Blair

Shawn: Jézusom, Kicsim... Ez valami bámulatos. Nem is mondtad, hogy rajzolsz.

Hajnali négy ötvenegykor villant fel az üzenetem, amit a sötétben elég erősen hunyorogva, de vigyorogva olvastam el.

Blair: Feleslegesnek tartottam. Ez csak egy gyerekkori szenvedély. Vagy két éve ez az első rajzom, amit órákon kívül csináltam.

Shawn: Sportolsz, rajzolsz, csodálatos a személyiséged, és a világ leggyönyörűbb lánya vagy. Hogy csinálod?

Blair: Elég nehéz meló. Tudod, sok felelősséggel jár ez a tökéletesség.

Shawn: Bocsi, azt kihagytam, hogy szerény vagy.

Blair: Így szeretsz.

Shawn: Az is igaz.

Blair: Én megyek aludni. Már csak pár óra és suli.

Shawn: Bassza meg, tényleg! Ne haragudj, hogy felkeltettelek, Kicsim. Teljesen el is felejtettem.

Blair: Semmi baj. Jó éjt, Shawn.

Shawn: Neked is, Kicsim.

▪▪▪

 - Elmentem - kiáltottam vissza anyuéknak az ajtót nyitva.

 - Jól van. Aztán figyelni törin!

 - Úgy lesz, anya - forgattam meg a szemem, és magam után bezárva az ajtót, leszökdeltem a ház előtt lévő két lépcsőfokról.

Shawnnal a fülemben vidáman ballagtam a pokol felé, de tudtam, örömöm csak átmeneti. Csak a vőlegényem okozza, miatta érzem ezt, de amint kihúzom a fülest, visszatérek a komor valóságba.

Az utcán sokan bolondnak nézhettek, mikor olykor végigdúdoltam egy-egy dalt, vagy éppen szélesen elvigyorodtam pár igazán nagy kedvencemre.

Aztán sajnos elérkeztem a halálos pokol kapujához, ahol Shawntól és a jókedvemtől is el kellett búcsúznom, és belépnem az épületbe.

A szekrényemnél viszont újra széles mosoly kúszott ajkamra, mikor elővettem tegnapi alkotásom egy mappába zárva. További, feleslegesnek ítélt képet kiszedegetve teremtettem neki helyet, és ragasztottam be. Az ajtót lefotózva, vigyorogva küldtem el Shawnnak a képet:

Blair: Legalább ez mosolygásra késztet a pokolban is.

Shawn: Szeretlek!❤ - a leglényegretörőbb szó, amit erre reagálhatott.

Vigyorogva süllyesztettem farmerom zsebébe a telefonomat, és végigsimítva a rajzon, eltettem felesleges dolgaimat, és töri cuccommal beballagtam a terembe.

- Jó reggelt - köszöntem kedvesen a 11. b-nek, és helyemre levágódva vártam Mrs. Walkert.

- Csá - huppant le mellém Marcus, az osztály egyik menője. Furcsán, kérdőn néztem rá, aztán mikor vállamat átkarolva közelebb húzott magához, meglöktem a vállát.

- Mit csinálsz?

- Van vagy húsz perc csengetésig. Én meg eléggé segítségre szorulok - bökött nadrágja felé. - Benne vagy? - kacsintott egyet, és felállva, kezemet fogva próbált felhúzni a székről.

- Tudod, nekem barátom van. És szeretem - húztam el a kezem. - Nem fogom megcsalni.

- Ja, persze, a popsztár - forgatta meg szemét. - Szerinted ő nem fogja megtenni? Meddig is lesz távol? Egész tanévben? Blair, kedvesem, a te drágád is férfi, kell neki a szex - rántotta meg a vállát. - Gyere nyugodtan, amit nem tud, nem fáj neki - bökött fejével az ajtó felé.

- Mit nem értesz azon, hogy nem? - álltam fel vele szemben,  és csípőre tettem a kezem. Az osztály "húúú"-zott, Marcus haverjai pedig az eleje óta vették a jelenetet, most pedig még közelebb ültek hozzánk.

- Ne már - nevetett fel keserűen. - Mindenki szerint egy vérbeli ribanc vagy, most mit vagy úgy oda?

- Nem érdekel, mit mondanak mások. Szeretem Shawnt, és nem csalnám meg. Semmi pénzért.

- És Willel mi van? Őt megcsaltad volna? - dőlt az osztályterem ajtófélfájának Sasha, és kíváncsian, gonoszan mosolyogva felvonta a szemöldökét.

- Senkit nem csalnák meg - vontam vállat. - Nem tartom magam olyan embernek.

- Hát persze - forgatta meg a szemét. - Pedig igenis megcsaltad Shawnnal.

- Nem. Will és én szakítottunk, mielőtt Shawnnal összejöttem volna. Tudod - kikerülve Marcust, közelebb léptem a lányhoz. - Nem kell mindenkinek elhinni mindent. És a kapcsolataimba sem kellene beleütnöd az orrod. Ja, és nem kéne kanos nyomorékokat sem rám küldened.

- Honnan veszed, hogy Mendes szeret? Honnan veszed, hogy te szereted? - tárta szét a karját. - Vagy öt éve a rajongója vagy. Ő meg egy popsztár, bárkit megkaphatna.

