Blair

Néma csendben utaztunk a liftben, a lehető legtávolabb egymástól. Ugyan a kocsiban "kibékültünk", mégis megrémültem egy kicsit Willtől. Már nem is tartottam olyan jó ötletnek ezt az itt alvást.

- Haragszol? - a kínos csendet ő törte meg, és közelebb araszolt hozzám. Összepréselt ajkakkal, rá sem nézve nemlegesen ráztam a fejem, de ő ezzel nem elégedett meg, még közelebb jött hozzám, mikor kinyílt a liftajtó. Fittyet hányva rá, a lakás felé vettem az irányt. Mennyivel izgalmasabb volt, mikor Shawnnal jöttem ide.

- Ne csináld már, Cicus - szerencsétlenségemre túl sokáig cseszekedtem a kulccsal, így Will mögém állva átkarolta a derekamat, és a fülembe duruzsolt. A becézésétől szinte rosszul lettem, de nem tettem szóvá, hiszen így sem volt a legfényesebb a viszonyunk.

Szó nélkül kilöktem az ajtót, de nem engedtem előre, ahogy a vendégekkel szokás, és ahogy azt Shawnnal is tettem. Az apró előszobában levettem a cipőm, és már mentem is tovább a nappaliba. Will sóhajtva felkapta a maga mellé ledobott táskámat, és cipőjét ő is levéve követett. A táska ezúttal a nappali padlóján kapott helyet, Will pedig morogva kikapta a kezemből a távirányított.

- Befejezted a durcizást? - államat megfogva kénytelen volt egy erősebb mozdulatot alkalmazni, hogy maga felé tudja fordítani a fejem.

- Nem is durcizok - megszegtem némasági fogadalmam, és összeráncolt szemöldökkel néztem rá.

- Cica, az elmúlt fél órában konkrétan rám sem néztél - a hideg is kirázott a szó hallatán. Utáltam, ha valaki cicának szólított. Lealacsonyítónak gondoltam, mintha nem is az ember barátnője, hanem a csicskája lennék.

- Ez nem igaz - de igaz. Will felvont szemöldökkel nézett rám, majd közelebb ült hozzám.

- Akkor bizonyítsd is be - egyik kezével az enyémet fogta, a másikkal a derekamat, és az ölébe rántott. Rémülten próbáltam követni durva mozdulatsorát, ezt látva kicsit visszavett. - Ha nem durcizol, akkor kérem a csókom - mutatott a szájára. - De a kis haverom is elfogadna egy kis kényeztetést - piszkos vigyor jelent meg ajkán, és a nadrágjára bökött, pontosabban a haverja lelőhelyére.

- Te idióta állat - sikkantottam fel, és teljes erőmből mellkasát kezdtem püfölni. Lábammal is próbáltam valamilyen hatást gyakorolni rá, de még mozgatni is nehezen tudtam, tekintve a pózt, amiben ültem. A lehető legerősebben próbáltam ütni őt, bárhol, ahol értem, de egy idő után megelégelte a kialakult kis harcomat, amit iránta érzett ijedtségem váltott ki.

- Cicus, állj már le! Vicceltem, hallod? - egy ügyes fordulással a kanapéra döntött, mire még jobban ficeregni kezdtem alatta. - Blair, baszki állj már le! - kezeimet leszorította, miközben egy fájdalmas grimaszt vágott. - Tökön rúgtál, nem tűnik fel? Szeretnék még kölyköket - egyik kezét fájó pontjára vezette, miközben én dermedten hüppögtem alatta. Mindketten csak akkor vettük észre, hogy a rémülettől kiszabadultak a könnyeim. - Jézusom, te sírsz! - felült, megfogta derekam és felültetett, így újra az ölében kötöttem ki. - Blair, cicus, ne haragudj. Nem akartalak megijeszteni - fejemet mellkasához szorította, derekamat szorosan ölelte át, míg én mellkasára helyeztem kezeimet, és hangosan felzokogtam a pólója anyagát markolászva. - Cicus, nincs semmi baj - hajamat simogatva próbált nyugtatni elég kevés sikerrel.

- Annyira megijesztettél - zokogtam mellkasába. Puszikkal kezdte behinteni fejem búbját, közben ide-oda ringatózni kezdett. - Azt hittem, hogy meg-megfogsz e-erőszakolni - egyre hangosabban sírtam, és egyre szorosabban simultam ölelésébe.

