Blair

- És mit csinálunk még? - izgatottan pattogtam a fáradt társaság mellett, Nick fájdalmasan felnyögött, Adam hatalmasat fújtatott, mint aki húsz kilométert futott. Dan harsányan felnevetett és a rám vigyorgó Shawn vállára csapott.

- Majd a herceged kifáraszt - kacsintott rám. Először megtorpantam és nagy szemekkel, kissé hülye fejjel pislogtam a férfire, aztán felkiáltottam.

- A kurva anyád! - megérzéseire hagyatkozva futásnak eredt, én pedig utána indultam. Az egész társaság fáradt nevetésbe kezdett, ami egyre csak hangosabb és energikusabb lett. Végül, mikor Shawn mellett szaladtam el, ő megragadta a derekam, és nevetve megölelgetett, ahogy mellkasának ütköztem.

- Elég lesz mára, te energiabomba - nevetve a nyakamba fúrta az arcát, és a combomhoz nyúlva felemelt. - Értem én, hogy nagy kézis vagy és rohadt sokat bírsz futni, de háromnegyed tizenegy van, Kicsim. Nézd Dant, mindjárt meghal - nevetve lihegtem ki magam, aztán mocorogni kezdtem Shawn ölében. Nem engedett, csak egyre jobban szorított, mikor velem szemben vaku villant, és Camila kiáltott fel, hogy "ez de jó kép lett. Nagyon cukik vagytok!" - Hah, mindig tudtam, hogy jó modell lennék - vigyorogva hátra dobtam hajam a vállam felett.

- Jajj, az egó - forgatta meg szemét Cami.

- Hát, most na - nevetve vállat vontam. Tovább mocorogva elértem, hogy Shawn letegyen a földre, én pedig megragadtam a kezét, és teljesen őrült módon magunk közt kezdtem lóbálni.

- Nagyon jó kedved van, kicsilány - Adam mellettünk sétálva szuggerált engem, ahogy vigyorogva, dudorászva, és olykor örömömben szökkenve egyet-kettőt haladok a parkoló felé.

- Igeeen - énekeltem nevetgélve.

- Mi van, bekented magad nevetgéllel? - Nick hátulról megragadta két vállamat, és felette az arcomhoz hajolt.

- Jajj, ezeréves poén - legyintettem túljátszva a szerepem. Nick fejét csóválva elengedett és visszasétált Camilához, akivel beszélgetésbe elegyedett.

- Hol fogok aludni? - fordultam Shawn felé, aki egy "ez most komoly?" fejet vágott, átkarolta a vállam és bizalmasan a fülemhez hajolt.

- Van egy lakásom, abban egy hálószobám, ahol van egy ágy. Tudod, az a bútor, ahol az emberek aludni vagy éppen nem aludni szoktak. A lényeg, hogy pihe-puha, nagyon kényelmes, ha esetleg olyasmire használnák, nem zavar senkit, mert halk. Na, én ott, te meg a földön fogsz aludni.

- Anyád - kezemet arcába nyomtam, és eltoltam a fejét.

- De most erre mit mondjak? Szerintem alap dolog, hogy a barátnőm velem alszik - nevetve széttárta a karját, mire ezt kihasználva átöleltem a derekát. Mindketten megálltunk és csak ölelgettünk egymást, Camila legnagyobb örömére, ugyanis valamiért minden hasonló pillanatot kész megörökíteni.

- De cukik már - olvadozva nézett minket, és vigyorogva lőtt még egy képet. - Én shippelem őket - elrakta telefonját, és vállat vonva ránézett a három fiúra, akik unott képpel néztek vissza rá. - Mi az? Aranyosak, nem? - tárta szét a karját értetlenül.

- De, azok. Mi is nagy shipperek vagyunk - Adam Colgate-mosolyt villantva mutatta fel két hüvelykujját, aztán ujjaival szivecskét formált, felénk mutatta és nyávogni kezdett: - Jaj, de cukikák! Hashtag Blawn forever! - az egész társaság dőlt a nevetéstől, Shawn pedig mellé lépett és lekevert neki egyet.

- Inkább menjünk - nevetését visszatartva megrázta a fejét, és kézen fogva engem, kissé sietősen kezdett az autó felé húzni.

- Minek rohansz ennyire? Randid lesz? - ültem be mellé az anyósülésre.

- Itt van pár fotós - mutatott óvatosan az aréna közelében egy pontra. - Nem kell semmit látniuk. Szóval megyünk.

- És a többiek?

- Nickkel úgy beszéltük meg, hogy elviszi őket, ahova kell. Camilát a hotelbe, Adamet meg Dant haza - vonta meg a vállát, és rám vigyorogva beindította a kocsit. - Mi meg megyünk hozzám - kezét combomra simította, és kikanyarodott az útra.

- Na, ez tetszik - bólintottam elégedettséget tettetve. - És mit fogunk csinálni?

- Nem tudom. Játszhatnánk - vonta meg a vállát

- Mit? - kaptam felé a fejem, nem mindennapinak mondható kijelentésére. Hiszen ez tényleg ritka, egy majdnem húsz éves "érett" srác szájából.

- Khm... Sakk? - már majdnem rávágtam, hogy "te komolyan sakkozni akarsz velem?", mikor a mondat értelme célba ért, és nagyot koppant ott bent, a fejemben.

- Ezt nem mondod komolyan ugye? - Shawn perverz mosolya egy pillanat alatt eltűnt, mikor halk, csalódottságot tükröző hangom belesuttogott a levegőbe.

