-------------Isame szemszöge-------------

- Anya, anya, anya! - rohant hozzám a 6 éves kislányom, Hime.

- Igen kicsim? - hajoltam le hozzá.

- Kérlek mesélj apáról!- kérte csillogó szemekkel.

- Persze kincsem.

---------Visszaemlékezés kezdete--------

- Ki vagy? - ugrott elém egy narancs hajú fiú.

- Mi közöd van hozzá?! - rántottam elő a katanámat, hátha harcra kerülne a sor.

- Hogy mertél az Akatsuki területére lépni?! - kérdezte, miközben ő is elhúzta a katanáját.

- Mennyire is érdekel, hogy ez az Akatsuki területe? Ja várj, semennyire! - húztam mosolyra a számat, majd neki rontottam.

Ő is elkezdett felém rohanni, majd amikor katanáink szikrázva összeértek. Ezzel elvoltunk egy darabig. Pár vágást ejtettem rajta, meg ő is rajtam, de semmi komolyabb.

Ebben az időpontban vettem észre a felem repülő papírshurikeneket. A nagy részét kikerültem, de párnak sikerült megvágnia. Körbenéztem, hogy honnan jött ez a támadás, mire az égen egy lányt láttam papírszárnyakkal. Kék haja és narancssárga szeme volt.

- Konan ne avatkozz bele! Elintézem.

Szóval Konan. Még egy pillantást vetettem a lányra, majd újra nekirohantam a narancsnak. Had lássam, hogy akar elintézni.

Eközben a kékhajú újabb shurikeneket küldött felém, amik egyre inkább kezdtek zavarni. Elraktam a katanám, aztán gyorsan elmutogattam pár kézjeleket és létrehoztam egy vízsárkány, amit Konan felé kültem. A papírja elázott, majd lezuhant.

Egy vörös fickó hirtelen futott el mellettem és elkapta a papírhasználót. Lerakta a lányt a földre és felém nézett. Ekkor láttam meg a rinnenganjait.

Azonnal tudtam, hogy veszíteni fogok. Veszíteni fogok. A rinnengant csak pár legendából ismertem, de élőben még félelmetesebbnek tűnt.

Time skip

Lassan nyitogattam a szemeimet, mert idő kellett, hogy megszokjam a fényt. Az egész helyiség tele volt napfénnyel.

Ízlésesen berendezett szobácska volt. Világoskék falak, egy fehér ágy, egy ugyanolyan színű asztallal és székkel.

Ott ült Ő. A vörös hajú, rinnenganos fiú, akitől kikaptam. Nem is. Inkább vesztettem. Szó szerint a földbe döngölt.

- Látom már felébredtél - mosolyodott rám - Remélem jobban vagy már.

- Semmi bajom - jelentettem ki, majd próbáltam felülni, de egy szúrás éreztem az oldalamon és visszazuhantam az ágyra.

- Óvatosan. Még nem jöttél teljesen rendbe. Konan szerint pár vágással megúsztad. Sajnálom, de Yahiko gyakran túl meggondolatlan - magyarázott, miközben lila szemeivel engem kémlelt - Még be se mutatkoztam. Uzumaki Nagato vagyok, az Akatsuki tagja.

- Isame a nevem - nyújtottam a kezem, de most a vállamba hasított a fájdalom, amit egy szisszenéssel tudtára is adtam.

- Próbálj ne igazán mozogni. Amíg fel nem épülsz, itt maradhatsz nálunk. De most beszéljünk komoly témákról. Yahiko azt szeretnénk, ha csatlakoznál az Akatsukihoz - komolyodott el hirtelen.

- Szökött ninja vagyok. Nincs hova mennem. Kell egy biztos pont az életemben. Egy hely, ahol van hely számomra, ahol szeretnek, megbecsülnek és szeretnek is. Szerintem te is érted, hogy mire célzok - mosolyodtam el, mire ő is ugyanezt tette.

Eddig fel se tűnt, hogy milyen jól áll neki a mosolygás. Mondjuk nem is olyan ronda. Elég jól néz ki. Rövid vörös haja és fehér bőre passzol egymáshoz, de ha belenézel a szemeibe teljesen rabul ejtenek.

- Akkor csatlakozol. Itt a köpenyed - rakott le az asztalra egy fekete köpenyt vörös felhőkkel - De mostmár hagylak pihenni. Szia.

- Szia - suttogtam utánna, mikor már kiment az ajtón.

Sohase találkoztam ilyen személlyel. Nagyon kedves, de közben képes lehengerelni a stílusával, mosolyával és az egész lényével. A szeme szinte megbabonáz. Már előre látom, hogy sokat fogok tanulni az Akatsukiban.