- Nem tennék ilyet, hallod? - lejjebb hajolt, fejét elfordítva rálátást nyert könnyektől áztatott arcomra. - Nyugodj meg, jó? - bólogatni kezdtem, ő pedig puszit nyomott a homlokomra. Elváltam tőle, két kezemmel megtöröltem az arcom, majd egy hatalmasat szusszanva újra Willhez bújtam. - Bocsánat, cicus - suttogta a fülembe.

- Semmi baj - susogtam vissza, majd a fejem felemelve vártam, hogy lehajoljon hozzám, hogy megtudjam csókolni.

- Menjünk, csináljunk valamit - nagy nehezen kikászálódott alólam, és a táskámat felkapva nézett rám. - Hol a hálószoba?

- Gyere - intettem neki a kezemmel, majd elvezettem odáig, és az ajtót kilökve beengedtem.

- Takaros - nézett körbe, miközben a szekrény mellé rakta a cuccom.

- Az - bólintottam mosolyogva. Will egy széles vigyort villantott felém, majd lendületből az ágyra ugrott. Felnevettem tettén, és vigyorogva néztem, ahogy elterül a hatalmas ágyon. Egyet gondolva lábai mellett én is felmásztam az ágyra, négykézláb meneteltem a mellkasáig, majd lehajoltam hozzá, és megcsókoltam. - Nézzünk filmet? - szúrtam közbe két csók között, mire derekamat elkapva elérte, hogy teljes testemmel rajta kössek ki.

- Én ezt is tökéletesen élvezem - motyogta, majd áttért a nyakamra.

- Azt rögtön gondoltam - kuncogtam fel, és a hajába túrtam. Aprót sikkantva toltam el a fejét, mikor nem sokkal a kulcscsontom felett harapdálni kezdte a bőrömet. - Will, elég - nevetve ültem fel a hasán, mire ő is felült, ezzel én egészen combtövéig csúsztam. Vigyorogva temette arcát a nyakamba, és akár egy kutya, most nyalogatni kezdte az ottani bőrt. - Fúj, te hülye - húzódtam el tőle a nyálas részhez kapva. Megragadtam a pólója alját, amennyire tudtam, felhúztam, majd kicsit lejjebb hajolva beletöröltem a nyálát.

- Azt hittem, leveszed - nevetett fel, majd keresztbe fonta karjait a durcis arcát elővéve.

- Így hogy vegyem le? - mutattam karjára nevetve, mire kisfiús örömmel az arcán felemelte karját.

- Vetkőztess le, anyuci - vigyorgott rám perverzen, mire nevetve lekaptam a pólóját,

- Ennyit veszek le, ezt is csak azért, mert látom, hogy izzadsz - az ágy végébe dobtam a pólót, és végigsimítottam kissé gyöngyöző homlokán. - Bocs, a melegért. Csak hétvégén járunk ide - lemásztam az ágyról, és az ablakhoz mentem, hogy egy kicsit szellőztessek.

- Ugyan, semmi baj - mosolygott rám a párnák közül, ahová az imént visszadőlt.

- Ha segítesz nekem, behozhatjuk a ventilátort - mutattam hüvelykujjammal az ajtó felé.

- Segítek, persze - pattant ki az ágyból, és elém állt. - Viszont nekem nagyon szúrja a szemem ez a póló - kezdett el játszadozni a fehér, New York City-s felsőm aljával. - Ennyit nem lehetne levenni? - közel hajolt a fülemhez, és édesen suttogott.

- De akkor látni fogod a hasam - húztam el a szám.

- Már láttam a hasad - nyomott puszit a nyakamra.

- De arra nem emlékszel. Másnap meg a takaró rajtam volt, és öltözni sem láttál.

- Igaz, de a jelek szerint akkor éjjel nem rohantam el visítva a hasad látványától - kuncogva húzta feljebb az anyagot.

- Mintha részegen ez számítana. Olyankor ti, kanos állatok mindenkit kívántok - csaptam mellkasára vicceskedve.

- Mintha józanon nekem számítana, hogy hogy néz ki a hasad - nyomott puszit a számra. - Na, emeld a kezed - engedelmesen kinyújtottam karomat a plafon felé, ő pedig azonnal átrántotta fejemen az anyagot, ezzel felfedve a fehér melltartóval felszerelt felsőtestem.

