Adam szemszöge:

Jarvis ébresztett fel olyan 8:00 körül .Felkeltem,felöltöztem majd az első dolgom az volt , hogy átmegyek Faith szobájába.Halkan kinyitottam az ajtót.Majd megláttam Faith-ot .Békésen aludt, én leültem a fotelbe amit már szinte kisajátítottam magamnak.Nem volt más elfoglaltságom mint , hogy őt nézzem.Karba tettem a kezem és csak bámultam, úgy döntöttem nem fogom felkelteni . Inkább megvárom amíg felébred, hisz ez az utolsó napja nálunk. Sajnos.Belegondoltam mi történt az elmúlt napokban.Sok boldog pillanatra emlékeztem vissza.Aztán visszarántott a jelenbe , hogy milyen fura már , hogy őt bámulom , de már késő volt kinyitotta a szemét .Majd végignézett a szobám , álmos pillantása rajtam állapodott meg , tágabbra nyitotta a szemeit .Majd elnyíltak az ajkai és sikoltozni kezdett.

-Mit csinálsz Adam!!!!!! kapkodta tekintetét rajtam , közben felült és magára rántotta a takarót.

Hirtelen nem tudtam mit mondani csak elkezdtem dadogni.

-Ö,ö,ö,ö,ö,bocsi ,bocs é ,é ,én csak csak

-Szerintem inkább menj ki.

-Oké.álltam fel majd már siettem is kifelé, de ő még utánam kiabált

-Majd szólok ha bejöhetsz!

Úr, Isten ezt mégis , hogy gondoltam , megkukkolom amíg alszik, Mi ütött beléd Adam?

Lépteket hallottam majd Apa jelent mg a folyosó végén.Oda sietett hozzám majd , szóhoz sem hagyott jutni.

-Sikoltozást hallottam , pontosabban a lányét, ,i történt Adam?

-Csak véletlen rosszkor voltam rossz helyen.intettem fejemmel Faith ajtaja felé, erre apa az ajtóra nézett majd vissza rám, és elmosolyodott, nem nagyon értettem mit akar ezzel,

-Látszik , hogy az én fiam vagy.

-Jaj , Apa dehogy , hogy gondolhatsz ilyeneket?

-Csak ismerem magam és mivel a fiam vagy gondoltam......

-Nem.

-Jó , jó , figyu ma el kell mennem-csak mint mindig gondoltam majd a szavába vágtam

- Ki "vigyáz" ránk?kérdeztem unottan.

-Clint.

-Hát ez nagyszerű.

-Na ne szomorkodj Clint jó arc , majd este jövök.ütött ököllel a vállamba.

-Jó.

-Na megyek sietnem kell , meg ne tudjam , hogy megismétlitek a tegnapi akciót.

-Nem.

-Oké lépek , szia fiam, Faith drága lányom kijönnél egy pillanatra!

-Persze!hallottam a szobából, majd nyílt az ajtó és elakadt a lélegzetem .Faith egy csodálatos világos rózsaszín ruhában volt , ez egy ilyen egybe részes dolog , ruha,izé.Az én szakértelmemmel nézve.Tincsei lágyan omlottak vállára.Majd rám emelte tekintetét.

-Adam! Ez szokásoddá fog válni?-kérdezte fennhangon Faith, már megint bámultam , TE Jó Ég mi van velem? Apa eközben elkezdett fennhangon kacagni.

-Igen Mr.Stark?kezdte Faith.

-Ja bocs-kezdte fuldokolva a nevetésből-na csak annyit szerettem volna mondani , hogy mi már nem találkozunk , bár ezt kétlem-jegyezte meg halkan- úgyhogy én elköszönnék.

-Mr.Stark én csak nagyon szépen meg szeretném köszönni , hogy megmentettek, és befogadtak, na és persze elláttak mindenféle dolgokkal , édesapám sajnos dolgozik úgyhogy nem tudta felhívni önt de arra kért , hogy adjam át köszönetét.

-Szívesen segítek embereken, üdvözlöm édesapádat és egyszer szívesen megismerném , jut eszembe mi a munkája?

-Festő.

-Ááááááá művészlélek, rendben majd akkor remélem még összefutunk de nekem most sietnem kell -mutatott a bejárati ajtó felé-szevasztok gyerekek-majd már el is ment.

-Én még-kezdtem-még mindig nem adtam magyarázatot arra....

-Ne is fáradj Adam inkább felejtsük el.

