Blair

Két hét. Pontosan ennyi idő telt el, mióta beszéltem Mr. Rockkal. Brit semmit sem sejt, eddig semmi jele sincs az orvosok szerint egyre közeledő halálának.

Halál...

Gyűlölöm ezt a szót. Mióta kiderült Brit betegsége, irtózom már a gondolatától is. Nincs egy éve, hogy észrevették a rákot, de ez a borzalmas betegség máris elveszi tőlem a kishúgomat. Rémes belegondolni, hogy ő fiatalkora ellenére mennyit tud egy olyan dologról, amiről egy normális ember talán még felnőttkorában sem tud eleget.

Anyuékat lesújtotta a hír. Anya zokogva borult apa vállára, apu pedig annak ellenére, hogy erősnek akarta magát mutatni, teljesen összetört. A családunk nehéz időket él meg. Lelkileg mindhármunk egy roncsra kezd hajazni, egyedül Brit az, akinek az utóbbi két hétben csak őszinte mosoly látszott ajkain.

Pénzügyileg is bajban vagyunk. A londoni lakás miatt jelentősen nőtt a kiadásunk. Apát a főnöke kirúgta egy óvatlan hiba miatt. Munkát találni errefelé egyáltalán nem könnyű. Az emberek rögtön lecsapnak a munkalehetőségekre, szinte lehetetlen, hogy bárhol is üresedés legyen. A családunk így véglegesen mélyponton van. De a pénz semmi a húgomhoz képest.

A kapcsolatom Willel... Megvagyunk. Az utóbbi időben csak telefonon tartjuk a kapcsolatot, főként miattam. Minden percemet Britnek szentelem. Furcsállta is, de elintéztem annyival, hogy nyár van, ideje a családra is figyelni egy kicsit. Ha tudná, hogy neki ez az utolsó nyara.

Sasha. Ő mindenben mellettem áll. Tiszteletben tartja, hogy most a családommal szeretnék lenni, néha át is jön, olyankor bájosan cseveg mindenkivel. Örül a kapcsolatomnak, és én is az övének. Sasha élete legjobb hétvégéjét élte, mikor én a rémálmaimban fulladoztam. Egy buliban megismerkedett egy Sean nevű sráccal, és elég jól alakulnak köztük a dolgok.

És végül Shawn. Ironikus, nem? A Sean név pont rímel rá. De ez most nem tartozik ide. Azt hiszem Shawnnal szerdán beszéltem életemben utoljára. Nem vesztünk össze, inkább csak összetörtük a másik szívét.

 "- Hát nem veszed észre, hogy nem csak barátként tekintek rád?- kiáltott Shawn a telefonba."

A sokk hatása miatt már őszintén fogalmam sem volt, hogy miről beszéltünk előtte, de ez a momentum beleégett az emlékezetembe, és azóta nem hagy nyugodni.

 "- Mi? - elnyílt ajkakkal, sokkosan és teljesen összezavarodva álltam a szobám közepén, ahol előtte fel-alá járkáltam.

 - Jól hallottad - hangja fájdalmasan távolinak hatott. - Nekem több vagy, mint egy barát - olyan letörtnek, szomorúnak, és zavartnak még sosem hallottam a hangját.

 - Shawn - idegesen, már-már a sírás szélén állva túrtam bele a hajamba, - nekem barátom van! - kiáltottam kétségbeesetten a telefonba.

 - Hát éppen ez az! - kiáltott fel, majd valamire erősen rácsapott. Talán egy asztalra. - Azt hiszem jobb lesz, ha mi nem beszélünk többet - kimért, semleges hangja szíven ütött. Fájt, pokolian fájt minden elhangzott szó."

