*Ashton F. Irwin*

Ha a hugom nincs itthon akkor Luke-kal tuti az ágyamat bitoroltuk volna.

...

A vasárnapom monton volt. Vagyis egészen délután kettőig.
Felkelltem nyólckór, fogat mostam ,rendbe tettem a hajam. Az elejéből vágattam egy kicsit anyával mert már kezdett bosszantani ,hogy ilyen hosszú, aztán felvettem valami itthoni cuccot és mentem reggelizni. Reggeli után meg jött a tanulás. Matekból írunk szóval azt most nagyon kenem neki ,hogy meglegyen egy kettes...aztán jött a művtöri és festészet házim. Ezzel egy jó három óra hosszát elvoltam és most festem a falamon Lukeot. Még nincs kész. A főbb részei készen vannak de az ilyen kis finom részleteken még dolgoznom kell. Például a szemén. Sajnos nem tudom vissza adni azt ,hogy milyen gyönyörű is valójában...de próbálkozni még lehet. Fejből festem az egészet mert Luke minden egyes kis vonása itt van a fejembe. A bájgödrei, a szeme körül a nevetőráncok. Telt ajkai amik annyira csókra csábítanak mindig. Észre se vettem ,hogy elkalanzodott a figyelmem addig amig anya be nem lépett a szobámba és kizökkentett.

-Ashton...csörög a telefonod-nyújtja nekem anya a kis készüléket. Letettem az ecsetet és a festőpalettát majd elvettem kezéből a telót.-Mit ne mondjak jóképű havert találtál!-nevet anya. Ja hát persze. A hívókép. Ránéztem majd elmosolyodtam.



Aztán rájöttem ,hogy fel kéne vennem.

-Szia-szólt egyből bele a telóba.

-Cső. Mi újság?

-Semmi. Unatkozom és azt akartam kérdezni ,hogy átmehetek e hozzátok?

-Hát...oké.-Kicsit vonakodtam mert nem tudja ,hol lakom vagy ,ha egyáltalán sejtése lenne róla. Azt tudom ,hogy az egyik kertvárosba lakik de én meg a város másik végén lévő kerületbe. Egy fél nap még átjön. Ha csak nincs kocsija.

-Hol laksz?

-16 kerület. Jó messze tőled.-motyogtam a telóbe.

-Na basszus. Az pont a másik vége a városnak. Ó jólvan. Elkérem tesóm kocsiját és megyek.

-Van tesód?-najó ezen most meglepődtem mert sose mesélt még róla

-Van. Két bátyám. De majd mesélek ha akarod. Most viszont akkor megyek is. Szia. Akkor majd 2 óra hossza múlva láthatod csodás személyem.

Ezzel le is rakta a telóját. Anya ez után be is jelentette ,hogy elmegy Harryvel a nagyihoz és egyedűl leszek Laurennel. Mondtam anyának ,hogy átjön az egyik haverom és azt mondta ,hogy rendben de ne csináljunk csatatért a házból.

Nos Harry meg anya el is mentek egy olyan egy óra múlva mamához én meg festek tovább még Lauren a szobámba hesszel és beszélgetünk. Észre se vettem milyen gyorsan telik az idő. A telómon nézi a képeket ,nem mintha olyan sok lenne.

-Te jó ég! Te...te szelfiztél?-hangján hallottam az őszinte döbbenetet .

-Ja.-rövid lényegre törő válasz.

-Mit ne mondjak ha nem lennél a bátyám akkor hajtanék rád tessám.



Felállt majd elém tartotta a telót. Jaaaa igen. Ezt Luke úgy könyörögte ki tőlem. Amugy utálok szelfizni.

-Jó tudni-kuncogtam.

-Ki vagy fordulva magadból teljesen.-rázta meg a fejét.

-Ne izélj már! Amugy Lucas átjön.

-A pasid?

-Nem a pasim!

-Ki nem a pasid?- Úgy megilyedtem ,hogy az ecset kiesett a kezemből és a földön landolt. Sikeresen összefestékeztem a lábamon lévő fekete zoknim.

Letettem a festékes palettát és az ecseteim. Lauren leesett állal nézte Lukeot és már a nyála is folyt. Az ujjam az álla alá helyeztem és becsuktam száját.

-Szia Luke. Máris ide értél?-kérdeztem kicsit kínosan.

-Élőben még helyesebb!-szólalt meg hirtelen hugom.

