Tamara ez csakis a te részed! Élvezd ki!

A történet Uzumaki Arisu szemszögéből zajlódik!

Egyik nap, Sasu elment egy küldetésre, amiről nekem elfelejtett szólni, ezért reggel meglepetten ébredtem fel.

- Jó reggelt drágám! - fordultam egyet az ágyba, de csak a hűvös ágyneműt tapogattam. Egyből kipattant a szemem, és felültem az ágyba, majd a fürdőbe siettem.

Sehol semmi. A keresést a konyhába folytattam, a földszinten, mivel az Uchiha ház kellően nagy kettőnknek.

Az étkező asztalon, egy üzenet várt, avval, hogy 1 nap múlva már itt is lesz, küldetés miatt ment el.

Megdöbbentem, és tátva maradt a szám, amit durci módba raktam, csücsörítve. Teljesen fel vagyok háborodva, Sasu viselkedésén.
Csavargatni kezdtem szőke hajamat, majd egy jó ötlet jutott az eszembe, és összekaptam magam.

Evvel a lendülettel, úgy ahogy voltam, feltrappoltam a cicás pizsamámba, és bevágódtam az ágyba, bebújtam a takaróm alá, és durcizni kezdtem.

Egy 5 perc múlva meguntam, és kimásztam, és gyorsan a fürdőbe mentem, vagyis rájöttem, hogy még nem is reggeliztem.

Milyen jó, hogy a fürdőbe voltam, mert egyszer csak rám tört a hányinger, és gyorsan a WC-be intéztem el.

Émelyegtem, és gumicukrot akartam enni, de mily meglepő egy darab nem volt itthon.

Felkaptam magamra egy lenge nyári ruhát, és fogmosás nélkül teleportáltam volna el Narutohoz, ha ezt nem rontottam volna el.

A végénél vettem észre, hogy most sikeressen Sunába sikerült mennem, Gaaráékhoz.

- Na, mindegy! - legyintettem - legalább megnézem a kis Nejit - gondoltam - biztos ott is van gumimaci!

Amint odaértem, egy havas hegy tetején találtam magam, félholtan.

Majdnem megfagytam, és szerencsétlenségemre, még csúszni is kezdtem a jégen, mire felsikítottam. Csak enyhén ijedtem meg az egésztől -gondoltam magamba szarkazmussal vegyítve az enyhén szót.

Egy kar kapta el a karom, majd a mélybe néztem. Óriási nagy szakadék nézett vissza rám. Amikor az engem elkapó karra tekintettem, már csak a kezéből tudtam ki az. A hüvelykujja alatti tetoválásból. A feliratot lassan 15 éve a kezén volt. Az írás csak egy név volt: Hyuuga Neji. Ha Beni csak ezt a szót meglátta, sírni kezdett. Persze Neji nevének hallatán ki nem lesz szomorú.

Ha most lezuhantam volna biztos meghalok. Na de ki mentett meg? És hogy van a flashkunaim egy jeges hegy tetején.

- Szia Aris! - rántott fel Beni, a legjobb barátnőm, majd furán nézett rám.

- Szihh...ha! - vacogtam, majd először felháborodtam - HOGY KERÜLÖK IDE??!! - akadtam ki teljesen, mert ki tudja hol vagyok.

- Öhmm...vakargatta nevetve a tarkóját, majd felhúzta a maszkját az arcáról - Várj, mindjárt megfagysz! - vette le magáról a kabátját, és a puloverét. Most én voltam felöltözve, ő meg egy ujjatlan izompoló szerüségbe.

- Hol vagyok? - sóhajtottam lenyugodva.

- Azért van nálam a kunaid, mert ha bármi történne, ne Gaarához teleportálja hanem hozzám! De erre nem számítottam - nevette el magát, mire 3 sunai ANBU maszkos gyűlt köré.

- De Sabaku no Senpai! Ki ő?! - kérdezték fontoskodva.

Beni nem mondott semmit, csak avval a gyilkos szemmel nézett rájuk amit Gaarától tanult. Erre a 3 fickó kutyapózba lihegett neki.

- Te nem fázol? - kérdeztem meg mellékessen.

- Nem, már 2 hete itt vagyunk, megszoktam! - legyintett - De te miért vagy itt?

- Narutohoz akartam teleportálni gumicukorért, de elrontottam! - szontyolodtam el.

- Jobb lenne is ha vigyáznátok magatokra!

- Naruto, és én mármint? - kérdeztem meg, de valószínüleg hülye fejet vághattam, mert Beni mosolyra húzta a száját.

-Ohohhhohhhoooo! - nevtett fel mosolyogva.