Mint kapcsolatban lévő ember, nem lenne szabad ezt mondanom, de... Nekem ő sosem volt közömbös. A kedvenc énekesem volt, oh, hogy én mennyit álmodoztam arról, hogy visszaír Instagrammon, vagy észrevesz a koncert tömegében, megtetszem neki, felkeres, és boldogan élünk, míg meg nem halunk. De így, hogy közeli barátommá vált, olyan rémisztőnek tűnt ez az egész. Mikor bekövetett a közösségiken, rengetegen pletykáltak rólunk. Voltam a barátnője, a terhes barátnője, később pedig már a menyasszonya is. Shawn hiába bizonygatta a barátságunkat, egyre abszurdabb pletykák láttak napvilágot, aztán szerencsére leálltak. Már egyáltalán nincs miről pletykálniuk. Nekem leállt az Instagrammom, és nem kedveltem Shawn képeit. Neki nem is volt mit, így a rajongói leálltak. Privátba tettem a fiókom, és egy teljesen újat hoztam létre, amiről senki sem tudja, hogy én vagyok.

■■■

Szombat lévén itt ülök a szüleimmel a húgom kórtermében. A jövőhéttől Britet már végleg benntartják, viszont akkor csak én leszek itt. Anya dolgozik, apa állásinterjúra megy aznap. Vasárnap kell jönnünk, én egész héten maradok Willel, aki eljön velem, de anyuék csak pár nap tudnak ideutazni.

 - Blair - szólított meg anyu, miközben az alvó Britet néztem. - Menj haza.

 - Minek? - fordultam felé rögtön.

 - Találkozz Willel. Ezzel csak rosszabb lesz - intett Brit felé, ezzel jelezve, hogy ha folyton őt bámulom és mindent átkozok, azzal főként magamnak ártok.

  - Ezt akarod? - sóhajtottam, miközben felnyaláboltam a táskámat a földről.

 - Ezt - bólintott. - Csak a fontos dolgaid vidd. A ruháidat majd mi visszük. Aludj Willnél, vagy hívd meg te éjszakára. Csináljatok valamit, ami eltereli a figyelmed.

 - Hát, oké - megsimítottam Brit fejét, majd puszit adtam a szüleimnek, és nem törődve a távolsággal, gyalog indultam az állomásra.

■■■

 - Nincs kedved kijönni értem az állomásra? - szóltam köszönés nélkül a telefonba.

 - Már itt vagyok - érkezett a válasz a hátam mögül, majd Will kinyomta a hívást.

 - Ezt hogy?

 - Sasha felhívott, hogy anyukád felhívta, hogy hívjon fel - vont vállat vigyorogva, én pedig a nyakába ugrottam.

 - Ennél bonyolultabban nem is fogalmazhattál volna - nevettem fel, és röviden megcsókoltam.

 - Jó nevetni látni - adott egy újabb csókot, majd kézen fogott és kivezetett a kocsihoz. - A szüleim is otthon lesznek, szóval beleszel mutatva.

■■■

 -Anya, apa, ő itt a barátnőm, Blair. Blair, ők a szüleim, Vanessa és Viktor Hucks - hadonászott össze-vissza Will.

 - Üdv - intettem bénán mosolyogva.

 - Szervusz - köszönt Mrs. Hucks mosolyogva. Az elég morcosnak tűnő Mr. Hucks csak komoran bólintott.

 - Mi megyünk is, elhozunk pár cuccot Blairnek. Ittalszik. Sziasztok.

 - Minek rohansz ennyire?

 - Szerintem eléggé leblokkolnál, ha anyám a semmiből megkérdezné, hogy lefeküdtünk-e már - nevetett fel halkan. - Egyelőre megkímélnélek ettől. Vacsira remélem jó lesz a pizza.

■■■

 - Na, és mit fogunk csinálni? - kérdeztem, miután beugrottam az ágyba.

 - Ühm, film, pizza, fürdés, és egy kis huncutkodás - mászott felém vigyorogva Will.

 - Az utolsó kivételével minden stimmel - nevettem fel. Will lebiggyesztette alsó ajkát, majd lehajolt hozzám, és hosszasan megcsókolt, miközben a pólóm alatt oldalamat simogatta. 

