomtól. Ó, tényleg! Sasha! Nem akarom felkelteni...

Blair: Várj egy percet.

Kipattanva az ágyból kifésültem és copfba kötöttem kócos hajam. Az ágy végéből felkaptam egy plédet, és a fürdőbe szaladtam, ahol benyomtam a hívást.

 - Szia - mosolyogtam Shawn-ra, miközben a pléddel szerencsétlenkedtem, fél kezemben a telefonnal.

 - Te mi a fenét csinálsz? - nevetett fel rekedtesen és halkan. Az ágyban feküdt az oldalán. Az arca aranyosan nyomódott a párnába, álmos tekintete a kamerán keresztül fürkészett. Természetesen félmeztelen volt, merthát Shawn Mendes minek is venne fel pólót?

 - A plédet igazítom a seggem alá - huppantam le az elkészített ülőhelyemre. Éreztem, hogy az a kérdés következik, hogy "Minek kell pléd? És miért nem a szobádban vagy?", így ezt megelőzve kezdtem magyarázkodásba, mikor szóra nyitotta a száját.

 - Sasha-val elaludtunk filmezés közben. Ő most a szobámban alszik, én meg nem akartam felkelteni, ezért kijöttem a fürdőbe.

 - Jaa, értem - bólintott mosolyogva. - Kell is az a pléd, fel fázz nekem.

 - Hah, a nagy Shawn Mendes aggódik a nagy seggemért - húztam ki magam büszkén.

 - Mii? Nem is nagy a segged.

 - Szóval akkor lapos? Vagy kicsi? - biggyesztettem le alsó ajkam, mintha megbántott volna ezzel a félreértelmezhető mondattal.

 - Dehogy! Isteni segged van - vágta rá kapásból, mire döbbenten néztem rá. Amint felfogta mit is mondott, vad magyarázkodásba kezdett. - Jézusom! Nem úgy értettem. É-én csak... Úgy értem, nagyon jó feneked van, mármint igazán csinos meg minden. Nem nagy, nem lapos, hanem... hanem nagyon csinos és... és nem úgy értettem, meg... - heves, néhol dadogós magyarázása közben felült, többször is hajába túrt zavarában, arca pedig teljesen kipirosodott. Kuncogva figyeltem szenvedését, aztán megesett rajta a szívem, és félbeszakítottam:

 - Oké, értem - nevettem fel. - Nem vettem komolyan, nyugi. De örülök, hogy tetszik a seggem - Shawn arca még vörösebb lett, élesen beszívta a levegőt és a hajába tépett. - Nyugi - mosolyogtam rá biztatóan.

 - Jó, oké - fújta ki hosszasan a levegőt. Pár percig csend állt be közénk, én vigyorogtam, Shawn meg majd' belehalt zavarába. Végül jobbnak láttam bedobni valami random témát, és tettetni a gyors továbblépést az előző mondókája után.

 - És te hogy hogy nem alszol? - kérdeztem suttogva, mire rám, azaz a telefonra kapta a tekintetét, és vállat vont.

 - Késő délután aludtam el. Ennyi alvás nekem elég mára - nevetett fel. Hangjában még mindig hallani lehetett a zavartságot, feszélyezettséget.

 - Értem - mosolyogtam rá. Ördögi kis énem hirtelen életre kelt, így hirtelen eszembe jutott, hogy pár percig lehetnék vele igazán köcsög, és újra zavarba hozhatnám. - Tudod, túl sokat beszélsz - értetlenül nézett rám.

 - Mármint?

 - Olyan szép kis monológot mondtál a fenekemről. Meg, amikor találkoztunk és megsimogattad az arcom. Akkor is a képekről beszéltél, hogy milyen bájos vagyok rajtuk - kuncogva tekergettem egy hajtincsemet, élvezve az ismét egyre jobban vöröslő Shawn látványát.

 - Akkora egy köcsög vagy - kapta fel párnáját, és a képébe nyomta, mire hangosan felnevettem.

■■■

Készen van végre ez a rész is. Őszintén, már tegnap elkezdtem, és terveztem is, hogy már aznap kirakom, de sajna elakadtam, így ma kellett megszenvednem vele. Szerintem így a végére egész elfogadható lett.
Nektek mi a véleményetek róla?
~~
Illetve nagyon, nagyon, nagyon szeretném megköszönni nektek, hogy összesítve a megtekintések száma elérte az 500-at, a vote-ok pedig a 100-as számot. Szuperek vagytok!😘😍