Blair

 - Elképesztő érzés magam mellett tudni téged - motyogta Shawn vigyorogva, miközben szorosabban fonta körém izmos karjait. - Egy éve még annyira lehetetlennek tűnt így hiányolni valakit. És most én vagyok a legboldogabb ember a Földön. Esküszöm, ez a legszebb látvány a világon.

 - Hogy a gerincemet kitörve dőlök a mellkasodra? - néztem fel rá szórakozottan.

 - Nem! - rázta meg a fejét. - Hanem te magad, így, ennyi idő után.

 - Shawn - fáradtan lehunyva szemem, elkapott a nevetés. - Alig két hete kezdődött a suli. Azaz, alig két hete nem láttál személyesen.

 - És? - kérdezte felháborodva. - A menyasszonyom vagy, ráadásul életem legszebb hónapja után, elég nehezen viselem, hogy nem vagy velem minden nap.

 - Aww - nyígtam fel, és szorosabban préseltem magam hozzá. - Annyira aranyosak az ilyen kirohanásaid - néztem fel rá levakarhatatlan vigyorral a képemen.

 - Ez csak az igazság - rántotta meg vállát, és vigyorogva kémlelni kezdte arcomat. Egy apró kuncogást hallatva percekkel később egy cuppanós puszit nyomott a homlokomra, majd orromra, és számra. - Te két hét alatt is képes vagy megszépülni.

 - Szóval eddig nem voltam az? - tetettem felháborodást szám sarkában bujkáló mosollyal.

 - Dehogynem. Csak... mindig, mikor sokáig nem látok valakit, rádöbbenek, hogy szebb, mint ahogy a FaceTime mutatja. Legyen az Aaliyah, anya, apa, vagy éppen te. A kamera nem adja úgy át az ember szépségét - magyarázta, egyre jobban beleélve magát meglátásába. Csak vigyorogva, őt átölelve néztem, ahogy csak mondja, mondja, és mondja. A szépség témáról valahogy eljutottunk addig, hogy ő mennyire szeret engem, aztán ezután már esküvőre terelődött a szó. Nem számoltam, de a "minden álmom, hogy feleségül vegyelek" mondat biztosan elhangzott vagy hússzor a több órás repülőút alatt.

 - Ez mind szép és jó, de nekem már komolyan fáj a hátam - kotyogtam közbe Shawn ömlengése közben. Ő nevetve engedett el, és hátamat simogatva várta, amíg kinyújtóztatom magam.

 - Ez a derekad volt? - nézett kicsit ijedten, mikor a kérdésbe is belefogalmazott testrészem fájdalmas hangon megroppant.

 - Mondtam, hogy elgémberedtem - nevettem fel, és pár nyakkörzést végezve hátradőltem a székben. - Mikor érünk már oda?

 - Még egy másfél óra - fordult hátra Andrew, majd ránk villantva mosolyát, vissza is fordult telefonja felé.

 - Te nem vagy álmos? - fordultam vissza Shawn felé, aki elszakította tekintetét az ablaktól, és végignézte, ahogyan befészkelem magam az ülésbe.

 - Olyan vagy, mint egy kiscica - nevetett fel halkan, és vigyorogva a vállamra dőlt. - Most akkor gémberedjen el nekem is a hátam - susogta már csukott szemmel.

 - Helyes, Mendes, helyes - ásítva és bólogatva vezettem át kezem az ülés és közte, és átkarolva őt, beletúrtam selymesen göndör hajába. - Jó éjt.

 - Neked is, Kicsim.

▪▪▪

- Tubicáim! Ébresztő - a derekamban érzett bökés helyére kaptam a kezem, és morgolódva húztam közelebb magamhoz Shawn rajtam pihenő karját. Andrew, aki ébresztőórává avanzsált, nevetve simogatta meg a fejem búbját. - Srácok, keljetek! Már csak percek kérdése és leszállunk.

