Shawn

Blair összes izma megfeszült, saját nyugtatásképpen körkörös mozdulatokkal masszírozni kezdte fejbőrömet hajamba vezetett kezével.

- Blair - továbbra is kapkodtam a levegőt, remegtem, a testem és a hangom is. De már nem a tömeg miatt. A választól féltem.

- Ne itt, és ne most, kérlek - arcát az izzadságtól göndörödő fürtjeim közé temette. - Nyugodj le. Elmegyünk Brithez, aztán este az albérletben mindent megbeszélünk, jó? - kisebb erőfeszítéssel felemelte fejemet a hasáról, és mélyen a szemembe nézett.

- Jó - válaszoltam suttogva, szememet lehunyva államat ismét hasának támasztottam. Arcomat égette a nap, éreztem, ahogy a rajongók továbbra is kitartóan figyelnek minket, és esetleg videóznak, fotóznak is. Ebből tuti címlapsztori lesz...

  - Jobban vagy? - Blair hangja visszarántott kábulatomból, amit arcomon érzett cirógatása okozott. Bólogatni kezdtem, és a felettem álldogáló angyal szemébe néztem.

- Annyira örülök, hogy végre velem vagy - karomat szorosabban fontam köré, arcomat oldalra fordítva visszadőltem a hasára. Blair lehajolt és óvatos puszit nyomott a fejem búbjára.

- Elnézést - lépett mellénk a sofőr, kissé feszengve. - Láttam a fiatalember állapotát, meg minden. De szerintem lassan indulhatnánk. A fiú táskáját és tokját is elraktam már a csomagtartóba. Minden készen áll - Blair villámokat szóró szemmel, és hatalmas lendülettel fordította fejét a férfi felé.

- Addig nem vagyok hajlandó innen elmozdulni, amíg Shawn azt nem mondja - semleges, kimért hangjától, komor arcától, megfeszült izmaitól a hideg futkosott a hátamon. - Nekem az ő egészsége és nyugodtsága a lényeg.

- Ez nagyon jól esik, Blair - fúrtam orromat rövid időre a hasába. - De már jól vagyok - húzódtam el tőle, és rendesen beültem a kocsiba.

- Biztos? - hajolt be aggódva a kocsiba. Bólintottam, és kezénél fogva őt is behúztam az ülésre.

- Indulhatunk, uram - szóltam előre a bepattanó sofőrnek. - És köszönjük a türelmét - mosolyodtam el. Szemem sarkából láttam, ahogy Blair megforgatja a szemét.

■■■

- Mennyi lesz...? - kérdezte tárcáját elővéve Blair, de a férfi közbeszólt.

- Ingyen, egy kis szívességért cserébe - sandított rám a visszapillantó tükörben.

- Mi lenne az? - kérdezte Blair összehúzott szemöldökkel.

- Nos, az én lányom nagyon szeret téged - fordult hátra és rám mutatott.

- Kép és aláírás? - kérdeztem.

- Igen.

- Kizárt! - csattant fel Blair, mire mindketten összerezzentünk. - Hogy képzeli? Shawn most van túl egy pánikrohamon! - csapott idegesen a vezetőülésre.

- Nyugi - fogtam le a kezét, és biztatóan elmosolyodtam, majd a férfihez fordultam. - Megcsinálhatjuk a képet és aláírást is adok - mosolyogtam rá. Blair dühösen fújtatott, és kipattant a kocsiból.

- Annyira agyatlan vagy - magyarázott Blair, mikor már a kórház liftjében álltunk. - Pánikroham után te még játszod a hős sztárt, és pózolsz a sofőrrel!

- Nyugodj már le - léptem elé, és vállánál fogva magamhoz öleltem az idegességtől remegő testét. - Egy emberről volt szó, nem egy egész tömegről.

- Akkor is - motyogta a mellkasomba, karját derekam köré fonva.

A lift megállt, az ajtó kinyílt, előtte pedig egy csapat nővér állt.

- Nahát, ez Shawn Mendes - bámult rám egy idősebb nő. - Az unokám imád. Hat éves a drága, de a te zenéidet üvölti, pont, mint az anyja - mosolygott rám.

