Blair

- Következő állomás? - heveredtem le az ágyra. Shawn pólóját és hosszú nadrágját levéve fáradtan dőlt mellém.

- Portugália. Holnap indulunk. Ja, és találkozni fogsz apuval, kint fog várni a reptéren - hunyta le fáradtan a szemét, és átfordult az oldalára. Könyökömre feltámaszkodva hajoltam felé, és a hajával kezdtem játszadozni.

- Manuel mindig is szimpi volt - mosolyogva lehajoltam hozzá és puszit nyomtam a homlokára. - El ne aludj, Shawnie - súgtam, mikor egyre nagyobbakat szusszantott. - Tusolj le előtte, gyere - kezét megfogva húztam a fürdő irányába és bezártam mögöttünk az ajtót.

- Inkább fürödjünk - ült le a kád szélére és engedni kezdte a vizet.

- A dugó nem kéne? Anélkül lefolyik a víz, Édesem - nevetve lengettem meg előtte a kis műanyagot, és mellette behajoltam a kádba, és a helyére illesztettem.

- Tudod mit várok legjobban? - derekamat megfogva a térdére húzott, és átkarolt.

- Na, mit?

- A magyarországi fellépést. Sosem voltam még ott. Istenem, olyan izgatott vagyok miatta! - széles vigyorral puszit nyomott a nyakamra, és nevetve megszorongatott.

- Igen, biztos szép hely. Sőt, állítólag a dédnagymamám, akitől a magasságomat is örököltem, magyar volt. Jó lenne megnézni az országát.

- Ejha, a barátnőm részben magyar. De menő - füttyentett elismerően.

- Az én barátom meg félig portugál, félig angol, és világhírű énekes és dalszerző, és mindössze húsz évesen érte el azt, amiről a hasonló korúak sokszor csak álmodoznak. Na, akkor ez mi? - vontam fel a szemöldököm, mire Shawn nevetve egy "ööö"-t hallatott, aztán hátrafordulva állított a víz hőmérsékletén.

- Kérlek szépen - fordult vissza hozzám. - Én azt mondom, hogy mindketten piszok szerencsések vagyunk - nyomott puszit a számra.

- Az biztos - álltam fel a térdéről és lekaptam a pólóm. - Remélem, ez sokáig így is marad.

- Ha rajtam múlik, mire észbe kapsz a te vezetékneved is Mendes lesz.

- De nem csak rajtad múlik - összeráncolt szemöldökkel nézett rám, tekintete lyukat égetett a hátamba, amíg a nadrágomtól is megváltam, aztán kissé tartózkodva fogadta, ahogy a visszahuppanok a lábára. - Mi van?

- Miért vagy ilyen negatív? Nem hiszel abban, hogy a feleségem leszel?

- Dehogynem, de nem tudhatod előre, hogy mi lesz. Az egy dolog, hogy te most azt mondod, velem éled le az életed, de lehet, hogy egy-két év múlva meg már mással fogsz így ülni a kád szélén, és neki mondod majd, hogy szereted, meg... meg őt teszed a legszerencsésebbé a világon, amiért maga mellett tudhat.

- Tudod - arca komor volt, és hatalmasakat sóhajtott. - Ebben igazad van. Nem tudhatjuk, hogy mi lesz, de... de egyet azért mégis.

- Mi az?

- Az, hogy téged sosem felejtelek el. Komolyan Blair. Te vagy nekem az első, igazi, nagy szerelmem. És nagyon remélem, hogy egész életemben melletted kelhetek fel, és melletted élhetem le az életem.

- Szeretlek - vontam meg a vállam vigyorogva, és ajkára hajoltam.

- Én is - suttogta, mielőtt megcsókolhattam volna.

■■■

- Szépséges jó reggelt, tubicáim - rontott be Andrew a szobába, egy időben a Shawn telefonján megszólaló ébresztővel. - Tessék indulni készülődni, és legközelebb legyetek óvatosabbak. Nem zártátok be az ajtót - nyomta ki a telefont, és lerántotta rólunk a takarót. Apró sikkantás hagyta el a számat, mivel hálóingem az éjszaka folyamán felcsúszott, így Andrew megcsodálhatta az egy szál bugyi által takart alsótestemet.

