*Lucas R. Hemmings*

Napok óta fura a bongyorom és ez engem frusztrál mert...én már tudom milyen az igazi énje amit csak nekem és "Malumnak" mutatott meg. Most viszont magába zárkózik még előttem is.
...

Asht szinte csak a munkába láttam és akkor is mint valami zombi. Persze mosolyog itt nekem meg minden de tudom ,hogy nincs rendbe valami. Olyan mintha megint magába zárkózna és...újra kezdte építeni a falat maga köré amit nem hagyhatok. Nem akarom ,hogy megint elzárkózzon előlem.

Záráskor amikor csak ketten vagyunk akkor is mikor takarít olyan a szeme mintha üveg szeme lenne. Nem látok benne semmi érzelmet. Nem mosolyog bele a csókba ha hírtelen rántom magamhoz mert szeretem ha csókol. Meg se moccan. Mintha egy szoborral smárolnék ,komolyan. Most is ez van. Épp a pultot törölgeti én meg mögé mentem és finoman megfogtam derekát majd nyakára nyomtam egy puszit. Semmi reakció. Mintha ott se lennék. És ekkor lett elegem ,hogy hallgat. Magammal szembe fordítottam majd felültettem a pultra. A derekát a lehető legszorosabban fogtam ,hogy ne szabaduljon. De ő csak ült és...meredt a szemembe de semmi. Ennyi.

-Ashton! Mi a baj? Aggódom érted. Magadbazárkózol napok óta. Látni akarom az őszinte mosolyod.-suttogtam és teljes aggodalommal néztem rá. Megfogtam állát és nem hagytam ,hogy elforduljon tőlem.

-Semmi ,Luke. Jól vagyok.-monoton válasz.

-Ashton....-sóhajtottam fel.

-Tényleg.-mosolyogott rám megint de ez is mű volt.

-Ne hazudj nekem. Szeretlek. Nagyon. Én vagyok az oka ennek a bezárkózotságodnak?

-Nem. Nem is vagyok bezárkózva.-hunyorogva néz rám....

-Kurvára nem! Olyan vagy mint amikor még nem volt köztünk semmi. Elzárod magad. Ashton én nagyon szeretlek ,ugye tudod?-simítok végig ismét arcán. -Sokat küzdöttem érted és nem akarlak másodjára is elveszíteni. -döntöm ,homlokom az övének. Ajkainkat pár centi választotta el. Hiába leplezi ,hogy nyugodt és mit tudom én. Szinte idáig hallom ahogy hevesen ver a szíve és mintha légzése is felgyorsult volna. Elmosolyodtam mert még mindig ilyen hatással vagyok rá ami...annyira jó. Csak én tudom ezt kiváltani belőle és ez így van rendjén.

-Csókolj meg.-motyogta.

-Ash...-ennyit mondtam majd...lassan hajolva ajakira ,szüntettem meg a távolságot. Szinte azonnal viszonozta és ahogy szokta egyik kezét hajamba vezette még másikat meg a nyakam köré kulcsolta.

-Akarlak.-sójatotta ahogy nyakam lepte el puszijaival.

-Hátul.-Ennyi volt a válaszom.

...

-Kifárasztottál Ash.-mondtam ahogy egy puszit nyomtam a nyakára. Most egy kicsit sikerült előcsalogatnom belőle megint azt az igazi énjét.

-Csikis-kuncogott majd eltolt magától. Lepattant a pultról majd megkereste a boxerját és a naciját. Hm...meg mindig imádom a segge látványát. Felvette a ruhadarabokat majd megigazította haját és a trikóját. Én felhúztam a lábamról az anyagokat. Nem vetkőztünk nagyon. Mögé sétáltam majd egy hirtelen mozdulattal a térdhajlatához kaptam és felkaptam az egész embert.

-Hé!-rivall rám.

-Szeretlek és mostmár mond el mi a bajod napok óta. Addig nem megyünk innen sehova amig el nem mondod!-mondtam ellentmondást nem tűrően.

-Ha elmondom nem lesz jobb.-motyogta.