-Köszi. A lánynak van ízlése-nevet fel a szöszi miközben nekem intézte szavait.

-Ő a hugom, Lauren. Lauren ő itt Luke. Igen...a pasi a falon.-forgattam meg szemem mielőtt visszakérdezte volna.

-Lefestettél?-nézett rám lepetten a szöszi.

-Ja.-vállat rándítottam majd a falhoz ment. Jobban szemügyre vette majd vissza fordult hozzám.

-Hogy a fa...francba festesz ilyen jól?-bukott ki belőle. Gondolom amugy azért javította ki magát mert itt van Lauren.

-Van türlemem. Tudod említettem már.

-Na mentem le. Csá!-ezzel Lauren ki is lépett a szobámból de még Luke háta mögött rámkacsintott mire bemutattam neki. Testvéri szeretet pls level: Ashton.

Becsukta maga után az ajtót. Kettesbe maradtam Luke-kal de most nem igazán erőltettem meg magam. Folytattam tovább a festést de így ,hogy van alanyom így könnyebb. Néha néha rátekintettem ahogy ott fekszik az ágyamon és a plafont bámulja.

-Mesélsz a bátyáidról?-tettem fel random a kérdést. A polcra raktam a cuccokat és leültem a szöszivel szembe az ágyon. Felült ő is törökülésbe.

-Hát a legidősebb az Ben. Neki már gyereke is van. Furcsa de alacsonyabb mint én. Igazából én vagyokna kis öcsi de magasabb vagyok náluk. Na mindegy. Aztán van Jack. Na ő mintha az ikrem lenne. Rá nagyon hasonlítok. Nagyon imádom őket és hiába idősebbek nálam attol még egy nagy gyerekek. Néha rosszabbak mint én.-nevet fel a végén. Ez a nevetés...egyszerűen megdobogtatja a szívem de olyan furcsa módon amit nem tudok sehova se rakni. -Most te mesélj kicsit.

-Hát...van Lauren. Ő ugymond a középső gyerek mert van még egy őcsém. Ő Harry. Annyit elárulhatok ,hogy nem Irwin egyik se. Ők csak a féltesóim. Dawkins a vezeték nevük. De úgy szeretem őket mintha teljesen a tesóim lennének. Szóval itt én vagyok a bátty.

-Ez de aranyos már!-egy bárgyu mosolyal kúszott elörébb.

-Az is ,hogy te vagy a kis öcsi.-mosolyodtam el.

Nem szóltunk többet csak hangtalanul bámultunk egymás szemébe. Luke tengerkék íriszei szinte rabul ejtettek és már csak azt veszem észre ,hogy egyre jobban közelít hozzám majd megszüntette a távolságot ajkaink közt. Lehunytam szemem és átadtam magam neki teljes mértékben. Megfogja derekam és lovaglóülésben az ölébe húz. Előre nyújtotta a lábait és én meg a dereka köré kulcsoltam az enyémeket. Karom a nyaka köré kulcsoltam  és ujjaim szőke tincsei közé vezettem. Belenyögött a csókba ami nekem zene a füleimnek. Egyik kezét levezette a fenekemre majd bevezette a nadrágomba ahol aztán belemarkolt fenekembe.

-Annyira markolni való segged van-lehelte ahogy elindult lefele a nyakamon.

Oldalra döntöttem fejem ,hogy jobban hozzámférjen de azért én se maradtam nyugton. Elkezdtem ringatni csípőm ezzel anyagon keresztül összedörgölva magunkat. Mind kettőn torkából felszakadt egy jól eső nyögés.
Eldölt az ágyon , engem is magával rántva. Ismét ajkai után kaptam és hevesen faltam ajkait. Lassan tértem át a nyakára...

-Akarlak-sóhajtott ahogy egy gyenge pontját eltaláltam.

-Én is akarlak...de itt van a hugom. Nem akarom ,hogy...halljon...milyen hangos... kan...vagyok.-motyogtam majd nyakán elindultam felfele.

-Akkor..csak..had kényesztesselek.

Egy hirtelen fordulattal Luke alatt találom magam. Nem ellenkeztem nagyon és hagytam ,hogy azt tegyen velem amit csak akar.

A mennyekben éreztem magam, vagy talán még azon túl is.

...

Nem tudom miért hagyom mindig magam. Vagy is akkor nem tudtam. Igen...ilyen ,hülye vagyok mert még mindig nem fogtam fel az érzéseimet.