- Igen, és milyen történet veszi körül a negyedik nagy shinobi háborút? - tette fel az utolsó kérdést Iruka sensei.

- Ööömm... - gondolkodtam, el de csak az jutott eszembe, hogy Kakashi sensei is részt vett benne.

- Sasuke! - esett ki majdnem a padból az elöbb felszólított személy.
Mindig ilyen stréber volt?

- Minato felrobbantott egy hidat!

- Úgy van Sasuke! Akira ez csak 4-es lett, evvel pedig nem javítottál, így nem tudom megadni az 5-öst év végén.

- Kössz! - ültem le a helyemre, majd Sasuke felé fordultam, aki csak megrántotta a vállát, és az órára nézett, ami a szünetet jelezte.

- Akira! - lépett mellém Naruto - Van kedved eljönni Ramenezni ma délután? Jön Sasuke is! Tudod az egész 7-es csapat! - vigyorgott Naruto.

- Ma nem jó, megígértem valakinek, hogy, találkozunk! - fejtettem ki gyorsan a tényeket

- Rendben! - bigyesztette le a száját Naruto, én pedig a hátamra kapva a hátizsákom kisétáltam az iskolával.
Mint szokásomhoz híven, ha tanárom a városba látogat, találkozunk! Ez fog történni most is.

A kapun kilépve egyből arra a helyre siettem, ahol megláttam a hintán ülni Temarit.

- Szia! 2 éve, hogy láttalak! Istenem! - ölelt meg szorosan, a tanárom.

- Te is nekem! Hogy hogy itt vagy? - ültem le a mellette lévő hintára.

- Csak egy küldetés vezetett ide, ami hamarosan kezdődik, így nincs sok időnk.

- És mi van Gaarával, és Kankuróval? Jól vannak?

- Gaara rendben van, nagyon büszke vagyok rá, jól vezeti Sunát. Kankuróval semmi különös, csak új bábokat csinálgat mostanában.

- És Temari, te? - tettem a térdére a kezem.

- Velem is minden okés! Van kedved elkísérni a küldetésre?

- Persze, szívesen, ha nem vagyok teher neked!

- Ne butáskodj! Na gyere! - fogta meg a kezem, és húzni kezdett.

- Mi a küldetésed? - néztem Temarira a feketéslila szemeimmel.

- Áhh...csak egy bandaháborúból kiszöktek a tagok Kohonagakuréba, és meg kell őket ölni, hogy itt ne robbantsanak ki semmit! Nem nagy űgy, de azért vigyázz.

- Gaaráék nem jönnek?

- Kankuro és Gaara már a helyszínen van, elcsípték őket.

- Értem! - tartottam a lépést.

Egy bokor mögé érve, megpillantottam Kankurót, es a Kazekagét.

- Kazekage, Kankuro! - hajoltam meg Gaarának.

- Szia Akira! - köszönt hűvösen, de zőldes kék fakó szemeit nem vette le a gyanúsítottakról.

- Most! - suttogja, majd felemelkedik, és kilép a növény takarásából.

A társalgó férfiak, rá emelik tekintetüket, és egyből meg is szólal a valószínüleges főnök.

- Mit akarsz taknyos?! - vágta hozzá, látva, hogy Gaara 1 évvel lehet idősebb nálam.

- Taknyos? - húzta a tipikus gyilkos vigyorra a száját.

- Még ő beszél nekünk! - szól társaihoz.

- Majd meglátjuk!

Elkezdte dobálni a kunaikat, majd egy tipikus árnyshurikennel kezdte, de semmi értelme nem volt, mert Gaara keresztbe tett kézzel, állt egyhelybe, és a homokja dolgozott. A támadók nem tehettek ellene semmit.

Amikor már kezdte unni, bevetette a homoksírt, de azt már nem láttam.

Egy kéz nyúlt a számhoz, befogta, majd minden elsötétült, nem emlékeztem semmire.

Egy koszos szobába ébredtem fel, rács volt a kijárat elött. Nem láttam semmit, mivel egy kendő volt a szemem elött, kezeim és lábaim pedig szorosan össze volt kötve kötélell.

- Elkaptuk, az Uchihát! - hallottam egy mély hangot.

- És? Ez mire volt jó? Idióták! Egyre több bajunk van, az új Kazekage miatt, és még ti is egyre több gondot alkottok - üvöltözte valaki.

- Jól van! Nem kell letámadni! - szólt halkan, majd belépett a helységbe, ahol én voltam.

- Uchiha Itachi! - mondtam ki hangosan mire aki kiabált felém fordult - Megölted az egész családom, és most engem is megfogsz?!

- Uchiha Akira! - hümmögte - Hol van Sasuke?! - lépett elém majd felrántott a földről.