- Most mi az?? - nyafogtam, majd keresztbe raktam a kezeim.

- Aris! - nevetett, majd megölelt - Te terhes vagy! - rakta szája elé a kezét, majd visszacsúsztatta maszkját a fejére.

- MIIII??!!! - döbbentem le teljesen, majd ujjongani kezdtem - Te jó ég!!! - tapogattam a hasam, mire beszólt az egyik srác.

- Chh...ezért kell felborítani a szuper titkos küldetésünk?! - akadt ki, mire Beni megint rá nézett, az meg megint kiskutya pózba lihegett.

- Ki kérdezett?! - nézett rá a barátnőm majd közelebb ment a sráchoz, aki szemlátomást bekakilt a nadrágjába.

- Öhmm...Beni? Az a fiú mér néz úgy rám, mint egy kisboci? - nevettem fel kínosan.

- Szerintem csak azért, - roppantotta meg az ujjait - mert bocsánatot szeretne kérni! - magasodott a nála alacsonyabb ANBU-s fölé - Nem de? - ment közelebb hozzá, mire a fiú a jégtömbnek csapódott. Beni kinyújtotta a kezét és rámnézett, majd kacsintott egyet, és nagy erővel beleütött a tömbbe, aminek következtében srácot ellepte egy adag hó.

A barátnőmmel sírva nevettünk az egészen, majd gratulált nekem.

- Gratulálok! - pattant a nyakamba, de én megszólalni se tudtam, csak egy levakarhatatlan vigyor jelent meg a képemen.

- Hú wáo! Van egy kis gond! - nevettem el magam, majd csavargatni kezdtem a szőke hajtincseim, és bociszemekkel bámultam.

- Mi azh? - sóhajtott, amikor már épp indulni készültek, engem, hangsúlyozom engem otthagyva.

- Levennéd azt az idétlen maszkot? - háborodtam fel, mire ő a tarkójára tolta, és türtelmetlenül rám nézett - Hinata is terhes! - nyögtem ki.

- Aha, én is az vagyok! - bökött a pocakjára.

- MII VAAN?!?! - akadtam ki teljesen, mire ő vállatt rántott, és rám nézett.

- Gaara formájában van! - kacsintott.

- Teljesen elfáradtam, és nem tudok hazamenni! Hol is vagyunk? Konoha hideg része? Vagy Suna hideg része? - bambultam el a pocakomon.

- Hórejtek! A tengeren túl! - motyogta, érezve, hogy teljesen kiakadok, de már erőm se volt hozzá - Ha lejjebb mész, - mutat maga alá - Akkor ott lesz a táborunk. Pihenj, gyűjts erőt, de ha hazamész szólj feltétlen, de erről a küldetésről, senkinek nem szólhatsz!! - nyomatékosította.

- Rendben, már megyek is! - húztam össze a kabát cipzárját, és elkezdtem battyogni, lefele. Persze szerencsésen megcsúsztam, és a további utat a jégen csúszva tettem meg.

Mire a táborba értem teljesen átfagytam.

3 sátorszerű dolgot láttam, egy nagyobbat és 2 kisebbet.
Gondoltam a barátnőmé a nagyobb, így abba fészkeltem be magam.

Gyorsan tüzet gyújtottam, és elkezdtem felmelegedni. Találtam valami konzervszerüséget, abból ettem, majd simogatni kezdtem a babám.

Sasukéra gondoltam estefele, aki már biztos otthon van, és engem keres. Plusz Naruto, a híres Hokage, aki olyan mint egy óvodás.

Sasukénak lesz egy kislánya, vagy egy kisfia! Mindenképp a kettő közül.

Én kislányt szeretnék, meg egy kisfiút késöbb talán, de először egy lányt, akinek szőke hosszú haja lesz, csodálatos lesz, optimista, és imádni fogják. Remélem nem Sasura fog hasonlítani, mert az kész katasztrófa lenne - nevettem magamba.

- Hali! - lépett be a barátnőm a sátorba. Gondoltam, hisz miért voltak ilyen gyorsak, de rájöttem már besötétedett.

- Szia! Mit is csináltok itt? - kiváncsiskodtam előre hajolva, miközben ledobta maszkját a sarokba, és mellém ült.

- Nem fontos! - legyintett, majd gyorsan felállt - Mindjárt jövök! - lépett ki a deremsztő hidegbe, sima shortba, és az izompólóba. Ez egy gépezet komolyan!

- Itt is vagyok, csak megnéztem a srácokat! - ült le mellém - Hogy vagytok? - kérdezte.

