A mai napom kész...bah!
Viszont amit megtudtam az kész újdonság számomra és totálisan ledöbbentett.
...

Siettem Kimihez ahogy csak tudtam. Az a szerencse ,hogy sétálva csak fél óra volt a lakás. Egyből mente is fel mihejst megleltem a tömböt. Csengetés után Kimi nyitott ajtót nekem. Istenem annyira megsajnáltam. Egyből nyakamba vetette magát és sírt.

-Jólvan, nincs semmi baj Kimi. Menjünk be és akkor majd elmeséled. Rendben? -néztem mélyen azokba a nagy kék szemeibe amik most csillogtak a könnyektől és a szomorúságtól. Akár mit is csinált vele az a féreg , én kibelezem. Bementünk majd egy cipőlevétel után mentem is be a szobájába. Az ágyán ült törökülésbe és egy karkötővel babrálgatott. Leültem vele szembe majd állánál megemeltem fejét ,hogy rámnézzen.

-Mi történt?-kérdeztem lágy hangon.

-Crish...meg...megcsalt!-zokogott fel a végére. Bennem meg seperc alatt ment fel a pumpa. Ez a srác egy kész vadbarom. Kimi egy csodás lány és hagyta elveszteni őt. Ha nem lennék rohadtul szerelmes Lucasba akkor Kim is számításba jöhetne nálam.

-Hogy mit csinált az a szar?-kicsit mérgesebben mondtam mint kellet volna.

-Ash...te, te dühös vagy?-lepetten nézett rám miközben könnyei potyogtak le arcáról-pedig te olyan nyugodt ember vagy.

-Igen de te meg a legjobb barátom vagy és senki se bánhat így veled! Mi az ,hogy megcsal?! Hisz már lassan egy éve sülve-főve együtt vagytok. Mégis mit csinált az a görény?-magyaráztam kicsit túlzottan is artikulálva amivel meg tudtam mosolyogtatni Kimet

-Hát...áthívott hozzájuk és egyszer csak hangokat hallottam. Kerestem ,hogy merről jöhet és konkrétan mikor benyitok a szobájába akkor...egy ribancot döngetett. Észre se vette,hogy ott vagyok.-imsét eleredtek könnyei. Fogtam magam majd megfogva csuklóját ,húztam közelebb és szorosan öleltem. Fejét a mellkasomra hajtotta és úgy sírt tovább. Egyik kezemmel derekánál karoltam át még a másikkal a haját cirógattam. Állam a fején támasztottam.

-Ssss, Semmi baj Kimi. Az a barom nem érdemel meg téged. Ne itasd miatta az egereket. Sokkal jobb srác való neked.

-De annyira szerettem.-hüppögte.

-Elhiszem de...figyel.-toltam el egy kicsit magamtól. Sminkje el volt folyva ,arca csillogott a könnyektől. Arcából elsöpörtem egy kósza tincset.-Tudom ,nehéz lesz túltenni rajta. Nekem is nehezemre esett volna Lucast elfelejteni anno mikor összevesztünk. Igaz mi kibékültünk. De most nem ez a lényeg. Hanem ,hogy Crishtian miatt nem érdemes sírni. Egy tapló a gyerek hogyha nem jön rám milyen kicset vesztett el.-mondtam neki miközben arcát törölgettem. Szinte belesimult érintésembe.

-Ash...-motyogta.

-Igen?

Nem szólalt meg. Csak közelebb kúszott és egyszer csak azt veszem észre ,hogy...lehunnya szemét és egyre közelebb hajol hozzám. Egyből tudtam mire készül de egy pillnatra leblokkoltam. Kitérte csókja elől mikor már majdnem ősszeértek ajkaink.

-Ashton én annyira...-kezdett bele a sajnálkozásba Kim.

-Kim...Sajnálom de...Tudod ,hogy szerelmes vagyok. -Simítottam végig nedves arcán.

-Igen ,tudom.-hajtja le a fejét szégyenkezve

-Hjaj Kim! Kérdezhetek valamit?-simítottam most meg a karját.