-Oké , így mindenképp jobb lesz.

-Hallottam Adam , hogy ma Clint fog ránk"ügyelni".

-Igen nos ez annyiból jó , hogy ő szeret mászkálni és aludni vagyis ha mondjunk elmegyünk a parkba és leülünk akkor ő fogja magát ééés elalszik, hamarosan meg is érkezik szóval hova menjünk ?Mivel kezdjük a napot?

-Nem tudom.Nem gyakran járok New York-ba, úgyhogy nem annyira ismerem a várost, de a parkos dolog nem hangzik rosszul.

-Jártál már a Central Parkban?

-Nem nagyon.

-Szuper és lenne kedved oda menni?

-Igen.

-Rendben akkor már csak Clint-et kell megvárni.

Mint akit megidéztek kopogtattak.

-Gyere!kiáltottam, majd Clin oda jött hozzank ( már beszélgetés közben átmentünk a nappaliba)

-Mióta szokásod neked a kopogás Clint?

-Még mindig nem, az csupán Tony említette , hogy nem vagy egyedül és gondoltam nem török rátok csak úgy .

-Ne már Clint!

-Jó jól van , és ha szabad tudnom ki a kis hölgy?

-Faith-nyújtott kezet-örvendek

-Clint, úgy szintén- fogadta el a felé nyújtott kezet.

-Mi a terv mára?- kérdezte Clint.

-Elmennénk a Central Parkba.szóltam

-Nekem jó az idő is szép meg minden, mivel megyünk?Nem haragudna drága jó apád ha elvinnénk az egyik Audi-át.

-Nem hiszem, mondtam kelletlenül-majd arra eszméltem , hogy Clint már a garázs felé vette az irányt ezért nem tehettünk mást mint mi is sietve indultunk.

-Ez pont jó lesz- állt meg egy piros Audi előtt Clint , leemelte a falon lévő polcról a megfelelő kulcsot és már be is ült a vezetőülésbe.Ezután mi is beültünk hátra.

-Indulhatunk.

-Gázt neki-mondtam majd ő ezt úgy értelmezte , hogy gyorsuljunk 100-ra .Egyre gyorsabban haladtunk a Park felé amikor Clint nagy sajnálatára le kellett lassítania a forgalom miatt.

-Pedig már kezdtem élvezni.sóhajtott nagyot, majd hamarosan megérkeztünk a Parkhoz.Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk.

-Merre srácok?kérdezte

-Szerintem-kezdtem-a Sheep Meadow réthez.Tudod Faith-kezdtem majd ránéztem pontosabban lenéztem a balomon álló lányra aki éppen a természetet csodálta és mosolyogta meg a mellettünk elhaladó kacagó , játszadozó gyermekeket-a rétnél van egy tó , lehet rajta csónakázni.

-Remek, most , hogy már nem félek annyira a víziközlekedőeszközöktől.

-Pad van?kérdezte unottan Clint-Nem mintha nem tetszene ez a romantikus csónakázás de szerintem nektek is jobb ha én valahol leülök és a távolból figyelek.

-Jól van Clint van pad letudsz ülni.

-Nagyszerű , na csak álldogálunk vagy el is indulunk?

-Nem , szerintem mehetünk.szóltam majd a tó felé vettük az irányt.

Sok sok kis úton mentünk végig mire megláttuk a tavat.

-Tudod hiába nem jártam még itt attól még olvastam róla régebben-kezdett bele Faith-a parkban több mint 838 állatfaj él ezek közül 78 csak lepke.

-Wow milyen jó a memóriád-erre a kijelentésemre elmosolyodott.

-Meg is érkeztünk-szólalt meg Clint majd egy padra mutatott-én oda szépen leülök és nem mozdulok, ti meg menjetek akkor csónakázni.De csak , hogy figyelmeztesselek benneteket nem tudok úszni-jelentette ki Clint.

-Nem gond-mosolyodott el Fith , annyira imádom a mosolyát

-Indulhatunk .kérdeztem.

-Persze .mondta , majd a csónakok felé vettük az irányt..........már benne is ültünk egyben amikor még hallottam Clint kiáltását.

-De semmi rosszalkodás gyerekek!erre a kijelentésre mind a ketten felnevettünk , majd elindultunk , elkezdtem evezni de egy enyhe hullám megdobta a csónakot mire Faith kezét az enyémre fektette és a szemembe nézett . A pillantása mindent elárult.

-Ne félj Faith vigyázni fogok rád.

.