- Jól! - simítottam végig a pocimon - Kislány vagy kisfiú? - kiváncsiskodtam újra.

- Sharingan! - suttogta, és nézni kezdett - Túl pici! Fogalmam sincs! - rántotta meg a vállát, majd elővett magának egy konzervet, és enni kezdett.

- És mivan Gaarával? - dőltem hátra.

- Semmi különös! - gondolt rá - Jól végzi a dolgát! Tudod? - vett elő egy sunai fejpántot ami az övé - Ez Gaara fejpántja! - mosolygott - Két hete nem láttam! De te hogy kerülsz ide?

- Öhmm...csak gumicukrot akartam kérni Narutoéktól, úgy látszik elrontottam a teleportálást.

- Meddig maradsz? Mert mi holnap megyünk vissza, viszont estére még elmegyünk, valószínüleg végzünk evvel a nagy feladattal.

- Uhh...nekem még kellene 2 nap! - sóhajtott.

- Itt maradok veled ha kell! - mondta utoljára, majd a zöld laptopjáért nyúlt.

- Mit csinálsz? - kiváncsiskodtam magam mellé, mire ő csak a Skype-ra nyomott, majd Gaara profiljára, amin együtt vannak.

- Remélem jó a térerő! - nevetett fel, amikor pixelesen megjelent a Kazekage képe a monitoron.

- Szia...sztok? - döbbent meg - Nem titkos a küldetésed amit rád bíztam ANBU-m? - mosolygott.

- Hosszú történet! Sőt képzeld Kazekage úr, Aris terhees! - mondta, mintha egy hétköznapi hírt közölne.

- Gratulálok! - mosolygott rám a másik Jinchuuriki.

- És úgy hallom Beni is az! - mosolyogtam alatomossan.

- Igen, jön az első kislányunk, a vörös ördög után, aki homokkal szórakozik.

- Hehehe! - nevettem fel, mivel gondolom örökölte az irányítást.

- Szó mi szó! - mondta - Aris gumimacit akart enni, és elrontotta a teleportálást. Plusz mint te is tudod, a flashkunait magmmal hordozom mindenhova, de erre nem számítottam.

- Senpai! - jött be a három fickó a sátorba, majd egyből letérdeltek Gaara elé, aki talán még fiatalabb is náluk - Kazekage úr! - köszöntek neki.

- Jó estét! - köszönt rájuk, majd újra Benihez fordult, nevetve az én sztorimon - Hát ez késsz! - hagyta abba - Te egy gumimaci miatt kerültél ide?

- Igen! - nevettem vele együtt - Na jobb is lesz ha pihenek! Köszi az ágyad Senpai! - figuráztam ki a nevét.

- Hhh... - csóválta meg a fejét - Mi még ma talán be tudjuk fejezni a küldetést, és már megyek is hozzád a picivel! - mosolygott rá - Szeretlek Sabaku no Gaara! - rakta a kezét a képernyőre, mire ő is oda helyezte.

- Én is szeretlek egyetlen ANBU-m! - mondta, majd lerakta a hívást.

A két fickó, meg Senpaiuk, elmentek megint, én pedig egyedül ültem. Nem tudtam aludni, így ölembe vettem a zöld laptopot, és bekapcsoltam.

A háttérkép helyett jelszót kért. Fenébe! Elkezdtem beírni a tippjeimet.

- Aris! - motyogtam majd pötyögtem - Neji! - rossz jelszó - Gaara - rossz jelszó, írta ki újra és újra mire a helyes megfejtés a GaaraKazekage lett.

Előbb is gondolhattam volna, még mielött 2-szer is letiltott.

Beléptem a Facebookba, majd instagramba, végül idióta játékokkal kezdtem játszani.

Éjfél tájékán kikapcsoltam, hisz elálmosodtam, de a 3 személy még mindig valahol a hegyekbe mászkál.

Egy idő után elnyomott az álom.

Reggel zajra keltem, konkrétan bontották a fejem fölül a sátrat.

- Mi az isten? - lepődtem meg kinyújtózva. Felpattantam és leporoltam a réteges öltözékem, amikor megint megpillantottam az ujjatlanba romboló barátnőm, akinek hátán az imént csattant egy hógolyó.

- Mi a? - mondta volna tovább, káromkodással folytatva, de ő is felkapott egyet, és hozzám vágta.

- Nem én voltaaam! - mondtam nevetve, én pedig a következő darabot a tegnapi sráchoz dobtam aki beszólt nekem.

- Hócsata?? - hangzott az egyik sátor mögül.

Órákig játszottunk amíg teljesen át nem fagytunk, persze csak én, mert azok eddig is tűrték a hideget.

