Ha nekem nem is jönnek össze a dolgok legalább a két legjobb haverom boldog. Ettől viszont boldog leszek én is.

...

Délután arra megyek ki a szobámból ,hogy Mikey épp a folyosón rohan ki egy "Vigyázat vagy mindenkit elütök a gecibe!" Kiáltással. Furcsáltam mert ,hova fut, és mit keres itt? Vasárnap nem is szokott bent lenni. Viszont akkor az "Ashtont szerezzük vissza" hadművelet várat magára mert kíváncsi vagyok ,hogy most mi lelete Mikeyt.

Vissza tettem a helyére a könyvem, felvettem a bokacsizmám és mentem is Mikey keresésére. Tuti az udvaron van és a leghátsó fa tövében gubbaszt. A padhoz csak én meg Ash szoktunk menni szóval ott tuti nincs. De a biztonság kedvéért megnéztem a tévésbe is de ott megint csak a magányosan rajzolgató Ashtont találtam...

-Nem láttad Mikeyt?-tettem fel neki a kérdésr mire sóhajtott egyet.

-De. Kint ül a fa tövébe. Szégyellem magam nagyon. Tudod? -nem szóltam semmit mert tudom mire céloz. -Bocsánatot kéne kérnem tőle...de egyszerűen...félek mert Mikey nem olyan idegzetű mint én. Mentális problémája van és hamar el tud borulni az agya.-hajtja le a fejét.

-Figyu. Én beszélek vele.-tettem kezét a vállára-ne aggodj. Vigyázok-akartam ismét arcára simítani de megint megáltam féluton.

-Csináld.-motyogja lehunyt szemmel.
Elmosolyodtam majd lágyan végigsimítok...Sima arcán? Leborotválta. Észre se vettem először. Egy apró puszit is nyomtam arcára majd mentem is ki.

Nem tudtam ,hogy Mikeynak van mentális problémája hisz folyton mosolyog és vidám. Mikey kifejezetten az folyton nevetős és bohóckodós ember aki csak egy 19 éves fiú testébe zárt 5 éves. Hamar meg is leletem. Ott kuporgott az utolsó fának a tövébe felhúzott lábakkal és a talajon lévő apró kavicsokat pizskálgatta. Leültem mellé szorosan.

-Mi a baj?-tettem fel neki a kérdésr mire morgott egyett és elfordította a fejét.

-Semmi-motyogta

-Hát látom.-forgattam meg a szemem-Figyu...tudom mi a baj. Ne haragudj egyikőjükre se.

-Mi van?!?! Te tudtad?-fordul felém egy dühös ábrázattal. Elkerekedett a szemem ilyedtembe és kicsit behúztam a fejem.

-Igen. -ez inkább volt vinnyogás.

-Miért nem mondtad el??!?!-kezdek egyre jobban félni tőle ahogy olyan teknintette nézett rám mint aki mindjárt megfolyt.

-Mert nem tőlem kell megtudnod! Szerinted nekem milyen volt mikor Cal hótziher részegen a képembe vágta VIGYOROGVA ,hogy "Olyan jót dugtam Ashtonnal ,hogy azt el se tudod képzelni!" És előtte meg Ash-sel is beszéltem és igaz ő nem mondta ki konkrétan de már akkor selytettem!-magyaráztam kicsit bátrabban. Amiket mondtam igazak voltak.- Tudom ,hogy akkor már nem voltam Ashtonnal de attol még kurva szar érzés volt ,hogy olyas valaki ér hozzá...aki ...aki nem én vagyok. Én azon vagyok ,hogy vissza szerezzem Ashton belém vetett bizalmát és ismét a karjaimba lehessen. Calum is gondolom most vallotta be neked mert...fontos vagy neki és nem szeret előtted titkolózni. -mostmár nyugodtabban mondtam a dolgokat.

Mikey csak maga elé bámulva halgatta a mondókám és mintha el is gondolkozott volna. Fogott egy botot és a földre kezdett el rajzolni. Művészetisek! Még a sárba is jobban rajzolnak mint én lapra pálcika embert.

-Nem tagadom ,hogy kurva szarul esett ez az egész dolog. -kezdett bele mostmár valamivel nyugodtabb hangvétellel.

-Részegek voltak. Én már túl tettem rajta mert tudom ,hogy józanon nem tették volna meg.

-Ha elmodta volna hamarabb akkor nem lenne baj. Így viszont szar mert itt előttem titkolózott!-olyan erővel nyomta a földbe a botot ,hogy el is tört

-Figyelj...-kezdtem volna bele de ekkor léptek hallok majd Calum jelent meg melletünk lihegve.

-Fhu gyerekek egy pill...pillanat-tamaszkodott meg térdén ahogy kifujta magát.

-Haggyál!-morogta Mikey.

-Gordon!-szólítottam középsőnevén amit tudom ,hogy utál. Egyből rám kapta tekintetét villámokat szóró szemekkel. -Legalább halgasd meg-nézek rá kérlelően.

Morgolódva felállt majd Calum elé sétált karba tett kezekkel. Én is arrébb mentem és inkább kicsit távolabról figyeltem a dolgokat.

-Mondjad.

-Mikey én...nagyon sajnálom. Részegek voltunk és...Ashton is meg én is....és...annyira szégyellem magam. Nem csak neked de még Lukenak is fájdalmat okoztam ezzel.

-Hát igen!-vágta rá Mikey.

-Csak...had bizonyítsam be ,hogy... hogy....istenem ez nehezebb mint hittem.-sóhajt fel a végére Calum. Én már tudom mit akar mondani amin el is mosolyodtam. Mikey csak kíváncsian vizslatta tovább fekete hajú haverom.

-Hogy mi?

-A kurva életbe is má'! Szeretlek! Tessék kinyögtem!-hajta le a fejét.

Mikey elkerekedett szemekkel nézett de aztán lágyan elmosolyodott. Megbocsáltott neki még ha nem is mondta ki. Cal félve Mikey felé nyújtotta kezét majd lassan össze is kulcsolták ujjaikat.

-Akkor mi most....?-motyogta zavartan Calum.

-Ha te is akarod Thomas-huzogatta viccesen a szemöldökét Mikey.

-Gordon.-ennyi volt az utolsó szó.

Hirtelen húzta közel magához a színeshajút és ezzel a lendülettel meg is csókolta. Mind ezt mosolyogva néztem végig mert ők legalább boldogok együtt amitől én is boldog leszek.

-Na végre.-hallom meg magam mögül Ash hangját mire még ugrottam is egyett úgy rámhozta a szívbajt.

-Te meg mióta vagy itt?-lihegtem ahogy túltettem a sokkon.

-Már egy ideje.

-Ne sunnyogj így mögém!-szóltam rá-azt hittem szívinfarktust kapok.

-Bocs.

-Na ha már mi így összejöttünk....ti nem akartok kibékülni?-mondta Cal karbatett kézzel.

-Nem olyan egyszerű ez srácok-sóhajtok fel. Ash már el is sétált. Komolyan én egyszer megörülök ettől az embertől.

Várjunk...hisz már most is majd megveszek érte.

...

A hadművelet folytatódik, most ,hogy a két haverom végre egymásra talált.