- Andrew, baszki, menj már ki - Shawn átlendítette rajtam az egyik lábát, hogy valamennyire takarjon. Igaz, a menedzsert nem igazán érdekelte a látvány, ugyanis a függönyöket húzgálta el nagy izgatottsággal.

- Már nem azért, de ti itt is rosszalkodtatok? - nézett megilletődve Andrew az egyik ablakpárkányra.

- Nem, miért? - válaszolt Shawn. Andrew félreállt az ablakból, így észrevettük az egyik alsógatyát a párkányon. - Jaaaa, az nem az - nevetett fel Shawn. - Tegnap véletlenül beleejtettem a fürdővízbe, Blair meg kirakta oda száradni - mesélte nevetve, közben felvette a takarót, és a derekamig rám terítette. - De most már húzzál kifele, a barátnőmön csak egy póló meg egy bugyi van.

- Igazából hálóing - motyogtam vörös arccal, és a párnába temettem a fejem.

- Oly' mindegy az most, Kicsim - eltudtam képzelni, ahogy megforgatja a szemét és legyint egyet. - Na, Andrew, ne mondjam még egyszer.

- Jól van már - szólalt meg sértődött hangszínen, aztán kitrappolt a szobából.

- Ez egy igazán mindennapi reggel - nevettem bele a párnába, de mivel elég nehezen kaptam így levegőt mosolyogva felültem.

- Hát, ez az - Shawn mosolyogva hajolt felém a szokásos reggeli puszijáért, aztán sóhajtva cirógatni kezdte az arcomat. - Mi lesz velem, ha visszamész Angliába?

- Ne gondolj most erre - hunytam le a szemem, fejemet a keze irányába döntöttem, mint egy kiscica, mire halkan felnevetett.

- De olyan rossz lesz. Nem leszel mellettem, és tök sokáig nem látjuk egymást.

- Eddig se valami gyakran találkoztunk.

- De az más. Akkor még nem voltál a barátnőm, akit legszívesebben egész nap ölelgetnék, és magam mellett tudnék. A koncerten is olyan jó volt, hogy tudtam, ott vagy a színpad mögött és mosolyogva nézed az előadást.

- Azt kihagytad, hogy mennyire büszke vagyok rád - suttogtam közelebb mászva hozzá. - Shawn, a koncertjeidet nagy részben adják élőben is. Akár házi írás közben is hallgathatom, és otthonról is mosolyogva nézhetem, ahogy a színpadon mozogsz, és millió üzenetet írhatok, hogy mennyire fantasztikus voltál, és, hogy mennyire büszke vagyok rád.

- De az nem ugyanolyan - rázta meg a fejét lehangoltan.

- Shawn, veled leszek egész augusztusban. Tizedike van, nem most kell hazamennem.

- Hamar elrepül az idő. És aztán megint ki tudja, mikor ölelhetlek meg és csókolhatlak halálra.

- Jó, ez nagyon cuki, és igaz is, de kérlek, most csak az lebegjen a szemed előtt, hogy itt vagyok veled, szeretlek, és holnap este is büszkén fogok tapsolni a színpad mellett. Ne gondolj arra, hogy mi lesz később. Élj a mának egy kicsit - karoltam át a nyakát és biztatóan megcsókoltam.

- Huh, oké - fújtatott egyet. - Ne haragudj csak hirtelen belegondoltam és kicsit bepánikoltam.

- Nem kell. Megoldjuk, oké? Kibírjuk a turnédat, most is, és jövő évben is. Jövőre is simán meglehet csinálni, hogy a nyári helyszíneken veled tartok, és akkor majd halálra csókolhatsz.

- Ilyenkor lenne jó, ha fontolóra vennétek az ajánlatom és átköltöznétek Kanadába - motyogta maga elé, és beletúrt a hajába. - Menjünk készülni - szállt ki az ágyból és a bőröndjébe kezdett pakolászni.

- Ez anyuékon múlik, Shawn. Nekem semmi ellenvetésem ellene - vontam vállat már én is kissé lehangoltan, és én is összeszedtem pár széthagyott holmim, illetve kiválasztottam a mai ruhám.

