Ma izgatottan keltem fel. Végre átveszem a trónt, mivel anyáék már lassan 2 éve, hogy hajós balesetet szenvedtek. Én nem tudtam át venni mert még kiskorú voltam, de féltestvérem Luka uralkodott helyettem. Nagyon szeretem őt, de most én irányítok, de szerintem meghagyom tanácsosnak. Gyorsan el is kezdtem készülődni. Egy vörös ruhát vettem fel, és kontyba kötöttem a hajam. Persze nem egyedül csináltam, Alya komornám is segített, bár persze ő nem csak egy szolgáló hanem udvarhölgyem és legfőbb bizalmasom.

-Ideges vagy-nézett rám.

-Kicsit-motyogtam.

-Ne izgulj, tökéletes uralkodó leszel-felelte mosolyogva, és összefésülte a hajam.

-Ez az igazság-felelte Luka, aki az ajtófélfának támaszkodva nézett minket.

-Hallottál arról, hogy kopogás?-sziszegtem oda.

-Hát persze-nevetett fel.-Mehetünk?

-Igen.

Elfogadva karját kiléptünk a szobámból. A folyosón sétálva mindenki oldalra lépett, és hajlongott.

-Kik vannak meghívva?-néztem rá kérdőn, és elkezdett lassítani.

-Sok ország képviseli magát, de csak a fontosakat mondom el. Melidorából Auguszt király és öccse. Flandriából Rune király. Kedves férfi, olyan harminc év körüli, és kell a szövetsége. Ambróziából Richárd király és Emília királyné. Kedves emberek, és az ő szövetségük is fontos. Kaledónia mivel köztársoság, ezért a a miniszterelnök Nathaniel. Fiatal kedves ember, de makacs mint az öszvér. Ők a fontosabbak. A többi annyira nem, de jó a több támogató- felete, és kiértünk a palotából.

A hintóba beülve mindenki örvendezett. A boldog emberek mindig jobb kedvre derítettek. Integettem egy sort, és magam elé kezdtem bámulni, és mormoltam a szövegemet a bálra. Amint megérkeztünk a templom elé kezdetét vette a monoton ceremónia. Az épület kapuit kinyitva elkezdtem egyenesen a trón felé. A szék előtt az egyház feje ált. Lehajoltam, és fejemre helyezte a koronát, és kezembe adta az ország almát és a jogart. A tömegre néztem, és mosolyogtam. A pápa elmondta a monológját, és én is letettem az esküm. Ezek után kimentem a teremből, vissza a hintóba, és jó nagy körök a városban. Ez az egész úgy 4 órám volt, de nem voltam fáradt, mivel minden egyes óra plusz energiát adott.  A palotában besétáltam a bálterembe, ahol már mindenki  bent volt. A trónom elé sétáltam,és a beszédemet kezdtem.

-Kedves egybegyűltek! Örülök, hogy így itt van mindenki. A mai nap fontos az ország szemében, mert már jogilag át vehettem a trónt. Az elmúlt egy évben bátyám Luka herceg kormányzott helyettem régensként. Ez idő alatt elkerültünk mindenféle háborút vagy forradalmat. Ezért az időért nagyon hálás vagyok neki, és remélem további segítségét. Már csak annyit tudok mondani táncoljunk. Vígadjanak.

Amint befejeztem mindenki pezsgővel éljenzett, és a zenészek elkezdték. Én elfoglaltam a trónt, és bátyám lépett hozzám.

-Táncra királynőm?-nézett rám.

-Természetesen-feleltem vigyorogva.

-Úgy nézel ki mint Sabine- felelte. Anya nevét hallva összeszorult a torkom.

-Köszönöm-nyögtem ki, és közbe felfele néztem  ne, hogy elsírjam magam.

Amint végeztem megkerestem a hadosztály fejét Ninót, akivel már rég nagyon jó barátságba vagyok. Amint megböktem vállát egyből hátra fordult, és meghajolt.

-Felség-mosolygott rám.

-Beszélhetnénk 4 szemközt?

-Persze-és távozott a társaságtól, én meg vissza mentem az erkélyre.

-Szóval kéne egy ,,kém"a tanácsba. Holnap olyan férfiak közé fogok menni, akik az apám lehetnének, és valószínűleg nem fogják tűrni, hogy egy kislány dirigál nekik. Én megpróbálok majd úgy mond hatni rájuk, de biztos nem fog segíteni. Így kell egy belső ember, aki az igazat leadja nekem, és a tényleges igazságot kérem legyen hideg vagy meleg.

-Igen is- felelte és szeme fölé csapta tenyerét kifele fordítva, amin akaratlanul is elvigyorodtam.

-Jól áll az egyenruha-cukkoltam.