Blair

- Kicsim - húzott félre Shawn, a reptér felé sétálva. Andrew kíváncsian nézett hátra ránk, de Shawn egy intéssel elintézte. - Öt perc és megyünk - kiáltotta oda a férfinak.

- Egy perccel se több - mutatta fel mutatóujját.

- Szóval - fordult vissza hozzám sóhajtva. - Ne kerülj ennyire. Szeretlek, és nem akartam rád ijeszteni. Mindennél fontosabb vagy nekem, te vagy az én hercegnőm és, ha tehetném már rég az én nevem viselnéd. Nem akarom, hogy haragudj rám, hogy félj tőlem vagy bármi kétséged legyed irántam és az érzéseim iránt. Barom vagyok, aki olykor pánikrohammal küzd, illetve mostmár úgy néz ki, hogy dühkitörései is vannak. De csakis azért, mert mindennél jobban szeretlek, te vagy a mindenem, és a legjobbat akarom neked, a családodnak, és a kapcsolatunknak. És iszonyatosan fáj, hogy reggel óta szinte rám sem nézel, és ilyen szinten kerülsz. A kezemet sem voltál hajlandó megfogni, és inkább Jake mögött járkáltál, távol tőlem. Kérlek szépen, ne csináld ezt - fogta meg a kezem, és könyörögve nézett rám. Még lejjebb is hajolt, térdét kissé berogyasztotta, így majdnem egy szinten volt az arcunk, és a pózolása valóban átadta az üzenetét. - Kicsim, kérlek - kezdte el hüvelykujjával simogatni a kézfejem. Sóhajtva néztem félre, szememet lehunyva próbáltam takargatni gyűlő könnyeim.

- Az a baj, hogy nem tudlak nem szeretni. Még akkor sem, ha egy állatként viselkedsz és komolyan megijesztesz - motyogtam visszanézve a zöldes szemekbe. - De én tényleg nem tudtam, hogy ilyen is tudsz lenni - ráztam meg a fejem, és utat engedtem a könnyeknek. - Féltem tőled Shawn. Olyan voltál, mint egy fenevad - zokogtam fel arcomhoz kapva a kezem.

- Istenem, tudom - kétségbeesett kiáltással szorosan átölelt, és egyik kezével erőszakosan megdörzsölte az arcát. - Barom vagyok, tudom, néha egy igazi vadállat, de nem tudnálak bántani. Mindegy, hogy mennyire van elborulva az agyam, te vagy a mindenem, életem legszebb kincse. Meg is ölném magam, ha valaha kezet emelnék rád - remegő ajakkal fúrta fejét a nyakhajlatomba, és sokkal szorosabban ölelt.

Pólójának mellkas részébe kapaszkodva bújtam hozzá minél közelebb, és egyre keservesebben zokogtam, mikor Shawn válla is megrázkódott, és egy hatalmas szipogást hallatott a nyakamnál.

- Te most sírsz? - kérdeztem elképedve, minden erőmet beleadva próbáltam eltolni magamtól, hogy lássam az arcát, de csak még jobban hozzám bújt. - Shawn? - egyre ijesztőbb látvány volt a gyorsan emelkedő és süllyedő mellkas, és az olykor megrázkódó vállak. - Édesem, kérlek nézz rám - elhúzódott tőlem, és erőszakosan letörölte az arcán lefolyó, összesen két darab könnycseppet.

- Sajnálom. Akkora egy puhány féreg vagyok. Nekem kéne téged vigasztalnom, erre bőgök, mint egy ovis.

- Nem, Shawn, nem - ráztam meg hevesen a fejem. - Nem akkor vagy erős, ha sosem sírsz. Akkor vagy az, ha kimered mutatni az érzelmeid, és elmered mondani a gondolataid. Nem vagy puhány. Épp ellenkezőleg: ettől leszel még nagyobb a szememben - simítottam végig az arcán, és a tarkója felett beletúrtam a hajába.

- Nem haragszol? - szipogott még egyet, reményteli tekintettel átkarolva a derekam.