- Egy hónap alatt milliószor bebizonyítottuk egymásnak a szerelmünket. Shawn az én szememben nem egy sztár, csak egy egyszerű srác - már tíz centire álltam Sashatól, aki láthatólag nem talált fogást rajtam. Arca egyre komorabb lett, a kárörvendő mosolya eltűnt, és egyre vadabbul gondolkodott.

- Akkor sem tudhatod, hogy valósak-e az érzelmei - ó, kislány. Még nem tudsz az eljegyzésről...

- Tudom, hogy valódiak.

- Mégis honnan?

- Az is elég, hogy rám néz. Mindent elmond - mosolyodtam el végül, és a néma osztálytársaim tekintetének kereszttüzében visszaültem a helyemre.

▪▪▪

 - Szia, cica - a szekrényemben pakolászva forgattam meg a szemem, és felvont szemöldökkel néztem Will felé.

- Mi van? - egyik kezemmel az ajtót fogtam, és unott fintorral csípőre tettem a másikat.

- Morcos vagy? - hajolt közelebb hozzám. - A raktár elő van készítve. Ott minden bajodat elfelejtheted.

- Húzz a picsába!

- Én inkább ezt az igazán szexi felsőt húznám le rólad. Tudod, Sasha megígért nekem valamit - fogta meg pólóm alját, mire csuklóját elkapva mélyesztettem bele körmöm. Felvont szemöldökkel nézett kezemre, majd szemembe. - Mióta szétmentünk bevadultál?

- Hagyj békén, és takarodj el innen - sziszegtem fogaim közt.

- Ugyan - villantott egy szerinte csábos mosolyt. - Egyszer úgyis az enyém leszel. Akár erőszakkal, akár a te akaratodból - ingatta meg fejét, és arcomon végigsimítva ott hagyott.

- Álmodozni szabad - motyogtam, visszatérve a pakoláshoz.

▪▪▪

Shawn: Blair, ez rohadt fontos! Beszélnünk kell!

Shawn: Kicsim, kérlek!

Shawn: Írj, ha hazaértél.

Shawn: Jézusom, mondd, hogy minden rendben.

Shawn: Már két órája otthon kéne lenned.

Shawn: Kicsim, ne csináld. Hol a francban vagy?

Shawn: Nálatok este hat óra van... Most már komolyan aggódok. Háromra mindig hazaérsz, és beszélgetünk.

Shawn: Blair!

Shawn: Haragszol?

Shawn: Kicsim?

Shawn: Nem tudom, én tettem-e valamit, de szeretlek és rohadtul aggódok... Hívj fel kérlek...

- Na végre! Hol voltál? - kiáltott fel megkönnyebbülten Shawn, ahogy felvette a telefont.

- Sajnálom, edzésem volt, aztán felmentem Lilith-hez házit írni.

- Az meg ki?

- Egy csapattársam. Ne haragudj - néztem megbánóan a kamerába. Shawn összeráncolt szemöldökkel megcsóválta a fejét, aztán kedvesen mosolyogva lehajtotta azt.

- Ilyet soha többé ne csinálj. Rohadtul megijedtem.

- Sajnálom.

- Nem kell. Csak legközelebb szólj.

- Szeretlek, ugye tudod?

- Tudom. Erről is akarok veled beszélni - mosolygott szélesen.

- Mi? Arról, hogy szeretlek?

- Igen.

- Baj van? - hangulatom egy pillanat alatt váltott ijedté, és Shawnt bámulva haraptam alsó ajkamba.

- Írd be a neved a keresőbe.

- Miért?

- Csak írd be - nevetett fel. A laptopomat beüzemelve, izgatottan tettem, amit mondott, majd elképedve nézegettem a feldobott cikkeket és videókat.

Blair West egész osztálya előtt bizonyította szerelmét!

- Tessék?

- Imádlak, te lány - Shawn két kezét összetéve küldött puszit a kamerába, és vigyorogva nézte, ahogy a videókat elindítva, és a cikkeket böngészve egyre jobban megkönnyebbülök.

- Na ne - nevettem fel hitetlenül. - Istenem, azt hittem baj van - könnyes szemem kezeim mögé rejtettem, és vigyorogva csóváltam meg a fejem. - Rám hoztad a szívbajt.

- Te is rám - nevetett fel Shawn. - De ott a másik videó is. Amin Will szerepel - komorodott el az arca. - Mit mondott?

- Semmit - vágtam rá, kissé talán túl gyorsan. Shawn összeráncolta szemöldökét, és gyanakodva nézett rám. - Csak... van egy lány, aki megtetszett neki. Azt kérdezte, hol vettem a felsőm, mert sokat mesélt neki hasonló fazonról. És tudod... imponálni akar neki - magyaráztam kezemmel össze-vissza mutogatva, és beharapott ajakkal vártam Shawn reakcióját.

- Én ezt nehezen nézem ki belőle, de oké - vont vállat végül, de a gyanakvás nem tűnt el a szeméből. - A lényeg, hogy ne bántson.

- Nem fog - mosolyogtam rá biztatóan.

- Ajánlom neki.

▪▪▪

Második évad második rész!
Remélem, tetszik nektek, ha igen, nyugodtan jelezzétek kommentben, és persze azt is, ha valami ötletetek van a folytatást illetően.

Illetveeee:
TEGYE FEL A KEZÉT, AKI KÍVÁNCSI A KIRÁLYNŐRE!🙋