Egy borús nap, én is csatlakoztam az ANBU osztaghoz, mint minden egyes nap.

A mai is úgy indult, mint a többi nap, csak a régebbi szokásaimra nem emlékeztem.

1 éve nagyjából, súlyos agyrázkódást szenvedtem, és semmire nem emlékeztem.
Azóta már képben vagyok, de van ami soha nem jön vissza.

A balestem után pár nappal elrabolták, vagy elszökött Hyuuga Hinata, egy lány akire nem emlékszem.

Az ő keresésére indulunk nap, mint nap.

Akamaru készségesen segít nekem, minden megszimatol, majd szomorúan rám néz, ha aznap semmivel nem haladtunk előre.

- Szia kutyafiú! - köszönt Naruto az utca másik oldaláról, valamint vele volt Sasuke, és Sakura is.
Biztosan küldetésre mentek.

- Hogy haladtok? - érdeklődött Sakura, de én semmitmondóan ráztam meg a fejem, mire ők intve tovább indultak.

Egy sikátorba értünk Akamaruval, aki egy darab húshoz vezetett, majd a fogai közé vette, én pedig megfordulva tovább indultam, ki a sikátorból, majd beszéltem pár ANBU-ssal, akik arra jártak.

Akamaru a szájában egy pulóverrel lépett ki a kis utcából, amikor zuhogni kezdett az eső.

Nem ismertem fel mi az, de amikor Hinata kisasszony képéhez helyeztem a szövetdarabot, látni lehetett, hogy egy és ugyanaz!

- Gyere Akamaru! - üvöltöttem utána, és a Hokagéhoz rohantunk.

---Az irodbában---

- Kakashi sensei! - lihegtem - Megvan!

- Megvan Hyuuga Hinata? - döbbent le, én pedig megráztam a fejem, majd kifújtam magam.

- A pulóvere egyik darabját találta meg Akamaru.

- Rendben, köszönöm a segítségeteket! Elküldöm a felderítőkhöz, és utánanéznek, hogy biztos Hinatáé - e!

- Értettem! - térdeltem le a Hokage elé, majd távoztam.

- Kiba! - kiáltott utánam - Menj haza mára!

Bólintottam, majd kiléptem a kutyámmal a zuhogó esőbe.

A házunkba érve, anya a konyhában fogadott, karba tett kézzel, szigorú tekintettel.

- Megint ellógtál a suliból! Ma hívtak!

- Anya, Kakashi Hokage mondta, hogy szólnak a sulinak, hogy okkal hiányzom!

- És ez meddig fog így menni? Mikor lesz meg az a lány?! - méregetett, mert tiszta víz volt mindenem.

- Remélem meglesz, és Hinata a neve!

- Nem tetszik ez nekem! Menj fel azonnal a szobádba!

- De...

- Semmi de! Menjél már!! - kiáltott rám, mire én gyorsan felmentem a lépcsőn, és levágódtam az ágyamra, Akamaru pedig mellém feküdt.

- Mit csináljunk haver? - kérdeztem tőle a buksiját simogatva, de inkább fogtam magam, és elaludtam.

---Másnap---

Reggel korán felkeltem, és már mentem is 9 órára a gyülekezőhelyre, ahol a Hokage is várt ránk.
Kicsit késve is érkeztem, de pont időbe.

- Inuzuka Kiba tegnap megtalálta Hinata kisasszony pulóverjének egy darabját, amit vissza is adok neki, hogy segítségével folytassák a keresést! Sok szerencsét a mai naphoz! - mondta, majd elment.

- Gyere Akamaru! - mondtam, majd miután eltávolodtam az erdőbe, amit ma vizsgáltunk át, orromhoz emeltem a darabot, és valami bevillant éles fejfájást követően.

---Visszaemlékezés---

- Gyere már Kiba! Úgyse kapsz el!! - egy zöld mezőn futott elöttem egy fekete hajú lány, gondolom Hinata.

- Gyere Kiibaaa! - kiabálta újra, majd visszarohant elém, és utánam nyúlt, de elhomályosodott a látásom.

---Visszaemlékezés vége---

Fejemhez kaptam, éles fájdalom nyilalt bele, majd elvesztettem az egyensúlyom és a földre zuhantam. Elsötétült elöttem minden.

Nem tudom mennyi idő tehetett el, de egy fehér vakító szobában ébredtem fel. Az ágyam mellett állt Shino.

- Szia Kiba! - mondta komolyan, mire beszaladt egy nővér.

- Miért vagyok itt?? - kérdeztem, majd felültem, és a ruhámért nyúltam.

- Pihenned kell! - lépett be az ajtón Sakura - Elájultál az erdőben, keresés közben!

- Hinata meg lett? - kérdeztem nyügösen.

- Még nem! - rázta a fejét Shino.