- Nem is haragudtam - mosolyodtam el halványan. - Sajnálom, hogy kerültelek.

- Sajnálom, hogy ekkora barom vagyok. Alig vagyunk együtt két hete, te meg már a fél lelkedet kisírtad miattam.

- Hivatalosan - emeltem ki a szót, - alig vagyunk együtt két hete. Na és, mi van az előtte lévő hetekkel?

- Szeretlek - rázta meg a fejét Shawn. - Elmondhatatlanul szeretlek - hajolt ajkamra.

- Én is téged - suttogtam, és vigyorogva csókoltam vissza, mikor megszüntetett köztünk minden távolságot.

- Tubicáim, gyertek már, ez már hét és fél perc volt! - kiáltott ki Andrew a reptér bejáratán. Az a kevés ember, akik itt járkáltak furcsán néztek ránk, de ennél több figyelmet szerencsére nem kaptunk.

Shawn vigyorogva megfogta a kezem, és elindult befelé. Andrew mellett elhaldva a menedzser széles mosollyal megszólalt:

- Látom rendbe tettétek magatokat. Elképzelni sem tudtam, hogy miért nem cukiskodtok - rázta meg nevetve a fejét, aztán átvette a vezető szerepét, és a magángép felé terelt minket. - Felszállás - rikkantotta, ahogy előreengedett minket.

Vigyorogva lehuppantam a repülő oldala mentén elhelyezkedő kanapéra. Shawn mellettem, Zubin egy ablak melletti székben, Mike és a többiek pedig teljesen elszórtan tunyultak az egész gépen.

- Na, látom minden csodás - jegyezte meg Jake, akivel egész ideúton beszélgettem.

- Egyáltalán mi volt a vita tárgya? - fordult felén Zubin.

- Az, hogy a haverod egy barom állat - néztem Shawnra csúnyán.

- Húha, megerőszakoltad? - kérdezte Mike.

- Mi vaaan? - tárta szét a karját. - Jézusom, fúj, dehogy! Szeretem a barátnőmet, te barom, és várok rá, ameddig csak kell - Shawn egy alváshoz előkészített plédet vágott a sráchoz, aki vihogva visszadobta. - Nyomorék - morogta az orra alatt.

- Nem nagyobb, mint te - kényelmesen elhelyezkedtem, levettem a cipőm, és Shawnhoz bújva elnyújtóztam. Shawn nevetve rám terítette a pokrócot, és kicsit eltolt magától, amíg ő is lefeküdt. Fejét a karfára döntötte, azon kívűl egy párnára, hogy kényelmesebb legyen, engem pedig mosolyogva a mellkasára húzott.

- Hát egyem meg őket, de drágák - gügyögött Josiah és telefonjával lőtt pár képet. - Szabad?

- Rakjad - legyintett Shawn oda sem nézve, és puszit nyomva a homlokomra, lehunyta a szemét. - Majd keltsetek, ha megérkeztünk.

- Én nem vagyok álmos - suttogtam felnézve az alattam fekvő srácra.

- Nem baj. Akkor csak maradj itt velem, amíg alszok - kezével párszor megsimította a derekamat, és csukott szemmel elvigyorodott.

▪▪▪

- Apa - Shawn, akár egy kisgyerek, úgy bújt Manuel karjai közé. A nála alacsonyabb férfi nevetve ölelte át fiát, aztán vállát megveregetve elvált tőle, és rám nézett.

- Szia, Blair. Jó végre személyesen is látni. Manuel vagyok, tegezz nyugodtan - nyújtotta felém a kezét.

- Öhm, üdv? - inkább kérdésnek hangzott a köszönésem, mire Manny felnevetett.

- Mondtam, hogy tegezz - dorgált meg viccesen, aztán magához húzott és lazán átölelt. A férfi válla felett átnézve láttam a vigyorgó Shawnt, aki mögött egyre több rajongó gyülekezett. Nevetve elváltam az apjától, és a háta mögé intettem.

