Blair

- Shawn, ez undorító! - ripakodott rá Karen, ahogy Shawn jóízű falatozása után egy aprót böfögött.

- Most mi van, minden ember csinálja ezt - tárta szét a karját értetlenül, és gyermeki örömtől csillogó szemekkel kapta rám a tekintetét, ahogy felnevettem a köztük játszódó szituáción.

- Örülj, hogy eszik a fiad - jegyezte meg Manuel, és Aaliyah felé biccentett. - Már ha a lányod nem - Liyah duzzogva összefonta karját, mikor Manny szétborzolta a haját.

- Ja, húgi, hogy bírsz csak, érted csak kettő muffint megenni? - dőlt előre "vallatópózban" Shawn.

- Te meg a másik véglet vagy. A felét eltűntetted, és a tegnapról maradt palancsintát is beverted reggelire - szemöldökömet felvonva rákönyököltem a pultra. Shawn vállát vonogatva pillantott rám.

- És? Te nem etted meg, én meg igen. Ezzel mi a baj?

- Shawn - tettem kezem az övére, amolyan "jól figyelj rám" stílusban. - Hét darabról beszélünk. És lásd be, nem a legkisebbekre sikerültek - Karen hangosan felnevetett, Manuel megköszönte, hogy ellátom a gyermekét, Aaliyah pedig konyhamalacnak titulálta testvérét. Shawn értetlenül, széttárt karral fordult körbe, aztán fejét rázva felröhögött.

- Csak érjünk haza. Garantálom, hogy véged lesz, West - suttogta vészjóslóan.

- Nehogy bántsd - Karen ijedten bámult a fiúra, aki jóízűen felnevetett és anyjára hagyta a dolgot.

- Szerintem nem bántaná a menyasszonyt - vette el előlünk a tányért Manny, és közben rám vigyorgott.

- Tényleg - csapott a pultra, majd a homlokára Shawn. - Hiszen nekem menyasszonyom van!

- Okééé, szerintem vége a játéknak - simítottam meg a vállát nevetve, de Shawn a fejét rázva felállt, felhúzta a cipőjét és visszaballagott a konyhába.

- Mentem gyűrűt venni - nekem egy puszit adott a számra, Karennek a homlokára. Húgának és apjának intett, és a kocsikulcsot felkapva kisétált a házból.

- Ez most... Mi? - kérdezte Liyah teljes sokkban, és homlokát ráncolva nézett rám.

- He? - kultúrált módon eltátottam a számat, és Shawn után szaladtam, ki a házból. - Te ezt most komolyan gondolod? - kiabáltam ki neki az ajtóból, de csak a kocsiból integetett nekem, ahogy elhaladt a kapu előtt. - Shawn, ugye csak viccelsz? - hiába volt már hallótávolságon kívül, egy utolsó próbálkozással értetlenül széttárva a karom, neki támaszkodtam az ajtófélfának.

- Most komolyan elment? - jött a család többi tagja a konyhából. Karen aggódva mellém lépett és kinézett az utcára. Shawn már méterekkel távolabb járhat, én mégis várom, hogy röhögve visszatolasson, hogy így egy jó poénként tudjunk gondolni az egészre.

- Ez meghülyült vagy meghülyült? - kérdezte karba tett kézzel Aaliyah. Manuel döbbenten, szemét le sem véve az ajtóról, vállával félig felé fordulva válaszolt:

- Szerintem csak szerelmes.

- De most... most komolyan elmegy gyűrűt venni? - fordultam hátra hozzájuk, Karen pedig sopánkodva megragadta a karom.

- Ne érts félre, de remélem nem. Istenem, te még csak tizenhét vagy ő meg húsz, nagyon fiatalok vagytok. De biztos Shawn sem olyan hülye, igaz? - fordult segítségkérően férje felé.

- Őszintén? Én bármit kinézek belőle - vont vállat.

- De ugye nem kéri meg a kezem? - Aaliyah, Karen és Manuel szörnyen furcsán néztek bepánikolt arcomra, így kénytelen voltam magyarázatot adni félelmemre. - Fiatalok vagyunk, ilyen hülye nem lehet. Karen szeretem a fiadat, esküszöm senkibe nem voltam még úgy igazán szerelmes, de tudom, hogy Shawnnál egy nagyon, nagyon mély érzelemről beszélünk, de... de nem mennék még hozzá! Most töltöttem be a tizenhetet, ha komolyan megkéri a kezem és nemet mondok, egy életre megutál. Márpedig én nem fogok igent mondani! Tizenhét évesen nem leszek feleség!

- Blair, nyugi - lépett közelebb hozzán Liyah. - Ha meg is kéri a kezed, nem kell rögtön esküvőzni. Max. vártok pár évet, amíg mondjuk te is nagykorú leszel.

- De Aaliyah, viccnek ez jó, meg minden, és ha kiderülne, hogy hülyült, egy nagyot röhögnék az egészen, de látod itt valahol a röhögve visszatolató bátyád?

- Nem, de nyugi, oké? Nagy levegő - fogta meg a karom, és elhúzott az ajtótól. - Miért ne mondhatnál igent neki?