- Akamaru hol van?? - jutott eszembe a kutyám, és újra felpattantam.

- Arra a fehér bolyhos kutyára gondolsz? - vette ki az infúziót a kezemből a nővér.

- Igen, Akamarunak hívják!

- Mehetsz! - szólt újra az utóbbi, mire felültem, és felvettem a ruhám - A szemben lévő szobában játszik! - mutatott egyenesen.

Egyenesen előre vettem az irányt, magam mellé vettem Akamarut, majd kimentem a kórházból.

A szél kellemesen fújdogált, a nap sütött az égen, árusok árulták kis kirakodójukon a holmijaikat.

ANBU osztagosok járkáltak fel alá. Ez volt a megszokott élet fél éve, amióta eltűnt Hinata kisasszony. Sokszor gondoltam rá, de a balesetem óta nem emlékeztem az az elött történtekre.

Táskámat a vállamra dobva indultam el a kőarcokhoz, hátha jobban belátjuk a várost.

A meredek szikla élére álltam, majd lehuppantam a kőre Akamaru meg mellém.

- Nem érzel semmit?

- Vau! - hajtotta le fejét.

- Megígértem a szüleinek, hogy meg lesz! - sóhajtottam, és megsimiztem a hátát.

- Vau-vau-vau Vau!

- Nemm hiszem, hogy megtaláljuk. - töröltem le az izzadságot a homlokomró, majd felpattantam - Főleg, ha ebbe a tempóba haladunk.

Ahogy megfordultam, egy ANBU állt mögöttem, akitől nagyon megijedtem.

A szaga érdekes volt, még az orrom se érzett rajta semmit, mintha valahonnan másvilágról jött volna. A kezdetektől fogva gyanús lett nekem.

- Hogy haladsz? - kérdezte meg mély, gyengéd hangján.

- Ti? - kontráztam.

- Semmit nem találtunk, a legnagyobb gyanúnk, hogy ő maga szökött meg!

- Nem tudom, nem ismertem a lányt! - rántottam meg a vállam - Csak az a lényeg, hogy meglegyen nem? - mentem el az osztagos mellett, majd leültem a főtér egyik padjára, ahol mindig nagy tömeg volt. Jobb kezembe Hinata képe volt, hátha meglátnám.

---ANBU-s szemszöge---

Megdöbbenve hallgattam Kiba szavait, mintha elfelejtette volna a lányt, aki a legfontosabb ember volt az életében.

Amint távozott, levettem a maszkom, és fekete hajam kisöpörtem a szememből.

Amikor ködrejtek elrabolt a byakuganom miatt, azt hittem soha nem látom vissza a régi ismerőseim, családom, most pedig itt bújkálok előlük mert félek.

Egyszer már próbálták megszerezni, de Neji elkapta őket.

Jut eszembe Neji! Azóta nem láttam mióta elvittek. Biztosan az egész klán őt okolja, hogy minden miatta van, mint mindig. Őt könnyű hibáztatni, hisz alsóházi.

Lépteket hallottam, ezért visszahelyeztem a maszkom.

---Kiba szemszöge---

Arra gondoltam, hogy elmegyek a kedvenc helyemre, a padon ücsörgést meguntam.

Mielött a tervezett helyre értem, Gaarát láttam a patkán ülve cigizni, egyedül, ezért mellé léptem.

- Leülhetek?

Ő nem válaszolt, csak rám nézett fakó zöldesszürke szemeivel, én pedig jobbank láttam, ha tovább indulok.

A kedvenc helyem, egy pizzázó mögötti hangulatos utcácska volt, ahol Akamaru kedvére lakmározhatott a kidobott pizzarészletekből.

Az illat erősebb volt a megszokotnál, mert valaki már ette a pizzát.
Ugyanazt az illatot éreztem, amit korábban.

Halkan a háta mögé osontam, hogy ne tudja, hogy ott vagyok.

Nem is jött rá, hirtelen lendülettel hátrafordult, hogy felvegye ANBU állarcát, ami a lábaim elött hevert.

Mindkettőnk szeme óriásira tágult.

Egy fekete hosszú baba arcú lány nézett felém nagy lilás szemeivel, majd közelebb hajolt, és megcsókolt.

Minden eszembe jutott, az emlékek amiket elfeledtem, a mezős jelentet, a piknikezéseket, kirándulásokat, a randikat, a csókokat.

Hinata tényleg a legfontosabb személy volt az életembe, és ez a pillanat mindent felidézett.

Ehez a részhez nem fűznék semmit, mert én személy szerint (Alma) nagyon büszke vagyok a történetre, mind a megírására.

Remélem tetszeni fog Iloveszjgandhvg!!

A többiektől pedig kommentet, és véleményt várok!

A következő ugye az enyém lenne, GaaraxBeniko, de ez sokára lesz kész, így a következő az IsamexNagato lesz!!!