Time skip

- Hogy kéne azt értenem, hogy nélkülem ment el Nagato, amikor egy csapatban vagyunk?! - csaptam az asztalra indulatosan, miközben Yahiko próbált lenyugtatni - Mit értesz az alatt, hogy Konan hasznosabb? Mindenki tudja, hogy jobb vagyok nála!

- Isame. Konan tud gyógyítani - szólt mögülem Nagato, aki most ért vissza a küldetésről.

A köpenye szakadt volt, a haja vizesen tapadt a nyakára, miközben engem nézett. Engem nézett és nem érdekelte, hogy véres. Mert az volt. Az ellenség vére, ami a sajátjával keveredett. Láttam a félig-meddig begyógyított sebeket, de ez nem kötött le. Sokkal inkább a hátán függő papírhasználó.

Konant a hátán hozta haza, amiért túl sok chakrát használt. Engem sohase. Bármilyen súlyos sebem volt, soha nem ajánlotta fel, hogy hazahoz. Soha.

A szememben lassan gyűltek a könnyek, amik elhomályosították a látásom. De nem is akartam látni azt, ahogy ők ketten egymáson lógnak, miközben nekem összetörik a szívem.

Ökölbe szorítottam a kezem, miközben próbáltam visszatartani a sírást. Nem akartam, hogy összetörve lássanak. Egyikük se. Nem tudhatják, hogy mekkora fájdalmat okoz a szerelem.

Elfutottam. Mást nem is tehetném. Talán meggondolatlan voltam és gyerekes, de nem tudtam tisztán gondolkozni.

Fellöktem az ajtóban álló társamat, majd egyenesen futottam kifelé. Nem foglalkoztat azzal, hogy milyen messze megyek az Akatsukitól, csak elég távol akartam lenni Konantól és Nagatótól.

Hallottam, hogy valaki követ. Éreztem a chakráját, de nem álltam meg. Egyenesen futottam az erdőbe és csak akkor álltam le, amikor már nem kaptam levegőt a sírástól.

- Isame várj meg kérlek! - ért mögém az Uzumaki - Isame ne haragudj! Tudod, hogy Konant a gyógyító tudása miatt vittem magammal.

- Menj el! Nem akarlak látni! - fordultam el, majd felugrottam az egyik fa legközelebbi ágára, ahova követett - Mit nem lehet érteni azon, hogy tűnj el?!

- Isame nyugalom.

- Itt csak ne Isamézz nekem! Menj vissza és pátyolgasd Konant! Tudom, hogy szereted. Hallottad?! Menj már?! - üvöltöttem rá újra.

- Isame tévedsz. Nem szeretem Konant. Csak barátok vagyunk - jelentette ki nyugodtan, amit még mindig csodálok. Sohase lehet kihozni a sodrából.

- Igen, persze. Ezért cipelik és ölelgetik egymást a barátok - töröltem meg közben a szemem.

- Yahiko és Konan már régóta együtt vannak, de ha nem lennének, akkor se hajtanék rá Konanra. Én téged szeretlek Isame - mondta nyugodtak, de az arcán észrevettem egy kis pírt.

Gondolom észrevette, hogy bámulom, mert szorosan magához húzott. Nem megcsókolt, mint minden romantikus könyvben, nem. Ő megölelt és nekem nem kellett ennél több.

- Én is szeretlek Nagato - suttogtam a vállába, mivel közben odafurtam a fejem.

Átkaroltam a nyakát, mint valami rémült őzike, ami megtalálja a védelmező barlangot. Örültem neki és nem érdekelt, hogy a köpenyén lévő vér rámkenődik, vagy teljesen elázunk, nekem abban a pillanatban csak ő kellett.

Az, aki már az első találkozásunknál hatással volt rám, a szerelmem, a társam és minden, amit csak akartam. Egy hely, ahol biztonságban éreztem magam, ahol viszontszerettek és ennél nem is kellett több.

------------Visszaemlékezés vége-----------

- Ez nagyon cuki - lelkendezett Hime.

- Örülök, hogy tetszett, de most, irány lefeküdni, mert késő van! - zavartam a lányomat, az ágyba.

Miután bezártam az ajtót könnyek szöktek a szemembe, Nagatóra gondolva, aki ma már nem lehet velünk.

Iszame-chan kész lett az Isamés oneshot! Igaz, hogy elmúlt Vasárnap (Ezer bocsánat tényleg), de az ellen nincs mit tenni, ha telefoneltiltást kapsz az angol 3-as miatt. Lényeg, a lényeg, hogy ha elolvastad írj egy kritikát, meg hogy 10-es skálán mennyire értékeled.

Tami💕 & Alma🍎