- Olyan jó lenne. Szüleidnek simán tudnék munkát találni! Anya az ingatlanos, ő segít a szomszédoknak árulni a lakást, simán megvehetnétek! Két utcával lejjebb van egy műhely is, de apukád akár sajátot is nyithatna, anyukád meg bárhova elmehet recepciósnak. Te meg ott lennél helyben, nem kellene egy óceánt átutaznunk, hogy pár napra együtt lehessünk - csattant fel idegesen, és kiválasztott ruháit az ágyra dobta. - Bármikor átjöhetnél hozzám, akár nálam is aludhatnál, és sokkal jobb érzés lenne úgy hazamenni Torontóba, hogy tudom, te ott vársz rám a lakásomban, a reptéren vagy akár anyuéknál. Minden annyival könnyebb lenne!

- Kérlek, fejezd ezt be - tettem karba a kezem remegő ajkakkal. - Megmondtam, hogy nem rajtam múlik, Shawn. Anyuék pedig nem hiszem, hogy ekkora segítséget valaha is elfogadnának tőled, hiába van pénzed. Úgy éreznék, hogy kihasználnak téged, a lányuk barátját, hogy nekik jobb legyen.

- De az Istenért is, én ajánlottam fel! - kiáltott fel dühösen, két kezével hajába túrva, és előrébb dőlve széttárta karját. - Nem használnának ki, ha egyszer én hoztam fel az ötletet. Hogy használhatnának ki? Nekem nincs szükségem ennyi pénzre, szívesen segítenék, teljesen önszántamból. Ez nem lenne kihasználás - közeledett felém lassan tagolva utolsó mondatát. Ismeretségünk óta talán először ijedtem meg úgy igazán Shawntól. És talán most először éreztem azt a kettős érzést, hogy valakit mindennél jobban szeretsz, de mégis félsz tőle.

Kezemet számhoz szorítva tört ki belőlem a zokogás, és Shawntól elfordulva próbáltam távolabb kerülni tőle, de a szekrény elállta az utamat, és vállal jó erősen neki is ütköztem.

Shawn, mint akit hirtelen hidegzuhany alá löktek, seperc alatt kapcsolt, és arca dühöngőből aggódóra és ijedtre váltott.

- Baszki - kiáltott fel két kezével erősen hajába tépve, és még jó fél percig zúdította magára a szitokszavait. - Kicsim, kérlek - nézett rám könyörgőn, és könyökömet fogva próbált maga felé húzni. - Akkora egy hülye vagyok - ellenkezésem hiába való volt, sikerült átölelnie, arcát a nyakamba fúrta, és nyugtatóan cirógatta felkaromat. - Kérlek, ne haragudj. Nem akartam rád ijeszteni.

- Sosem láttalak még ilyennek - zokogtam el-elcsukló hangon, kezeimet Shawn mellkasára támasztva. Eszemben sem volt elhúzódni tőle, mindezek ellenére kellett a közelsége, mégha a frászt is hozta rám.

- Sajnálom, Kicsim. Szeretlek, és sosem tudnálak sem bántani, sem hibáztatni téged. Semmi pénzért, oké? Kérlek, ne haragudj rám.

- Idióta barom vagy, remélem tudod.

■■■

Lelkizős, balhés rész a láthatáron. Van egy olyan érzésem, hogy Shawnt most sokan vasvillára szúrnátok.
De ettől függetlenül nagyon remélem, hogy tetszett nektek a rész. Ha igen, vote-oljatok, kommenteljetek, kövessetek be, ha még nem tettétek.

És, ha már ilyen lelkizős lett ez a fejezet, én is mondok pár dolgot:

Nagyon, nagyon, nagyon szeretném nektek megköszönni, hogy ez a könyv ott tart, ahol. Ugyan a könyv olykor klisés, és van pár rész, amivel nem vagyok annyira megelégedve, mégis erre vagyok a legbüszkébb. De ez mit sem érne, ha nem nem lennétek ti. Köszönöm, hogy napról napra többen olvastok, és ilyen sokatoknak tetszik. Nélkületek nem tartana sehol ez a könyv.

Shawnnal teli szép napot nektek, és előre is csodás hétvégét kívánok minden olvasómnak.💕