- Semmi közöd hozzá! - köptem oda elé, mire elengedett, én pedig a földre estem.

Néhány nap telhetett el, amikor nagy robaly rázta meg a helyiséget. Kiabálasok, és jutsuk üvöltései hangzottak.

- Chidori! - hallottam meg a számomra, egyik legfontosabb személy hangját, majd a többiekét is.

- Miért nem tudok mozogni? - utalt ez a kérdés Shikamaru jutsujára.

- Bazi nagy klónhadsereg jutsu! - mondta Naruto, mire nevetni kezdtem.

- Keresd Akamaru! - parancsolta Kiba a blökiének.

- SASUKE! - sikította Sakura kintről.

- Akira! - guggolt le mellém Kiba - Jól vagy?

- Persze! Nagyon köszönöm, álltam fel, majd kirohantam.

Sasukét láttam a földön feküdni, a többiek pedig mellette ültek.

- Sharingan! - suttogtam.

- Byakugan! - ült le mellém Neji, majd beszélgetni kezdtünk.

- Minden rendben? - kérdezte, miközben Sasukét nézte.

- Igen, köszi! Sasuke hány chidorit használt? - jutott eszembe.

- Az lesz a baj! - kontrázott, majd a kezére mutatott - Elzárult az egyik tangetsu pontja itt! - mutatott rá, amit már én is láttam.

- De ehez a Hyuugák értenek nem? - mondtam, mire Neji már ki is nyitotta az említett pontot.

- Khmm! - krákogott Sasuke egy 10 perc múlva - Köszi Neji!

- Semmi, de most jobb lesz ha indulunk!

- De mi történt? - kiváncsiskodott.

- Engem kiszabadítottak, amikor neked elzárult az egyik tangetsu pontod. Neji kinyította, de még egy 10 percig csak így feküdtél, amíg mi elintéztük a többi kőrejtekit - mondtam, kihagyva belőle az Itachis részt - Naruto! - szóltam az imént említettnek, és pólója ujjánál ráncigálva, arréb húztam.

- Mi a baj? - nézett rám bociszemekkel.

- Lá...láttam Itachit! - vágtam rá körül kerítes nélkül, gyorsan.

- Huhh...ezt nem szabad Sasukénak tudnia!

- Mit nem szabad tudnom? - állt mellém, indulásra készen.

- Mindegy! - legyintettem, majd felé fordultam - Gyere segítek! - engedtem, hogy a vállamra támaszkodjon.

Konoha városába érve, először Kibát, Narutot, Sakurát, Shikamarut, Nejit, majd a város végében sétálgattunk a naplementében.

- Szép a táj! - álltam meg egy pillanatra, de ezt a srác nem érzékelte, és tovább sétált, azt híve, hogy még mindig fogom. Ennek következménye kép orra bukott.

- Öhmm... - próbáltam vissza tartani a nevetést, így teli vigyorral kérdeztem meg - Jól vagy? - nem bírtam, így elkezdtem a szerencsétlenül járt Uchihán nevetni, aki eközben hátára fordult, és porangyalt kezdett formázni a homokos úton.

- Nem jössz? - mosolyogott rám szélesen, ami nála ritka dolog.

- Persze! - kiáltottam, majd levágótam mellé.

Senki nem csodálkozhatott rajtunk, hisz összvissz ketten vagyunk Uchiha klániak.

Együtt a porba egészen addig szórakoztunk, amíg nem ment le a nap teljesen.

- Figyelj! - vakargatja a tarkóját - Szerintem jobb ha megyünk! - mosolyog.

- Rendben, de fordulj meg! - intettem, majd leporoltam a hátáról a port.

- Köszi indultunk el egymás mellett.

A falu közepéig érhettünk, amikor a keze a kezemhez ért, majd összekulcsoltuk őket, egészen Sasuke lakásáig.

- Akkor! - vörösödött el - Szia! - intett, majd hátat fordított.

- Szia! - mondtam volna végig a köszönömöt is, amikor Sasuke egy szempillantás alatt, ajkaimon fügött. A csók pár másodpercig tartott, utána pedig a fiú, aki egyre fontosabb az életemben, fogta magát és bement a házába.

- Szeretlek Uchiha Sasuke! - suttogtam neki, majd én is továbbmentem

Nia1133 nagyon sok gondunk volt a résszel, azért jött ilyen későn! De most itt van, és remélem élvezni fogod!

Jó olvasást mindenkinek!
Nia! Egy dolgot kérnénk, hogy mondj egy véleményt, és értékeld 10-es skálán, mennyire lett jó!

Reméljük tetszik!

Tami💕 & Alma🍎