- Megjöttünk! - állt meg a négy copfos szőke a várva várt város kapujában.  Közel négy éve, hogy itt jártunk, amikor Narutoval örök életre szóló barátságot kötöttünk. Sok idő óta én vagyok Sunagakure Kazekagéja. Apa halála sajnálatos volt testvéreim számára, viszont én nem nagyon szomorkodtam, hisz meg akart ölni, viszont már csak hárman vagyunk. 

A fa kapu az idők vasfoga alatt se változott semmit, ugyanolyan volt, mint négy éve.

- Végre! - sóhajtott fel a bátyám, majd elindult volna, ha Temari nem állítja meg.

- Várj!  - rakta ki a megálljt parancsoló kezét, majd hunyorítva nézett a távolba.

12 homályos alak közeledett. Egyre jobban fel lehetett ismerni őket.
Hinata óriási pulóverében zavartan totyogott a társaság után. Kiba lazán sétált a megnőtt Akamaru mellett. Mit sem változott évek óta. Shino, az Aburamék képviselője morcosan szedte a lábát. Ino a haját igazgatva incselkedett az régi vetélytársamnak, Uchiha Sasukénak. Choji magához híven egy chipses zacskóban volt nyakig. Messziről hallottam, ahogy Shikamaru ,,kellemetlenkedik". Középen Sakura a rózsaszín hajú lány jött. Ahogy őt figyeltem pozitív csalódás kerített magába. És ekkor pillantottam meg, az örök legjobb barátomat Narutot, Rock Leevel beszélgetni. A többiek kicsit lemaradva de érkeztek. Naruto kiabálva integetett nekem, mire mosolyogva visszaintettem. De a figyelmemet csakis a Rock fiú kötötte le. Nem tudtam levenni róla a szemem, egészen addig, amíg a mankója a lábam előtt nem koppant.

- Én tettem ezt veled - gondoltam magamban, majd ránéztem.

Szemeim elvesztek az övéi közt. Valószínűleg el is pirulhattam, mert Lee zavartan felkuncogott.

- Szia Sabaku no! - emelte fel a bal kezét, majd a hüvelykujját. Amikor még össze-vissza rohangált öröm volt ránézni. Én tettem tönkre, ezért megfogadtam, hogy jóvá teszem. Bármi áron is, de mosolyt fogok csalni az arcára, és boldogságot az élete további részébe.

- Szia Rock! - mosolyogtam rá, de a szemem a szájára tapadt. Majdnem elvesztettem a kontrollom, és kicsin múlott, hogy nem csókoltam meg. Mi üthetett belém mégis?

- Szer...szerintem a többiek itthagytak minket! - mutatott a botjával utánuk.

A nap kezdett a felhők mögé szállni, így az égbolt rózsaszín színt öltött. Amikor először megláttam a mellettem ballagót, ismeretlen érzésem támadt, amilyen még soha. Eddig nem szerettem senkit, de most szerelmes lettem. A gyilkosból szerető.

- Kinél fogsz lenni? - fordult felém, majd felnevetett - Olyan vagy, mint egy sün! - szedett ki a vörös tincseim közül egy falevelet, amit a kezembe nyomott.

A szél halk süvítése mellett egy furcsa, idegen hangot véltem felfedezni, így megtorpantam, mire Lee kérdőn nézett rám.
A szája elé helyeztem a mutató ujjam, amibe beleborzongott a fekete.
Mindketten élesen kezdtünk figyelni. A bokor megmozdult mögöttünk, majd egy nálunk idősebb férfi ugrott elő, hihetetlen gyorsasággal.

Mosolyra húztam a szám, majd magam mellé rántottam a bilifejűt és megtartottam, nehogy elessen.
A támadónk magy erővel csapódott a magam körül létrehozott homokburoknak.

- Aúúú! - hallatszott kintről - Engedd el Leet, nagyságos Kazekage úr! - kiabálta , mire felismertem a hangját és elengedtem a feketét, a homokkal együtt.

Felemeltem a fiút és kezébe nyomtam a mankóit, amit megköszönt és tomboló senseiéhez fordult.

- Gai sensei! A Kazekage enm bánt engem! - nevetett, mire a férfi megnyugodott és visszahátrált a bokorba, két ujját szeméhez emelve, amivel jelezte, hogy figyel minket.

Zavarodott egy alak, az biztos. Lassan haladtunk egymás mellett, hisz a maankók nem könnyítettek a dolgon.

- Várj! - álltam meg, majd homokomat használva, felemeltem őt.
Ezt szoktam használni, amikor magasra kell emelkednem, így Lee is élvezte a dolgot.

- Tsunade úrnő meg fog műteni! - tördelte az ujjait, majd nagy szemekkel rám nézett.

- De ez csodálatos! - mosolyogtam rá - Muszály elmenned - simítottam ki a szemeből vörös hajamat.

- Szép vagy te mindenhogy hagyjad! - suttogta a fekete, de én nem hallottam.

- Tessék? - fordultam felé. Megrázta a fejét, és maga elé mutatott.

Időközben elszakadtunk a többiektől és a sötét utcákon jártunk, de már egy sötét ház előtt pihentünk.

- Gyere! Ma nálam alszol! Vagy, ha akarsz visszamehetsz Narutóhoz is, de ahoz késő van már! - szállt le a homkról, ami eltűnt.

Kulcsot dugott a zárba, majd bement, énnpedig követtem. Egy szűk folyosón mentűnk végig, ahol a falon képek lógtak. Sorba voltak rakva, kisgyerek Leetől, mostaniig.
Aranyos volt, ahogy az egyik képen új, zöld ruhát kapott Gai senseitől.

- Kérsz valamit? Teát, Sakét? - dugta ki a bilifejű a kobakját a konyhából.

- Sakét, köszönöm! - mosolyogtam rá, majd beléptem a nappaliba.

- Ülj le! - mutatott a poros szürke kanapéra, ami üresen állt a tévé elött.

Lee lerakta az italokat a dohányzó asztalra, én pedig egy húzásra megittam, mire ő berakta a filtert a teába.

- Gaara! - állt fel a fiú, majd én is követtem.

Lee szemlátomást a fürdőbe akart menni. Már nem bírtam magamat visszafogni, úgyhogy neki löktem a falnak a feketét, akinek kiguvadtak a szemei, a döbbenettől.

Nem tudtam, hogy ő mit érez irántam, hogy ugyanúgy szeret-e, mint én őt. Legszívesebben már felkaptam volna, és elvittem volna a hálóba. Ehelyett a falnak csapódott.

Vörös hajam a szemembe lógott, de Leeét a füle mögén türtem. Próbáltam nyugodt maradni, de nem nagyon sikerült.

Szemlátomást a fiú is megijedt, de egy idő után beletörődött a sorsába. Gyorsan az ajkainak estem, végig simítottam a mellkasán, egeszen amíg a kezem ért. A levegő hiánya miatt hagytam csak abba.

- Szeretlek! - suttogtam az ajkaira, majd felkaptam a lopótököt és kimentem a bejárati ajtón.

- Várj! - kiabált a társam, majd utánam rohant - Én is szeretlek! - kiabálta az utcán, de mit sem törődve ezzel, meg se álltam - Állj meg Panda! - nevetett fel.

Megtorpantam, majd lassan elmosollyodtam. Eközben Lee is beért és a sötét lámpákkal kivilágított üres utcán egymásnak estünk, szerelmesen.
______________________________________

Nagyon sok idő után, de végeztünk a Gaaras oneshottal, így ki is raktuk gyorsan. Vattacukor2005 remélem tetszett!

Alma🍎 & Tami💕