Blair

 - Unom már, hogy sose vagy itthon hétvégén. Sose buliztunk még együtt, te a húgoddal voltál, nekem meg be kellett nyalnom a cicababáknál, hogy legyen társaságom. Ennek ma vége! Nyári szünet van, nem kuksolhatunk a tévé előtt. Gyerünk, iparkodj - rontott be szobám ajtaján papolva Sasha. Papolása után tapsolva sürgetett, de én csak megilletődve lestem rá az ágyamon ülve. Kedd délután volt, én pedig az igazat megvallva Shawn-nal beszélgettem, mielőtt kissé túlpörgött barátnőm megzavarta a kialakult nyugalmamat.

 - Mire vársz még? Tapsra? Azt csinálom, nézd, tapsolok - kíméletlenül csapdosta össze két tenyerét, előrehajolva egy igencsak fenyegető pózt vett fel, mire hátrahőkölve fordultam vissza a kamera felé.

 - Azt hiszem jobb, ha most megyek - motyogtam Shawn-nak, fél szemmel rálesve Sasha-ra, aki szekrényemből hányta ki a ruhákat. Egy melltartó a fejemen végezte, és ezt Shawn mind látta. Ahogy realizálta, hogy milyen ruhadarab van a fejemen perceken át csak a nevetése hallatszódott.

 - Szexi darab - kacsintott rám vigyorogva. - Mekkora a méreted, Blair?

 - Shawn! - vörösödő arccal kiáltottam rá, mire ő ismét csak a nevetésével szánt meg. - Oké, szia, Shawn! - megszakítottam a hívást, telefonomat magam mellé dobva arcomat kezembe temettem. - Köszi szépen Sasha, most napokon át ezzel fog cukkolni - barátnőm csak kuncogva pakolgatta tovább a ruháimat, mire talált egy fekete darabot.

 - Ez... ez teljesen te vagy! Ezt vedd fel, azzal a fehérneműszettel, ami a fejeden landolt - vágta hozzám a ruhát is, majd a cipőim között kezdett turkálni.

 - Jaj, Istenem - csoszogva mentem a fürdőbe, kezemben a ruhadarabokkal. Felrángattam magamra a fekete fehérneműt, és a ruhát. Combközépig ért, ujja csak a könyökömig ért, de a leglátványosabb a háta volt. Kivágása a fenekem felett öt centivel ért véget, így láttatni engedte volna az egész hátamat, ha nem borította volna csipke. Alapvetően imádtam ezt a ruhát, eddig talán csak egyszer volt rajtam, talán a nénikém esküvőjén, de nem a ceremónia alatt, hanem a fogadásra vettem fel. Emlékszem Wanda nénikém oda meg vissza volt érte.

 - Wáó, csajszi - Sasha szemöldökét húzogatva támaszkodott meg íróasztalomon, mikor beléptem a szobámba.

 - Nem gáz, hogy látszik a melltartó? - hátat fordítva neki eltűrtem hajamat az útból, barátnőm hevesen ellenkezve kezdett nyugtatásomba.

 - Dehogy gáz, a hajad miatt nem is látszik, nyugi - simított végig hátamon. - Na, de most jön a smink - leültetett az ágyra, és a magával hozott készletét készült előrángatni, mikor közbeszóltam.

 - Nem lenne elég csak egy kis korrektor, meg szájfény?

 - Nem! Csajszi, ez William Hucks házibulija, oda nem elég egy amatőr smink! - felém lépkedett az ecsetekkel, és különböző palettákkal, melyekkel össze-vissza hadonászott, és vadul gesztikulált.

 - William Hucks? A szédítőn észveszejtő mosolyú, magas, izmos, kosaras William Hucks? Aki most lesz végzős?

- Pontosan az a William Hucks - barátnőm büszkén bólintott. - De azt kihagytad, hogy az a William Hucks, aki a második félévben le sem tudta rólad venni a szemét - kuncogott fel, miközben a szememre kezdte felvinni a szürkés árnyalatot.

 - Ugyan már, ez nem igaz - mivel csak az volt számomra elérhető, Sasha derekára csaptam rá, mire félreugorva kezdett nevetni. - El is felejtettem, hogy a derekadnál milyen csikis vagy - nevettem fel.

 - Most nézd meg! Elrontottam - morgolódott miközben elkezdte lemosni az eddigi alkotását.

 - És a hajammal is akarsz kezdeni valamit?

 - Minek? Tök dögös vagy így. Leér a hátad közepéig, és még hullámos is. Tudod, hogy nagyon irigyellek ezért, ugye?

 - Hát oké.

■■■

 - Hé, Sasha Hewitt és Blair West, micsoda meglepetés! - alighogy beléptünk a házba William termett előttünk. - Örülök, hogy sikerült elrángatni - mutatott rám, miközben Sasha-nak beszélt.

 - Miért jöttünk ilyen korán? Te már délután ötkor is bulizol? - első kérdésem Sasha-nak, a másodikat William-nek szántam.

 - Mondtam a barátnődnek, hogy gyertek ötre. Itt vannak a srácok is, egy kicsit szerettünk volna baromkodni, mielőtt szétbasszuk a házat.

 - Meg magatokat - tettem hozzá bólintva, mint aki szörnyen érti a szituációt.

 - Hát, ja, valahogy így - tarkóját vakarva vigyorgott rám, majd a nyakamnál átkarolva bevezetett a nappaliba. - Fiúk, nézzétek ki van itt!

