Ahogy megígértem, hozok egy képet arról, hogy elkapott amikor mosolygok.

Õszintén szólva, nem vagyok egy egóista meg miegymás, de azért jól áll nekem. Többet fogok mosolyogni az is biztos. Valamit még ígértem, de nem emlékszem rá, majd biztos eszembe jut.

Szóval elsõ reggelünk.
Nem Leo édes hangjára keltem, hanem egy isteni illat ütötte meg az orrom. Nagy nehezen kikeltem az ágyból és lebattyogtam a konyhába. Reggeli rekedtes hangommal, csukodt szemmel oda bögtem az illetõnek egy "reggelt", aki egy "jó reggelt N!"-nel üdvözölt. LÁNY HANG! Rögtön kipattant a szemem és vele találtam szembe magammal. Egy angyallal. Aki épp 6 állatnak készít reggelit. Megakadt a szó a torkomon, szívem hevesebben vert. Mi történik velem? Mit jelenthet ez? Sose éreztem még hasonlót, ez jót vagy rosszat jelent? Aish..HELP ME!
Csináltam magunk egy kávét. Csendben végeztük a dolgunkat. Nem az a kínos csend volt, hanem az a reggeli csend. Elkezdtem dudolni Jeff Bernat egyik dalát. Még emlékszem Hyuk mutatta nekem, mielőtt még stúdióban felénekelte. Lassan majdnem mindenki leszálingózott, kivéve Leot. Általában Ravival van a legtöbb gond a reggelnél, de csoda folytvást ő volt a 3. ember aki lejött és nem Ken. Felmentem Leo szobájába (aki jelenleg Hong Binnal osztozkodik) de nem találtam ott, furcsáltam. Vissza mentem a többiekhez akik már az asztalnál ültek.

-JungLeo merre van? - kérdeztem, mert már nem bírtam nem tudni hol van.

-Elment reggel. Valami találkozót motyogott, de reggel én sem vagyok a legéberebb, így nem tudom merre lehet csak hogy van. - válaszolt Kong.
Hát nem éppen nyugtatott meg. A Reggeli további része csendben telt. Túlságosan csendben. Ilyenkor Ravi mindig játsza a fejét Hyukkal vagy Kennel, de ez most elmaradt. Ez Leo miatt lehet, vagy MinJi miatt? Nem fordítottam erre több energiát, inkább felmentem a szobámba és össze pakoltam edzésre azt amit kell, majd egy "később jövök"-kel lerendeztem a srácokat.

Kocsiba pattantam, majd a Jelly hátsó bejáratához vezettem el magam és leparkoltam, ezt követően bementem. Miközben a liftre vártam, megláttam Leot felém jönni. Oda intettem neki, aki csak biccentett egyet a fejével és oda ért hozzám.

-Hát te?

-Vagyok. - tömör gyönyör válasz. De mit is gondoltam, hisz ő Jung TaekWoon.
Átkaroltam a vállát majd beszálltunk a liftbe. Megnyomtam a hármas gombot és felindultunk. Csendben tettük meg ezt a kis utat. Kiléptünk a "járműből" és a terem felé vettük az irányt. Beértünk és rögtön az öltözőbe mentünk, hogy átöltözzünk. Vissza mentünk, Leo beénekelt, (dó ré mi stb stb..) majd elénekelte a Please c. dalt. Imádtam. Elézékenyülök, amikor énekeli. Oly' annyira gyönyörű, hogy nem tudom szavakba önteni.

Táncoltunk is.

Elég sokáig lehettünk gyakorolni, mert Ravi hívott minket hol vagyunk. Hirtelen Leo halk hangja szólt hozzám.

-Megakarok változni...

-Micsoda? - nem értettem miért mondja ezt, pont jó úgy, ahogy most van. - Miért akarsz megváltozni? Nincs értelme.

-Nem akarok a visszahúzodó, halk ember lenni. Megakarom mutatni magam és a hangomat. Elegem van, hogy bántanak azzal ami nem is vagyok... - nem tudtam tovább hallgatni. Oda mentem hozzá majd szorosan megöleltem. Tudom, hogy bántja őt ami általában érik, de a Rajongók miatt tartotta magát. Úgy látszik betelt nála a pohár, nem is csodálkozom. Csak nehogy úgy járjunk mint az EXO, nem élném túl, ha Leo itt hagyna minket és ezzel csalódást okozna több ezer
ST🌟RLIGHT-nak, és nekünk. Észre se vettem, hogy potyogni kezdtek a könnyeim és nem hagyják abba. Leo nyugató keze simogatta a hátam, hátha egy kicsit is alább hagy a sírás. Valamennyire sikerült is. Félek.

Immár itthon vagyok és higed vízben zuhanyzom. Azóta is csak zokogok. Érzem, hogy lázas vagyok.

"Még én is bezártam magam ezekbe az emlékekbe, és mi van veled?
Erre az időjárásra, hőmérsékletre, elfúvó szélre fogok emlékezni
Valakire aki a feledése lesz, mint egy elfeledett fekete-fehér film
Még akkor is hiányzol, mikor álomra hajtom a fejem
De ebben az esős éjszakában csak nem tudok elaludni.."

Dörömbölést hallottam az ajtón, nem tudott érdekelni. Miért estem depresszióba? Textil anyagot éreztem magam körül. Hirtelen minden elsötétült...