- Ennek igazán örülök - bólintottam mosolyogva, és megfogtam a fortyogó Blair kezét, ujjainkat összekulcsoltam, és elhúztam onnan, mielőtt a nő képet kérne. Nem akartam mégjobban kiborítani Blairt, jobbnak láttam lelépni.

- Brit! Megjöttünk - erőltetett magára egy hatalmas mosolyt Blair, benyitva a húga szobájába.

- Shawn! - kiáltott fel erőtlen hangon Britney. Ereje sem volt, még a felüléshez sem, csak kitárta apró karját.

- Szia, Pöttöm - léptem hozzá, és amennyire tudtam, átöleltem.

■■■

- Egész délután a telefont lested - néztem szemrehányóan Blairre az albérlet nappalijában.

- Utána néztem a dolgoknak - motyogta, majd eltűnt egy szobában. Ott még nem jártam, valószínűleg a hálószoba lehet. Blair egy laptoppal a kezében tért vissza, amit a dohányzóasztalra tett, és beüzemelt.

- Minek? - kérdeztem vissza. Összeráncolt szemöldökkel figyeltem, ahogy a böngészőt megnyitva a saját nevét írja be. A Google millió meg egy cikket feldobott, undorító címekkel:

Blair West csalná a barátját?

Ezt állítják a híres kanadai énekes barátnőjéről!

BOTRÁNY! Blair West kihasználná énekes barátját?

- Undorítóak - morogtam, végigfutva pár cikket.

- Névtelen forrás. Ki lehet az? - dőlt hátra Blair a kanapén. - A részeges baklövésemről csak ti tudtok. Senki más.

- Mondom, undorítóak - vontam vállat, és megsimítottam a az arcát.

- Azok - törölt le egy könnycseppet, miközben felült a kanapén.

- Emiatt nehogy sírj. Naa, Kicsim.

- Szóval a kicsid vagyok - lábait felhúzta a kanapéra, kezét a nyakam köré fonta.

- Az vagy, Királylány - derekát kezdtem simogatni, és csendben nyugtatgattam, mikor egyre több könnycseppet ejtve megrázta a fejét, és beszélni kezdett.

- Egyetlen egyszer feküdtem le vele. Se vele, se mással nem ismétlődött ez meg. Mindent megtennék, hogy semmissé tegyem az egészet. De nem tudom - apró mozdulatokkal megrázta a fejét. - Most meg mindenki a legszégyenletesebb hibámról fog beszélni - remegett meg a hangja. Pár percen keresztül csak az én nyugtató szavaim, és az ő zokogása törte meg a csendet.

- Annyira utálom ezt az egész szarságot - elvált tőlem, sajnálkozó arcomba bámult, majd a falat kezdte szuggerálni. - Most biztos undorodsz tőlem, igaz? Mindenki el fog ítélni, te is biztos beállsz majd a sorba.

- Mondtam: sose tudnék undorodni tőled - Blair a megkönnyebbültségtől hangosan felzokogott, és még közelebb préselte magát hozzám. - Részeg voltál, Blair. Erről te nem tehetsz. Engem meg pont nem érdekel, hogy mennyien vetnek meg.

- Annyira szeretlek - hangosan és gyorsan kapkodta a levegőt, lábát átlendítette combom felett, és az ölembe fészkelte magát.

- Én is téged, Kislány - simogattam haját és hátát. - Nagyon szeretlek - puszit nyomtam nyakára, és továbbra is ott tartottam az arcom, előre-hátra ringatóztam, és csitítottam a lányt, hátha ettől hamarabb megnyugszik. - De ha ez a Will gyerek volt, aki ezeket elterjesztette, vagy esetleg Sasha - Blair összes izma megfeszült, majd elernyedt. Élesen beszívtam a levegőt, és lehunytam a szemem. A mondatot képtelen voltam befejezni, de Blair biztosan kitalálta a folytatását. Ami nem éppen a legbarátságosabb gondolat volt, az biztos.

■■■

Sajnálom, hogy ebben a késői órában rakom fel ezt a részt. Hosszan tudnék bocsánatot kérni, érvelni, hogy miért nem hoztam hamarabb, de felesleges lenne, hiszen semmin sem változtatna.

Remélem azért tetszett nektek, a véleményeteket várom.

Nem tudom, hogy ki mikor látja majd ezt, de ettől függetlenül kívánom: az a napszak Shawnnal teli legyen💕