 - Blair West, a csendes gyilkos! - ordított fel Logan Light, mire a többi srác huhogni és tapsolni kezdett.

 - Miért pont gyilkos?

 - Nem tudom - nevetett fel. - Talán azért, ahogy tavaly felpofoztad Jim-et - csapta vállba röhögve a szóban forgó személyt. - Öcsém, az de nagy volt.

 - Franc gondolta, hogy komolyan veszi - nevetett Jim is.

 - Hé, verset írtál a seggemről. Persze, hogy komolyan vettem.

 - Fogadás volt! Kellett a money.

 - Srácok elég lesz. Jim tavaly a beígért összeget, Blair meg pofán csaphatta. Mindenki boldog, hagyjuk a témát - szólt közbe Justin, a csipet-csapat harmadik tagja.

 - Pedig egész jó vers volt - nézett rám perverzen vigyorogva William. - És csak az igazságot tartalmazza - kacsintott rám.

 - Fuj már! - csaptam mellkason, majd a nevető csapat többi tagjára néztem a lehető legcsúnyább nézésemmel.

 - Azta, amilyen törpe, olyan csúnyán néz - mutatott az arcomra Will.

 - Hé, szálljatok le a magasságomról. Szeretni kell ezt a törpét a maga százötvenöt centijével - kértem ki magamnak keresztbe tett karokkal.

■■■

Órák óta bömböl a zene, az emberek egyre inkább csak gyűlnek, a konyhában kész tolongás van a piákért, a nappaliban kialakított tánctér inkább hasonlít egy fogyatékos klubra, mint bulizásra.

Sasha-t nagyjából fél órája vesztettem el az embertengerben. Különösebben nem foglalkoztam vele, akkor sokkal jobban érdekelt az, hogy ismételten hozzájussak szeretett whiskymhez. 

 - William! Te megittad az egészet? - szinte már visítva lóbáltam meg előtte a kiürült üveget, Will nevetve rántott magához a derekamnál fogva és kivette kezemből a whiskyt.

 - Probléma, kisasszony? - a józanság legapróbb jele sem látszott rajta, bűzlött az alkoholtól, akárcsak én. Elmélázva térképeztem fel arcának minden apró szegletét, megakadva ajkánál. Vékony volt, de annál kívánatosabb.

 - Shawn-nak teltebbek az ajkai - bukott ki belőlem nevetve az aprócska megjegyzés.

 - Ó, igen? - nézett rám tetetett meglepődéssel. - És az a Shawn gyerek mennyire is csókol jól? - egyre közelebb araszolt hozzám, hajamat eltűrte a nyakamtól, orrát végig húzta arcélem mentén, a számnál pedig megállt, de orra továbbra is bőrömet érintette.

 - Nem tudom - kuncogtam fel halkan. - Még nem csókoltam meg - Will győzedelmes mosolyra húzta száját, megszüntetve azt a pár milliméternyi távolságot is ajkaink között. Pár perc után elváltam tőle, vággyal telt szemeibe bámultam, és újabb meggondolatlan mondatot eresztettem ki a számon:

 - De te kétségkívül istenien csinálod - felkuncogtam, ahogy újabb elégedett mosolyt láttam meg ajkán, nyakába csimpaszkodva pedig lehúztam magamhoz egy újabb csókra. Will keze a fenekemre csúszott, pár italt félresöpörve helyet csinált a konyhapulton, ahová fel is ültetett.

 - Ember, menjetek szobára - kiáltott ránk röhögve az egyik végzős, azaz volt végzős, Zack.

 - Nem kell kétszer mondani - Will vigyorogva kacsintott rám, aztán leemelt a pultról.

 - Neee, menjünk inkább táncolniii - karjánál fogva rángattam ki Will-t a nappaliba, egyenesen a táncoló emberek közé.

 - Ilyen részegen még táncolni akarsz? Ejnye, kislány - karolt át hátulról, majd belepuszilt a nyakamba.

 - Mintha te nem lennél seggrészeg - fordultam szembe vele, és miközben ütemre mozogtunk, újra ajkának nyomtam a sajátomat.

 - Istenem, miért csókolsz ilyen kurva jól? - magához ölelve temette arcát a nyakamba, ahol millió apró puszit hagyott. Részegségem eredménye, hogy nem állítottam le, sőt, még részt is vettem a játékban, így fejemet hátradöntve engedtem több hozzáférést számára. Nevetve mozogtam a zene ütemére, olykor felsóhajtva élveztem Will minden érintését, és csókját.

Lövésem sem volt, hogy mégis hogyan jutottunk el William szobájáig, csoda volt, hogy az emeletre épségben felértünk. Will nekem hátat fordítva kereste ki szobájának kulcsát, én pedig felpipiskedve öleltem őt át, puszikkal elhalmozva nyakát.

 - Na, végre! - mordult fel, mikor sikerült kinyitnia az ajtót. Felém fordulva csókolt meg újra, és magával húzott a szobába. Lábammal belöktem az ajtót, aminek Will nekilökött. Aprót nyikkanva nevettem fel, Will pedig szerencsétlenkedve kulcsra zárta mögöttünk szobája bejáratát.

■■■

A vége felé "kicsit" forró lett a hangulat.🙈
Remélem tetszik nektek ez a rész is, vote-oljatok, írjátok meg véleményeteket kommentben.
Hamarosan jelentkezem a következő résszel.💕