-Gyere már, elkésünk!-ordított rá bátyja, Tom.

-Megyek már Tomi -válaszolta a lány hirtelen megszeppenve, és duzzogva.-Mért olyan fontos neked az a kosár meccs?-lépett ki a szobájából miután végzett a fésülködéssel.-Minek kell, hogy mi is mennyünk? Anyáék úgy sem jönnek még haza. Sajnos.-sopánkodott a lány.-Pedig szülinapom van.

-Annyi válasznak, hogy csak mert. Jötök, mert a barátaim visszamondták. Kész és pont. Gyere!-intetthalkan a kezével, meg a lábára emelte a tekintetét.

A folyosó sötét volt, inkább fényileg mint színileg. Arany fügönyök lőgtak a karnis rúdról, az ablak előtt. A reggeli fény nem hatot be a ház központi termébe.Vörös szőnyeg fetrengett szétterűlve, a gondosan lerakott, és lelakozott parkettán.

Végig mentek rajta. Aztán beléptek egy fényes szobába, ahol egy nagy fiu ücsörgött, meg egy nagy lány. Ők Nina testvérei. A szobának lilás-kék színű falai visszaverték mind azon kevés fényt ami a helyiségben volt. Fügönnyei fehérek voltak. A nagy téglalap alakú szobában két óriási ablak létezett kiépítve. Csillárja hatalmas méretet vett fel, kristályok díszítették. Növények hevertek mindenhol. A szoba közepén egy asztal állt székekkel. Az ülni való tárgyak, puhának tüntek. Fehér szövetükkel, magas támláikkal. Keretük mocsaras, festett faszint vett fel.

-Üdv Lauka.-Köszönt a fiú. Egy kicsit gúnyosan.

-Ne mond ki becézgetve a nevem.-Vágott vissza a lány aki az asztálnál reggelizett. Egy kicsit keményen. Haja barna, hullámos volt, ami a vállára omlott. Kék szeme szinte világitott a félhomájban. Hosszú, citromsárga ruhát viselt.

-Mért ne?-szivatta a másik evő is, miközben felpillantott Tomra.

-Launa(Lau)jössz?-kérdezte, megkímélve nővérét egy újabb vicctől.

-Ennék. Amúgy boldog szülcsnapot.

-Kösz.-szólt röviden és leült a lakkozott, faragott asztalhoz.

-Mivan Tomika? Nem tetszik az ötlete.-vágott vissza Nina, mosoly közepette.

-Nem-nyomta meg a szót.-megyünk bolizni!-jelentette ki a legídősebb, Tomi.-Kosár meccs! Ne feleggyétek.-jelentette ki már megérett hangján.

-Zsekk, te mit mondassz?-fordúlt a másik fiú felé.

-Csapjunk bele!-jelentette ki.

-Akkor irány az erdő.-mondta Nina, és felált. Arcán boldogság tükre jelentkezett.

-Ugye nem akartok mindenkit vinni?-kérdezte a legidősebb, 18 éves Tom. Aki a falnak támaszkodott éppen, a beszélgetés közben.-Karolinát és Maxot nem viszitek ugye? Ők még kicsik ehez.-a két gyerek az itt jelenlévők húga és öccse. Jelenlévők közűl a legfiatallabb, Nina. Össze nézett testvéreivel, és így szólt.

-Ha akarnak jönni elvisszük.-jelentette ki a lány.

-De ne gyere, ha úgy sem akarsz. Nem fogsz hiányozni.-vágott vissza Launa, aki ídő közben felált az asztaltól és kinyitotta az ablakot.-Megyek és megkérdezem őket.

-Én is megyek.-szólt oda a sárga szemű a másik, rikítő kék látó világú lánynak, és hirtelen előre nyújtotta a kezét.

***

A húg szobája rózsa szín volt. Tükrökkel és smink készlettekkel szétszorva. A sarokban egy nagy plüs egyszarvú hevert. Óriási ablakon keresztűl áradt be a fény, amit egy halvány rózsaszín, fodros anyag takart. Az ágy szépen levolt takarva, egy kékes-lila dísz takaróval. A függönnykarnis arany színt vett fel.

-Jössz ijesztgetni?-kérdezték egyszerre a lányok.

-Várjatok meg.-mondta, és felmutatta az egy pillanat kézjelet miközben a sminkes tükörnél sminkelt.

-Ne rúzsozz már! 8 éves vagy.-kiáltott rá zsörtólődve a falnaktámaszkodó, 17 éves Lau.

***

Az öccsük szobájában a kék falon, festett bolygók díszelegtek. Ott volt a naptól kezdve, a jelenleg nem ennek számító, Plútó is. Ez kétszer akkora szoba volt mint a lányé. Óriás babzsák kanapék hevertek a szobábaban össze vissza, melyek fekete és piros szinben pompáztak. A pókemberes ágyán űlt Max, a 9 éves öccsükk.

-Jössz öcskös?-intett kifele a nagyobb lány.

-Hová? Reggelizni?-kérdezte, a mondatközben hátradőlő kisfiú, hirtelen meglepetség közepette.

-Nem.-förtelmedett rá a másik jelenlévő, és leűlt ő is az ágyra.

-Bulizni-mondta lehellet könyedségell a kisebbik.-az erdőbe. Tudod ijjesztgetni!

-Igen, igen. Tudom!-eddigis tuttam mitkérdeztél. Boldog születésnapot!-förmedtrá, és a kívánsággal ehnyhítette a rákövetkező dühöt.

-Nem úgy tünt.-mondta, Nina mitsem törődve az előzőleg elhangzott mondattal. Közben Launa eltünt a láthatárról.

***

A parkban mindig sok ember jár. A jelenlegi tömeg között egy öregasszony is sétált. Sétabotyja fából, plussz világos színben ponpázott. Kék kendőt kötött fejére, amin fehér pöttyök terjeszkettek el. A gyerekeknek furácsnak tűnt a kinézete. Vagyis csak az arca, és nem is minden gyereknek. Hanem, Hámor-éknak.
Az eset, este fele következett be, mikor meglátták az anyót.

Huh. Emberek, itt van! Ilyen hosszút wattpadon még nem írtam, soha. Ez kérlek titeket szépen, 681 words (csak a történet).

ELNÉZÉST A SOK KÉSÉSÉRT! BOCSÁNA, BOCSÁNAT, BOCSÁNAT...

Remélem ennyi bicsánat kérés elég lesz. Mostanában minden könyvnél sok a késés úgy, hogy azértis bocsánat. Próbálok sietni. Azért még elmondanám(vagyis leírnám), hogy NEM IGÉREK SEMMIT!!!
Úgy tűnik minden könyvnél lekéne írnom, plusz még azt is begépel nem: bármilyen kommentet írhattok.

Idáig már 757 words.