- Na végre! Hiányoznak anyuék - hallottam meg Shawn felderült hangját, és óvatos pusziját éreztem a homlokomon. - Te meg aludj nyugodtan - suttogta édesen, és rajtam óvatosan áthajolva bekötötte az övem.

- Dehát... - kezdte Andrew, de Shawn pisszegve elhallgattatta.

- Majd hazaviszem ölben. Had aludjon, egész éjjel csak utazott.

- Már fel vagyok - ásítottam egyet, és vakon tapogatózva kutattam a keze után. - Leszállunk?

- Igen, épp most kezdjük, szóval én mentem a helyemre - simította meg vállam Andrew, és a hangok alapján sietősen elslisszolt a helyére.

- Fáradt vagyok - döntöttem fejem Shawn izmos vállának, és arcomat kissé hozzá is dörgöltem. Shawn tekintetét magamon éreztem, simítását combomon érzékeltem, ami miatt vigyoroghatnékom támadt. A pilóta megkezdte a leszállás, én pedig szorosan fogtam Shawn karját és élesen beszívtam a levegőt. Kinyitva a szemem felnéztem vőlegényem mosolygós arcára, aki megbabonázva bámult engem, és kezével kisimított egy tincset arcomból.

- Gyere, menjünk - suttogta mosolyogva, ahogy a gép álló állapotba került. Shawn kicsatolta mindkettőnk övét, és lustaságomat meg sem említve, arcomra puszit nyomva kapott fel ölébe.

- Tudok járni - préseltem arcomat közelebb hozzá, nehogy lefejeljem az ajtót. Vállat vonva rám sem nézett, csak a lábát szuggerálta a lépcsőn, hogy jó helyre lépjen. Andrew, aki már előttünk leszállt, már serényen gyalogolt csomagjaink felé.

- Mindjárt otthon leszünk, Kicsim - suttogta izgatottan Shawn.

▪▪▪

- Hiányzik a nagy kádad - fél kezemmel a falnak támaszkodva tartottam magam, miközben levettem a cipőmet, és akár csak az első alkalomkor, alaposan körülnéztem.

- Még nem változott semmi - karolt át Shawn hátulról, ahogy a nappaliba felfüggesztett képeinket nézegettem. Mosolyogva néztem rá vállam felett, és hasamon pihenő kézfejére simítottam saját mancsom.

- Nem baj. De jó érzés nézelődni - hajtottam hátra a fejem, és a vállának döntöttem azt. - Főleg ezt az arcot. Ezt a mosolyt megéri minden egyes alkalomkor újra és újra tüzetesen átfürkészni - Shawn szélesen elvigyorodva buktatta fejét a nyakamba, és szuszogásával körülölelte a vékonyt bőrömet.

- Neked hiányzott a fürdőm, nekem pedig hiányzik a barátnőm - suttogta mosolyogva, és miközben belecsókolt a nyakamba, pólóm alá is benyúlt, és egészen a melltartóm aljáig vezette kezét.

- Azért annyira az nem hiányzott, mint a mögöttem álló isten - kuncogtam fel, és megfordultam karjai között. Shawn a lehető legszélesebben vigyorgott, és melltartóm kapcsolójával szórakozott a pólóm alatt. - Nem fürdünk meg? - billentettem oldalra fejemet beharapott ajakkal. Shawn kezét lecsúsztatta combomig, és felemelve cipelt a fürdőbe, ahol felrakott a csap melletti pultra.

- Maradj itt - nyomott csókot a számra. - Engedd meg a vizet, én pedig összeszedem a cuccainkat - gondolataimba merülve rágcsáltam alsó ajkam, és egy hirtelen ért felismeréstől szemem hatszorosára kerekedett.

- Shawn - húztam vissza kezénél fogva. - Tudod, az van... jaj, tudod van az... - kínosan néztem félre, Shawn pedig tanácstalanul húzódott közelebb hozzám.

- Micsoda?