-Mondd el. Kérlek.-mondtam mostmár lágyabb hangvételbe majd ajkaira nyomtam egy csókot és közbe leraktam őt de a derekát nem engedtem el.

-Mikeyéknál lakom.-hatja le a fejét.

-Az tök jó. De miért baj ez? -harapófogóval kell lassan kiszedni belőle a dolgokat.

-T...Tudja...anya....-hajta tenyerei közé arcát.

-És....ugye nem?-kezdtem én is félni mert... Ha tényleg az történt amire gondolok akkor azt sose fogom megbocsáltani magamnak.
Nem szólt többet hanem csak potyogni kezdtek könnyei az ujjai között. Szorosan vontam ölelésembe és hagytam ,hogy kisírja magát a vállamon. -Annyira sajnálom.-suttogtam.

-M-mit? Hisz t-te nem tettél se-semmit.-hüppögött ahogy rám emelete könnyáztatta szemeit. A látványtól majd megszakadt a szìvem.

-Miattam tagadott ki anyukád. Ha én nem vagyok akkor....ez nem történik meg.-hajtom le a fejem.

-Ne mondj ilyet! Ha szakítani merészelsz velem anyám hülyesége miatt esküszöm ,hogy...-nem fejezte be mert megint eleredtek könnyei miközben mellkasom ütögette.

-Ash. Az én hibám. Ha nem vagyok, ha nem érem el ,hogy belém szeress ha nem szeretnélek téged őrülten...akkor most anyád nem tagadott volna ki.-fogtam meg kezeit amik kicsit nagyobbak voltak mint az enyémek. Összelulcsolta ujjainkat és kissé remegő ajkakkal elmosolyodik.

-Fáj ,hogy anyám kitagadott de ha téged elveszítenélek akkor asszem' abba belegebednék.-homlokát az enyémnek támasztotta.

-De...

-Semmi de Lucas. Ne haggy el...kérkel.-az utolsót már suttogva mondta ki de oly' megtörten ,hogy belesajdúlt a szívem.

-Nem hagylak. Nem veszítelek el másodjára is. Ez az utolsó esélyem és nem szúrom el.

-Eljössz fel Calékhoz?

-Persze. Rég láttam már úgy is őket. De ugyd tudod ,hogy erről az előbbiről majd még beszélnünk kell.

-Igen tudom. De menjünk-lehelt egy csókot ajkaimra.

...

Mikor beléptem a lakásba Ash mögött az a két barom egyből rámvetette magát szó szerint. Nem vicc. Az egyik a hátamra ugrott a másik meg a nyakamba vetődött. Nevettünk egy sort miközben bevánszorogtam így a nappaliba. Ott már leszáltak rólam majd le is pacsiztam velük. Ash is ide ért köreinkbe a kezébe egy dobozos sörrel. Egyből beharaptam alsóajkam ahogy néztem ,hogy issza az óly' ritkán látott italt a kezébe. Tényleg nagyon ritkán iszik. Ahogy ádámcsutkája mozog vagy ahogy egy kis lé lefolyik szája szélén...hm...lenyalnám onnan annyi szent. Mikor ez a két majmom észre vette ,hogy milyen éhes szemmel bámulom Asht mind kettő oldbabökött és elkezdtek "Uuuuuuu"-zni. Elemete a szájától a sört majd a mellette lévő szekrényre rakta. Leült Mikey mellé.

-Még mindig nem változott a véleményeteke?-kérdeztem Calt meg Mikeyt ,hogy eltereljem a figyelmem az előbbi írtó szexy látványról.

-Nem. Nagyon szerettem, szeretem Calt de...valahogy nincs meg az a mi még kéne. Nálatok egyértelműen megvan az a kis plussz. Elég rám meg Calra nézni. Mint két nagyon jó haver. Ennyi. Nekünk ennyi volt a történetünk.-fejezte be Mikey majd Calra nézten aki bólintott..viszont az ő szemébe ott lapult valami...valami olyan amit Mikey nem vesz észre. Bánat, szomorúság és hiányérzet.

...

Ott aludtam este. Eskü, Mikey már saját rekordot állíthatna.