Az a többi 3 meg mintha nem is észlelné a hideget.

- Akkor indulás! - pakolták össze az utolsó darabokat is - Te? Aris? Teleportálsz? Vagy jössz?

- Uhmmm...még sétálok veletek! - motyogtam szomorúan.

- Oké! - indultak el a táborból, lefele.

- Hhuuuuuhhhhuuu! - dúdolgatott az egyik férfi.

- Te Beni! Én félek! - suttogtam - Terhes vagyok!

- Nyugi! - mondta - Én már egyszer végig csináltam, nem lesz semmi baj! - mosolyodott el másodjára.

- És milyen volt? Fájt? - bambultam bele a nagyvilágba.

- Ezt ne tőlem kérdezd! - nézett rám szomorúan - ANBU vagyok! Nekem egy szülés nem fájhatott - rántotta meg a vállát, majd átkarolt, és rám mosolygott, mint a régi szép időkbe - De egy ilyen cuki, aranyos, okos, ügyes, erős csajszinak se fog fájni! - mosolyodott el, majd elvette a társától a felé nyújtott cigicsikket.

Elgondolkodtam mit fogok mondani, az Uchiha házban rám váró ideges férjenek. Avval csak nem nyithatok, hogy terhes lettem. Talán először is leszidom Sasut, hogy egy szó nélkül itthon hagyott. Aztán csinálhatnék egy tesztet, nem is egyet, amit gondosan becsomagolok, és azt mondom, hogy egy meglepetés miatt tűntem el.

- Köszönöm! - suttogtam a barátnőmnek, majd gyorsabb iramra váltottunk.

-----Konoha kapujában-----

- Megjöttem!!!! - kiabáltam a nagyvilágnak a hazaértemet. Benivel könnyes búcsút vettünk Suna kapujában.

És én most itt állok egy becsomagolt óriási méretű ajandékcsomaggal a kezemben amiben van vagy 100 darab terhességi teszt, persze mindegyik pozitívan, két csíkkal.

Az Uchiha környékig vagy még 15 percet gyalogoltam, majd a kertbe lépve láttam Naruto járgányát a beállón. Szuper küldehtem el Narutot haza, mert először csak Sasunak akarom elmondani. A családom várhat.

- Hali! - nyikkantam meg halkan az előszobába, mire Sasuke, és Naruto lépett be aggódó fejjel.

- Hol voltál?! - csókolt meg a férjem.

- Mi ez a gigantikus doboz a kezedbe, ami eltakarja a fejed? - szűkítette össze a szemét Naruto - és mér van pisi szag?!

- Naruto menj haza!!! - kiabáltam rá teljes energiámból, mire a testvérem jobbat nem sejtve, kislisszolt az ajtón.

- Öhmm...elvegyem a dobozt? - kérdezte zavartan Sasu, mire megráztam a fejem.

A következő mozdulatom nem is én lettem volna. Épp a konyhaasztalra készültem lerakni a dobozt, amikor is megbotlottam valamibe, és elestem. Sasuke nevetni kezdett, én meg kifújtam a levegőt, mivel a doboznak nem lett semmi károsabb baja, csak felstakadt a csomagoló papír.

- Sasu! - mosolyogtam rá, majd a kanapéra ültettem, és a kezébe nyomtam az óriási méretet öltő karácsonI csomagolású dobozt - Ez a tied! Bontsd ki!

- Okké! - felete gyanakvóan, majd óvatosan lefejtette a papírt, feltépte a a szigszalagot, és kihajtotta a a karton doboz füleit. Belekukkantva elkerekedett a szeme a sok teszt látványától. Kezébe vett egyet, majd tátott szájjal rám nézett.

- TERHES VAGYOK!!!! - sikítottam, mire ő a földre dobta a dobozt, és ajkaimra tapadt...

Húha! Kész lett! Büszke vagyok magamra, mert az egész részt mosolyogva írtam teljes szívemet beleadva.

Tami! Remélem tetszeni fog, és még jobban szeretni fogod Beni bátyját.

Nagyon nehezemre esett kedvesnek, szimpatikusnak megformázni Saskét, mivel tudod jól, hogy nem szeretem.

Aris kiismerhető így könnyű volt az ő szemszögében írni! Kellett egy kis cukiság, és szerencsétlenség, és kész Arisu!
(Benivel nehéz dolgod lesz)

Remélem tetszett, ha igen kérek egy irtózatosan hosszú véleményt, és hogy 10 pontból hányat adnál a történetemnek!

Köszi, hogy elolvastad!😍😍