Az oszlopnak dölve smárolni valami fantasztikus érzés.
...

Hétvégén tanultam szokás szerint és folytattam a falam festését. Az alvós pulcsimat meg én mostam ki kézzel mert nem akartam ,hogy anya lássa.

A hétfőm kész rohanás volt.

A keddem borzalmasan uncsi és fárasztó.

Na de a szerdám az nem volt semmi.

Második órám kémia szóval figyelek mert a restaurátori szakmához tudni kell a kémiát is. Viszont ezek a számolásos dolgok nem mennek de a kisérletezéseket szeretem is. Olyankor belül olyan vagyok mint egy kisfiú csak kívűl nem látszik. Csak utolsó órám szakmai rajz.

Harmadik órám töri és szinte megkönnyebbűltem ,hogy meg lett a hármas. Nagyon nehezen tanultam meg mert rengeteg anyag volt.

...

Hatodik órám lyukas szóval kint hesszeltem az udvaron és a kis füzetembe firkálgattam. Van egy kis bokor tőlem nem messze és ott egy kis feketerigó amit elkezdtem lefirkálgatni és végűl egy kis grafika lett belőle mert egy kungfuzó rigó lett belőle. Oda irtam a rigó felé ,hogy "rigó mester". Rajzolgatásom közepette vettem észre ,hogy már csak 5 perc van az órából ezért bepakoltam a táskámba majd a hátamra kaptam a táskám és elindultam a folyosón. Olyan a folyosó ,hogy ilyen oszlopok vannak ott és úgy van körbevéve a belső undvar. Egy olyan oszlop mögé be lettem rántva úgy ,hogy megragadták a táskám. Hirtelen ért ez az egész szóval majdnem ordítottam egyett.

-Nyugi csak én vagyok.-suttogja Luke.

-Mit csinálsz?-kérdeztem szintén suttogva. Zavarba voltam. Levette a táskám és mellém dobta. Hátulról megfogta a derekam de aztán helyet cseréltünk. Az oszlopnak nyomva találtam magam. Luke keze a derekamon és a lehető legközelebb préselte magát hozzám.

-Megláthatnak...-leheltem ajkaira.

Leblokkolt az agyam. Azt kellet volna mondanom ,hogy ne csinálja ezt és fejezze be de egyszerűen nem tudtam gondolkodni. Csütörtök óta furán érzem magam közelében és nem tudom ennek mi az oka. De azt tudom ,hogy valamilyen szinte Luke...vonz magához.

-Nincs senki itt.-kicsit még közelebb hajolt és már egy centi se volt köztünk.

A távolság megszűnt ajkaink közt. Áramütés szerű érzés szaladt át testemen ahogy ajkai az enyémeknek nyomódott. PCje hidegen ért számhoz ami csak fokozta az egészet. Lehunytam a szemem és átadtam magam a csóknak. Elég bénán viszonoztam mert nekem....ez az első. Egyik kezem a tarkójára csúsztattam és ha lehet közelebb vontam magamhoz bár amennyire ez lehetséges még.

Sajnos el kellet válnom tőle mert kezdett fogyni a levegőm. Lihegve néztük egymást. Nem szóltunk csak egymásnak döntöttük homlokunkat. Lehunytam szemem és élveztem ezt a közelséget, amit Luketól kapok. Csengettek ami megszakította ezt a meghittséget és hírtelen távolodtunk el.

Ezek után másra se tudtam gondondolni csak erre a csókra.

...
Luke megkezdte át tőrni a stabilitásom.
...

Szakmain nem tudtam figyelni és más órákon is ilyen vagyok. Az osztály társaim furcsálva néztek ,hogy mosolyogtam egész nap. Tőlem ez tényleg szokatlan de jó kedvem van és ezt nem fogja senki se elrontani az örömöm. Rég éreztem már ilyen boldogságot ami az egész testem átjárja.

Rajzaim össze csaptam és kb úgy néztem ki mint egy óvódás rajzai.

...
Szóval ilyen érzés boldognak lenni
...

...

Nem tanultam semmit, nem csináltam ma egész nap semmit a koliba csak fetrengtem és még a tanár úrhoz se mentem ami miatt kapok majd de most magasról leszartam. A párnát dobáltam magam felett és dudolgattam. Mintha kivirultam volan...olyan volt mint péntek reggel...vagyis amikor felkelltem.

-Na hello hello Ashtooon!!-ront be...Cal. Mi a szar?!?! Igazából nem tudom mit keres itt.

-Csá!-köszöntem neki flegmán.

-Figyu nem vitázni jöttem vagy ilyesmi csak...azt akartam mondani ,hogy vigyázz Jeremivel. Ha kitudódik akkor felhasználja ellened és teljesen tönkre tesz amiért megverted...-hadarta el és már ment is ki.

A párna a fejemre esett és kezem mozdulatlanul maradt. A vér meghült bennem és azt hittem ordítani fogok. Végül csak fogtam a párnám és földhöz basztam.
Felálltam majd elkezdtem fel alá járkálni.

-Ezt nem hiszem el!-tőrt fel belőlem.

-Mit?-hallom meg Lukeot amire úgy megilyedtem ,hogy kicsit hátrahőkőltem.

Odatrappoltam az ajtóhoz és szabályosan bevágtam. Nyugalom Ash...lelkibéke, lelkibéke.

-Calum Thomas Hood látta!-suttogva kiabáltam.

-De...

-Most szólt ,hogy Jeremi nehogy megtudja mert akkor teljesen tönkre fog tenni engem.-Közel hajoltam arcához de a vonásai halálosan nyugodtak voltak.

-Nyugi. Semmi baj. Nem fogja megtudni senki.-Simítja tenyerét végig arcomon. Próbáltam tartani magam de az érintése...lenyugtatott. Kisujján volt egy gyűrű és amikor az a felforrósodott bőrömhöz ért szabályosan kirázott a hideg.

Kifujtam a levegőt amire nem is tudtam ,hogy bent tartottam. Homlokát az enyémnek támasztotta majd egy alig érezhető puszit nyomott ajkaimra.

-Jobb?-lehelte

-Talán-haraptam bele ajkaimba és direkt nem néztem rá.

-Talán?-hangjából kiérződött a huncutság.

-Igen.

-Tudom ,hogy tetszett.-Nyomott még egy puszit a számra majd még egyet és még egyet.

Ez tökre olyan volt mintha...mintha járnánk. Arcom pírba borult ahogy végűl a falnak préselve találtam magam és lassan falta ajkaim. Most se ellenkeztem hanem viszonoztam. Ez mostmár...rendes nyelves csók volt ami csak...megint gondot okozott a gatyámba.

Ez nem helyes. Nem akarok csak valamilyen pótlék lenni vagy...egy játékszer de...nem tudtam parancsolni se az agyamnak se a szívemnek.

...
Egyre jobban lerombolta a bizonyos falat. Már egy nagy lyuk tátong rajta és félek ,hogy már nem sokáig tart ki. Megvannak a romjai...abbol még fel lehet építeni egy kis akaraterővel.