Kezemet automatikusan hasam elé emeltem, mire az ágy végébe dobta pólómat, karjaimat pedig megfogta, és a nyakához vezette. Mindvégig a szemembe nézett, aztán miután megcsókolt, lepillantott a hasamra.

- Nem értem, mi vele a problémád - rázta a fejét, miközben végigsimított rajta.

- Sosem edzettem. Nincs olyan szép, formás alakom, és hablapos hasam - vontam meg a vállamat.

- Nem is kell annak lennie - legyintett Will. - Így is nagyon szexi vagy. Semmi szükséged nincs zsírégetésre, meg mindenféle baromságra.

- Nem baromság - nevettem fel. - A mozgás igenis fontos.

- Szerintem te mozogsz eleget év közben is.

- Mármint? - néztem rá értetlenül.

- Ne add a hülyét. Tudom, hogy játszol a kézilabdacsapatban - húzott magához vigyorogva.

- Nem is tudtam, hogy tudod - bámultam rá meglepetten.

- De tudom - vigyorgott, és a fülemhez hajolt. - És azt is tudom, hogy milyen poszton játszol - kuncogva hajoltam én is hozzá, majd belesúgtam a fülébe.

- Na és, milyen poszton játszok?

- Te vagy a beálló - suttogta vissza, és finoman ráharapott a fülcimpámra.

- Így igaz - paskoltam meg az arcát. - Na, szereljük össze azt a ketyerét.

■■■

- Máris jobb, nem? - fordultam Will felé, késő este, nyitott ablaknál és ventilátornál fetrengve az ágyban.

- De, sokkal - nyomott puszit az arcomra, majd felém kerekedve ráült a hasamra. - Most őszintén - nézett rám, - nekem nagyon tetszik a hasad - nevetett fel, majd lejjebb csúszva lehajolt, és egy hatalmasat belefújt a pocakomba, mire visítva kezdtem vonaglani alatta. A nagyjából tíz perce töltőn lévő telefonom csörögni kezdett, én pedig nyúltam volna érte, mikor Will elkapta a kezem. - Ne foglalkozz vele. Csak vele, cicus - csókolt meg, de én mellkasánál fogva eltoltam magamtól.

- Lehet, hogy Shawn az - haraptam be alsó ajkam. Will sóhajtva leszállt rólam.

- Már megint ez a Shawn gyerek - morogta, miközben felvettem a telefont, ami valóban az ő nevét írta ki.

- Szia, Shawn - felülve az ágyon beletúrtam a hajamba, és készültem felállni, de Will elkapta a derekamat. - Will, eressz! - szóltam rá, kissé ingerülten.

- Maradj itt! - vette elő a nyávogós hangját.

- Nem. Ez a beszélgetés rád nem tartozik - ráztam le magamról a kezét.

- Istenem, elegem van ebből a nyomorult Shawn gyerekből! - csattant fel idegesen. A telefonban Shawn suttogását hallottam, ahogyan talán magától kérdezi, hogy "Mi van?" - Azt se tudom ki a faszom ez, de mindig előjön. Idefele is az ő üzeneteit lested - felkelt az ágyról, és hevesen gesztikulálva kiabált. - Komolyan úgy érzem, mintha nem is szeretnél.

- Sosem mondtam, hogy szeretlek. De te sem - ráztam meg a fejem, majd magára hagyva a ledermedt Willt, kirontottam a szobából.

■■■

Valószínűleg mire ez kikerül lesz este tíz óra is. Na, nem baj, jó az😅
Este fél nyolckor leültem, hogy "na, én most írok!"
És azóta szinte fel sem álltam. Na jó, de. Egyszer helyet változtattam, aztán órák után kiléptem a szobámból keményen két percre (se).
Ilyen az, amikor elkap az írógörcs.😂

Nagyon remélem, hogy tetszik nektek ez a rész is, és várjátok a folytatást. Én személy szerint nem terveztem ilyen hosszúra, de az ujjaim nem álltak meg.
Kivételes alkalom, hogy viszonylag elégedett vagyok a résszel, remélem ti is így gondoljátok.

Véleményket, illetve "taka van Will" kommenteket is szívesen fogadok.😅

Ha találtok helyesírási hibákat, szóljatok!😘

Jó éjszakát, és Shawnnal teli álmokat nektek!💕