-Igen.-szipogott.

-Érzel irántam...valamit?-ezt muszáj vagyok megkérdezni mert az előbbi nagyon is erre utal.

-Nem...-tagadta.

-Kim...Akkor miért akartál megcsókolni?

-Na jó! Igen! Mindig is éreztem! Hiába volt Crish és hiába szerettem belé menthetetlenűl, téged már álltalános óta...azóta szerelmes vagyok beléd de te észre se vetted és...-hadarta mire én telejsen ledöbbentem. Ennyi ideje szeret és én...Fhu baszki tényleg vak vagyok!

-Jaj annyira sajnálom!-vontam megint ölelésembe.

-Reménytelen szerelem igaz?-motyogta mellkasomba.

-Sajnálom. -ennyit tudtam mondani. Szeretem Lucast és Kim meg a legjobb barátom. Nem tudok úgy tekinteni rá mint csaj. Na értitek.

-Semmi baj. Tudtam ,már akkor mikor Luke-kal kezdtél haverkodni. Ahogy meséltél mindig róla látszott rajtad ,hogy oda vagy érte és nekem egy ilyen szexy srác mellet nincs esélyem.

-Ugye nem voltál féltékeny, nagyon?-simogattam hátát.

-Hát, féltékeny voltam az való igaz de Crish-szel való szerelmes rózsaszín köd,kicsit józanított.

-És tényleg álltalános óta? Pedig engem akkor mindenki utált.

-Igen azóta. Igazából úgy volt elsőtől negyedikig semmi. Csak úgy elvoltam veled meg ilyenek. Ötödikben tetszettél meg nagyon. Tudod a tipikus gyerek szerelem. Aztán hatodikra ,hetedikre meg nyolcadikra felerősödött ez a "tetszel" dolog. Hatodikba még csak ha néha pirultam el ha rámmosolygtál ami persze ritka volt tőled. Hetedikbe viszont már attol hevesen vert a szívem ha csak megfogtad a kezem vagy segítettél nyelvtanból. Nyolcadikba meg már teljesen meggyőzödtem magamba ,hogy szerelmes vagyok beléd. Rádnéztem és a szívem hevesen vert és csak rád tudtam gondolni. Kilencedikbe mikor külön váltak útjain akkor teljesen összetörtem belűl ,hogy alig lesz időnk találkozni és nem láthatom a csodás szemeid és édes mosolyod. Tizedikbe már alig gondoltam arra ,hogy szerelmes vagyok bel3d mert akkor ismertem meg Crish-t. Tizenegyedikbe meg már elkezdett velem flörtölni de én ezt nem viszonoztam felé mert egyszerűen akkor még nem voltam azon a szinten ,hogy bárkivel is akarok valamit. Tizenkettedikbe még mindig fűzögetett és akkor már volt ,hogy néha -néha én is flörtöltem vele de még akkor is ott motoszkáltál a fejembe na de év végén össze is jöttem vele mert valahogy úgy bele szerettem. Tizenharmadikba meg látod. Igaz már kijártam a sulit de látod. Megcsalt és az érzéseim feléd most megint feltörtek mert egyszerűen nem tudom eltemetni magamba ,hogy szeretlek. -magyarázta amit én leesett állal hallgattam végig. Most konkrétan szerelmest vallott nekem, hogy már álltalános óta szeret és ,hogy Crish csak addig vette el az eszét amig vele volt. Istenem ez annyira. Nekem ez sok. A legjobb barátomról kiderűl ,hogy mind végig belém volt és van zúgva ráadásul most még fájdalmak között is van.

-Figyelj. Itt maradjak veled éjszakára?-távolodtam el kicsit ,hogy szemébe tudjak nézni.

-De Luke...

-Meg fogja érteni.

-De hisz ma van a szülinapja és...

-Te meg a barátom vagy és jelen helyzetbe kicsit fontosabb vagy mint Luke. -magyaráztam neki egy apró mosolyal.

...

Nagyon remélem ,hogy Lucas meg fogja érteni.