- Hogy érted? - értetlen, és egyben ijedt arckifejezéssel kapkodta a tekintetét az arcon és az út között.

- Komolyan, Shawn? Erre kellek? Mert akkor inkább szerzek egy repülőjegyet és hazamegyek - hangom megremegett, a sírás szélén álltam, ahogy a kihasználás gondolatai beférkőztek az agyamba. Kezét lelöktem combomról, szorosan az ajtó mellé húzódtam, és szipogva kibámultam az ablakon.

- Baszki - szisszent fel nagyon halkan Shawn, és megpróbált a kezemért nyúlni. - Blair, félreérted!

- Ezt hogy lehet félreérteni? - fordultam felé kiabálva. - Téged ki küldött rám? Vagy csak simán magadtól szeretnél kihasználni? Nem vagyok szűz, ez a hajó elúszott!

- Kicsim, erről szó sincs - próbálta újból megérinteni a lábam.

- Ne érj hozzám. Most ne, kérlek - húzódtam vissza, fejemet az ablaknak döntve vártam, hogy megérkezzünk ahhoz a bizonyos lakáshoz.

- Kicsim - Shawn nagyjából öt perc után lehúzódott az útról, és felém fordult. Nem is jutott szóhoz, Nick kopogott be az ablakon, aki velünk együtt leállt. - Mi van? - Shawn ingerülten húzta le az ablakot, mire barátja hátrahőkölt, és kezét feltartva nézett ránk.

- Bocs, ember. Csak megakartam kérdezni, hogy baj van-e. De látom nem alkalmas. Azért gyereket ne csináljatok még, jó?

- A kurva anyád, Jones! - Shawn idegesen csapott a kormányra, telibe találva a dudát. - Nem fogunk szexelni a hátsó ülésen, te barom! Vidd haza a többit, nekünk van egy kis megbeszélnivalónk - választ sem várva felhúzta az ablakot, és újra felém fordult. Nick még elmotyogott egy "bocs"-t, ahogyan a szájáról leolvastam, majd visszaszállt a kocsiba, és elhajtott.

- Haladjunk már - mordultam fel visszafordulva az ablak felé.

- Addig nem, amíg végig nem hallgatsz - Shawn kicsatolta az övét, egyik lábát átvette a váltón, és az én lábam mellé tette. Feltérdelt az ülésre, és szinte belehajolt a személyes terembe. - Kicsim, ne csináld. Én csak vicceltem. Azt hittem, veszed a poént - végigsimított az arcomon, ezzel letörölve pár könnycseppet.

- Bazdmeg hogy vegyem a hülye poénjaidat úgy, hogy engem előtte rohadtul de átvertek? Szerintem te is beparáznál, ha egy szív nélküli pöcsnek adnád oda a szüzességed, aki utána jópofizik, meg bizonygatja, hogy így kedvel meg úgy kedvel, aztán kiderül, hogy a legjobb barátod küldi rád! Ha ezek után neked is elsütnének egy ilyen "poént" - mutattam idézőjeleket, - te is kurvára félre... - Shawn csókja félbeszakított, egyik kezével derekamat karolta át, a másikkal az ablaknak támaszkodott, nehogy rám essen. Akármi is a szándéka velem, a csókjaival és öleléseivel lerombolja a falaimat, teljesen képtelenné tesz a védekezésre. Mintha ki lennék szolgáltatva neki. Talán ez (is) bizonyítja az iránta érzett szerelmem.

- Ne haragudj, erre nem gondoltam - suttogta, pár milliméterre tőlem. Egymás elől kapkodtuk a levegőt, mikor egy újabb, kissé rövidebb csókot lopott. - Nagyon szeretlek. És várok, ameddig kell - megkönnyebbülten sóhajtottam fel, homlokom az övének döntve.

- Köszönöm, ez sokat jelent - karjaimmal átkaroltam széles vállát, elhajolva tőle, mostmár vigyorogva néztem a szemébe. - Én is szeretlek. És ne haragudj, hogy hisztiztem.

- Nem, nem! Ez jogos volt, te ne haragudj. Nem kéne ekkora baromnak lennem - sóhajtva visszahuppant az ülésébe, és szemét lehunyva ráhajolt a kormányra.

- De én szeretem ezt a barmot - kezemet most én tettem térdére, Shawn vigyorogva rám nézett, és összefonta ujjainkat.

- Menjünk haza - sóhajtott még egyet. - Majd összebújva megnézünk egy filmet, aztán alszunk egy nagyot, jó?

- Jó - bólintottam.

■■■

Ahhoz képest, hogy mennyire meg voltam ijedve, hogy nagyon későn leszek kész, hamar meglettem. Szerencse, hogy az alapötlet megvolt, különben max. 10 szó lenne meg.

Remélem tetszett nektek, és nem találtátok unalmasnak. Tekintve, hogy se holnap, se holnapután nem leszek (ismét) itthon, a részek valószínűleg vagy így, este hat és fél kilenc között vagy nagyon későn (akár tizenegykor is) érkezhetnek. Én azért reménykedem az elsőként említett időpontokban, és magamat ismerve (hogy mennyire ki tud kapcsolni az írás, és hogy mennyire élvezem) ez megvalósul.

Aki esetleg még nem látta, kiraktam ma a másik könyvem (Klisé mentes) első részét. Nézzetek bele bátran. (Eskü ez volt az utolsó önpromó😅)

Shawnnal teli szép álmokat nektek💕