- Ó, óó - nézett rám vissza Shawn, mint akinek akkor esett le, hogy mennie kellene képeket csinálni. - Akkor én megyek is, boldoggá teszem a leghangosabb rajongóimat.

- Ugye tudod, hogy nagyon boldog veled a fiam? - fordult felém mosolyogva Manny, miközben felvette Shawn csomagjait, amiket a földre tett a távozása előtt.

- Reménykedem benne, igen - mosolyogva dobtam egyet a sporttáskámon, és ketten elindultunk a ránk váró kocsi felé.

- Ahogy elnézem, nagyon is az - Manny egy kisebb erőfeszítéssel beemelte a csomagokat, majd átvette őket tőlem is, és megkerülve a kocsit, be is szállt.

- Mizu, Blair? - kiáltott hátra Josiah.

- Semmi - nevettem fel. - Andrew és Jake még bent vannak?

- Aha.

- Akkor mentem, sziasztok - intettem egyet, és kikászálódva a kocsiból, visszaszaladtam az épületbe.

- Mizu, Blair? - kérdezte vigyorogva Andrew, ahogy lefékeztem mellette.

- Miért kérdezi ezt mindenki? - tártam szét a karom értetlenül. - Amúgy semmi, Drew - sóhajtottam vállat vonva, aztán Shawnra szegeztem a tekintetem, aki mosolyogva készítette a képeket, és sorra adta át az ajándéktasakokat Jakenek. Aztán elfogyott a tömeg, mindenkivel csinált képet, így vigyorogva elköszönt rajongóitól és hozzánk sétált.

- Ez mindegy egyes alkalommal egy hihetetlen érzés - mosolyogva átkarolta a derekam, miközben kifelé tartottunk. - Olyan aranyosak, de komolyan. Nem értem ezt a nagy rajongást, de szuper érzés, hogy akár egy képpel mennyire feltudom dobni a napjukat.

- És mennyi embert sírva tudsz fakasztani, ha az országukban vagy, de nem láthatnak téged - fűztem hozzá elmerengve. - Hmm, nehéz dolog ám öt éve fanodnak lenni.

- Jézus - rázta meg a fejét nevetve Shawn. - Viszont fáradt vagyok, haladjunk már.

- A repülőutat is végigaludtad - néztem rá furcsán, mire csak mosolyogva vállat vont.

- Na jó, igazából csak kettesben szeretnék veled lenni végre - suttogta, hogy csak én halljam, és puszit nyomott a halántékomra.

- Oké, igazad van, haladjunk már! - az utolsó két szót hangosabban mondtam, ezzel kicsalva a körülöttem lévő három ember nevetését.

- Azt hiszem ma délután szigorúan el kell kerülni a Mendes-rezidenciát - szólt fejét rázva Andrew.

- Hát, ja. Jobban teszed, ha távol maradsz a mi szobánktól, Andrew - vetett rám egy huncut pillantást Shawn, mire kuncogva fúrtam menet közben a mellkasába vöröslő fejem.

▪▪▪

!FONTOS!
Kissé bizonytalan vagyok a Klisé mentes című könyvemben. Hiába kapom a dicsérő kommenteket, sehogy sem vagyok vele megelégedve. Így arra a döntésre jutottam, hogy ma leszedem a könyvet és egy kicsit még finomítok rajta, átírom stb.
Tegnap este/éjszaka is ezzel foglalatoskodtam, egy füzetbe kezdtem vázlatot készíteni, hogy minél jobb lehessen a könyv.
Az alapsztori nem változik, itt-ott nyúlok csak bele.

Viszont ez azzal jár, hogy valószínűleg lassabban készülnek majd a részek ide. Ezt kérlek nézzétek el nekem, nagyon igyekezni fogok tartani magam, és legalább kétnaponta részt hozni.

Ez nem sokáig, csupán jövőhét szombatig lesz így, vagyis egy teljes hétig. Bízom abban, hogy ennyi idő elég lesz a javításra, tekintve, hogy tegnap is már egész sokat haladtam.

Megértéseteket köszönöm.

Remélem tetszett a rész, Shawnnal teli szép napot kívánok nektek💕