- Mert csak két hete vagyunk együtt, max. fél éve ismerkedtünk meg, és mindketten rohadt fiatalok vagyunk egy eljegyzéshez! Milyen példát mutatok így a húgomnak?

- Blair - suttogta már sokkal letörtebben Karen a hátam mögött. Egyik kezem kiszabadítottam Liyah kezei közül és megtöröltem a szemem.

- A kishúgomnak, aki már nincs. Tudom, bocsánat, kicsit eltévedtem - nevettem fel erőltetetten. - Talán jobb lenne, ha mennék.

- Blair, Shawn elvitte a kocsit - nézett furán Liyah.

- Amúgy se tudok vezetni - rántottam vállat értetlenül, és ellépve a lánytól, felvettem a cipőm. Aztán sóhajtva le is vettem, és szememet forgatva széttártam a karom. - És azt se, hogy merre kell menni - a szobában lévők hangosan felnevettek. Aaliyah kézen ragadott és visszahúzott az emeleti szobájába, és leültetett az ágyra.

- Miért ne kérhetné meg a kezed? - kulcsolta össze bátorító mosollyal ujjainkat.

- Mert... - kezdtem bele, de számat befogva rám mordult.

- Az életkor nem elég kifogás.

- Ajh, akkor nem tudom, oké? - ingerülten csaptam combomra. - De én nem... nem tudom, nem tudom, hogyan reagálnék rá. Iszonyatosan bepánikolnék, ha beállítana és letérdelne elém.

- Blair. Anya is és te is össze vissza beszéltek. Inkább örülj! Mondom: majd vártok pár évet. Addig kiderül, hogy együtt maradtok-e, meg ilyenek. Lazíts, ez csak egy eljegyzés.

- Ha egyáltalán megteszi - dünnyögtem szemet forgatva.

- Ha egyáltalán megteszi - erősítette meg bólintva mondatom. - Ne görcsölj, még nem is biztos. Lehet, csak ugratni akar minket.

- Lehet - sóhajtottam. - De azért felhívom.

Vissza szaladtam a konyhába, és táskámból kihalászva a telefonomat, fülemhez emelve a készüléket, tárcsázni kezdtem. Hat alkalommal pórbáltam meg újra és újra, de egyszer sem szólt bele nevetve, hogy "nyugi, szivatlak, megyek vissza."

- Nem veszi fel - csaptam le a telefont.

- Majd csak visszajön - rántott vállat Aaliyah, és a nappaliba ment, és csatlakozott a szüleihez.

- Hogy lehetsz ilyen nyugodt?

- Úgy, hogy ismerem a tesóm. Ha megkéri a kezed, ha nem, ő nem olyan ember, aki bárkire is ráerőszakol bármit. A szexben is vár rád, ebben is fog. Feltéve, ha megteszi.

- Aaliyah! Azt a bizonyos szót inkább meg sem hallottam - csattant fel lábára csapva Karen, aztán sóhajtva hátradőlt a kanapén. - De igazad van - legyintett a szemét forgatva.

Oké, most őszintén: gáz, hogy ennyire parázok? Szeretem, imádom, tisztelem Shawnt, életem első nagy szerelme, akiért vízbe is ugranék, hiába nem tudok úszni. De akkor is bennem van az, hogy:
1.: Fiatalok vagyunk.
2.: Nem ismerjük egymást évek óta.
3.: Igazából nincs harmadik, de csak annyit, hogy parázok!

- Fél nyolc van. Most már tényleg illene visszajönnie - dünnyögte Manuel, ahogy órákkal később újra visszaültem a kanapéra. Aaliyah egy csésze teát nyomott a kezembe, amit egy hálás mosollyal köszöntem meg.

- És ha valami történt vele? - Karen azonnal vad aggódásba kezdett, mikor nyílt a bejárati ajtó. Shawn összetéveszthetetlen zihálása hallatszódott az előszobából, mire a bögrét kapkodva leraktam az asztalra és kirohantam elé.

- Mégis hol voltál? - förmedtem rá, és megragadva a kezét teljes testével magam felé fordítottam.

- Mondtam, hogy elmegyek gyűrűt venni - vigyorogva rántott vállat, és zsebéből előhúzott egy bársonydobozkát.

- Hogy...? - elakadt a szavam, ahogy vigyorogva féltérdre ereszkedett, és ott, az időközben a szobába tódult család előtt édesen felnézett rám, és anélkül, hogy kinyitotta volna a dobozkát, feltette a kérdést:

- Hozzám jössz feleségül?

Jézus, komolyan megtette!

▪▪▪

Ha valaki szerint Blair és Karen valóban össze vissza beszélt, az nyugodjon meg, direkt van így. Próbáltam érthetőre, de kicsit zavarosra csinálni, mert általában, ha valaki ideges, könnyen mond badarságokat és talál ki tök átlátszó érveket. (Remélem nem csak én, mert az elég gáz lenne😅)

Ti hogy reagálnátok, ha Shawn megkérné a kezeteket?

De ezzel véget ért mára a móka, megvolt a két rész, így most már egészen holnapig búcsút mondok nektek.

Shawnnal teli szép délutánt és estét nektek.💕