- Hát a napokban meg kéne jönnie - elvörösödve bámultam saját combomat, és közben Shawn ujjaival játszottam.

- És?

- Hát... - néztem fel rá megszeppenve. - Nem akarom, hogy rossz meglepetésként érjen minket. Talán mégsem kéne együtt fürödnünk, meg a szeretkezést is hanyagolni kéne - Shawn először pislogás nélkül nézett rám, aztán összeráncolta szemöldökét, és értetlenül megrázta fejét.

- Ne már - nevetett kedvesen, és megsimította az arcom. - Attól még fürödhetünk. Sőt, csak nem vagy olyan szerencsétlen, hogy akció közben jöjjön meg.

- De tuti vagyok olyan béna - temettem kezem közé arcomat. Iszonyatosan gázul éreztem magam, hiába volt a vőlegényem. Akkor is egy nagyjából két hónapos kapcsolatban ez furán érint. - Ez az egész olyan kínos.

- Miért? Nincs ezzel semmi baj, teljesen természetes - vonta meg a vállát.

- De akkor is ciki.

- Kicsim, ne feledd, hogy van egy húgom. Szerinted ő nem megy át ugyanezen?

- Hát... de, lehet - sütöttem le a szemem. Shawn nevetve csókot nyomott a homlokomra, majd kiment a fürdőből, megismételve előző kijelentéseit.

Készségesen kászálódtam le a pultról, és magamban dúdolva engedtem meg a vizet.

- Ne tegyél bele tusfürdőt, Bubu - vette ki Shawn kezemből a tubust. - Van bomba - dobta a vízbe a téglatestet, és hátulról elém nyúlva kigombolta a nadrágom.

- Belevágunk a közepébe? - nevettem fel, miközben fejemet hátrahajtva rádőltem a vállára. Shawn felsőm alól kikandikáló vékony bőrömet kezdte apró puszikkal elhalmozni, miközben a nadrágom már combom felénél járt.

- Persze, hogy bele. Melletted mégis hogyan várhatja el az ember, hogy lassan haladjak? - ugrott át csókjaival az arcomra, és fél kezével maga felé fordította az arcom. - Lehetetlen a te közeledben - susogta ajkamra. Meleg lehellete, vágytól izzó szeme, hatalmas keze, amely feltérképezte már az egész testem... Mind annyira hihetetlenül gyönyörű volt. Gyönyörű... Ilyet nem szokás férfire mondani, de ő az volt. Egy élő angyal, aki nekem adta magát. Nekem adta minden porcikáját, de ami ennél is fontosabb: nekem adta a szívét.

A káddal szemben állva, a vetkőztetésben megakadva csak bámultunk egymásra. Elvesztünk egymás tekintetében, a másik arcának feltérképezésében. Milliméterekre egymás ajkától egyikünk sem lépett. Nem csattantak el az egész utazás alatt tervezett csókok, nem került le minden ruhadarab. Nem történt semmi. Vagyis de. Magunkban, a másikat bámulva, hálát adtunk annak, hogy egymáséi lehetünk.

▪▪▪

Most egy kis időre búcsúznom kell tőletek. Szerintem legközelebb már csak hétvégén tudok részt hozni a francos időhiány miatt. Remélem megértitek.😊

Shawnnal teli szép napot nektek!💕

És csak, hogy az agyatokra menjek:

NÉZZETEK BELE AZ ÚJ, KIRÁLYNŐ CÍMŰ KÖNYVEMBE, AMINEK VALÓSZÍNŰLEG NEM FOGOM TUDNI KIVÁRNI A JANUÁRI PUBLIKÁLÁSÁT. Ezzel csak azt akartam kiabálva elmondani, hogy: lehet egyszer random gondolok egyet és elkezdem kipakolni a részeket.😅

Ha eddig eljutottatok, és esetleg megnéztétek a prológust, hagyjatok nekem a Királynőnél egy kommentet:
Érdekel vagy nem?