 - A filmválaszték nagyrészt horror. De van Harry Potter is - Shawnnal néztem azt...

 - A horror is megteszi - húztam vissza a csókba.

 - De te jobban szereted a Pottert, nem? - húzódott el tőlem és levette a pólóját.

 - De most nincs kedvem hozzá - füllentettem.

■■■

 - Biztos nem gondoltad meg magad a huncutkodással kapcsolatban? - kérdezte Will beharapva az alsó ajkát.

 - Nem - fordultam felé szemforgatva.

 - Ne mááár - kerekedett felém, és a nyakamat kezdtem csókolgatni.

 - Will, elég - emeltem feljebb a hangomat, mikor hálóingem alját kezdte egyre feljebb húzni.

 - Itt fekszel mellettem szinte egyszál semmiben - morgott fel. - Szerinted meddig bírom még türtőztetni magam?

 - Fejezd be! - kiáltottam rá, mire felmordult, és leszállt rólam.

 - Miért nem vagy képes lefeküdni velem? Nem vagy szűz, az Isten szerelmére! - lökte le az éjjelilámpát a szekrényről, amely fájdalmasan csattant a földön, és apró darabokra tört.

 - Mert nem vagyok rá képes! - keltem fel én is, megemelve a hangomat. - Nekem ez még nem megy, fogd már fel - tártam szét a karom idegesen.

 - Te is olyan vagy, mint a többi. Egy beszari szüzike - üvöltött torka szakadtából, ezzel biztosan felverve a szüleit. - Miért is egyeztem bele ebbe az egészbe? - kérdezte, sokkal inkább magától.

 - Mibe?

 - Oh, tényleg - kapott a fejéhez. - Te nem is tudsz róla. A te legjobb barátnőd térden állva könyörgött nekem, hogy csavarjalak az ujjaim köré, és tegyelek boldoggá. De nekem szex nélkül ez nem működik! - lépett közelebb hozzám.

 - Sasha? - néztem rá elkerekedett szemekkel.

 - Bizony, Sasha, cica - bólintott.

 - Gyűlöllek! - most rajtam volt a sor, hogy a lehető leghangosabban üvöltsek. Erre már Will szülei is bejöttek, pont akkor, mikor én a kinézetemmel mit sem törődve kirontottam a szobából. - Végeztem veled, te mocskos féreg! - üvöltöttem vissza a bejárati ajtóból, majd úgy ahogy voltam, hiányos öltözetben, a táskámmal és a cipőmmel a kezemben kiléptem az utcára.

Sétálva fél óra alatt értem haza, immár felöltözve, amit egy szórakozóhely mosdójában intéztem el. Zokogva rontottam be a szobámba, és borultam az ágyamra. Willben és Sashaban is óriásit csalódtam.

Blair: Hogy tehetted ezt velem? - küldtem el Sashanak az üzenetet, majd letiltottam.

Majd egy újabb beszélgetést megnyitva egyetlen mondatot írtam...

Blair: Szakítottam vele...

...Shawnnak

■■■

MEGLEPETÉS! MEGINT ÉN!😂
Tudom, tudom. Kissé talán összecsapott, de rengeteget dolgoztam vele.

Azt is tudom, hogy átszaladtam a napot, de ez így volt megtervezve. Remélem azért tetszett, és örültök a dupla résznek.😊

Ezennel pedig kijelenthetem, a könyv mostmár előtérbe helyezi Shawn és Blair kapcsolatát. Vajon elmúlnak Shawn érzései? Vagy esetleg viszonzásra találnak? Na és, a West család? Mi lesz a pénzügyekkel, és Brittel?
Aztán meg Sasha. Meglehet ezt bocsátani neki? Blair vajon képes lesz rá?

Biztos, hogy sok a kérdés, én pedig igyekszem az összesre választ adni a történetünk további részeiben.

Shawnnal teli szép álmokat kívánok nektek!😘💕